Tolnai Népújság, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-14 / 11. szám
4 NÉPÚJSÁG 1991. január 14 A mesterszakács fortélyait lesik A recept jó ha kéznél van Mai, adó, infláció, munkanélküliség által sújtott életünkben egyre nyomasztóbb kérdés a megélhetés. A pénz ugyanis kevés, az árak magasak, de a családnak enni kell. Spórolni viszont csak a hasunkon lehet. Kérdés tehát: hogyan lehet 10 deka velőből jóllakatni egy négytagú családot? Nos, a választ megkapták mindazok a tamási lányok, asz- szonyok, akik jelentkeztek Horgos István mesterszakács főzőtanfolyamára. - Az elképzelés az volt, hogy megmutatom, hogyan lehet olcsón, gyorsan elkészíteni az ételeket - így a tanfolyamvezető. Nem bélszínre, rákra és egyéb ínyencségre kell gondolni, hanem olyanra, amit meg lehet szerezni. A fortélyokat kívánom bemutatni, hiszen az alapokat mindenki tudja. A mesterszakács elképzelésével felkereste a művelődési ház vezetőit és meghallgatásra talált. Az edényeket ő biztosítja, a két gáztűzhelyt pedig az intézmény. Az alapanyagot egy- egy foglalkozásra 5 személy hozza és 4-5 személyre főznek. Az elkészítendő ételek receptjét az előző foglalkozáson megkapják és abból választanak. Ottjártunkkor cseh gombóclevest, Waldorf-salátát, zöldséges csirkeszárnyat, sajttal töltött rántott parizert és sztra- pacskát készítettek. Most is, mint mindig, Horgos István úgy állította össze az alapanyagot, hogy az - saját ízlés szerint - variálható legyen. Mind-mind nagyon laktató és az egyes ételek összes nyersanyagának értéke nem haladta meg a 25 forintot. Természetesen nemcsak az adott étellel kapcsolatban kaptak hasznos információkat, hanem megismerkedhettek a tálalás fortélyaival és bármit lehetett kérdezni. így tudhatták meg többek között, hogyan lehet helyrehozni az elrontott ételeket, hogyan lehet kiváltani a húst - például karfiollal -, vagy azt, hogy a rántott húst közvetlenül sütés előtt kell bepaníroz- ni, mert ha előbb megtesszük, akkor az felszívja a húsnedveket és kemény lesz a rántott szelet. De közben is - jó hangulatban - kérdezhettek a hideg- konyhai készítményekről vagy bármiről, az elfogyasztott ételek után pedig leültek egy órát beszélgetni. No, meg aztán kérdezés nélkül is kaptak egy-egy ötletet, tanácsot, javaslatot, hiszen Horgos István nem szégyellj átadni a tudását másoknak. írásunk elején feltettük a kérdést: hogyan lehet 10 deka velőből jóllakatni egy 4 tagú családot. A mennyiség kicsinek tűnik, ám ha a velőhöz ízesített lisztet, fűszereket adnak, majd panírozzák, utána pedig különböző salátá(ka)t tálalnak hozzá, akkor már kiderül, nincs szó semmiféle ördöngösségről.- Tudja, az teszi boldoggá az Figyelő szemek embert - így a mesterszakács -, amikor azzal jönnek vissza a foglalkozásra, hogy megpróbálták otthon is elkészíteni valamelyik ételt és sikerük volt a család előtt. Miközben az asztalnál és a tűzhelyek körül sürgölődtek a főzök, sokan bekukkantottak a harmonikaajtót széthúzva az intézmény kiscsoportjainak tagjai közül. Nem véletlenül, hiszen ínycsiklandó illatok töltötték be az előteret.- Tudok főzni - mondta érdeklődésünkre Dömötör Bélá- né -, de olyan apró fogásokat tanultam itt meg, amelyek ismeretében gyorsabban tudok a konyhában dolgozni. Az ételeket elkészítettem otthon is, mondhatom, tetszett a családnak. Ha szerveznek még tanfolyamot, valószínű, eljövök, hiszen szeretném megtanulni a hidegkonyhai készítményeket. A Pista nagyon ügyes... Berkesné Imre Erika népművelő szerint igény van egy újabb 5 foglalkozásból álló tanfolyamra, meg is hirdetik hamarosan, de ismét melegkonyhai készítményekkel próbálkoznak. A mesterszakácsnak is van elképzelése. Olyan klubról álmodik, ahol - férfiak is - állandóan sütnének, főznének, átadnák a szakácsfortélyokat egymásnak. Nem is lenne rossz.- ékes - Fotó: Kispál Mária Sok a beteg ember. Sokkal több, mint amennyit testünk szervi bajai indokolnának. (A megbetegedések 60 százaléka pszichoszomatikus, lelki eredetű.) Megbetegszünk, ha felbillen a lelki egyensúlyunk, ha rossz a kapcsolatunk önmagunkkal, ha - következményként - elromlik a kapcsolatunk gyermekeinkkel, családunkkal, szűkebb és tágabb környezetünkkel; ha szellemi, ha egzisztenciális kibontakozásunkat nem tudjuk megvalósítani, ha nem vagyunk eredményesek, ha nem kapunk elég elismerést és simogatást. Hétköznapi életbajaink (munkanélküliség, mellőzöttség, szegénység, elhagyatottság, gyász, válás, stb.) megoldatlansága, kezelni nem tudása, tehetetlenségünk előbb- utóbb testi tünetekben is megjelenik. Mit tehet az egészségügy? A beteget gyógyítja. Mit tehet a szociálpolitika, a szociális gondoskodás? „Halat ad”, ha egyáltalán tud. Pedig van valami, amit - ha körülményeinknek gyakran nem is lehetünk urai, mert tőlünk és hatáskörünktől függetlenül nyomasztanak bennünket - csak mi magunk tehetünk önvédelemként, vagy sorsalakítóként, ez pedig a lelki egészségvédelem, a mentálhigiéné. Ha ennek kultúrája, ismeretei és készségei birtokunkban lennének, akkor szerencsésebben választanánk, döntenénk; nehéz problémákat is jobban meg tudnánk oldani, avagy megoldhatatlanságuk esetén azokat elviselhetőbben tudnánk megélni, illetve kezelni; akkor kapcsolatainkban nem lennének örökös nyertesek és vesztesek stb. Mennyivel nyugod- tabban, harmonikusabban tudnánk létezni! Talán a munkánkban is hatékonyabbak, azáltal eredményesebbek lennénk, sőt talán a megszerzett demokráciát is jobban tudnánk működtetni. Kevesebbet és kevesebben lennének betegek. Szóval, én úgy gondolom, hogy az egész-ség, (a testi-lelki-szelle- mi jólét) alapja a belső harmónia, a lelki béke. Megszerzéséhez milyen esélyeink vannak?- A lelki egészségvédelem nem szerepel az állami feladatok között; nincsa „gazdája" (nem szerepel egyik minisztérium profiljában sem); nincs intézményrendszere, (kivéve a vallási alapokon nyugvó egyházakat); nincs benne a humánintézmények (iskola, egészségügy, gyermek-, ifjúsági felnőttvédelmi intézmények, szociális otthonok, nevelőotthonok, családvédő központok), munkahelyek, rehabilitációs, korrekciós és reszo- cializációs intézmények gyakorlatában sem.- Ugyanakkor a spontán, természetes támogató rendszerek (ösz- szetartó faluközösség, széles körű rokonság, nagy család, közösségi szokások, baráti társaságok, érdekvédő és önsegítő közösségek, egyletek, egyesületek) a 40 év alatt komoly zavart szenvedtek, megszűntek vagy megszüntették őket. Szabad-e belenyugodnunk e kilátástalan helyzetbe? Várhatunk-e a humánrekonstrukció - tőlünk független - csodájára? A mentális, a morális, a kulturális értékek felerősödésére (amelyek nélkül elképzelhetetlen a társadalmi fejlődés)? Ha ki-ki saját maga, a saját helye és lehetősége szerint nem tesz semmit a változtatás, a reform érdekében, akkor tunyaságunkat joggal fogják számon kérni tőlünk gyermekeink, unokáink. Tapasztaljuk, hogy a kormány, a parlament e kérdést nem kezeli súlyának megfelelő helyen. Látóköre leszűkül a pillanatnyilag nyomasztóbb, látszólag fontosabb tűzoltó- munkákra. Vajon a szekszárdi önkormányzat szemüvege ugyanebből az üvegből készült? Mint született optimista és bizakodó úgy gondolom, hogy ha felelősséget érez a város lakosságáért, akkor a központilag ugyan meg nem lépett, de szükséges lépés itt nem maradhat el. Sürgető lenne bevinni a város köztudatába ezt a primér prevenciós (elsődleges megelőzés) szemléletet; bevinni a humánintézmények gyakorlatába a lelki egészségvédelmet, dolgozóit felkészíteni ennek ismeret- és készségtartományára; terjeszteni a pszichológiai és mentálhigiénés kultúrát a gyermekek és a felnőttek körében egyaránt. A helyi lehetőségeket megkönnyíti az a tény, hogy városunkban már 3 éve működik - hasonló célokkal és meglehetősen magányosan - egy mentálhigiénés műhely. (Megjegyzem: kevés városnak adatott ez meg, merthogy létrehozására nincs törvény, határozat, jogszabály, költségvetés. Ez is „magától”, „alulról” és a művelődési központ segítő szárnyai alatt szerveződött.) A műhely a fenti célokat többféle módon és formában valósítja meg:- tájékoztatás, beavatás, figyelemfelhívás, „becserkészés”- speciális kurzusok, tanfolyamok, tréningek, saját élményü sze- mélyiség-és készségfejlesztő csoportok, képzések, továbbképzések,- önsegítő csoportok kezdeményezése, támogatása,- személyközpontú, konkrét, támogató szolgálat, az „ŐSZINTE SZÓ”. Lélekvédő Szolgálat; komplex tanácsadói (nevelési, pszichológiai, szexuálpszichológiai, jogi, szociális, életvezetési) szolgálat és az SOS Lel kisegély Telefonszolgá- lat. Eredményként könyvelhetek el a műhely eddigi tapasztalatai alapján: hogy fokozódik a szolgáltatások iránti igény; hogy kezd teret hódítani az a nézet, hogy például pszichológusra nemcsak a pszichés betegeknek lehet szüksége, hanem az egészségeseknek is; hogy sokkal könnyebb helyzetben van az, aki alapvető ismereteknek és készségeknek a birtokában van; hogy ma már a városban kb. 200 „beavatott” van, aki valamilyen személyiségfejlesztő kurzuson részt vett, akik közül sokan a mindennapokban sikeresen alkalmazzák ezeket az ismereteket, akik szószólói és kezdeményezői az ügynek. Távolabbi céljaik között szerepel az a szándék, hogy ezt a minimális arányt növeljék, legalább a lakosság 10 százalékára, hiszen ez a kör elég lenne ahhoz, hogy a természetes és spontán hatás, burjánzás révén már érzékelhető, pozitív változások tudjanak elindulni az egész város közérzetében. Meggyőződésünk, hogy a lelki egészségvédelem, mint olyan, közvetetten, ám alapjaiban képes meggyorsítani Európához való felzárkózásunkat. Hiszünk szükségességében, meghatározó szerepében és jótékony hatásában. Ezt a hitet, közösségi felelősséget és tenni akarást szeretnénk sugallni a város önkormányzatának, a humán „hivatású” értelmiségnek, és mindazoknak, akik egyéni életbajaik közepette is észre tudják venni a fától az erdőt. DÉR MIKLÓSNÉ Német folyóiratokban tallóztunk Hála szerkesztőségeik figyelmességének, ismét két NSZK-folyóiratban sikerült tallóznunk. Az EUROPA és a PA- NEUROPA DEUTSCHLAND januári száma egyaránt érdekes és van magyar vonatkozásuk is. Előbbi hírben tudatja, hogy bár aggódik az infláció felgyorsulásáért, a Világbank elégedett hazánk gazdasági fejlődésének fő irányával. A szám jelentős része finn testvéreink gazdasági csodájával foglalkozik, egészen táplálkozási szokásáig, vagy a Finnair légitársaság forgalmáig bezáróan. Érdekes a volt NDK nemzeti néphadserege tisztikarának a Egy régen látott arckép... demokratikus Bundeswehr körülményeihez való lelki átállítása is. Hasonló alapossággal szentelnek teret a Zöld Sziget, Írország bemutatásának, amiről mifelénk szintén nem sokat tudunk. A magyar olvasó nagyot néz, amikor váratlanul Tito, Dimitrov és Kádár János nagyméretű arcképeivel találja szemben magát. Utóbbiról olyan értelemben írnak, mint aki legitimitásának hiányát kölcsönökkel fedezett látszatjólét blöffjével igyekezett feledtetni. „Magyar- ország most a földrész leginkább eladósodott országaihoz tartozik, melynek népe a megkérdezése nélkül felvett hiteleknek semmi hasznát nem látta. A rendszer a nyugatról szer1 B 3026 F PANEUROPA 13. Jahrgang/Nr. 4 4. Vierteljahr 1990 ISSN 0932-7592 ECU 2,50/DM 5,00 Deutschland E9449E Nr. 1 42. Jahrgang Januar'91 DM9,00 í I o w CQ X £ U2 z EUROPA MAGAZIN FÜR WIRTSCHAFT, POLITIK & KULTUR zett tőkét a saját politikai céljaira fordította. A pénzt az ablakon hajították ki és mostanra már csak a visszafizetés felelőssége maradt.” A „PANEUROPA”-ban Wolfgang Stock Európa várható közlekedési csődjére hívja fel a figyelmet, térképpel is bizonyítva, hogy az elsősorban a volt szocialista országok elképzelhetetlenül fejletlen út- és vasúthálózatának lesz „köszönhető”. Dr. Habsburg Ottó ugyanennek a térségnek az elbalka- nizálódására figyelmeztet, és arra, hogy bár a bennünket is érintő Pentagonale jó, csak szükségmegoldás és nem pótolhatja az Egyesült Európát. A 11-12. oldalon Józsa György Mindszenty életét ismerteti, közelgő itthoni újratemetésével kapcsolatban. A kiszabadításakor készült fényképet eddig nem ismertük. Idegenforgalmi érdekesség: a Süddeutscher Verlag „Álom- utak Magyarországon” címmel fényképes albumot jelentetett meg hazánkról, mely 101 nagyméretű színes fénykép mellett 14 útvonaljavaslatot is tartalmaz. Ára 78 márka - szép lett volna, ha nem ott, hanem itthon adják ki... Ordas Iván Lélekmentők A kiszabadított Mindszenty