Tolnai Népújság, 1990. december (1. évfolyam, 204-227. szám)

1990-12-01 / 204. szám

4 KÉPÚJSÁG 1990. december 1. „Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.”- Páti. levele a korinthusbeliekhez, 14,10. Advent I. vasárnapja „Legyetek éberek!” (Mk 13, 33-37) Mikor az adventi hajnalok ránk bo­rulnak sejtelmes világukkal, általá­ban Jézus eljövetelére emlékezünk. Első eljövetelére - kétezer évvel ez­előtt karácsony éjszakáján; második eljövetelére - az idők teljességében, a világ végén. Föl kell azonban is­mernünk, hogy van Jézusnak egy harmadik eljövetele is, és ez állandó. Állandóan jön ugyanis felénk. Vala­hogy úgy vagyunk vele, mint mikor a távolban egy emberi alakot látunk föltűnni. Ahogy közeledik, úgy ismer­jük föl alakját, mozdulatait; és amikor közel ér hozzánk, akkor ismerjük meg egészen. Jézus is így jön felénk. Előbb csa(< hittanóráról, könyvekből, elbeszélésekből álló betűízű ismeret. Később közelebb kerül hozzánk, át­járja egész életünket, míg végül el­mondhatjuk: „amit hallottunk, amit saját szemünkkel láttunk, amit szem­léltünk és kezünk tapintott: az élet igéjét...” (1 Jn 1,1) tapasztaltuk meg. Jézus állandóan közeledik felénk. Ezért teszi hívei számára állandó kö­telezettséggé a virrasztást az éber­séget a várakozást Használjuk fel a most ránk köszön­tő adventét arra, hogy engedjük kö­zelebb magunkhoz Jézust: a hajnali szentmiséken, a gyakrabban végzett imádságokban, az elmélkedés per­ceiben, a szentirásolvasás gyakor­latában és mindenekelőtt embertár­saink szolgáló szeretetében. Talán ezek a percek-órák lesznek alkal­masak arra, hogy Jézus belépjen életünkbe. Tárjuk ki lelkünket figyelő, imádsá- gos várakozásra, hogy a karácsonyi öröm beköltözhessen szivünkbe. PÁPAY JÓZSEF Assisi Szent Ferenc: Naphimnusz Mindenható, fölséges és jóságos Úr, Tiéd a dicséret, dicsőség és imádás És minden áldás. Mindez egyedül Téged illet, Fölség. És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja. » . ——• I Áldott légy, Uram, és minden alkotásod. Legfőképpen Urunk - Bátyánk, a Nap, Aki a nappalt adja és ránk deríti a Te világosságodat. És szép ő és sugárzó nagy ragyogással ékes: A Te képed, Fölséges. Áldott légy, Uram, Hold nénénkért 6s minden csillagaiért az égnek. Őket az égen alkotta kezed Fényesnek, drága szépnek. Áldott légy, Uram, Szél öcsénkért, Levegőért, felhőért, minden jó és rút időért. Kik által élteted minden Te alkotásod. Áldott légy, Uram, Víz húgunkért. * Oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos. Áldott légy, Ura, Tűz bátyánkért, Vele gyújtasz világot éjszakán. És szép ő és erős, hatalmas és vidám. Áldott légy, Uram, Föld-anya-nénénkért, Ki minket hord és enni ad És mindennemű gyümölcsöt terem, Füveket és színes virágokat. Áldott légy, Uram, minden emberért, Ki szerelmedért másnak megbocsát, És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát. Boldogok, kik tűrnek békességgel, Mert Tőled nyernek majd, Fölséges, koronát. Áldott légy, Uram, a testi halálért, mi testvérünkért, Akitől élő ember el nem futhat. Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak! És boldogok, kik magukat megadták Te szent akaratodnak. A másik halál nem fog fájni azoknak. Dicsérjétek az Urat és áldjátok és mondjatok hálát neki. És nagy alázatosan szolgáljátok. (Sík Sándor fordítása) Emlékképek Szent Ferencről Az első kép valóban kép volt. 1928-ban a Firenzében töltött hóna­pokban naponta nézegettem a Santa Croceban a Giotto freskó barnás ké­peit. Az első megrendülésem az Élet­igenlő új vallásos és bölcsészeti vi­lágképek megfogalmazó imája volt. Csak később ismertem meg igazi nagy hatását, mikor Dante, Petrarca, a korareneszánsz induló szelleme, az emberi művelődés megrendülé­sének pillanatával találkoztam. A Szent Ferenci Költemény szakit a középkor eltorzult, mániákus vallá­sos dekadenciájával, meghirdeti a természetet, aláveti az embert a Min­denható végtelen hatalmának, és mindent összegezve fogad el - ami Élet. Szerénysége emeli naggyá és minden ideológia fölé. A Bibliai „He­gyi beszéd” nagysága mellett még az élet kis jelenségeit is fölmagaszto- sítja, mint egy madár, a napfény, egy fa. A hatvanas években sikerült fele­ségemmel eljutnunk Assisibe, ahol épp egy húsvéti ünnepi misét ce­lebráltak az altemplomban, Cimabne freskói alatt. Kerestem a szentet áb­rázoló képet a freskókkal teli ala­csony boltozatos között - majd hirte­len megpillantottam a fejem mellett, egészen közel, egy-két méterre tő­lem. Megrendítő volt Kis kopott embert ábrázolt eltérően a „Mária az angya­lok karában”, még bizánciasan fes­tett résztől; szinte naturálisán reális ábrázolás volt Mintha nem azonos festőtől származna. Megható pillanat volt, és elsöpörte az összes általam addig látott Szent Ferenc-ábrázo- lást. Hazatérve elővettem 1946-ban gyúrt kisplasztikámat: ráismertem az assisibeli freskóra. Honnan vettem ezt a „ráhibázást”, nem tudom. A szobrocska aranyos mérete ellenére monumentális. Az első kritikából idé­zek magyarázatul: „A lélek jelen van.” BORSOS MjKLÓS Egyházi hírek Szeretetvendégség, ifjúsági találkozó Szeretetvendégségre hívják december 2-án, vasárnap délután 4 órakor a szekszárdi evangélikus templomba mind az evangélikus, mind a más feleke­zetű híveket. * Jövő szombaton, december 8-án délelőtt 10-kor ugyancsak a szekszárdi evangélikus templomban tartanak ifjúsági találkozót, elsősorban közép- és főiskolás korú fiataloknak. A találkozó ökumenikus jellegű, a többi felekezet- hez tartozó ifjúságot is szeretettel várják. Beiktatás Pakson Ma, december 1-jén, szombaton 14 órakor iktatják be a paksi gyülekezet szolgálatába Brebovszky János evangélikus lelkészt. A kecskeméti Piarista Gimnázium évkönyve Az iskola fennállásának 275. évében jelent meg a kecskeméti Piarista Gimnázium 1989/90-es évkönyve Ruppert József igazgató szerkesztésében. A jubileumi ünnepség műsorán kívül az olvasó megismerkedhet a História domus Kecskemétiensis című részben a Piarista Gimnázium alapításának dokumentumaival, a további fejezetekben pedig jelenével is. Házasság - - előkészítő 3 sorozat indul a belvárosi plébánián, Szekszárd, Béla tér 9., kedd este hét­kor (19.00 órakor). Időpontok: 1991. január 8., 15., 22. és 29., február 5., 12. és 19. Aki rendszeresen részt vesz rajta, beszámítjuk templomi házasságkö­téséhez. Vagyis: ez a sorozat megfelel az ún. jegyesbeszélgetéseknek. Témák és előadók: 1. Személyiségünk: férfi és nő. 2. Ismerkedés - együttjárás. 3. Szerelem, készület a házasságra. 4. Templomi esküvő - a házasság szentség. 5. A keresztény család mindennapjai. 6. Krisztus üzenete - követése. 7. A családok helyzete ma hazánkban. Dr. Papp István Farkas Béla Kovács Győző pszichoterapeuta plébános családapa Örülnénk, ha előtte mindenki jelentkezne a plébánián: hétfőtől péntekig naponta 9-1.1.30 és 16-17.30 óra között. Farkas Béla Petkó Tamás plébános káplán atya. Szent Miklós, az első Mikulás Decemberben a világ nagyon sok or­szágában gyermekek milliói várják a Mi­kulást. Van, ahová karácsonykor, van, ahová csak szilveszter este jön el a? ajándékot osztó öreg. Nálunk december 6-án, Miklós napján érkezik a piros ruhás Télapó. Legtöbbször kabátot, nadrágot és csizmát visel, de nem ritka, hogy földig érő köpenybe burkolózik. Fején általá­ban kucsmát hord, de a süveg is éppoly gyakori viselete. A hosszú, fehér szakáll azonban nélkülözhetetlen minden Miku­lás számára. Kezében végén görbülő botot vagy virgácsot tart. Hátán egy jól megtömött zsákban, esetleg puttonyban vannak az ajándékok, melyeket nálunk a fényesre tisztított, előző este az ablakba helyezett cipőkbe rak bele a Mikulás. Más országban a kandalló szélére fel­akasztott tiszta zokniba rejti el a megle­petést. A különböző vidékeken más és más járműveken közlekedik az öreg. Van, ahol gyalogol, más vidéken szánkón húzza zsákját, megint máshol rén­szarvasszánon utazik. A gyermekeket megajándékozó ked­ves és jóságos Mikulás eredete a messzi múltban keresendő. Időszámításunk szerint 350 körül halt meg Myra városá­nak püspöke, akit Miklósnak hívtak. Éle­téről nagyon kevés hiteles történelmi adat maradt fenn, viszont évszázadok során rengeteg legenda keletkezett sze­mélyével kapcsolatban. A szentek sorá­ban szinte páratlan tisztelet övezi. A késő középkor óta a tizennégy segítő szent között tartják nyilván. Szent Miklós a ha­jósok, a kereskedők, a jogászok, a gyógyszerészek, a pékek, a foglyok, a gyermekek és a leányok védelmezője. Ez utóbbi alapja az a legenda, mely arról szól, hogy egy alkalommal Miklós egyik szomszédja - aki a nagy szegénység és nyomorúság miatt képtelen volt eltar­tani családját - kényszerűségből nyilvá­nosházba akarta adni három lányát. Mi­kor Miklós erről tudomást szerzett, egy éjszaka a nyitott ablakon át egy pénzzel tömött erszényt dobott a szomszéd szo­bájába. Reggel nagy volt az öröm a szegény családnál. Az „égből jött” pénzből férjhez adták legidősebb lányukat. Még kétszer ismétlődött meg a nemes adakozás, így mindhárom leány megmenekült a bor­délysors elől, s családban, rendes körül­mények között élhették le életü­ket. Egy másik történet arról szól, hogy egy gonosz vendéglős három fiút elcsábított, majd megölte őket. Holttestüket egy hor­dóba, só közé rejtette. Miklós egy angyal révén tudomást szerzett a történtekről, elment a vendéglőshöz, feltámasztotta a gyermekeket, a gyilkost pedig megbün­tette. A hagiográfusok - a szentek életét ku­tató tudósok - megállapították, hogy Szent Miklós tisztelete Myrában és Kons­tantinápolyban már a hatodik században igen elterjedt volt. Később a szláv és a görög egyházban is elkezdték tisztelni, majd Oroszország legfőbb patrónusa lett. Az ortodox egyházban a mai napig is szinte minden ikonosztázionon ábrá­zolják. A római egyházban csak a kilen­cedik század óta terjedt el a szent tiszte­lete. Európában különösen akkor vált is­mertté, amikor ereklyéit 1087-ben át­szállították Bari városába. A bizánci és a kopt hagyomány szerint Miklós püspököt december 6-án temet­ték el, ezért ünnepük Szent Miklóst ezen a napon. A nyugati egyház ezt csak a tizedik században vette át, de további száz év telt el, míg kialakult az a szokás, hogy de- cemeber 6-a előestéjén dramatizálva előadták a besózott gyermekek történe­tét, majd pedig valaki beöltözve megláto­gatta a kisgyermekeket, kikérdezte őket jóságuk felől, és jutalmat osztott ne­kik. A Mikulás öltözékének színe, a fején hordott süveg és a kezében tartott pász­torbot a püspökség szimbólumai, a hosz- szú, fehér szakáll pedig a bölcsesség jel­képe. így lett Miklós püspökből - a gyerme­kek védőszentjéből - a kedvesen mo­solygó, nagy szakállú Télapó. KOMPÁN ZSOLT'*

Next

/
Oldalképek
Tartalom