Tolnai Népújság, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-26 / 22. szám
1991. január 26. Képújság 9 Régi-új kalocsai színek Milyen jól beszél magyarul ez a magyar pap! A mondat magyarázatra szorul. Róna Gábor jezsuita szerzetes 40 évet élt külföldön - ebből az utóbbi 30- at Equadorban - s most tért haza, Kalocsára. 1949-50-ben még körülbelül 400 jezsuita tevékenykedett Magyarországon. Megérezve aztán „az idők szavát”, a szerzetesrendek feloszlatásakor a fiatalokat igyekeztek kimenteni a határon túlra. így került Róna Gábor Németország, Belgium és Spanyolország érintésével Dél-Amerikába.- Itt tanultam, ebben az épületben, ahova most az érsek úr - engem és egy társamat - visz- szahívott. A jezsuiták elsősorban missziós tevékenységgel foglalkoznak, de hitoktatást is végeznek. Rendalapítónk, Szent Ignác úgy ajánlotta fel szolgálatait a pápának a XVI. században, hogy oda küldjék őt és csapatát, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Ezért ismerik úgy a jezsuitákat, mint olyan szerzeteseket, akik a legnehezebb feladatokkal is szembe néznek, a legzordabb vidékeken. Két bőrönddel érkezett haza a 62 éves Róna Gábor. Amit egy élet során „szerzett”, azt a szívében hozta. Itt hitoktatást, templomszolgálatot, börtönlel- készi teendőket lát el. S a kor következményének megfelelő munkát is végez, amit így hívnak: a szociális igazságosságért való küzdelem. A kalocsai agg papok otthonában négyen élnek. Hárman már nagyon betegek, Molnár G. Pál, az intézmény bentlakó igazgatója viszont még 78 éves kora dacára is tűrhető egészségi állapotnak örvend. Az elmúlt évtizedek alaposan tönkre tették az egyházat. A papság elöregedett, megfogyatkozott. 75 év a nyugdíjkorhatár, de aki még bírja magát, azután is dolgoznia kell. Olyan községekben, ahol korábban 3-4 lelkész szolgált, most jó ha egy van. Sőt a legtöbbüknek több falu is jut.- Nem is kell az a fajta rangkórság - ingatja meg fejét Molnár kanonok úr, mikor arról kérdezem, hogy szerinte visz- szaállítható-e még az egyház hajdani dicsősége. - De azért egy elfogadható életnívóra a papoknak is szükségük lenne. Ha eltekintünk a lelki indíttatástól, ez a pálya, anyagilag, nem valami vonzó. Mit tippel, mennyi az én járandóságom, 50 évi szolgálat után? 4200 forint. Róna Gábor jezsuita szerzetes Molnár G. Pál kanonok FOTÓ: ÓTÓS R. WESSELY Hét város - hét háza - I. Mi változott a névvel, Pakson? (a szó akadémikus értelmében), de ragaszkodó emberek. Szép József öt osztályt végzett, felesége egyet sem. Két keresztet tesz az adásvételire? Nem, adásvételre nem kerül sor, a hangosi „birtokot” megtartják. Köleséről is vissza-visszajönnek majd. Érdekes, hogy a madarak is elköltöztek Csontkeményre fagyott földúton próbáljuk megközölni a személy- gépkocsinak mély keréknyomokat. így is nehéz megközelíteni Hangost, de ha enyhül az idő, s minden képlékennyé, gyurmaszerűvé válik - lehetetlen. Kísérőnk - vagy inkább vezetőnk - B. húsz évet élt itt. Jól ismerem, tehát apró villanásokból észreveszem, hogy miközben velem beszél, másra gondol. A gyermekkor zamatait érzi. Mindent megmutat, s ez a minden, kívülálló számára olyan kevés! A hely, ahol az utolsó hangosi kovácsra bontás közben rászakadt a műhely. Néhány „jellegzetes” terméskő, ami az iskola alapjaiból megmaradt. A aquincuminál szerényebb „leletek” a templomból, az olvasókörből (ahol hetente egyszer filmvetítés volt), s a hajdani lakóházakból. Nehéz odaképzelni a magán-és középületeket a gazzal benőtt földkupacok által határolt négyszögekbe. Könnyebb a feladat ott, ahol megmaradt egy-egy torzó - tető nélküli, nyílászárók nélküli rom - ahol a gazda nem szánta rá magát a tömésfal szétcsákányozásá- ra.- Érdekes, hogy a madarak is elköltöztek - jegyzi meg B. Erkélykorlát a temetőből A temetődombról messzire látni. De olyan messzire nem, hogy észrevegyük, hová kerültek az innen ellopott kovácsoltvas sirkerítések. Éles szemű utasemberek viszont felfedezték, hogy „nem vesztek el”. Egy közeli falu háztulajdonosa építette be őket, erkélykorlátnak. A pusztuló Hangosról mindent elhordanak. Költözéskor a családok vitték mozdítható ingóságaikat. Később megjelentek a hiénák, s vájkálni kezdtek a maradékban. Ök az itt-ott még művelt földek vámszedői, az itt-ott még álló melléképületek feltörői. Kilétük kinyomozhatatlan. Piti ügyek, piti bosszúságok. Olyan értéket nem tudnak csórni, ami megrázná a közvéleményt. Olyan érték Hangosban már nincsen. Mintha mi sem történt volna A szüntelen összhangra, kiegyenlítődésre törekvő természet a kiálló éleket legyalulja, a mélyedéseket feltölti. Gaz növi be a hangosi gyalogutakat, ellepi a törmelékeket, maga alá gyűri a rozoga kerítéseket. Az emberi életnyomok eltűnnek. Mintha mi sem történt volna az elmúlt néhány évtizedben. Valaki, ha egyszer ásogatni kezd, és megsárgult térképvázlatok alapján kiméri a néhai evangélikus templom bejáratának helyét, valamit talál ott. A harmadik lépcső alatt. Százéves palackban az üzenet: összegöngyölt dokumentum őrzi „örök időkre” a 13 templomépítő család nevét. Wessely Gábor Kép: Kispál Mária Hét várost, pontosabban megyénk városainak művelődési központjait, házait járjuk körbe vázlatos keresztmetszetet rajzolva tevékenységükről, létükről, biztos vagy bizonytalan életükről. A Tolnai Népújság hasábjain megjelenő sorrendiség semmilyen rangsort, minősítést nem jelent. Bekopogunk egy- egy intézmény ajtaján, aztán a látottakról, hallottakról, olvasottakról tudósítjuk lapunk e téma iránt érdeklődést tanúsító olvasóit. * Amikor Pakson az atomerőmű épült, mindenki természetesnek tartotta - népművelő berkekben is - kell lennie ebben a helységben egy olyan művelődési intézménynek, ahol a munkások szórakozhatnak, eltölthetik szabad idejük egy részért kulturált körülmények között, felkészült szakemberek segítségével... és akkor lön, a Munkásművelődési Központ. Ma megkérdőjelezendő, hogy van-e olyan független különálló fogalom, mint: munkásművelődés? Ha nincs, akkor az olyan intézmény sem létezik, amely ennek teret, lehetőséget adott? Ezek a kérdések akkor vetődtek fel, amikor hírül vettük, hogy Pakson megváltozott a Munkásművelődési Központ - MMK - neve. Változott-e vele belső élete, felépítése? Az új önkormányzat milyen érdeklődéssel és szándékkal viseltetik az intézmény iránt? Ehhez hasonló kérdések válaszadására ültünk le D. Szabó Mária igazgatóval és helyettesével, Bodó Katalinnal beszélgetni kávé és tea mellett. * Két nő és egy eset. Ilyen címet is kölcsönözhetnénk a televízió népszerű krimisorozatából némi módosítással, a beszélgetés címének, amelyből már az elején tisztázódik, hogy a névvel nem változott semmi a paksi művelődési központban, csupán lezárult a ház életének egy fejezete. Az igazgatónő és helyettese gondolatainak megfogalmazása után, egymásnak adják a szavakat, nem keresve leltározási logikáttevékenységükelő- sorolásához. így aztán a hallgató önmagában rendezgeti a sokszínű kínálat, kereslet számlálhatatlan adataiból kialakult mozaikot. Azok közé tartoznak ők, akik a rendszerváltás előtt váltottak, szakítottak a hagyományos értelemben használt népműveléssel. Éppen ez lehet optimizmusuk, hétköznapi derűjük alapja. Ha e jelzőket idővel bárki is túlzónak minősítené, akkor fogalmazzunk reálisabban: félnek a jövőtől, mint mások, de úgy tűnik a vízen járáskor tudják hova kell lépniük. * Egyedül nem megy. Ezt is tudják a paksi népművelők. Kissé zavarban is vannak, mikor névsorba akarják gyűjteni a város gazdálkodóegységeit, vállalatait, szövetkezeteit, amelyek anyagi lehetőségeik függvényében támogatják, szponzorálják mindazt, amire a városlakók igényt támasztanak ismereteik gyarapítása, életük humánusabbá tétele érdekében. A szakkörök, klubok, kisebb, nagyobb művelődési közösségek, csoportok megnevezésekor sem lehet cél a teljességre törekvés a tudósítás szűkre szabott keretei között. Gazdálkodnak a meglevővel és mindig az igényeket elégítik ki, legyen az Csehov-színmű, vagy Lagzi Lajcsi zenekarának műsora. Bálásruha-vásár, vagy bibliaismereti szabadegyetem. Életmódklub és vizuális művészeti oktatás, csillagászat, eszperantó szakkörök külön-kü- lön témája akármilyen újságírói műfajnak. így volt és a jövőben is lehetséges, mert minden közösség a lelke legmélyén jó szívvel nyugtázza, ha sikeres tevékenysége nyilvánossátot kap. * A művelődési központ, az ifjúsági iroda, az ifjúsági ház, a városi könyvtár és fiók könyvtárai integrált intézményként működtek éveken keresztül. Ma a függetlenedés, az önállóság a cél, a korszerűnek ítélt gondolkodás szerint. Erre megfelelő tervek, elképzelések vannak, de a jelenlegi körülmények között, a költségvetés ismerete nélkül ezek megvalósítása nem lehetséges. Szerencsésnek mondható az intézmény amiatt, hogy az igazgatónő tagja az ön- kormányzat oktatási és közművelődési bizottságának, így e terület érdekeit közvetlenül képviselheti. Teszi ezt annak tudatában, hogy meglevő munkatársai maradását is biztosító ötletek ökumenikus szellemű valóra váltása, esztétikai igényt, tartalommal töltött programokban elégít ki. D. K. J.
