Tolnai Népújság, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-09 / 34. szám
1991. február 9. NÉPÚJSÁG 5 Hajléktalanok Újsághír: „Dombóváron a használaton évül helyezett bölcsődéből hajléktalanok otthonát alakítottak ki”.- A demográfiai hullámvölgy miatt szükségtelenné vált az egyik városi bölcsőde, két helyiségét rendeztük be átmeneti szállásnak - nyilatkozta az ötlet atyja, Balipap Ferenc művelődési otthon igazgató. Kapitány úr- Nem valami mézeskalács az életem, főnökasz- szony, de amit tudok elmondok - mondja elegáns kézcsók kíséretében Dombóvár egyik hajléktalanja, Zsödő Ernő. Bár a helyiek csak Kapitány úrnak szólítják. Hogy miért így? Hát azért, mert Kapitány úr tudja mi az illem. Doktor úr, elnök úr, kapitány úr, professzor úr, így szólítja meg jótevőjét, Balipap Ferencet is.- Nagyon korszerű ember az elnök úr, ö intézte ezt a jó kis helyet, a lakást, meg a munkát is - jelenti ki Zsödő Ernő és ami igaz, igaz, van miért hálálkodnia. Jó nagy épület a volt bölcsőde, ott áll a lehullott levelek, az udvaron felejtett játékok között, a kert közepén árván. Totyis, kis óvodás csoport vet- kőztető - ez áll az ajtón, melyen keresztül Kapitány úr hajléka megközelíthető. Szűk kis szoba, három fehér kórházi ággyal. A fekhelyeken virágmintás ágynemű, az ágy mellett a fal zöld olajfestékkel lefestve. Az ablak előtt asztal, rajta éthordó, a hajléktalanok a közeli szociális otthonból kapnak ingyen ebédet. Ottjártunkkor lencseleves volt, spenót tojással, no meg kenyér. Ez utóbbi fontos, mert félre lehet tenni vacsorára. Kapitány úrnak nagyot kordul a gyomra.- Maga éhes.- Csókolom, éhes vagyok, mint a ló. Tegnap délben ettünk utoljára, meg most fogunk. Még az a szerencse, hogy megszoktam a melót, meg a koplalást is. Ha máma el tudok intézni mindent ami kell, holnap munkába állok. Azt mondták, mint közmunkás, vagy hogyan is kell mondani, 5500 forintot is megkereshetek. Abból majd jut egy kis kenyérre, szalonnára, cigarettára. Tudja, két hete már nagyon koldus módjára éltem.- Mégis, jövedelem nélkül miből élt meg?- Alkalmi munkából tengődtem főnökasszony, kertásás, favágás, meg ilyenek. Adtak egy kis pénzt, meg ennivalót. Elvoltam én, kérem. Megélek én amíg a kezemet föl tudom emelni! Akármilyen munka jön, elvállalok mindent. Egy zsák cementet ölben-háton fölviszek az emeletre, ebben nőttem föl, a nyomorúságban, nekem nem furcsa semmi. Meséli Kapitány úr, hogy más ember már fölakasztotta volna magát, vagy a vonat alá veti, ha annyit kellett volna szenvednie, mint neki, de ő nem tesz ilyet, nem dobja el magától az életét, mert abból csak egy van. Hogy a kínlódástól, avagy mástól látszik koránál jóval idősebbnek, nem tudni. Vadonatúj személyi igazolványában mindenesetre az áll, hogy 1942. március 2-án született Dombóváron.- Árva gyerek vagyok főnökasszony, anyámat, apámat agyonlőtték a háborúban, a nagybátyám nevelt. Idejártam, a dombóvári iskolába, elvégeztem én a hat osztályt kérem szépen, nem buktam meg, átcsúsztam, mint a jégen. Ez az életkezdés úgy tűnik, meghatározta Zsödő Ernő további életútját. Segédmunkás lett a vasipari ktsz-nél, csinálta amit az iparosok mondtak, köszörült, fúrt, kalapált. Amikor a városi szállodát építették a maltert hordta a kőművesek mellé, mikor az elkészült, csillésnak állt a fűtőkazánhoz.- Akkor már idősebb voltam kérem, húszéves, bevettek maguk közé a vagonrakodók.- Nősülni, mikor nősült?- Hát kérem ’71-ben.- Kit vett el?- Tóth Évát. A cementüzemben ismertem meg, ugyanannyi idős volt, mint én, elvált, egy fiúgyereke volt. Most, ha az idejét számolom, katonaviselt ember lehet már a gyerek. Nem volt lakásunk, elmentünk Sütvénybe, takarmánykocsi-rakodó lettem a gazdaságban. Ott kaptunk lakást. Hát így tángálódtunk az életben.- Közös gyerek lett-e?- Hogyne lett volna, fiúgyerek, most 18 éves. Katymárpusztán dolgozik az anyjával együtt a gazdaságban.- Meddig voltak együtt?- Úgy hét-nyolc évig.- Elváltak?- Nem vagyunk mi elválva, az én nevemen fut még mindig ara...- Mi baja volt az asszonnyal?- Nekem semmi kézit csókolom, nagyon szerettem én a családom, mindenki megmondhatja. Elsőosztályú bokszbőr kosztümöt vettem a feleségemnek, én meg rongyos nadrágban jártam. Látta, hogy szeretem, hát elbizta magát, azért lett... Pedig jó gyerek vagyok én, odaadom a szelet kenyeremet is, de ha megharagítanak...- Akkor mi történik?- Akkor odavágok. Meg se közelítsen a feleségem, mert kiverem minden fogát. Madárnak nézett, dolgoztam esőben, sárban, mint az állat, etettem, itattam, ő meg csak... Ölég volt belőle. Csövesként is különbül éltem, mint mellette. Inkább ne is legyen az embernek senkije, semmije, ezt mondom én!- Azért maga is ivott...- Ittam, iszok is, határig. Hogy mi a határ? Ameny- nyi jólesik, meg amire telik. Most leginkább almaborra. Ez jut csak nekünk.- Igaz, hogy ült börtönben?- Ültem, másfél évet Sándorházán.- Miért ült?- Verekedésért.- Annyira összeverte?- Adtam neki. Meg is érdemelte.- Milyen volt a börtönben?- Jó. Tudtam a munkámat, kiosztották mit kell csinálni, elvégeztem. Kaptam enni, volt hol aludni.- Látogatta a felesége a börtönben?- Nem látogatott az kérem, összeállt valakivel. Élettársa van, valahol Katymáron laknak. Nem megyek én oda, pedig szeretném látni a gyereket.- Mit csinált a szabadulás után?- Visszajöttem ide Dombóvárra. Először ugyan Kaposvárra mentem kubikosnak, de aztán ez az itteni maszek, a Makkos Jóska elhívott sertésgondozónak. 100-120 darab disznót gondoztam, munka volt sok, a pénz meg állt mint a hajó télen.- Nem fizetett magának rendesen?- Nem kérem, csak kihasznált. Hánytam a trágyát hajnaltól estéiig, többet dolgozom, mint más hat munkahelyen, aztán fizetséget nemigen kaptam. Ráadásul be sem jelentett, hogy ott dolgoztam. Aztán a jóakaratú emberek feljelentettek kmk-ért. Tudja mi az, közveszélyes munkakerülés. Hála Isten, ez az intézmény azóta megszűnt.- Mondják, hogy több mint egy évig a pályudva- ron csövezett.- így is volt kérem. Nem volt hol aludnom, hát ott háltam a pádon.- Nem bántották a vasutasok, a rendőrök nem zavarták el? Finta Sándor Foto: Kispái Mária- Nem kérem, ismertek már. Nem bántok én senkit, nem veszek el senkitől semmit, még egy gyufát sem. Nem csináltam törvénybe ütközőt nem szóltak a vasutasok.- Hol tisztálkodott?- A váróterem sarkában volt egy csap, ott megmostam az arcomat, aztán mentem tovább.- Gondolom, itt az átmeneti szálláson azért jobb, itt van fürdőszoba is.- Van kérem, hogyne lenne, odakint van a folyosó végén főnökasszony, megmutatom. Olyan hideg, mint a hűtőház. Engem oda nem tudnak ilyen időben vinni a zuhany alá! Esténként alulról le- mosdózom, a lábam, a nemiszervem, de nem állok a hideg víz alá. Az átmeneti szálláson szekrény nincs, az ágy mellett egy széken összehajtogatott ruhák.- Kérem szépen, ezt is a doktor úr intézte, meg a munkatársai - mutat végig Kapitány úr barna nadrágján, szürke szakadt orrú cipőjén.- Örülök, hogy jó helyem van, úgy éltem eddig, mint a kutya, de most már össze van hangolva minden - jelenti ki elégedetten. A sorstárs Vékony, szőke fiatalember az átmeneti szállás másik lakója. Fél füllel hallgatja Kapitány úr beszámolóját, miközben a mosdókagylónál az éthordót öblögeti. Mikor kérdezem, hogy 21 évesen miként került ide, akadozva, nehezen válaszol. Mondja, hogy kétéves korától állami gondozottként nőtt fel. Finta Sándor többet ad a külsőségekre, mint Kapitány úr. Bal kezén digitális karóra, jobb keze kisujján aranynak látszó gyűrű. Rebbenő tekintettel, szemét lesütve felel a kérdésekre.- Kalauznak tanultam, dolgoztam egy hónapig, de fegyelmivel elzavartak. Megvertem a főnököm'- Hogyan jutott ilyen eszébe alig egy hónap munka után?- Hát szemétkedett. Azt akarta, hogy akinek nincs jegye, azt szállítsam le a vonatról.- És ezért megverte?- Odacsaptam egyet. Aztán elmentem Lengyelbe, a sertéstelepre, de onnan is fegyelmivel elküldték.- Magát kísértik ezek a fegyelmik. Hogy lehet egymás után ennyi függelemsértést elkövetni?- Éjjeliőr voltam a téeszben, de elaludtam. Tudja, búcsú volt, ittam. Aztán jött a főnök és kérdezte, hogy miért alszom. Én meg nem ismertem meg, és mondtam, kapjon le. De csak zavart tovább, igy aztán pofán vágtam.- Ne haragudjon, de nem csodálom, hogy ezért felmondtak önnek. Ezt hasonló esetben mindenkivel megtették volna. Aztán mit csinált?- Jártam mindenfelé, vagonokban, hideg vonatokon aludtam. Szedtem az üres üvegeket azokat adtam le, meg kéregettem.- Hogyan kéregetett, hiszen maga fiatal, egészséges, így első ránézésre semmi sajnálnivaló nincs önön. Mit mondott, mire kell a pénz?- Kenyérre kértem pár forintot De sokszor még annyi sem jött össze, amin fél kilót vehettem volna.- Akkor miből élt, honnan volt pénze?- Hát volt egy kis félrelépésem.- Mit ért ez alatt?- Betörtünk a nyaralókba Gunaras-fürdőn. Rá egy hétre elkaptak. Édesanyám volt férje dobott föl.- Egyedül csinálta?- Nem, hárman voltunk a rokonságból.- Rokonság?!- Igen a testvéreim is betöréssel foglalkoznak, nekik ez a mesterségük.- Hányán vannak testvérek?- Rajtam kívül hat édes és egy féltestvérem van. Zsödő Ernő, alias Kapitány úr- Miért nem ment az édesanyjához lakni?- Anyám nem enged oda, váltogatja a férfiakat, nekem meg a bátyámnak is mennünk kellett- Mennyit kapott a betörésekért?- Másfél évet 1990. február 20-án este fél hatkor szabadultam.- Mennyi pénz volt a zsebében?- 340 forint 60 fillér.- Ennyi pénzzel nem juthatott valami messzire.- Nem is, mert először beültem a kocsmába, aztán amíg tartott, ki sem jöttem. Aztán elmentem Soltra vonattal, ott nem kellett jegyet venni, nem jött a kalauz, onnan pedig gyalog Dunaföldvárra, majd stoppal Szekszárdra. Megaludtam a Kölcsey lakótelep egyik lépcsöházában, aztán hajnalban elindultam Dombóvárra.- Munkahelyet nem próbált szerezni?- Jelentkeztem több helyen, de nem vettek fel.- Nincs magának hivatásos pártfogója, aki segítene lakást, munkahelyet találni?- Voltam én Szekszárdon meg Dombóváron a bíróságon, de azt mondták, ők nem tudnak ajánlani semmit próbáljak meg elhelyezkedni magam.- itt, az átmeneti szálláson hogyan érzi magát?- Hát.... itt négy órakor bezárnak bennünket mintha börtönben lennénk, aztán reggel 8-9 óra felé, amikor eszébe jut a gondnoknak, kinyitja az ajtót Az intézetben, amíg állami gondozott voltam, jó volt Ott volt meleg étel, ruha, könyv, mozi, ott minden ingyenes volt, de most 90 fillérrel a zsebemben mit kezdjek?- Nem kért segélyt a polgármesteri hivatalnál?- Itt nem adnak, mert állandóra Szekszárdra vagyok bejelentve, arra meg nincs pénzem, hogy oda elutazzak.- Mit vár a jövőtől?- Nem tudom. Szeretnék dolgozni, megnősülni, családban élni, nem itt, ilyen helyen. * Emberek, lakás, otthon, munkahely nélkül. Magyar állampolgárok, akik a nem létező szociális háló lyukain kipotyogtak. Mihez kezdhetne bárki 340 forint 60 fillérrel a zsebében szakma, lakás, őt visszafogadó család nélkül ma, amikor több szakmával rendelkezők is munka nélkül vannak. Ki törődik ezekkel az emberekkel, ki segít nekik normális életvitelt kialakítani? Dombóvárott megpróbálkoztak ezzel. Kapitány úr és sorstársa nem jogosult sem munkanélküli-segélyre, sem rendszeres szociális segélyre. Úgy tűnik, életfogytiglani hajléktalanságra ítéltettek. F. KOVÁTS ÉVA
