Tolnai Népújság, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-02 / 1. szám

4 NÉPÚJSÁG 1991. január 2 Tv-napló Nárcisz és Psyché Ez már a második Psyché, három folytatásban, csaknem öt órán át, Csapiár Vilmos és a rendező Bódy Gábor írta Weöres Sándor Psyché című könyve alapján, ami rendhagyó alkotás, s bármit gondoljunk is róla, azt el kell ismerni, hogy remekmű. A könyv alcíme: Egy hajdani költőnő írásai. A költőnőt Lónyay Er­zsébetnek hívják, grófkisasszony, akit cigányok neveltek, atyafiság- ban van Bihari János cigányprímással s életét Zedlitz bárónéként vé­gezte. 1795. január 27-én született s 36 éves korában, 1831. március 25-én halt meg: férje kocsijának kerekei alá zuhant s a lovak halálra gázolták. Mindez Weöres Sándor leleménye, aki a Psychének is nevezett hölgy helyett verseket írt, összeállította életrajzát. Psychét tehát kép­zelt alak, költői lelemény, akit Weöres képzelete pontosan meghatá­rozottkorba, történeti személyek közé helyezett. A könyv lapjain talál­kozunk Széchenyivel, Wesselényivel, Kisfaludy Sándorral, Kazinczy- val, még Beethovennel is, s mindenekelőtt egy elfelejtett, érdekes költővel, Ungvárnémeti Tóth Lászlóval, akit Weöres Sándor nagyon szeretett és sokra becsült. Tóth László 1788 és 1820 között élt, ma­gyar és görög verseket írt, s Bécsben halt meg, kolerában, bár annak idején sokan gondoltak öngyilkosságra. Versei fenn kőitek, magasan szárnyalok, bár néhány kortársa támadta is „érzékisége" miatt, Tóth azonban, aki ekkor már Bécsben orvosnövendék volt, nem is vála­szolt ezekre. Őbelé szerelmes Lónyay Erzsébet, azaz Psyché, aki helyett Weöres írt verseket, az elsőt 1808 tavaszán, Gabónak, édes öccsének, az utolsót 1830-ban, Nápolyban. Psyché inkább érdekes, mint jó költő, mindvégig megmarad a ko­rabeli verselgető úrilányok színvonalán, de Weöres nem is egy elfe­lejtett lángészt akart felfedezni, - kivéve Ungvárnémeti Tóthot - egy hajdani költőnő alakját öltötte magára, vele élte át derűsen romlott ka­landjait és a kort, melyben nagyon sok szereplőt felvonultat és kitű­nően jellemez. Nincs terem a Psyché méltatására, egyébként is elvé­gezték már mások, mert 1972 óta, amikor először megjelent, nagy irodalma van. Csak annyit: a Psyché hiteles történelmi környezetbe helyezett költői játék, s Toldy Ferenc úrhoz címzett verses levél épp­úgy található benne, mint tréfás erotikus disztichonok „a vas pálya sorompó kitalálásáról”. Csapiár Vilmos és Bódy Gábor forgatókönyve, igaz, Weöres köny­ve „nyomán ” készült, erről alig vesz tudomást. Ez a három estére való tévéfilm teljesen átfogalmazza az eredetit, meghagy egyes motívu­mokat, újakat komponál bele, s az egészet a valóság fölé emeli, inga­tagul misztikus magaslatokba, mintha kevésnek tartaná Weöres Sán­dor költői leleményét. Az alapszöveg, vers és próza így végül csak ürügy lesz valami egészen másra, de ezzel elveszik az eredeti ked­vessége, költői bája. „A meg-lepett szeretők" című vers - a pajzán történet Kazinczy levelezésében is olvasható - itt nem illik szervesen a történetbe, pedig Weöres-Psyché hosszú prózai kommentárral is kíséri, sőt vers is szól az ifjú Wesselényivel. A példákat folytathatnánk, s a hiányokért alig kárpótolnak a nagyon szép képek, mert mit szépít­sük, ez a Psyché helyenként terjengős, sőt unalmas is. Aki olvasta Weöres zseniális könyvét, bizony, bizony csalódik. A szereplők időnként mintha nem tudnák, hová tévedtek. Patricia Adriani cigányos szépség, de nem Weöres-hősnő, a szegény Udo Kiér időnként oly ijedten néz, mint akinek a vizsgán Ungvárnémeti Tóth Lászlóból kell felelnie, s ezt a nevet most hallja először. A film sokáig hevert, ki tudja, miért? Azóta Bódy Gábor is eltávozott, Weöres is, s kérdés, mit szólnának ehhez a tíz év előtti alkotáshoz. Mi három estén át kerestük a költőt és Psychét, de valahol a háttérben álltak, félhomályban, gomolygó felhők között. Közben átóvakodtunk az új esztendőbe, petárdák ugyan durrogtak, de más nem történt. A szilveszteri műsort bízvást nevezhetjük akár a kommersz filmek fesztiváljának is, no de ha ennyire futotta. Szeren­csére a városi tévé derűs műsorral kedveskedett a szekszárdiaknak, sok ötlettel, játékkal. Szerkesztői túljutottak a tanulóidőn, komolyan kell őket venni. Finomítanivaló még akad, az ötletekkel gazdaságo­sabban kell bánni, ennyi vendéget sem kell meghívni, a kérdések le­gyenek tömörebbek, a telefont pedig mielőbb meg kell javíttatni. Az osztályzat így Is jeles, jól szórakoztunk s ez is volt a cél. CSÁNYI LÁSZLÓ Megértő házasság Beszélgetés Udvaros Dorottyával A zongorára támaszkodik, s köz­ben lüktet benne a ritmus. Mozog a körömcipöje, a csípője; ütemesen billenti előre-hátra a fejét. Aztán odaszalad a mikrofonhoz és éne­kel. A közönség önfeledten tapsol. Alig akarja elengedni kedvencét. Igen, mormolom magamban, igazi nő. S mi több: színésznő. Öltözőjé­ben erről kezdjük a beszélgetést.- Előny ezen a pályán, ha valaki nő?- Nem tudom. Szerintem mind­egy. Bizonyos helyzetekben egy nőnek is lehet könnyű, máskor pe­dig nehéz, akár a férfiaknak.- Nem fél attól, hogy beskatu­lyázzák egy szerepkörbe?- Tudom mire gondol... De amíg fiatal az ember és csinos, nyilván­való, hogy könnyűvérű hölgyeket osztanak rá. Nem vagyok naivaal- kat; mit osszanak rám? Majd ké­sőbb beleöregszem az anyaszere­pekbe...- Szépnek tartja magát?- Egy színésznő attól szép, hogy tehetséges. Ebben hiszek.- Hogyan óvja testi-lelki kondí­cióját?- Nagy keservesen megpróbá­lok reggel nyolckor vagy kilenckor tornászni; meghalok közben. Iszo­nyatos. És megszervezni, hogy jöj­jön valaki, aki a gyerekre vigyáz... Nehéz. Egy külföldi színész például meg tudja csináni azt, hogy egy bi­zonyos feladat elvégzése után, amelyért jól megfizetik, egy-két hó­napig nem dolgozik. Olvas, sétál, úszik, tornászik. Nálunk nagyobb a hajtás.- Melyik tulajdonságáról szeret­ne leszokni?- Pontatlan vagyok. Folyamato­san elkések mindenhonnan, és ez borzasztó. Állandóan ideges va­gyok, mert tudom, hogy már késés­ben vagyok. Akik várnak rám, azok a pokolba kívánnak, hogy miért nem vagyok már megint ott, már megint miért nem tudtam pontos lenni. Pedig újra és újra elhatáro­zom, hogy most aztán...- Beszéljünk a szerelemről; ar­ról a szerelemről, amely a színház­hoz fűzi.- Fantasztikus társulatnál kezd­tem Szolnokon, s nagyon jó rende­zőkkel, Paál Istvánnal, Csiszár Im­rével, Horváth Jenővel dolgozhat­tam együtt. Pestre, a Nemzetibe az a két rendező hívott - Zsámbéki Gábor és Székely Gábor - akiket abban a pillanatban az ország leg­jobbjainak tartottam. Aztán a Kato­nában, mi mind a harmincketten választottuk egymást. Olyan volt, mint egy szerelmi házasság.- Tart még a szerelem? A jó házasság végül is akkor jön létre, amikor a házastársak elnézik ugyan egymás hibáit, de azért meg is nevezik azokat, és segítik a mási­kat. Jó, hogy egy ilyenfajta perió­duson is átesnek.- Az ön helyzete stabil ebben a házasságban. Sőt!- Na, látja, én azzal sem foglal­koztam soha, hogy az én helyze­tem milyen.- Mert azért nem is nagyon kel­lett...- Ebben igaza van. De amikor el­mentem szülni, akkor mindenki azt mondta, hogy te nem félsz, hogy jön helyetted a Básti Juli, és nem fogsz szerepet kapni? Azt válaszol­tam: nem félek. Nem azért, mert úgy gondoltam, hogy én vagyok a legjobb, és verhetetlen vagyok, ha­nem mert bízom azokban az embe­rekben, akikkel együtt dolgozom. Akik, úgy gondolom, nem csupán három évig használnak, s utána el­dobnak, és nem azért hívtak, hogy rám osszanak négy szerepet, az­tán már nem is kellek. Nyilván láttak bennem fantáziát távlatilag is. És amennyiben én, ha kisebb szere­pet kapok, s azt is becsületesen megcsinálom, mint nemrégiben például a Játékosban, akkor ezek­nek az embereknek a bizalma to­vábbra is tart. S azt mondják, hogy legközelebb főszerepet kapsz. És ez így megy a többieknél is.- Jelentős filmszerepek állnak ön mögött. A Ripacsok, a Te ron­gyos élet.. Mit profitált ezekből?- A népszerűségem egyértel­műen a filmeknek köszönhető. S magabiztosabb lettem abban, hogy esetleg filmezni is tudok vala­mennyire. Van például olyan kollé­gám, aki fantasztikusan jó színész, és még nem forgatott. Most pedig együtt fogok vele filmezni, és érzem a szorongást benne, hogy meg fog-e felelni. És én nem értem: mit izgul, hisz olyan jó színész, hogy nem igaz. Néhány technikai dolgot ugyan másképp kell csinálni, de arra hamar rájön az ember, pláne, ha jó a rendező. Szóval nálam nem így volt, mert viszonylag hamar el­kezdtem forgatni. Szerencsére.- Ön színészgyerek. Mit hozott otthonról?- Azt, hogy számomra ez a pálya nem illúzió volt, nem egy elképzelt világ; én jobban ismertem a fonák­ját, mint az elejét. Ezt hoztam ott­honról, s ezt nagyon köszönöm. Nem kellett csalódnom, mert tud­tam, nem arról van szó, hogy kime­gyek a színpadra, szép vagyok, és a közönség tapsol. Hanem, hogy hetek, hónapok telnek el, amikor úgy nézek ki, mint a mosogató­rongy, a rendező üvölt rám, és azt mondja, pocsék vagyok, még min­dig nem jó, amit csinálok. A partne­rem szemén látom, hogy nincs ve­lem kontaktusa, nem tetszik neki, amit csinálok. Kínlódom, gyötrő­döm... És aztán egyszer csak, nem is értem, hogyan van ez, hogy ég a lámpa, és festék van rajtam, és tap­solnak. Szóval, hogy ez egy ilyen nagyon nehéz munka. SZENKOVITS PÉTER Czika László felvételei A csurgói gimnázium pályázata A csurgói Csokonai Vitéz Miháh Gimnázium 1992 tavaszán ünnepi fennállásának 200. évfordulóját. E nagy ünnepségre készülve, az ala pító Festetich György hagyatéké nak szellemében pályázatot hirde olyan, tudományos igénnyel meg írt, 20-60 oldal terjedelmű, eddic nem publikált müvekre, amelyek a; iskola múltját, oktató-nevelő tevé­kenységét, belső szervezeténeí fejlődését, kiváló tanárainak éí mecénásainak munkásságát dol­gozzák fel. A pályázó személy vagi kollektíva szabadon választhatja meg a dolgozat tárgyát. A jeligés pályázatok benyújtásának határ ideje: 1992. január 31. Pályadíjak: tízezer, nyolcezer, és hatezer forint. A bírálóbizottság í pályadíjak számát növelheti, illetve külön jutalmakat is odaítélhet Részletes felvilágosítást a gimná­ziumtól kérhetnek az érdeklődők 8840 Csurgó, Széchenyi tér 9. Rekviem a cigány- zenekarokért Nem vagyok muzikális, de szere­tem a zenét. Az igazi cigányzené is, amit társadalmi fejlődésünk égi bizonyos álszemérmes korábar (fütyülve Kodályra) szerettünk nép zenének nevezni. Kellő zeneművé­szeti ismeretek híján igazán nincs semmi jogom a bel- és külhoni fü­leket ilyen vonatkozásban vájtab- bakká tenni. Sokakkal együtt még­is vallom, hogy néhai Csorba Géza bácsit éppúgy élmény volt hallgat­ni itt Szekszárdon, mint az időköz­ben sajnos ugyancsak néhaivá vál Kiss Jenő barátomat. Utóbbit és együttesét (nem „bandáján) a Ma­gyar Televízió is felkérte egy sze­replése a simontornyai vár törté­nelmi környezetében. Tolna megyében nincs többé magas színvonalú cigányzenekar A gazdasági körülmények - közis­merten balszerencsés - összeját­szása folytán megyénk egyetlen I osztályú éttermében, a Gemenc- ben Burai Ferenc prímás és Boros Ferenc bőgős december 31-ér befejezte pályafutását. így az utol­só cigányzenekar is. Ami termé­szetesen nem gyászjelentés, bál idegenforgalmi szempontból fur­csa „befektetésnek” tűnik. Még ak­kor is, ha napjainkban nem az ér­zelmek beszélnek, hanem a pénz O.l Megalakult a Cigány Tudományos és Művészeti Társaság A TIT országos székházában a múlt év végén megalakult a Cigány Tudományos és Művészeti Társa­ság. Az alakuló közgyűlésen nyílt szavazással egyszerű szótöbb­séggel elnökké választották Ros­tás Farkas György költő—újságírót, ügyvezető igazgatóvá Karsai Ervin pedagógus-újságírót. A jelen lévő tagság és az alapító tagok egyhan­gúlag kinyilvánították csatlakozási szándékukat a TIT országos szer­vezetéhez. A társaság célja: a ci­gány nyelv és kultúra ápolása, há­romnyelvű lap indítása (magyar- cigány-beás román), cigány isme­retterjesztő könyvsorozat indítása. Elsődleges céljaink közé tartozik még a cigányok identitástudatá­nak megőrzése. Kérnek minden szervezetet és intézményt, támogassák alapítvá­nyukat, melynek címe: Cigány Tudományos és Művé­szeti Társaság, Tímea Alapítvány, 1078 Budapest, Murányi u. 17. II. emelet 17. Telefon: 122-5923. MNB: 218-98316, csekkszámla­szám: 512-027008-1. Az orra akár a Chevrolet alkatrésze Dustin Hoffman-sorozat a televízióban Naná,, majd a Magyar Televízió műsorszerkesztőségének ne vol­na ennyi sütnivalója, hogy a világ­szerte - nálunk is - oly népszerű filmszínésznek, Dustin Hoffman- nak a filmjeiből sorozatot indítson! Gondolom, a legtöbb olvasó meg­érti a „naná!” kezdést. Ezt a nem éppen elegáns kiszólást ő, illetve az Esőember című remek filmjének telibe találó magyar fordítója hozta újra divatba széles e hazában. A sorozat a múlt év november 3-án kezdődött, az Éjféli cowboy vetíté­sével. A válogatás markánsan bizonyí­tani fogja, milyen sokoldalú mű­vész Hoffman, mennyire otthono­san mozog a legkülönbözőbb figu­rák bőrében. Hogy valójában mi­lyen? Egy amerikai lap írta róla: „Kicsi, mindössze 168 centiméter. A haja mint egy kambodzsai házikó szalmateteje. Az álla és az orra: egy 1948-as Chevrolet alkatrészei. A szeme kitömött sólyomra emlékez­tet. Mindez bizony zavaró - az első pillanatban. Aztán játszani kezd, és elemi erővel keríti bűvkörébe a kö­zönséget.” Hogyan lehet valakiről ilyeneket írni? Vagy olyanról sza­bad, akiért nem kár, ha ki is nevetik, vagy olyanról, akit annyira szere­tünk, hogy semmi sem árthat neki. A gátlásos, a nőket imádó, de társaságukban félszeg fiatalem­bernek, mire elvégezte Lee Stras- berg híres színészképző iskoláját, a pszichológusok megnövelték önbizalmát. Olyannyira, hogy si­kerrel játszotta meg a nőfalót. 1958-ban kapta meg a diplomáját, és a Broadway-n játszott szerepei­vel hamarosan felhívta magára a fi­gyelmet. Jöttek a filmajánlatok, elő­ször kisebb szerepekre, majd Jack Nicholson neki adta a Diploma előtt főszerepét. Két évre rá elnyer­te az Oscar-dijat a Kramer kontra Kramer főszerepéért. Azóta évente átlag egy filmet forgatott, a mostani sorozatban szereplőkön kívül a többi között ide tartozik A kis nagy ember, Az elnök emberei, az Agat­ha, a Pillangó, az Esőember. Karrierje tehát, mondhatni, zök­kenőmentesen iveit felfelé. Magán­élete kevésbé volt zavartalan. 1969-ben feleségül vette Anne Byrne balett-táncosnőt, akitől Jen­nifer Celia nevű leánya született. Tíz évig tartott ez a házasság. Hoff- mant egy ideig gyakran lehetett együtt látni Charlie egyik angyalá­val, Kate Jacksonnal. Aztán megis­merkedett a 25 éves Lisa Gottse- gennel. A világsztár nyomban bele­szeretett a nála 18 évvel fiatalabb, frissen diplomázott jogásznőbe. A következő nyáron összeházasod­tak, egy évvel később született Re­becca leányuk. A művész ki-kirándul a színpad­ra. Nagy sikerrel játszotta például Az ügynök halála Willy Lomanjét. „Kezdő színész koromban foly­ton azt hallottam, hogy .született kamasz’ vagyok. Meg azt, hogy ha majd beérek, betöltőm a negyve­net, akkor kapok igazi karaktersze­repeket. Most pedig szeretném megőrizni a fiatalságomat, amed­dig csak lehetséges” - nyilatkozta. Nos: a karakterszerepek sorát el­játszotta már az idén 54 esztendős művész. De kamaszos báját is jó­részt sikerült megőriznie. Ma már az élvonalban van, a legjelentő­sebb filmszínészek között. Hogy méltán, arról meggyőződhetünk a filmjeiből készült sorozatból is. ERDŐS MÁRTA Dustin Hoffman a Krämerben (1979)

Next

/
Oldalképek
Tartalom