Tolnai Népújság, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-03 / 2. szám
4 NÉPÚJSÁG 1991. január Nagymányok község története (Folytatás az 1. oldalról.) E könyv aligha kelt majd országos érdekődést, de értesülésünk szerint a faluban 200 példányt is előjegyeztek belőle. A helytörténet fontos dolog, a múltból, a jelenen át a jövőhöz kötődés egyik láncszeme. Lehet érdekes, élvezetes, lehet kevésbé az, szerzőjének íráskészségétől függően. Mindenképpen alaposnak kell azonban lennie. Blandl György az volt, noha írni csak egyféleképpen tudott: - fűrészpor ízű unalmassággal, ami persze teljesítménye értékét egyáltalán nem csökkenti. A község története után sorra vette a templom múltját, a kegyurakat, a plébániát és papjait, a temetőt, a vallási életet. Ezek után váratlanul szellemes ötlettel az elterjedt keresztnevek közti tallózás következik és az az éles szemű megfigyelés, hogy a helybeli magyarok olykor elvettek ugyan német lányt, de ez fordítva sosem történt meg. Ugyanez volt a helyzet a keresztkomai és házassági tanúi tisztséggel. Iskola- és zárdatörténet következik, majd a kőszénbánya múltja a széntúrástól a mélyművelésig. Ennek bányai- par-történeti jelentősége kétségtelen. A kötetet a közigazgatás, a közegészségügy és a népszokások, népnyelv ecsetelése jelzi. Ez utóbbi ugyancsak megérdemelné a betelepítettek anyanyelvi változásaival foglalkozó kutatók figyelmét, mert a kiejtésig és szófordulatokig részletes, alapos. Papi személytől különösen érdekes a beltenyésztés, rokonházasságok káros hatásainak felismerése. 1935-ben „...a vérrokon- házasságnak kedvezőtlen következményei abban nyilvánulnak, hogy a gyermekek testi fejlődése gyengébb, szervezetük kevésbé ellenálló a különböző betegségekkel szemben, nem ritkán bizonyos szellemi elmaradás is tapasztalható náluk; a másik hatása pedig az, hogy a fiatal anyák közül már többen nem képesek anyatejjel táplálni gyermekeiket.” Lélekszámi adatokkal a néhai plébános sajnos nem terheli az olvasót. így mi tegyük hozzá, hogy 1980-ban 2913, a tavalyi népszámláláskor 2617 lakója volt. ORDAS IVÁN Uj év, régi cinege Az elmúlt esztendőben sikerrel ért véget és újra indult az a népdaléneklési verseny, ami Cinege madár néven vált ismertté. E játék népszerűsége nagyobb lett, mint a rendezők, meghirdetők képzelték. Bonyhádon, Dombóváron, Aparhanton, Mözsön, Szedresben, Szekszárdon teremtettek alkalmat, hogy a versenyben részt vevő csoportok, szólóénekesek, zenekarok megfelelő szakmai véleményt, bírálatot kapjanak, segítve ezzel a felkészülésüket. Ez év első találkozóját január 5- én 10 órakor tartják Szekszárdon, a Babits Mihály művelődési központban. Délután négy órakor hasonló rendezvény lesz Hőgyészen, a nevelőotthonban, ahol a helyi ci- terazenekar, a népdalkor, valamint a német nemzetiségi dalkör mellett a magyarkeszi népdalkör is fellép. Tudománnyal, tánccal, kiállítással Emléknapok Bogár István tiszteletére Az év végi számadások sorában a népi kultúra őrzői, alakítói a veszteség rovatba írták 1990-ben Bogár István tanító, népművelő, kutató nevét. Az ő emlékének tiszteletére rendeznek pár napos ünnepséget megyénkben Szekszárdon és szülőfalujában, Öcsényben. A márciusi program előzeteséről kérdeztük Szabadi Mihályt.- Sárköz igazi arcát, kultúráját vajon hányán ismerik?- Nagyon kevesen. Éppen ezért célja a Bogár Ist- ván-emléknapoknak, hogy tudományos tanácskozás keretében és reprezentatív színházi táncbemutató segítségével képet adjunk Sárközről. A Magyar Tudományos Akadémia kutatócsoportja is támogatja ebbéli szándékunkat. A tanácskozáson több előadás is elhangzik majd. Téma ezeken a Sárköz embere lesz, akik évszázadok óta itt élnek és lelkűkben, kezeik munkája nyomán kivirágzott a kultúra. Szó lesz természetesen az életkörülmények, a gazdaság, gazdálkodás alakulásáról, szokások formálódásáról, de lelki próbatételeikről is.- Sárköz gazdálkodásáról dr. Andrásfalvy Bertalan is írt tanulmányt, múlt századokat kutatott.- Az indító előadás megtartására mi is őt szeretnénk felkérni. Bízom benne, hogy nem a szándékán múlik. Szakmai szemmel vizsgálnánk Sárköz táncéletét. Pesovár Ernőt kérjük a tárgy előadójának. A zenei életről Olsvai Imre szól majd, a viseletekről Borbély Jolán. Látványnak is pompás népviseleti bemutatót is tervezünk, ahol a pólyatakarótól, a nyújtópadig, a hétköznapi ruhától a nagy ünneplőig mindent felsorakoztatunk.- Egyéb dokumentumokat is bemutatnak?- Archív fotókon ugyancsak a viseletét jelenítjük meg. Ezzel párhuzamosan Szabó Iván szobrász alkotásaiból is lesz kiállítás a Babits Mihály művelődési központban.- Hogyan kapcsolódik Szabó Iván művészete ehhez a rendezvényhez?- Társrendezője e rendezvénynek a Muharay Szövetség, amelynek mozgatója Szabó Iván, de erről később külön szóljunk majd. Ugyancsak segítőként vesz részt Öcsény község önkormányzata, mint Bogár István szülőfalujának képviselő-testülete. A színpadi gálaműsoron azok az együttesek lépnek majd fel, amelyekkel Bogár Istvánnak kapcsolata volt. D. K. J. Újévi koncert Jól indult az 1991-es esztendő mindazok számára, akik nem riadtak viszsza a barátságtalan, esős időtől, és útra kelvén jegyet váltottak az immár hagyományos, újévet köszöntő hangversenyre. Hatodik alkalommal szólalt meg a muzsika az év első napján Szekszárdon, a Művészetek Házában, hogy gyönyörködtetve inspiráljon a hétköznapok feladatainak megoldására, lelki tartást adjon a nehézségek elviselésére. „Boldog hangulat” - ezt a címet kapta a koncert így hát azt vártuk, hogy jókedvre derítsenek bennünket a művészek. Elöljáróban elárulhatjuk - sikerült Lányi Péter vállalta a házigazda szerepét és ismertette a programot is. Köszöntötte a műsorban fellépő Mária Teresa Uribét és Németh Judtot a Magyar Állami Operaház két kiválóságát valamint a zongorán közreműködő Péter Szabó Anikót Az énekesek régi ismerőseink. Uribe, a chilei származású szopranista két évvel ezelőtt már járt Szekszárdon és felejthetetlen perceket szerzett az akkori újévi koncerten. Németh Judit pedig Händel: Messiás című oratóriumának szólistájaként maradt meg emlékezetünkben. Bevezetésként most is a Messiásból választottak egy duettet Lányi Péter - rendhagyó módon - elmondta, hogy miként irt Hándelről a korabeli szigorú kritika. Tessék elképzelni, ilyen jelzőkkel illették Händelt: közönséges, bántó, unalmas, hatástalan, semmitmondó, melódiaszegény. A most előadott muzsika viszont hitet reménységet sugárzott a közönség felé. Örömmel hallgattuk Mozart: Figaró házassága című vígoperájából a grófné áriáját Uribe és Cherubin Asszo- nyok-lányok kezdetű énekét Németh Judit előadásában. Az élesebb tollú kortárs kritikusok Mozartot sem kímélték. Imigyen nyilatkoztak a zseniről: természetellenes, mesterkélt erőszakolt gyermeteg, beteges. Mi viszont a koncert üde színfoltjaként élveztük a Cosi Fan Tutte-ból a duettet. Pestiesen szólva az sem semmi, amit szegény Verdi kapott egyes „mél- tatóitól”. Álljon itt néhány minősítés: „fülsértő, disszonáns, közönséges”. Az Operaház énekesnői - a fenti kri kával mit sem törődve az Aidá-ból Ar neris - Aida kettősét választották b mutatásra és nagyszerű élményt nyí tottak. Saint-Saéns Sámson és Delila c mű operáját Liszt közbenjárására mi tatták be Weimarban 1877-ben. Ebb hallhattuk a Csókáriát Németh Juc gyönyörű, telthangú interpretálás; ban. Az újévi koncert műsorába jól illés kedett Gershwin közismert dala Summertime. Maria Teresa Uribe igí zán mélyről fakadó, stilushű ének sok tapsot kapott Szünet helyett sorsolás következel A belépőjegyek sorszámai kerültek „kalapba”, ahonnét egy ügyes kislán kihúzta a hanglemez, a pezsgő, a kél személyes hangversenybérlet és a ötezer forintos takarékbetétkönyv bol dog tulajdonosainak számát A kis közjátékot követően Lányi Pé tér ült a zongorához. Ismert gyermek dalokat improvizált nagy zeneszerzői stílusában. A „Mint a mókus fenn a fán című dalocskát először elénekeltette; közönséggel, majd Bach zenei szer kesztésének megfelelően szabadot variált A muzsika egészséges humor; derültséget keltett, sikert aratott A kritikusok Bizet-t is elmarasztal ták. Köztudomású, hogy a Carmen an nak idején megbukott Mi viszont szívesen hallgattunk egy áriát az azófe méltán népszerű operából Némett Judit kitűnő tolmácsolásában. Uribt Lehár: Paganini c. operettjéből választott egy általunk kevésbé ismert, de annál hatásosabb dalt Végül Offenbach: Hoffmann meséiből énekelt részletet az Operaház kél kitűnősége. A közönség nagy tapssal jutalmazta az igényes műsort választó és azt magas színvonalon megoldó énekesek teljesítményét A tetszésnyilvánítást Uribe és Németh Judit Rossini: Macskaduettjének szellemes, humoros előadásával köszönte meg. Zongorán kísért Péter Szabó Anikó zongoraművész. A nagy sikerű újévi koncert boldog hangulatot Ígért és adott LEMLE ZOLTÁN Tallózás paksi újságokban Francia tévé: nem ott, és nem akkor A tavalyi évet „A KÖZVÉLEMÉNY”, a paksi Jámbor Pál Társaság közlönye II. évfolyamának 10. számával zárta, míg a város önkormányzatának lapja, a „PAKSI HÍRNÖK” a II. évfolyam 24. számáig jutott el. Előbbi szokásos módon hűséges jellegéhez, helytörténeti közlemény. Mivel az önkormányzat belső szervezete a hely történetéhez tartozik, nagyon okosan közli az egyes munkabizottságok tagjainak névsorát is. Külön a pártállásukat, ami talán kevésbé fontos, hiszen nem egyes pártok, hanem az egész város szolgálatára esküdtek. Készül a paksi költői antológia, melynek lektorául nyugdíjas kollégánkat, Csányi László újságírót kérték fel. Lesz dolga elég, mert már eddig 108 vers érkezett be. Az „Ök is paksiak” rovat dr. Széles Klára idevalósi irodalomtörténész munkásságát mutatja be, részben a saját tollából. Rendkívül ízléses és a hasonló kiadványokat lefölöző színvonalú az éves naptár melléklet, a Makovecz-féle templom építésének fázisait bemutató 24 felvétellel együtt. Beregnyei Miklós munkája. Sajtótörténeti adalékokkal és emlékirat-részlettel zárul az Eötvös József Alapítvány támogatásával megjelent „A KÖZVÉLEMÉNY”. Ami a „PAKSI HÍRNÖK”-öt illeti, újság, majdnem a javából. Interjú a város utolsó vb-titkárával, Teller Ede látogatása (Gottvald kollégánk fotóival), önkormányzati hírek mellett a Családi Iroda hírei, a megyei közgyűlés tagjainak - és főleg választásuk nehézségeinek - bemutatása. Ha valahol, úgy itt helyben nagyon fontos a nukleáris ismeret- terjesztés, amire a 6. oldalon Rósa Géza kerített immár hatodszor sort. Sor kerül a leendő múzeumra, de az Alpek István tulajdonában lévő telken előkerült - sejthetően középkori - falmaradványokra is. Alpek Istvánnak jó lenne tudnia, hogy kevés várnia a múzeumi szakemberek érkezését, akik remélhetőleg nemcsak ebből az írásból szereznek tudomást a jó fényképekkel is bemutatott romokról, hanem hívni is kell őket. „Végérvényesen elpusztítania” tilos, törvénysértő. Annál szebb felajánlása, miszerint: „Amennyiben a szakemberek hitelesen megállapítják a falak eredetét, ő anyagiakkal is hozzájárulna a helyreállítási munkák költségéhez.” „Ecce homo!”, vagyis „íme, az ember!” mondják majd bizonyára: - velünk együtt. A 20 oldalas szám sok egyéb cikke mellett külön figyelmet érdemel Katonáné Szalai Iréné, mely jó turisztikai ötleteket tartalmaz. (Ordas) Vagy szalagot pocsékol, vagy káromkodik az, aki a francia televíziókból távollétében akar fő műsoridőben vagy azt követően valamilyen programot videón megörökíteni, filmet felvenni: ezek a műsorok legfeljebb véletlenül kezdődnek a meghirdetett időben, a mü- sorfegyelem általában nem tartozik az ismert szabályok közé a francia televíziózásban. Kivételt az esti híradóműsorok képeznek, ezek kezdési idejét általában megtartják. S a helyzetet csak tovább bonyolítja, hogy a műsorújságok számára sem feltétlenül tartozik az ellenőrizendő kategóriába a meghirdetett műsorok hossza, hiszen előfordul, hogy sokéves, sokszor játszott filmek időtartamát is rosszul adják meg, s a videós átkozódhat, amikor kiderül, hogy a kétórásnak írt film két és negyed órán át tartott. Egyetlen hét statisztikájából gyűjtött össze erről adatokat a közelmúltban a Le Párisién című lap. A „nyertes” november 26-tól december 2-ig tartó héten az egyébként kizárólag csak előre felvett műsorokat, főként régi amerikai tévéjátékokat és filmeket, videoklip- peket sugárzó adó, az M6 volt: késő este a mindennap vetített folytatásos krimi, az éjszakai szolgálat a meghirdetetthez képest 36 perces késéssel kezdődött. 30 percet késett a hét szombatján a TF1 természettudományos magazinja, 22 percet hétfőn az Antenna-2 egy dokumentumfilmje - ez elviselhető, mert kevés közönségre, még kevesebb videósra számíthatnak. De a két főadón a héten 17-18 perceket késett három - sokak által rögzítésre szánt - film, 16 percet az abszolút nézőcsúcsot elért kétrészes film, az Operaház fantomja. A listában csupán az M6 adásának késése meglepetés, mert ez az idő viszonylag pontos - egyszerűen hanyagságról van szó: az előző film időtartamát pontatlanul jelezték a műsorújságnak. A többi adás késése részben az elnyújtott híradóműsorok, részben az „élő” show- müsorok elhúzódásának következménye. Az „élő” adás persze teljességgel ritka, a híradóktól eltekintve, a francia televízióban: ezeket a látványos showműsorokat is előre felveszik, csak egyszerűen a műsorvezetők és a szereplők egyáltalán nem törődnek a megszabott idővel - a vágóolló pedig ismeretlen fogalom: ha a műsor egyszer ennyire sikeredett, ennyiben fog lemenni... Hasonló a helyzet a híradókkal is, holott a legtöbb esetben semmi értelme nincs. Érthető, ha a híradó „élő” stúdióinterjúja túllép -, de hogy minek ezek után az előre elkészített forgatókönyv szerint naphoz nem kötött, sokszor igencsak érdektelen anyagokat is leadni, azt nehéz megmagyarázni. Vannak, persze kivételek is. Az egyik rendkívül népszerű műsor, a legnépszerűbbnek számító Philippe Dechavanne „talkshowja”, a Ciel, mon mardi keddenként mindig egyenes adásban kerül műsorra, s itt gyakran történnek valóban váratlan dolgok: volt már nyíltszíni pofozkodás a vitázó felek között, volt úgy, hogy tüntetők zavarták meg az adást - egyszóval itt még csak érthető a csúszás, s ez nem is olyan dühítő, mert ezt a késő esti programot már eleve kevéssé nézett adások követik. De előre felvett showműsorban a tíz-tizenöt perces túllépés sok ország televíziójában megengedhetetlen lenne, a híradós műsoridő túllépése pedig csak igen kevés esetben indokolt - Franciaországbafi mégis rendszeres. A főbűnös az ügyben mégsem mindig a műsorvezető, a híradó vezetőjének, rendezőjének figyelmetlensége, hanem az üzlet, a hirdetés. Ennek ideje ugyanis teljességgel változó, attól függ, egy-egy műsorra mennyi hirdető jelentkezik. Az Egyesült Államok televízióiban ez ismeretlen fogalom: ott a hirdetések idejét az állami szabályozás pontosan meghatározza, szó sem lehet arról, hogy a mondjuk kétperces hirdetési ciklusra négy percnek megfelelő anyagot vegyenek fel. Franciaországban ez a fajta szabályozás a jelek szerint ismeretlen: ha aznapra jól nézett műsor várható, s erre többnek ígérkezik a hirdetési bevétel, akkor isten neki: duplájára növelik az időt, s legfeljebb csúsznak a műsorok. A Le Párisién kétoldalas dühöngése nem volt hiábavaló, nem maradt falra hányt borsó. Haladéktalanul jelentkezett a legnézettebb francia csatorna, a TF-1 igazgatósága és ígéretet tett a hiba kiküszöbölésére. Arról persze, szó sincs, hogy például a híradó túllépését meggátolnák, vagy a fő műsorok előtti hirdetésekre szánt időt tartanák meg pontosan. Nem: az igazgatóság arra tett ígéretet, hogy esti fő műsorait az eddig szokásos 20.40 perc helyett 20.50 percre hirdeti meg ezentúl a műsorújságokban... KIS CSABA (Párizs) A Romhányi Építési Kerámiagyár az új évben is régi áron kínálja falicsempéit 15x15, 15x20, 20x25 cm méretben, padlólapjait 15x15, 20x30 cm méretben és a falra-padlóra, külső-belső tér burkolására egyaránt alkalmas, számtalan színben kapható, a vásárlók körében nagy sikert aratott fagyálló mozaik burkolólapjait 10x10 cm méretben Romhányban. Mintaboltunk Romhány, Felszabadulás u. 4.
