Tolnai Népújság, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-19 / 42. szám
4 népújság Tamási és környéke 1991. február 1£ Az idegenforgalomról is Emberek, települések, tervek Tolnanémediben a rablás után A városházán hallottuk Mire ezek a sorok megjelennek, dr. Schutzbach Ferenc jegyző már összeült dr. Dávid Ibolya ország- gyűlési képviselővel és az összes érdekeltekkel a kamatadó megvitatására. Ez egyelőre még nem túl nagy, de egyáltalán nincs kizárva, hogy rövid időn belül százezres nagyságrendű lesz. A megoldási tervekről egyelőre még nem tudunk számot adni. Teljességgel érthető az, hogy az önkormányzat megpróbál - egyelőre még el se képzelt lehetőségei szerint - előre nézni a jövőbe. Dr. Schutzbach Ferenc úgy véli, hogy hosszú távon a legtöbb lehetőséggel az idegenforgalom kecsegtet. Főleg, ha a strand (ez is a sok jogszabálybeli megoldásra váró kérdés számát szaporítja) önkormányzati tulajdonba kerülhetne. Egész évi hasznosítása, teljes télie- sítés nélkül, megoldhatatlan. Ehhez vállalkozókat kellene keresni. Egyáltalán nemcsak nagypénzű vadászokra, hanem vadnéző turistákra, netán a lovas turizmus hódolóira lehetne gondolni s jó lenne, ha akadna leleményes vállalkozó. Az egykori Vadászati Világkiállítás idején is már tökéletesen elhibázott tervezésű Dám Hotel idegen- forgalmi hasznosítása - az áfész és a hotelvezető Marsall Zsuzsa kétségtelen hozzáértése és jó szándéka ellenére - legalábbis kétséges. Egy 2 ágyas, zuhanyzós szobáért napi 1250 forintot kell fizetni, a 38 férőhely tavalyi kihasználása legfeljebb közepes volt Vállalati alkalmazottak, kiszállásra érkezők, néha egy-egy sportolócsoport szállt meg itt. Ottjártunk napján pontosan 38 vendégnek lehetett volna helyet biztosítani, ugyanis egy se volt... Rekviem egy tájházért...? Atájházak megyebeli születésének idején örömteli szemtanúi és híradói voltunk annak, mely Szakályban is létrejött. Az épület "szép, gyűjteménye értékes, csak éppen senki se látogatja. Tavaly „horribilis ösz- szeget”, 200 forint bevételt hozott a falunak. Az épületek furcsa tulajdonsága, hogy nem bírják a magányt. Egy lakatlan ház, még ha eredendően jó állapotú volt is, előbb-utóbb tönkremegy. A szakályi tájháznál ez utóbb lesz, de nem nagyon sokára. Zsúpfedele ugyanis beázik, zsúpkészitő nincs, a tető javítására anyagiakat áldozó még annyira sem. Flacsak nem akad belátható időn belül egy ötletes vállalkozó, aki akár tájjellegű vendéglőt is berendezhetne az udvaron, legalább nyáridőre, akkor a szakályi tájházat leírhatjuk népi műemlékeink sorából. A fenti néhány sor tehát előzetes rekviemnek is tekinthető. Juhász Ottóné jegyző Tolnanémediben nem úszik a boldogságban, ami az ő beosztásában országos ritkaság is lenne. De a nyugtalanságban sem, ami sokkal vigasztalóbb. Amennyire a még mindig mindenhol bizonytalan számokra adni lehet, az 1399 lelkes, kiterjedt község 2 és fél, vagy ennél több millió forintból az idén befejezheti az út és utcaépltés hiányait. Ez nem túlságosan nagy távolság, hiszen a falu hosszú évek munkájával már korábban jó közművesítést, vízellátást, közvilágítást és elfogadható utakat teremtett. Rövidesen sor kerül arra, hogy a nagy forgalmú 61 - es úton két gyalogátkelőhelyet jelöljenek ki, elsősorban az iskolások közlekedésének biztonsága érdekében. Ottjártunkkor még az alig 1-2 napos, de legfrissebb gondról a jegyző asszony mellett Miklós Eszter iskolaigazgató is nyilatkozott. A falubeliek mindig szerettek moziba járni, ezt az igényüket azonban-finoman fogalmazva - az utóbbi időben egyre nehezebben tudták ki elégíteni. Szerencsére a Közművelődés Intézet pályázatot hirdetett az ilyer nagyságrendű települések helyze tének javítására és az iskola el i; nyerte azt a 600 ezer forintos ősz szeget, mely egy 3x1,5 métere: videokivetitő (Panasonic) beszer zéséhez szükséges volt. Ponto sabban ennek a felét, mert a mási kát a község fizette. Minden a legnagyobb rendjér ment, az óvodás, iskolás és felnőt vetítésekkel együtt majdnem fé évig. A volt református iskolát átépítet ték, a helyi Temaforg 100 ezer fo rintot adott székekre. Aztán februá 12. táján valaki betört és a kábelei vei együtt elvitt videomagnó eltulaj donításával kereken 30 ezer forin kárt okozott. A nyomozás még folyik, elősegí téséhez talán annyival tudunk hoz zájárulni, hogy a tettes ugyaninner nagy csomó rágógumit is elvitt, am aligha vall nagykorúságra. A Dám Szálló bejárata Válaszlevél Még egyszer a pincehelyiek táborozásáról Nehéz idők járnak az önkormányzatokra manapság! Különösen, ha esetleg másképpen látnak bizonyos dolgokat, mint a többség... Hogy az ország milyen gazdasági helyzetben van, azt a sajtó jóvoltából jól - vagy talán túl jól is! - tudja mindenki, de hogy a megalakult önkormányzatoknak milyen anyagi gondokkal kell megküzdeni, azt talán kevésbé. Adót ki nem vetni, a lakosságot tovább nem terhelni, és mégis megfelelni a kötelező és vállalt' feladatoknak, miközben az áremelések mindennaposak, olyan bűvészmutatvány, aminek már a megkísérlése is tiszteletet kellene, hogy kiváltson. Ilyen körülmények között bizonyára születnek helytelen, elhamarkodott döntések is. Talán ezek közé tartozott a Bala- tonszabadi-Sóstón levő gyermek- üdültetési objektum - egyesek szó- használatában tábor, bár szerintem ez a szó nem emeletes betonépületet jelent-, szóval objektum továbbépítéséről, felújításáról szóló döntés is, amely - ha érvényben marad, a gyerekek nyaralásához való mintegy 120 ezer forint hozzájáruláson túl - körülbelül 180-200 ezer forint kiadást jelentett volna Pincehely önkormányzatának. Sajnos, az ezt tárgyaló megbeszélésen nem vehettem részt egy Budapesten rendezett konferencia miatt, mert személyesen mondtam volna el kétségeimet. Amely kétségek úgy látszik, másokban is felmerültek, hiszen a látszólagos egyetértés ellenére a városkörnyék önkormányzatainak vezetői úgy döntöttek, hogy ez évben csak állagmegóvásra szorítkozzék az objektum, és ennek költségeit osszák meg a résztulajdonossá váló községek között lakosságarányosan. így egy nagyságrenddel kisebb a szükséges ősz- szeg/ A gyerekek nyaralásának támogatása persze megint más kérdés! Amennyiben bírja a költségvetés, fejenként 1050 forint terheli az ön- kormányzatot. A sajtó ördöge játékából a Táborozhatnak a pincehelyiek című cikk mellé került a közlemény, amely szerint - igaz! - a pincehelyi központi iskola vizesblokkja 3-3,5 millió forintba fog kerülni. Ezen túlmenően az iskola benyújtott költség- előirányzata 27 millió (!) forint. Ezt szeretném azok tisztelt figyelmébe ajánlani, akik a jelzett cikk szerint „felháborodtak". Továbbá: aki cserkésztáborozásra jelentkezik, annak költsége 800 forint (plusz útiköltség) egy hétre. Igaz, sátortáborban, ahol a gyerekek maguk főznek, és valóban, nem mindenki cserkész! A Széchenyi-ünnepség az egész község ünnepe, a tervezett szerény felújítások igencsak szükségesek. Soha nem kételkedtem a megyei sajtó objektivitásában, ezért őszintén remélem, amikor eredményekről, sikerült vállalkozásokról lehet tudósítani, akkor is „gyorsan jut el a hír a szerkesztőségbe!” Tisztelt Asszonyom I Kérem, engedje meg, hogy fenti néhány sorommal reflektáljak a Népújság mai számában megjelent Táborozhatnak a pincehelyiek című cikkre! A cikk egyébként objektív, csak az informátorok talán kissé tájékozatlanok. Pincehely, 1991. február 12. Dr. Tóth László polgármester * Köszönjük a levelet, mivel így a másik fél véleménye is megjelenik és segíti ezzel a tisztán látást. Természetesen nem tűntek el a kérdőjelek, csak kevesebb lett belőlük. Más összegről hallottunk ugyanis az iskolában - a táborozási költséget nézve - és mást hallottunk - ezt le is irtuk - az önkormányzatok megállapodását illetően. Nem a sajtó ördöge tette a hírt az említett anyag mellé, hanem tudatos szerkesztői munka volt. Úgy érezzük, a Széchenyi-ünnepségről és a cserkészek táboroztatásáról szóló véleményekre nincs elégséges érve a levélírónak. Köszönjük az objektivitásunkat hangsúlyozó elismerést, aminek a jövőben is meg akarunk felelni. Várjuk dr. Tóth Lászlótól is (!) a „jó eredményekről, sikerült vállalkozásokról” szóló hírt és akkor igyekszünk azt minél előbb közzétenni. Pári problémák Kis helyek kis gondjai máshonnan nézve könnyen tűnhetnek elhanyagolhatóaknak, közelről és átélve azonban mégis nagyok. Páriban például az iránt érdeklődtünk Stattner Attilánétól, aki 32 éves postai pályafutásából 26 esztendőt itt töltött el, hogy lapunk pontosan érkezik-e az olvasókhoz? Ez nekünk nagyon fontos, hiszen az előfizetőink 112 példánnyal vezetnek az 56 példányos Szabad Föld, a 28 példányos Népszabadság, a Népszava, a Magyar Nemzet és a Kurír előtt. A hivatalvezető „nagyjából” elégedett a lapok érkezésével. „Csak” 9-én, szombaton kapták meg késve az olvasók lapunkat, ami számunkra annál is inkább keserves, mert élve a terjedelem adta lehetőségekkel, ilyenkor igyekszünk a szokásosnál is több olvasnivalót nyújtani. A hivatalvezetőnek a legtöbb gondot, érthető módon, az árváltozások, a (számunkra is) kényszerű áremelések okozzák. Pályája kezdetén ezek nyilvántartására egy 2 oldalas nyomtatvány ' szolgált, ez napjainkra 8 oldalra és sokkal több rubrikára fejlődött. A posta szerencsére az a hely, ahol sokan megfordulnak, bár sokan ódzkodnak attól, hogy nevük „bekerüljön az újságba”. Mondanivalójuk azonban bekerülhet. Három idős asszony egybehangzóan állította, hogy a bolt kenyérellátása jó, csak éppen a mennyiség kevés. Február 14-én pedig már reggeli fél 8 után se lehetetttejet kapni, ami igazán nem kései idő. Ez egyébként nem az első eset volt. Miért ne hinnénk nekik? Véleményünk szerint A tamási közlekedésről Az újságíró először a városházán hall arról, amit egyébként az egész ország tud, hogy a helyi közlekedés árát emelik. A Volán vállalatok kartell formába tömörültek és 8 forintról 14-re akarják felvinni a helyi járatok viteldíját. Esetleg forma szerint 10-re, de a különbséget fizesse az önkormányzat, aminek erre egy krajcárja sem lesz. A helyzet tehát nem kecsegtető, ha csak azt nem érezzük kecsegtetőnek, hogy előbb-utóbb (mint any- nyi mást, úgy ezt is) tudomásul kell vennünk. Vélemények, melyeket a városközpontban, a művelődési házzal szemben, a buszra várók közt gyűjtöttünk:- Uram! Járunk gyalog!- Maga járhat, de én, hogyar bandukoljak 5 kilométert az Orion ig?- Legyenek maszek buszosok!- Nem lesznek! Egyetlen maszeí se hülye!- Majd járunk vonattal! Perszr nem a városban... Egyébként a városon kívül se so kan. Petővári József MÁV-állomás főnöktől megtudtuk, hogy a Tárná siból Dombóvárra közlekedő nap 5-5, a Pincehelyre menő 6-6 és 6 Lepsényig is eljutó 4-4 (igaz, hog^ kurtított méretű) szerelvénynek januárban 3786 innen induló fizeti utasa volt. Sejthetőleg viszonylag kényelmesen utazhattak, bár újabban ők se olcsón... Az egyes városok, városkörnyékekről szóló írásainkkal természetesen nem az utókorra gondolunk, a történészekre pedig legkevésbé. Amit oldalunkon olvastak, az egyetlen nap eseményeiből, tényeiből származó válogatás. Információinkat február 14-én szereztük és próbáltuk fényképeken és Írásban feldolgozni. KISPÁL MÁRIA ORDAS IVÁN Mit esznek a gyerekek Tamásiban? Pásztor István, a tamási 1. Sz. Általános Iskola igazgatója 577 diákja sorsáért, ezeken belül majdnem 400 táplálkozásáért is felelős. Mit, hol és hogy esznek a gyerekek? Akik ugyebár legdrágább kincseink...? Közvetett úton bár, de kideríthető, hogy egy részük otthon reggel semmit. Ök valósággal felfalják a tízórait, mert egyszerűen éhesek. Egyébként az I—VI. osztályos napközisek tízórait, ebédet és uzsonnát kapnak, a VII—Vili. osztályos menzások csak ebédet. A fejenkénti 35 forintos napi normából persze nem lehet lucullusi lakomákat teremteni, ezt a szülők túlnyomó többsége - szerencsére - tudomásul veszi. Világos - és ezt a nagy tapasztalaté élelmezésvezető tudván tudja -, hogy a kisebbek kevesebbet igényelnek, a nagyobbak néha annyit, mint egy igásko- csis. Édesség, például csöröge- fánk, minden mennyiségben elfogyna. A vagdalt húsból marad és a rántott hal mellé szervírozott burgonyasalátából is. Február 14-én, csütörtökön, a nagyon szép és patyolattiszta étteremben tej és vajas pogácsa volt a reggeli, a tízórait a feledékeny újságíró elmulasztotta felírni; su ebéd zöldségleves, ínycsiklandozó sertéspörkölt tarhonyával és savanyú uborkával; az uzsonna lekváros kenyér. A fiatalok részére előírt anyagfelhasználást és táplálkozási normákat a Köjál és dr. Bencze Gáboi gyermekszakorvos, iskolaorvoí egyaránt rendszeresen és szigorúan ellenőrzi. A konyhai nagyüzem Repeta is akad...
