Tolnai Népújság, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-14 / 11. szám

1991. január 14. NÉPÚJSÁG 5 Tavalyi gyorsmérleg_- idei célkitűzések (2.) Megkérdeztük a megyei szövetségek vezetőit Amikor szilveszter éjszakáján koccintottak az új esztendő kö­szöntésére, ők, a sportban dolgo­zók az egyéni vágyaik és terveik között természetesen kedvenc sportáguk közös céljait is megfo­galmazták. Az új év második mun­kahetén mi két kérdést intéztünk a megyei szövetségek vezetőihez: O Miként vonják meg sport­águk elmúlt évi mérlegét? © Mit kívánnak megvalósítani 1991-ben? Szabó Miklós, az atlétikai szö­vetség elnökhelyettese: O- A tavalyi év összességében jónak értékelhető. Az 1989- ben alakult megyei szövetség tes­tületi döntéseivel - úgy érzem - hathatósan segítette tagegyesüle­tei szakosztályait. A tervezett ver­senynaptári eseményeket mara­déktalanul megrendeztük, a részt­vevők száma kismértékben emel­kedett. A megye MASZ bajnoki pontjainak száma nőtt. Hárman szerepeltek utánpótlás-válogatot­takban. Közülük egy IBV-arannyal örvendeztette meg a sportág szim­patizánsait. Két I. osztályú, egy ifjú­sági, 34 aranyjelvényes ifjúsági sportoló minősítéssel dicsekedhet öt szakosztályunk. A működési fel­tételek a korábbi évek szintjének megfelelően adottak voltak. ©- A társadalmi, gazdasági élet számos területén meg- kondultak a vészharangok, így a magyar sportban is. Mi minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy egyetlen atlétikai szakosz­tálynál se szólaljon meg a vész­csengő, mely azonnali álljt paran­csol. Ha kell, erőfeszítések árán is működtetni kívánjuk a megyei ver­senyrendszert. A sportág jellegé­ből adódóan egy ilyen rendezvé­nyen 150-300 résztvevő is rajthoz áll. Nemcsak a győzelemért, mert aranyérmesek csak néhányan le­hetnek, nyertesek viszont meg­számlálhatatlanul sokan. A moz­gás örömétől vétek lenne ennyi fia­talt megfosztani, távol tartani. A versenysport a változások kap­csán új alapokra helyeződik. A fo­lyamat minden rezudülésére rea­gálnunk kell. A felnövekvő nemze­dék jogos érdeke ezt kívánja. Sok­kal könnyebb mér meglévő ala­pokra építeni, mint mindent hagyni romba dőlni és arról álmodni, hogy az új vár sokkal szebb lesz - de mi­kor és milyen áron? Értékeinket semmiképpen sem kívánjuk veszni hagyni. Nem szívesen válnánk meg tehetséges edzőinktől, eredmé­nyes sportolóinktól, versenyzésre és edzésre alkalmas létesítmé­nyeinktől. Célunk a fennmaradás! Jánosi György, az asztalitenisz­szövetség elnöke: O- A megyei szövetség az elő­ző évekhez hasonlóan 1990- ben is több nagy jelentőségű ren­dezvényt bonyolított le sikerrel. A diákolimpia országos döntője, a Sárköz-kupa nemzetközi verseny nagy sikert hozott a rendezőknek. A Vili. főiskolai világbajnokság szakmai lebonyolításában is a tel­jes szakmai stábunk részt vett, a vb sikere, jó híre a világ számos or­szágába eljutott. Természetesen sikeresnek ítélem a megyei szintű bajnokságok, versenyek rendezé­sét, lebonyolítását is. Kevesebb si­kerrel járt viszont a szakosztályok­kal történő rendszeres kapcsolat- tartás, ami régi probléma szövetsé­günk életében. Versenyeredmé­nyeinkkel elégedett vagyok. Annak ellenére, hogy a Tolnai SE csapata kiesett az NB I. felsőházából, előre­lépésnek tartom, hogy a tolnai „B” együttes feljutott az élvonalba. Örömmel töltel.hogya Húsipari SE Szekszárd női szakosztálya sike­resen szerepelt. Jelenleg az NB II. listavezetői, remélem májusban már egy újabb NB l-es csapattal bővül rajtuk keresztül megyénk mi­nőségi sportja. Az egyéni verse­nyek sorából kiemelkedett Herczig Judit serdülő EB-ezüstérmes sze­replése, illetve két országos bajnoT ki címe a diákolimpia országos döntőjén. Ugyancsak számos jó eredményt értek el a legfiatalabb tolnai versenyzők is az országos bajnokságon. 0- Az 1991-es évről pillanat­nyilag nem sokat tudok mon­dani. Sem a szervezeti formák, sem a finanszírozás nem tisztázott, így csak az elkövetkezendő hetek, hó­napok során alakulhat ki a sportág helyzete. Az máris aggasztó, hogy idén is két jelentős országos ren­dezvényt kellene lebonyolítanunk, ezeknek azonban jelenleg bizony­talan az anyagi fedezete.- fekete ­Csak röviden... Dombóvár város sportveze­tése köszönetét fejezi ki a dombóvári áfész igazgatósá­gának azért, hogy a városkör­nyék területén működő sport­körök részére anyagi támoga­tást biztosított. Az 5-12 ezer forint közötti támogatást az egyesületek vásárlási utal­vány formájában kapták meg. * Február 5-én 17 órakor a szekszárdi sportcsarnokban rendezik meg a Magyaror- szág-Olaszország junior férfi kézilabda-válogatottak mér­kőzését. * A Dombóvári Szabadidő Sportkör január 1-jétől meg­alakította turisztikai és termé­szetjáró szakosztályát. Szak­osztályvezetőnek Foki Máriát, a Gárdonyi Géza Általános Is­kola igazgatóját választották. * Az MLSZ 69/1990. elnöksé­gi határozata: „Az átigazolási bizottság előterjesztése alap­ján - figyelemmel az Alkot­mánybíróság 27/1990. számú határozatára - a labdarúgó sportágban 1991. január 1 -jét követően átigazolt labdarú­gók az 1990-91. évi bajnok­ság hátralévő részében sport­egyesületük csapatában nem rendelkeznek játékjogosult­sággal. Ezzel egyidejűleg az 1990-91. évi versenykiírás függelék 11/L. pontját - a já­tékjogosultság korlátozására vonatkozólag - hatályon kívül helyezi. A határozat átmeneti intézkedés az MLSZ új igazo­lási, átigazolási szabályzatá­nak megjelenéséit.” * A Dombóvári Városi Labda­rúgó Szövetség játékvezetői tanfolyamot rendez február 1 - jétől. Jelentkezéseket január 25-ig fogadnak el a polgár- mesteri hivatal sportirodájá­ban személyesen, vagy írás­ban. Átadó a Dózsa SE NB ll-es csapata! A mögöttünk hagyott héten hiá­ba próbálkozott a két alkalommal is összehívott elnökségi ülés megol­dást találni a Szekszárdi Dózsa kri­tikus helyzetére. Csak jogi megol­dásokat találtak, a jövőbeni műkö­dést biztosító anyagi lehetőségek viszont továbbra sem adottak. A szerkesztőségünkbe belátogató Kalász János társadalmi elnök a kölcsönös üdvözlés után meglehe­tősen keserű hangon nyilatko­zott.- Átadó a Dózsa! Bárkinek, jogi személyeknek, vállalkozóknak, magánszemélyeknek, vagy külföl­di szponzoroknak, akik biztosítani tudják az NB ll-es labdarúgócsa­pat további működésének anyagi feltételeit. A kiváltó ok már ismert: az ORFK illetékesei úgy döntöttek, hogy a vidéki Dózsa sportegyesü­leteket megszüntetik. A helyi ön- kormányzat a városi sporttelepen biztosítja a tárgyi (öltöző, szertár, pálya) feltételeket, ám a fennmara­dáshoz szükséges pénzügyi háttér feltételrendszerét nem tudja vállal­ni. Mindezek után a második el­nökségi ülésünkön úgy döntöt­tünk, hogy negyven év után szük­séges a Dózsa SE nevének meg­változtatása és a remélt, leendő szponzor(ok) kilététől tesszük füg­gővé az egyesület új nevét. Miután elnökségünk nem tudott megol­dást találni - de azt változatlanul keresi, hiszen nem adtuk fel a re­ményt, hogy Szekszárd városában a labdarúgás ne szűnjön meg - ezért két héten belül rendkívüli közgyűlést hívunk össze. Nem ki­csi a tét, hiszen egy jól szervezett utánpótlásrendszert is fel kellene áldozni a klub megszűnése esetén. Ez a tolnai megyeszékhelyen a leg­több gyereket (200 fő) mozgósító szakosztály. Várjuk a nehéz hely­zetünkön változtatni tudó, segítő szándékú szponzorok jelentkezé­sét. Mit is tehetnénk hozzá a társa­dalmi elnök szavaihoz? Negyven­éves fennállása alatt soha se került még ilyen kritikus helyzetbe a me­gyeszékhely minőségi szakosztá­lya. Csak a tenni akarás, a kölcsö­nös összefogás mentheti meg azt a csapatot, amelyik több mint két év­tizeden át a legtöbb néző előtt ját­szotta mérkőzéseit. Amire van igény a városlakók részéről, az ér­ték - ezért hát megbocsáthatatlan bűn lenne belenyugodni az érték elvesztésébe.-fi­Tizennyolc gólos debreceni előny Vasárnap délelőtt Debre­cenben, a városi sportcsar­nokban kétezerötszáz néző előtt játszották le a női kézi­labda KEK nyolcaddöntőjé- nek első mérkőzését. A szov­jet Rogunykov és Asztafijev játékvezetők irányításával le­bonyolított találkozón a Deb­receni VSC 32-14 (20-7) arányban győzött osztrák ve- télytársa ellen. DVSC-TV Union Hollab­runn (osztrák) 32-14 (20-7). DVSC: Pusztainé - Szilágyi 8, Bocsiné 1, Mironyec 6, Rá- dinné 8, Bojtor 1, Szántó 7. Csere: Szamoznova (kapus), Sipos 1. A Hollabrunn legjobb do­bói: Hauser 8, Vujicsics 4. A sérült Dörnerné nélkül kiálló debreceni együttes óriási rohammal kezdett, s Mironyec az első percben már két gólt dobott. Ezt köve­tően egészen a 8. percig per­cenként estek a hazai gólok, s ekkor sikerült hetesből be­találniuk az osztrákoknak. Különösen a két szélen vég­zett gyors támadások zavar­ták a sokkal lassúbb vendég­védőket, Szilágyi és Szántó ellenállhatatlan volt. Az előny tudatában a debreceniek „színezték” a játékot, az utol­só másodpercben például Szántó középre emelését Szilágyi magasra felugorva kínai figurával juttatta a háló­ba. A sportszerű mérkőzésen a DVSC első félidei előnyét a második játékrészben növel­ni tudta az egyre inkább elfá­radt osztrákokkal szemben. A jövő szombati, hollabrunni visszavágó előtt szinte biztos továbbjutónak tekinthető. Jók: Szántó, Mironyec, Szi­lágyi, illetve Hauser. Döntő- magyarok nélkül Nem voltak vérmes reményei a magyar vívóvezetőknek az idei Caola-kupa női tőrversennyel kap­csolatban. Annál viszont többre számított mindenki, mint amennyit végül a versenyzők „elértek”, ugyanis senki sem jutott a döntőbe. Már a legjobb 32 közé sem jutott négynél több hazai sportoló (Maier Tünde, Lantos Gabriella, Nagy Szilvia, Mohamed Aida), aztán ők is hamar búcsúra kényszerültek, s végül a külföldiek egymás között döntötték el a továbbjutások sor­sát. Ritka bravúrt értek el a néme­tek, hiszen az egyenes ágról négy versenyzőjük került a nyolcas dön­tőbe, amelyhez a vigaszágról két olasz, egy-egy szovjet és lengyel sportoló csatlakozott. A döntőbe jutásért, egyenes ágon: Sabine Bau (né- met)-Lucia Traversa (olasz) 2-0, Simone Bauer (német)-Dorina Vaccaroni (olasz) 2-0, Antje Preus- ker (német)-Rosalie Husti (német) 2-0, Zita Funkenhauser (német)- Margherita Zalaffi (olasz) 2-1. Vigaszágon: Tatjana Szadovsz- kaja (szovjet)-Vaccaroni 2-0), Dia­na Bianchedi (olasz)-Traversa 2- 0, Zalaffi-lsabelle Spennato (fran­cia) 2-1, Barbara Szewczyk (len- gyel)-Husti 2-0. Újabb magyar érmek és csúcsok az úszó-világbajnokságon Perth vasárnap búcsúra készült: befejző napjához érkezett az úszók, a pólósok és a többi „vizes” szakág sorrendben 6. világbajnok­sága. Az eddigi magyar remeklés miatt sem volt mindegy, milyenre sikeredik a zárás, hogyan teljesíte­nek az utolsó napon Darnyiék és a férfi vízilabdások. Délelőtt szokás szerint az úszó­előfutamokkal kezdődött a vb- program. A második műsorszám, a 200 m férfi vegyes selejtezőjében két magyart szólítottak a rajtkőre: előbb Czene Attilát, majd a több­szörös olimpiai, világ- és Európa- bajnok Darnyi Tamást. Elsőként Czene mutatkozott be igazán szemet-lelket gyönyörköd- tetően. Az ifjú tálentum 2:4,52-vel futamgyőztes lett, legjobbjából jó­val több, mint két másodpercet le­faragva! Az A-döntőhöz ugyan ez nem volt elég, ám tizenkettedikként B-döntősnek lenni sem akármilyen teljesítmény ilyen fiatalon az érett­séget és sokoldalúságot megkö­vetelő vegyes úszásban. Darnyi viszont régi önmagát ad­ta: az első 50-en, pillangón ugyan még csak ötödik volt, háton azon­ban már másodiknak jött fel, mel­len ő volt elöl, s gyorson egysze­rűen „fityiszt mutatott” a többiek­nek: másfél testhosszal, s az egész mezőnyben a legjobb idővel, 2:1,82-vel győzött. Jól mozgott a talán legnagyobb vetélytársa, a 400 m vegyesen ezüstérmes ame­rikai Eric Namesnik is, aki futamát 2:2,84-gyel nyerte. Darnyi példáját követte Egersze- gi is, teljesen lazán, a többiek előtt hatalmas fölénnyel elsőként érte el a falat, a döntőbeli 4-es pályához 2:12,57-cel szerzett jogot. Fő riváli­sánál, a 100-on harmadik amerikai Janie Wagstaffnál 2:14,13-nál állt meg az óra, Szabó Tünde viszont nem tudta terveit valóra váltani. Se­lejtezőjében csak a negyedik lett, a 2:17,26 a tizedik idő volt a sorban, így a nyíregyházi versenyző csak a B-döntőben kapott helyett. Bronzérem vízilabdában Mennyire heveri ki csalódását - a spanyoloktól elszenvedett vere­séget - a férfi vízilabda-válogatott? Pólóügyben ez volt a magyarok zá­rónapi kérdése.- A világbajnoki döntő lehetősé­ge elszállt, de korántsem mindegy, hogy harmadikok vagy negyedi­kek vagyunk! Nem akarom elkia­bálni, szeretném, ha érmesek len­nénk - foglalta össze érzéseit dr. Bodnár András, a szövetség elnö­ke, amikor felvonult a magyar és az amerikai válogatott. Vagyis ugyan­az volt a szereposztás, mint a nők­nél, e két ország csapatai döntöt­tek a vb-bronz tulajdonosának ki­létéről. Az első párbajt szombaton az egyesült államokbéliek nyerték, már csak ezért is illendőnek lát­szott a visszavágás. A nemes bosz- szúhoz pedig győzni kellett... Magyarország-Egyesült Álla­mok 13-12 (4-3, 3-3, 4-4, 2-2). V.: Blau (német), Le Gare (kanadai). Magyarország: Kuna - Tóth F., Schmiedt, Petőváry 1, Péter 2, Tóth L, Mészáros 4, Benedek 1, Vincze 1, Dóczi 3, Tóth 1.1. Egyesült Álla­mok: Wilson - Vargas, Evans 1, Kimbeli 1, Harris, Imbernino 1, Campbeli 2, Humbert 3, Schroeder 1, Kiáss, Fischer 2, Robert 1. Az úszódöntők előtt bonyolítot­ták le a férfi vízilabda-döntőt, amelyben az olimpiai és viágbaj- nok jugoszlávok megőrizték első­ségüket. Meglehet, a csoportmér­kőzésükön még 8-3-ra valósággal lelépték a spanyolokat, a fináléban megismétlődött pólósrandevún már jóval keményebb ellenállást tanúsítottak az ibériaiak. A plávik egyetlen góllal (9-8) győztek, ami nem meglepetés, a spanyolok, az 1992-es olimpia házigazdái ugyanakkor eddigi kimagaslóan legjobb vb-helyezésüket érték el. Darnyi fantasztikus világcsúcsa Darnyi Tamás: két arany- és egy bronzérem Következtek az újabb magyar vo­natkozású események, már az úszó­medencében. Darnyi az elmaradha­tatlan rossz rajttal vezette le a feszült­séget, az ismétlés után a pillangón még harmadik volt, hogy a folytatás­ban megmutassa a világnak: vegyes úszásban, legyen az 400 vagy 200 méter, jelenleg egyszerűen legyőz­hetetlen. Namesik még úgy-ahogy követni tudta 150-ig, a gyorson azonban mintha puskából lőtték vol­na ki, olyan hajrát produkált Azered- mény nem is lehetett más, mint a Széchy által „beígért” világcsúcs: 1:59,36 perc!- Egy álomhatárt döntött le Tamás, s ezzel a már életükben legendává emelkedett úszók közé lépett Ha megszorítják, 1:59 alatt végzett vol­na, sem 400-on, sem 200-on nem úszta ki magát - mondta Széchy Ta­más, aki a B-döntőben második, te­hát a végső sorrendben tizedik (2:3,88 p) Czenét is dicsérte. - Fan­tasztikusan jól úszott megint, már most megvan a méltó Darnyi-utód!- Úgy vágtam neki, hogy megjaví­tom a világcsúcsot, de csak az utolsó 50 méteren éreztem, hogy két per­cen belül leszek - így Darnyi Tamás, aki a második vegyes úszó számot is világrekorddal nyerte. Pazar teljesít­mény! És jött a 200 m női hát döntője Egerszegi Krisztinával. (A szám má­sik magyar résztvevőjét, Szabó Tün­dét a délelőtti gyengébb szereplés után edzője visszaléptette a B-dön- tőtől.) Itteni idő szerint este fél 9 volt hűvös szél fodrozta a vizet amikorel- rajtolt a nyolcfős mezőny. Krisztina sokkal erősebben kezdett, mint dél­előtt, egyre fokozta a tempót, a ve- télytársak mind leszakadtak róla. Vé­gig elsőként haladt - jó két és fél test­hosszal megelőzve a két éve éppen Egerszegi előtt Európa-bajnoki cí­met nyert német Dagmar Hasét -, s 55 századra a világcsúcstól 2:9,15- tel csapott a célba. A rekord így sem maradt el, idejével saját szöuli olim­piai győzelmekor elért 2:9,29-es Eu- rópa-csúcsát javította tovább. Egerszegi Krisztina is duplázott- A hangulatomnak jót tett, hogy megkaptam gaimnáziumi diáktár­saim üdvözlő táviratát. Azt hittem, ri­válisaim jobban megszorítanak a döntőben, s meglepett, hogy nem ez történt Rekordot akartam javítani, de így, igazi ellenfelek nélkül és mert zavart a szél, a világcsúcs elmaradt. Ám cseppet sem bánkódok emiatt, sőt, jobban örülök, mint a 100-on elért elsőségemnek, mivel ma a 200 háton egyéni csúcsot javítottam, ami ráadásul a legjobb európai idő is - monbdta a Perth-től kétszeres világ- bajnoki aranyérmesként búcsúzó Egerszegi Krisztina.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom