Tolnai Népújság, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-26 / 22. szám
10 NÉPÚJSÁG 1991. január 26. Könyvtáraink kincsei: A megyei levéltárban Az ország könyvtárainak kincseit bemutató sorozatunk készítésekor ezúttal nem kellett messzire mennünk. Csak a Pollack tervezte szekszárdi ómegyeháza emeletére, a város felőli front bal sarkán lévő terembe. Itt őrzik, nagyon szép környezetben, a megye egyetlen műemléki jellegű könyvtárának kincseit. Ami nem jelenti azt, mintha a múzeum könyvtára - melynek megosztása révén ez a gyűjtemény létrejött - nem lenne értékes, csakhogy az itteni elhelyezés sokkal szebb. A könyvtár több, mint 18 ezer kötetet számlál, ezek 40 százaléka 1850 előtt jelent meg. A legrégibb kötet 1570- ből származik, a legterjedelmesebb sor egy 1787-től 1821-ig folyamatosan megjelent német enciklopédiáé, mely mennyezetig érő polcsort foglal el. Mátyás király történetírójára, Bonfinira sokan hajlamosak valamiféle ásatag nagyságként gondolni. Népszerűségére jellemző, hogy a XV. században megjelent munkáját még 1744- ben is kiadták újra, itt ezt a példányt őrzik. A magyar, latin, német, francia nyelven íródott kötetek fő témája elsősorban a történelem, legújabban pedig a helytörténet, mely a levéltári könyvtárnak hivatalos gyűjtőköre. Elméletileg minden megyénkben megjelent példányt „kötelesként” kellene kapniok: - csak éppen nem mindig kapják. Szerepel még a kötetek között szépirodalom, elsősorban klasszikusok által képviselve, filozófia, természettudományok. A nyilvántartásokban kb. 550 féle folyóirat található, közülük 50 a múlt század dereka előtti évekből. Az első megyei lap, a Tolna megyei Közlöny 1877. január 1-jén jelent meg. 1889 óta vannak meg a számai. Az állomány gyarapítására fordítható összeg tavaly 20 ezer forint volt, nevetségesen csekély. így az ajándékok, cserék és a köteles példányok különösen fontos szerepet játszanak, vagy játszhatnának. Külön említést érdemel a nagyon gazdag térképtár, melynek egyik-másik kötetét megemelni se könnyű. A régiek nem takarékoskodtak papírral, kötéssel és papír- minőséggel se. Ami a kivitelt illeti, a nyomdásztanulók részére kötelezően kellene előírni a könyvtár látogatását, szakmai okulás szempontjából. Ami a látogatókat illeti, elsősorban levéltárosok, muzeológusok, pedagógusok, egyetemi és főiskolai hallgatók. Ideértve az Illyés Gyula Főiskola „Helytörténeti kutatás és levéltári ismeretek” speciális kollégiumot felvett hallgatóit. Legfiatalabbak minden bizonnyal a szekszárdi 3. Sz. Általános Iskola levéltári szakkörének tanulói, akik Békésné Nagy Erzsébet tanárnő vezetésével járnak ide. Elmélyülésre nemcsak a fényképünkön is bemutatott műemléki környezet kínál lehetőséget, hanem a könyvtár látogatói a mikrofilm-leolvasó berendezéssel felszerelt kutatótermet is igénybe vehetik. Ordas Iván Fényképezte: Kispál Mária ANTONII BONF1NII RERUM HUNGARICARUM : DECADES Q_U A S 1LLUSTR1SSIMUS DOMINUS CHR1STOPHORUS ER DÓDY w , monyorókerék Momis ChuJii, í< Comiiaiui V.rasdienfis Perpetuus Comes &c. AA. LL. & PWrOSOPHIÄ AUDITOR F m/ELECTIONimS PHILOSOPHIE i'UvONU» TYP*- --r — gfgjfe A király könyve - megmaradt díszítése írás közben (Magyarnak lenni) Lili nemrég jött haza Athénből s panaszkodik. A három nap untig elég volt, alig várta, hogy végre itthon legyen. A szállodában nem fűtöttek, az utcák koszosak, a gyantával ízesített görög bor, a retszina, olyan, mint a hánytató. Lili elborzad, amikor mondom, hogy egyik rokonom tíz évig élt Athénben, s egész jól érezte magát Bort iszunk, természetesen nem retszinát, a házigazda épp most hozott be két újabb palackot A borról sok minden eszünkbe jut: én az olasz borokat dicsérem, van, aki a rajnai fehér burgundira esküszik s végül megállapodunk abban, hogy az osztrák borok is megbízhatók. A házigazda azonban elégedetten mondja, nincs jobb a szekszárdinál s hozzáteszi, amit mindenki tud, hogy a pápai asztalra is került belőle, ha igaz. Ez a kései óra, kicsit kapatosán, a bor melletti hangulaté; hajdanában eleink is ilyen csüggedten ülték körül az asztalt. Valaki azt mondja, nem tudná elhagyni a hazáját Emelkedett hangon mondja, önérzetesen s többen bólintanak rá. A kép ismerős, legföljebb a hangsúly változik, a magyarázat Gyerekkoromban még néhány olyan hadastyánnal is találkoztam, aki Ferenc József bakájaként részt vett a boszniai okku- pációban, azok is így beszéltek. „Hijjnye, azok a bos- nyák lányok!” - rikkantott emlékei parazsát élesztve Legendás bácsi, de soha nem tudtuk meg, hogyan is, volt azokkal a heves leányzókkal, mert az öreg csak annyit mondott, alig várta, hogy itthon legyen végre. így vagyunk valamennyien, szóit az egyik vendég s tűnődve nézte poharát de volt, aki másra gondolt:- Athénben a gyantás retszinát vedelni vagy rajnai bor mellett emlékezni, nem ugyanaz.- Amikor visszatértem Firenzébe, a San Lorenzo melletti boros, akinél mindennap megvettem a boromat, három év után is megismert Az ember végtére Nijmegenben éppúgy otthon lehet mint Firenzében.- Vagy Rodostóban - felelte valaki, de ellenpélda is van: Szerb Antal például maradhatott volna Londonban, de még a munkaszolgálatból sem volt hajlandó megszökni, inkább hagyta, hogy agyonverjék. Erről mindenkinek volt néhány szava. Valakinek eszébe jutott, hogy éppen napjainkban hány természettudós hagyja el az országot mert kilátástalannak véli a jelent, miként annyian 1920, majd 1947 körül, sa forradalom leverése után. A házigazda, hogy feloldja a komorrá vált hangulatot, szorgalmasan újra töltött, pedig már ideje lett volna cihelődnünk. Ekkor Lili váratlanul rám mutatott:- És maga, miért maradt itthon? Athén, mint tapasztalhatta, csak néhány napra alkalmas, a retszináról nem is szólva. De Firenzében, Párizsban vagy akár Bécsben kezdhetett volna valamit Azt azért ne mondja nekem, hogy a bor miatt maradt Szekszárdon. Fáradt voltam, ezt egyébként is már többször kérdezték tőlem. De talán nem is erre kell válaszolni. Fontosabb kérdés, mit jelent magyarnak lenni? Illyés is itthon maradt Scheiber Sándor a tudós rabbi is, akinek nevét Angliában ma is jobban ismerik, mint itthon. Mások is maradtak, s egyikünk sem rótta fel a sorsnak magyarságát, mert ez olyan természetes, mint a levegő, a föld, az ég. A kérdés tehát mindig ez: mit jelent magyarnak lenni? Franciának lenni biztonságot jelent, talán ezért nincs szükségük hazafias költészetre. Egy ilyen verset mégis találtam, bizonyos Dérouléde irta, Gloire á la France a címe. Dérouléde reakciós volt, soviniszta és antiszemita, amit a franciák még megbocsátanának, de rossz költő is volt aki Verlaine, Rimbaud kortársaként írta klapanciáit Ezt nem lehet megbocsátani, ráadásul ezek a hazafias frázisok senkinek sem kellettek, mert a franciákat felesleges arra figyelmeztetni, hogy szeressék a hazájukat. A nagy népeket le lehet győzni, de megsemmisíteni csak a kis népeket lehet Vörösmartyt Petőfit, Babitsot az utolsó magyar lidérces látomása kísértette, s ezt nem lehet lefordítani, mert franciául vagy angolul megszűnik a félelem kohéziós ereje. Szavaink is vannak, amiket nehéz lefordítani. A langue maternelle vagy olaszul lingua materna jelzős kifejezés, hiányzik belőle az anyanyelv tömörsége, az együvétartozás bontha- tatlansága. Elkísér „egy makacs íz, egy halk dal” - énekelte Babits, de talán más is veled marad, amire nehéz szót találni.-Tehátaki kivándorol, áruló? - kérdezte Lili izgatottan. Egy kedélyes úrnak a régi vicc jutott eszébe: az 50- es években valaki megpróbál átszökni a határon segy Rákosi-képet is bőröndjébe tesz. Amikor barátai megkérdezik, minek, azt mondja, honvágy ellen.- De miért is lenne áruló? - kérdezte az iménti úr. - A 20-as évek nagy fizikus nemzedéke, Wiegner, Szilárd, Neumann itthon semmire se vitte volna, így pedig az emberiségnek szolgált. Ezt ne felejtsük el. Ma sincs másként- Akkor pedig aki itthon marad, hülye vagy élhetetlen.- Ezt nem mondtam, Isten őrizzen. Inkább romantikus alkat olyan, mint a szerelmes, aki öngyilkos lesz, amikor megcsalja imádottja. Vagy csak konok, aki hisz a hűségben, nem a frázisokban, amiket a hűség helyett mondanak neki, hanem abban, amit szivében őriz Ezzel a politikusok természetesen vissza is élhetnek, ha úgy hozza érdekük, meg is teszik. Babits Toscanát a Dunántúlhoz hasonlította, bár amennyire hasonlítanak, annyira különböznek is. Ez a megnyugtató. Ezért gondolunk Firenzében is Szek- szárdra, mert mit tehetnénk egyebet? Sokáig hallgattunk, tehetetlenül és reménykedve. Tudtuk, éjfél után, bor mellett, megjelenik a kisértő is, s azt mondja, minden másként is lehetett volna. De ez ellenőrizhetetlen, azt pedig nem jegyzi fel senki, hogy hányán züllöttek el idegenben, igaz azt sem, hogy mennyien itthon. A többi romantika, testetlen vágy, a valószínűtlen vigasza. Már pirkadt Mi csak hallgattunk, tehetetlenül és reménykedve. Csányi László „Halad a nyelv, akárhogy nyúzzuk” (Arany János) Szólások és elszólások A király könyve - belső oldala Térképkönyv részlete Könyvtárbelső Igazi lélektani feladat lenne megmondani, vajon mi okozza, hogy valaki éppen akkor akar többet, nagyobbat mondani, amikor legkevésbé helyénvaló. A kazánkirálynak nevezett vállalkozó a Kossuth rádióban mondta: „Három legyet ütünk egy csapásra.” A közmondásban azonban - bölcs mértéktartással - csak kettő szerepel, csupán a mesében hét. Ez azért van így, mert az egyik hihető, a másik nem, s tudja is ezt jól mindenki, aki próbálkozott már ilyesmivel. Mennyivel szellemesebb és eredetibb volt annak az orosi lakosnak a szólása, aki úgy fejezte ki a változások értékét, hogy „a lánc megmaradt, csak a kutya változott”. Szemléletes, találó, akár közmondásaink közé illenék. Mi szekszárdiak, ha máshonnan nem, Babits verséből ismerjük a Danaidákat: mivel megölték férjeiket az alvilágban az a büntetésük, hogy feneketlen hordóba szüntelenül hordják a vizet. A kép érzékletes, ma is elképzelhető, de vajon milyen az a kút, amelybe úgy kell hordani a' vizet. A Mai Reggel január harmadikén közölt cikkében arra a költői kérdésre „hová folyik el a pénz”, azt feleli a megszólalta- 'tott főorvos: „ egy feneketlen kútba Mivel a társadalombiztosítási ösz- szegekről volt szó, azt hiszem, velem együtt sokan örülnének, ha valóban feneketlen kút lenne, ahonnét meríteni is lehetne. Ugyancsak ez a lapszám tudatta egyik címében, hogy „Forgandó a borsodi ipar szerencsekereke", majd - némi módosítással - a cikkben még egyszer: „A piac szerencsekereke tehát forgandó". Elárulhatjuk, nem az. Viszont valami Ffíégis forog - Faludi Ferenc jeles költő versének címében, A forgandó szerencse. Egyetlen helyen létezik csak szerencsekerék, a játékban, a lottóban, vagy például a SAT1 műholdas adásban a Glücksrad. Ez azonban nem forgandó, hanem természetesen forgó, ahogy egy kerékhez illik. A szólás azonban nem erre vonatkozik, mivel sokkal régibb, a forgás pedig változást jelent, mint a holdnál. A Kossuth rádióban hangzott el egy másik félreértett kifejezés: „A legfájóbb tüske a rendezés útjában a Kurili-szigetek ügye”. Önmagában elfogadható lenne, bár nem igazán helyes a legfájóbb tüske, mert legnagyobb, vagy minden fokozás nélküli tüske, szálka. A szófordulat azonban tovább folytatódik - immár helytelenül. A tüskét ugyanis akármilyen úton ki lehet kerülni, nem úgy az akadályt, aminek már nevében is benne van megtorpantó jelentése. Ugyanilyen szóláskevercs a szintén a Kossuthon hallott, január 7-én elhangzott mondat: „Valami vaj van a füle mögött”. A szólás a vaj nélkül értelmes, azt jelenti: ’takar- gatnivalója van, valami rosszat követett el’. Létezik az a szólás is, hogy „(akinek) vaj van a fején, (ne menjen a napra)”, tehát aki bűnös, titkolnivalója van, ne kockáztassa, hogy ez a napvilágnál kiderül. A két szólást már csak azért sem érdemes összekevernünk, mert valószínűleg mindkettő még finnugor kori örökségünk, s így különösen becsesek számunkra. Legalább olyan becsesek, mint az emberélet. Nem véletlenül hozom ezt a hasonlatot, hiszen valósággal megdöbbentett, amikor az új esztendő első estéjén az esti híradóban a következőket hallottam: „Hadd mondjak önöknek egy érdekességet: Pakisztánban tizenhatan haltak meg a szokatlanul hideg idő következtében”. Biztos vagyok benne, ez már nem érdekesség, hanem szörnyűség, az elszólás pedig szörnyű vétség. Dr. Töttős Gábor Forrai Ágnes: Mindig másokért vétkezel. Hó esiII9 m szemek Tejútján ' ,v/ nwii « f Göncölszekér. Ne bokrozz hitet tisztátlanul! Kinyújtott kezed a Semmibe ér Hócsillám ágak hörgőibe fül. Havasrög mozdul lépteiden, Eszmék prédája, elébed csillan védtelen. a Végtelen.
