Tolnai Népújság, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-02 / 1. szám
1991. január 2. Kisvállalkozók oldala NÉPÚJSÁG 5 Vállalkozás, piac, tőzsde, privatizáció, érdekvédelem, adózás A félelem éve? Talán még soha nem féltünk ennyire a ránk köszöntő új évtől, mint most, 1991 kezdetén. Miben is bizakodhatnánk? Hiszen drasztikus áremelkedések lesznek szinte minden területen és nincs rá esély, hogy a jövedelmünk kövesse az árakat. Ami eddig történt a politikában, az nagyon fontos, hiszen a rendszerváltás első lépéseként szabaddá tette az utat a további változások előtt. Ez azonban csak a kezdet, a neheze ezután következik. Nemzetközi szinten is versenyképes, a magántulajdon túlsúlyán alapuló, hatékony gazdaságot kell létrehozni a jelenlegi romokból. A cél tehát világos, csak a hozzá vezető utat takarja homály. Hogyan, mekkora áldozatok árán és mikor érjük el ezt a célt? Ma még senki sem tudja. * Rendhagyó kisvállalkozói oldalunkon néhány véleményt adunk közre. Vállalkozókat és az érdek- védelmi szervezetek vezetőit kérdeztük arról, hogy milyen eredménnyel zárták 1990-et és mit várnak 1991-től. Nem várhatunk semmi jót Landauer Géza 1984 óta magánkereskedő a feleségével együtt, mindketten kereskedőcsaládból származnak, ruházattal, divatáruval foglalkoznak. Az aranykapu vásárban ezüst- vasárnapon meglehetősen gyér forgalom mellett beszélgettünk, igaz, az időjárás sem kedvezett a sétának, vásárlásnak.- Tavaly még egészen más volt az ezüstvasárnap. Ilyen nem fordult elő, hogy fél óráig rám sem köszön senki. Becslésem szerint hatvan százalékkal kisebb most a forgalom, mint egy évvel korábban. Mi, ruhások vesszük észre a leghamarabb a szegénységet, márpedig biztos, hogy jövőre még szegényebbek lesznek az emberek. Megmondom őszintén, nagyon tartok 1991-től, annyira rosszak a kilátások. Még azt is meggondolom, hogy maradjak-e vállalkozó, mert lehet, hogy jobban járnék, ha bérbe adnám az üzletet. Óriási a konkurencia, a forgalom csökken, egyre többet kell menni az áru után is, a vevő után is és a terhek egyre nagyobbak. Mi régi vállalkozók vagyunk, vannak tartalékaink, igaz, nagyon keményen meg kellett dolozni ezért. A gyerekeink úgy nőttek fel, hogy alig láttak bennünket, a nagyszülők nevelték őket. Nagyon sok viszont az olyan új vállalkozó, akinek nincs tartaléka, aki most indult például az újrakezdési kölcsönből. Attól tartok, hogy közülük sokan bele fognak bukni az üzletbe. A kormány azt mondja, hogy ránk vállalkozókra alapozza a jövőt. Hát ennek nem sok jelét tapasztaljuk azon kívül, hogy igyekszik kizsebelni bennünket. Hol itt a vállalkozásbarátság, amit ígértek? Azt hiszen, nagyon sok emberben fogytán a bizalom, a türelem. Én nem várok semmi jót az új évtől. Európai módon kereskedni zók sem ülhetnek nyugodtan a pult mögött, azok az idők elmúltak. Minden lehetőséget ki kell használni, bővíteni a kínálatot, a lehető legjobb árut beszerezni, a legolcsóbban és meg kell keresni a vevőt, elé kell menni, hogy észrevegye, megkívánja és megvegye amit kínálunk. Az igazi kereskedő persze nemcsak a pénzért csinálja, hanem azért, mert ki akarja szolgálni a vevőket. Hivatás ez, amit szeretni kell, csak így lehet tovább csinálni a romló körülmények között is. Jó lenne, ha 1991-ben már igazi európai módon tudnánk kereskedni, nem bénítana bennünket rengeteg akadály, bürokrácia, hátrányos megkülönböztetés. Még távolról sincs esélyegyenlőség az állami és magánkereskedelem között, elég, ha csak az árubeszerzés nehézségeire, vagy a nyugtaadási kötelezettségre utalok. Nyilvánvaló, hogy minden tisztességes kereskedő azt szeretné, ha kiváló minőségű áruval, a lehető legjobb körülmények között szolgálhatná ki a vevőit. Van még tennivaló ezen a téren és nem rajtunk múlik, ha ez nem mindig sikerül. Abban azonban biztos vagyok, hogy a kereskedelem az a terület, ahol egyértelműen az egyéni vállalkozóé a jövő. Sok jót sajnos nem várhatunk az 1991-es évtől. Félek, hogy drasztikusan csökken az életszínvonal, és ezt mi kereskedők érezzük meg leggyorsabban a forgalom csökkenésén. Mert hiába lesz a legszebb árunk, hiába a legudvariasabb kiszolgálás, ha az embereknek nem lesz pénzük vásárolni. Falun sem könnyebb Várfy Tibor kezdő vállalkozónak tekinthető, hiszen még nincs egy éve, hogy a falusi turizmusra tette fel életét Szálkán. Egészségügyi problémák miatt költözött családjával Szekszárdról a tiszta levegőjű völgységi faluba, amely ideális adottságokkal rendelkezik a pihenni, kikapcsolódni vágyó vendégek számára. Legnagyobb gondja egyelőre az ismeretlenség, nehéz és igen sok pénzbe kerül az idegenforgalmi szempontból eddig nem jegyzett kisközséget bevezetni kül- és belföldön a köztudatba és más tájakról idecsalogatni a vendégeket. Sokat költ reklámra, minden elképzelhető eszközt megragad, amit szerény anyagi lehetőségei megengednek. Az első évben a kiadások és bevételek egyenlege még negatív számot eredményezett, de bízik abban, hogy 1991 -ben többen jönnek, lesznek visszatérő vendégek, lassan elterjed a hírük a szálkai lehetőségeknek. Azon kívül, hogy szobákat adnak ki a turistáknak, kutyák és prémesállatok tenyésztésével is foglalkoznak, szükségük van erre a kiegészítő jövedelemre is.- Szerintem a legfontosabb eredmény az lehetne ebben az évben - mondja Várfy Tibor -, ha alapvető szemléletváltás következne be az emberekben a vállalkozások iránt. Sajnos, nekem nagyon rossz tapasztalataim vannak, rettenetes a hivatali bürokrácia, az illetékes urak többnyire rögtön azt nézik, hogyan és miért nem lehet megvalósítani azt, amit az ember kér. Mennyivel másképp festene a dolog, ha mindenki segítőkészen állna hozzá mások problémájához. Mennyivel könnyebb és gyorsabb lenne az ügyintézés, a hitelfelvétel, ha irigység helyett a segítő szándék vezérelné az embereket. Sokan irigységgel figyelik a vállalkozókat, pedig legtöbbjük nincs irigylésre méltó helyzetben. Sajnos én sem. Nem is tudom, mi lesz, ha nőnek a terhek, ha esetleg helyi adókat vetnek ki. Nem tudjuk majd kifizetni. Szép dolog a falusi turizmus, de megélni nem köny- nyű belőle. Sokszor úgy érzem, hogy munkanélküliként jobban élhetnék, de ez nem az én stílusom. Inkább még keményebNyakasné Mohai Ágnes sem kezdő vállalkozó már, hiszen 1983 óta foglalkozik virágkereskedéssel. Azóta divatcikkekkel is kibővítette tevékenységét, így többféle áruval jelent meg a karácsony előtti aranykapu vásárban.- Jó ötlet volt, hogy kijöttünk ide a téré a vevők elé, biztosan nagyobb így a forgalmunk, mintha az üzletben maradunk - mondta a magánkereskedő. - Egyre erősebb a verseny, nagy a konkurencia, a régi vállalkoLandauer Géza Dr. Fischer Sándor Módos István Nyakasné Mohai Agnes Várfy Tibor ben kell dolgozni és bízni a jövőben. Jelentős forgalomcsökkenés várható Dr. Fischer Sándor, a Kisosz Tolna Megyei Szervezetének titkára.- Meglehetősen ellentmondásos évet zártunk. Voltak időszakok, amikor kedvező feltételekkel lehetett vállalkozói hitelhez jutni, elsősorban az újrakezdési kölcsönt vették sokan igénybe. Ez nagyon fellendítette a vállalkozói kedvet, illetve lehetőséget, emiatt a Kisosz taglétszáma 25 százalékkal nőtt, annak ellenére, hogy már nem kötelező a tagság. Sajnos jelenleg nincsenek olyan hitel- konstrukciók, amelyek kifejezetten a kisvállalkozókat céloznák meg és túl magasak a hitelkamatok. Ezen mi úgy próbálunk segíteni, hogy létrehoztunk egy úgynevezett kölcsönös támogatási alapot, amelybe tagjaink ötezer forintos részjeggyel szállhatnak be. Egy-egy kiskereskedő vásárolhat több ilyet is és ez részjegyenként 50 ezer forintos hitelre jogosít, amelyet a MHB-on keresztül folyósítunk 6,5 százalékos kamattal. A kiskereskedői réteg gyorsan és drasztikusan érzékeli a lakosság anyagi helyzetének romlását. Ez persze differenciáltan jelentkezik az egyes szakmák szerint. Forgalom- csökkenés várható a vendéglátásban, a ruházati kereskedelemben, a műszaki cikkek terén, de nő az igény az olcsó áruk, használt cikkek iránt és várhatóan több zálogház is nyílik. Ugyanakkor létezik egy igen magas jövedelmű réteg is, amely igényli a drága luxuscikkeket, nemesfémeket, minőségi ruházatot. A Kisosz igyekszik megfelelni a változó követelményeknek és felnőni a feladathoz, amit a gazdasági rendszerváltás jelent. Nálunk is lesz szervezeti átalakulás, egyesületként fogunk működni, országos szinten pedig szövetséget alkotunk. A megszokott szolgáltatásainkat természetesen fenntartjuk és persze újakon is gondolkodunk. Hatékony együttműködést szeretnénk kialakítani a helyi önkormányzatokkal, elsősorban új üzletek, üzletházak építése ügyében. Sajnos, a jogszabályi, köz- gazdasági környezet területén semmilyen kedvező változásra nem számíthatunk 1991-ben. Marad a nagyon magas, 85 százalékos jövedelemadózás, jön a kötelező nyugtaadás, az adminisztrációs kötelezettségek, amelyek addig is nagy terhet jelentettek, jövőre növekednek, az adózás új rendjéről szóló jogszabály pedig számos szigorítást tartalmaz az idei évhez képest. Új adónemek, helyi adók is bevezetésre kerülnek, amelyek tovább rontják a vállalkozók esélyeit - főleg a kezdőkét - a talpon maradásra. Márpedig igen sok a kezdő, tőkeszegény, tapasztalatlan vállalkozó, legutóbbi felmérésünk szerint a megyében jelenleg működő magánkereskedők 39 százaléka az elmúlt egy évben kezdett. Sajnos egyre többen kényszerülnek az anyagi ne- he'zségek miatt vállalkozásuk feladására. Egyik legfontosabb célunk tehát, hogy a kezdők nagyobb stabilitását elérjük, kedvezmények kiharcolásával. Összességében tehát igen nehéz év vár a vállalkozókra. Úgy gondolom, hogy a Kisosz- nak ott kell állnia mögöttük, hogy a terheknek legalább egy részét átvállalva tanácsadással, az adminisztráció elvégzésével és minden egyéb eszközzel egyengesse a vállalkozások útját 1991-ben. Az új rend ára Módos István véleménye többszörösen is érdekes, hiszen egyrészt maga is vállalkozó, autószerelő kisiparos, másrészt a Szekszárd és Környéke Általános Ipartestület elnöke, valamint az országos szövetség, az IPOSZ alelnöke, tehát érdekvédelemmel is behatóan foglalkozik. Emellett Szekszárd képviselő-testületének is tagja, így komoly szerepe lehet a jövőben az önkormányzat és a vállalkozók kapcsolatának alakításában.- Amit én a vállalkozóknak üzenni szeretnék, az az, hogy türelemre, kitartásra biztatom őket. Számomra világos, hogy ez az ország nem kerülhet ki ebből a mély válságból másképp, csak a vállalkozók segítségével. Bízzunk abban, hogy ezt fent is tisztán látják és csak idő kérdése, hogy a gyakorlatban is megjelenjen a vállalkozásbarát politika a szavak után. Egyelőre nagy a bizonytalanság, sok a tisztázatlan kérdés akár a privatizációval, akár a hitelfelvételi lehetőségekkel, akár például a helyi adókkal kapcsolatban. Éppen ezért egy vállalkozónak ma nagyon óvatosnak kell lennie. Nem szabad bizonytalan kimenetelű üzletekbe belevágni, magas kamatokkal óriási adósságokat vállalni, mert nagy a kockázat, egyre több a bukás. Olyan sok minden sújtja ma a vállalkozókat, hogy nem is érdemes itt most részleteket kiemelni. Az biztos, hogy az 1991 -es év nehezebb lesz, mint az előző, éppen ezért egyre fontosabb valamilyen egység kialakítása. A vállalkozói réteg nagy gazdasági és szellemi potenciált képvisel, de csak összefogással tudja az érdekeit érvényesíteni. Helyi szinten is sokat lehet tenni - az önkormányzattal közösen - azért, hogy könnyebb legyen vállalkozni. Erre számtalan példát lehetne felhozni, kezdve azzal, hogy az önkormányzat eladja vagy bérbe adja a vállalkozók által igényelt ingatlanokat, meggyorsítja az ügyintézést, a városgazdálkodási és kommunális szolgáltatásokat vállalkozásba adja, a városban jelentkező építési, fenntartási munkáknál előnyhöz juttatja a helyi vállalkozókat, és még számtalan lehetőséget említhetnék. Természetesen mindez csak piaci viszonyok, versenykörülmények között képzelhető el a jövőben. Mindezeknek a lehetőségeknek a kidolgozása az 1991-es év egyik legfontosabb feladata. Én biztos vagyok abban, és természetesnek veszem, hogy az önkormányzatok - saját érdekükben is - minden lehető eszközzel támogatják majd a vállalkozásokat. * Kemény lesz mindannyiunk számára az új év, valószínűleg az azután következő esztendők is. Csodát hiába várunk, nem lesz egyik napról a másikra hatékony piacgazdaság és jólét Magyarországon. Keserves küzdelem lesz, magas inflációval, munkanélküliséggel, a szegénység terjedésével és talán egyszer majd, ha keményen dolgozunk, tényleg kialakul az új rend. Az árát azonban meg kell fizetnünk. ÁRKI ATTILA Fotó: GOTTVALD KÁROLY
