Tolnai Népújság, 1990. december (1. évfolyam, 204-227. szám)

1990-12-01 / 204. szám

1990. december 1. \ NÉPÚJSÁG 3 Kié a pártgarázs? Nem vártak, beköltöztek Lakossági szolgáltatás is lesz Szűcs István szakoktató (balról) a mikroprocesszoros fékhatásméröt mutatja be Fotó: Ótós (Folytatás az 1. oldalról.) Augusztus óta ugyanis az iskoláé a volt pártgarázs. Legalábbis magukénak te­kintik, mióta megkapták a kulcsát a váro­si művelődési osztály vezetőjétől, hogy úgymond nyissanak ki vele amit tudnak, és használják a helyiségeket. A gyakor­lati képzésben óriási gondokkal küszkö­dő szakmunkásképzőnek persze több se kellett, beköltözött az összesen 700 négyzetméter alapterületen fekvő mű­helybe, illetve a mellette lévő garázsok­ba. A diákok, pedagógusok összefogá­sával aztán helyreállították, kicsinosítot­ták. Varga Gyula gyakorlati oktatásvezető tegnap azt is elmondta: két éve mikor szóba került, hogy az MSZMP lemond a komplexumról, s azt oktatási célra fordít­ják majd, az 505-ös azonnal kérte min­den fórumorv, hogy használhassa a mű­helyt. Annál is inkább, mivel ilyen profilú képzéssel kizárólag ők foglalkoznak. Er­re akkor ígéretet is kaptak azzal a kitétel­lel, hogy amennyiben mégis értékesíte­nék, úgy a városi tanács felépít az iskolá­nak egy ekkora tanműhelyt. Ennek remé­nyében el is kezdték beszerezni a mű­szereket, alkatrészeket, s várták, hogy pont kerüljön a pártvagyon körüli huza­vona végére.- Az épületnek ez a része nem szere­pelt a felsorolásban mikor az MSZMP átadta az ingatlant, ezért úgy gondoltuk, hogy az önkormányzaté, vagyis akkor még a tanácsé - így tudja Jankovics La- josné, a városi művelődési osztály veze­tője. - Mivel a szakmunkásképzőnek ál­landó problémája a tanműhelyhiány, megkerestük a pártot, illetve jogutódját az MSZP-t és szerződést kötöttünk vele. A tanítóképző főiskola, amely az épület másik szárnyát megkapta, egyébként sem tartott igényt a műhelyre, ezért a kul­csot az 505-ösnek adtam. De végső dön­tés még mindig nincs. Most, mikor áz új városi önkormányzat hamarosan felméri a vagyonát, talán tisztázódik a hely­zet. Tegyük hozzá: éppen ideje lenne. A műhely mindenesetre kész. Hétfőtől megkezdődhetnek az egy-két hetes gép­járműdiagnosztikai kiegészítő foglalko­zások a tanulók számára, akik munkahe­lyükön, ahova szakmai gyakorlatra jár­nak, esetleg nem is találkoznak ilyen gé­pekkel. Ahhoz persze, hogy a leendő szak­munkások, illetve technikusok (mert nemsokára gépjárműtechnikusi képzés is lesz) gyakorolhassanak, szükség van olyan autókra, amelyeken „élőben” sajá­títhatják el a szakmát a diákok. Ezért, s persze pénzt is hozó vállalkozásként hét­főtől lakossági szolgáltatást is végez a tanműhely. Kedvezményesen, a kör­nyékbeli üzemekhez képest féláron vál- lanak gumiszerelést, CO-mérést, fény­szóróbeállítást, még műszaki vizsgára való előkészítést is. A tanulók szakoktató vezetésével felmérik a hibákat, a javítást viszont jól képzett technikusok végzik. Az alkatrészbeszerzés is megoldott. Egy kisvállalkozó, akinek átengedték az egyik helyiséget, boltot nyitott, s onnan ellátja az iskolai műhelyt is. Hogy minden teljesen jogszerű-e? Ebben egyelőre senki sem lát világo­san. - cser ­Luxuscipők Bonyhádról APEH-PECH A város jegyzője: dr. Palkó László A harmadik szavazás után szállt fel a füst - képletesen szólva - a megyeszék­hely volt oktatási igazgatóságának ta­nácsterméből, s jelentették ki a szek­szárdi képviselő-testület tagjai: van már új jegyzőnk. A csütörtökön tartott ülés­szak első napirendjeként a képviselők zárt ajtók mögött hoztak határozatot a tisztségviselő személyéről: ennek értel­mében a város jegyzője dr. Palkó László, akire tizennégyen voksoltak, míg az ugyancsak pályázó dr. Ferincz János, korábbi vb-titkár kilenc szavazatot ka­pott. Dr. Palkó László egyébként a közeli Szálka településen is ellátja a jegyzői tennivalókat, így hivatalos elnevezéssel élve körjegyzői munkakört tölt be. Jóval rövidebb idő alatt született dön­tés a következő témakörben,'amely az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) Tolna Megyei Igazgatóságának a kérelmét tartalmazta. Az APEH és a váro­si tanács korábban megállapodott ab­ban, hogy az Arany János utcában fel­épült APEH-székház földszintjén üzlete­ket alakítanak ki, s azokat a tanács meg­vásárolja. Ezt az aláirt szerződést áll szándékában módosítani az APEH-nek, mely módosítás szerint az üzleteket elké­szültük után bérleti szerződés keretében az APEH, mint bérbe adó hasznosítja. A képviselő-testület a kérelmet elutasítja, s a vásárlási szándékot továbbra is fenn­tartja. Az ügy apró szépséghibája, hogy a résztvevők a kérdést az APEH hivatalos képviselője nélkül vitatták meg, mivel az illetékes igazgató nem kapott meghívást az ülésre. Igaz, mint azt Kocsis Imre Antal polgár- mester úr kijelentette, az ülések nyilvá­nosak - tehát ha az igazgató akart volna, azon részt vehetett volha... Befejezésként a szervezeti és műkő; dési szabályzattervezet került terítékre, ám mint az várható volt, a képviselők az idő előrehaladott volta miatt csak a doku- , mentum egy részét vitatták meg.-szá­A bonyhádi Botond Cipőgyárban so­kat tanultak a Salamander cégtől, amely­nek hat év óta végeznek bérmunkát. Az így megismert technológiai eljárásokat - ezek a világszínvonalat képviselik a cipő­gyártásban - egyre eredményesebben hasznosítják a bonyhádiak exportterme­lésükben. Az idén már angol és svéd ve­vői is vannak a Tolna megyei gyárnak, legújabban pedig Ausztriába kezdenek szállítani bonyhádi luxus férficipőt. Az él­vonalba való felzárkózást célozza a szak­munkásképzés erősítése is: a gyár 75 ta­nulójának ösztöndíját kétszeresére emelték. A szakmunkástanulók megis­merkednek a legkorszerűbb eljárások­kal és az új divatirányzatokkal, így mun­kába állásuk első napjától részt tudnak venni a legigényesebb termékek előállí­tásában. Öt éve még több mint másfél millió pár lábbelit készítettek egy év alatt a Botond Cipőgyárban, az idén viszont mindössze 800 ezer pár kerül le a szalagokról, mé­gis a nyereséges vállalatok közé tartozik a gyár. A régen 50 perc alatt készülő ci­pőhöz most 80-100 perc kell, ilyen mér­tékben változott a technológiai igényes­ség, s vele együtt a termék értéke is. Az ezeregyszáz dolgozót foglalkoztató gyár termelésének mintegy a felét jelenti a Salamender bérmunka, a többi jórészt saját exporttermék, elsősorban nyugat­európai országoknak. Korábban igen je­lentős volt Bonyhádról a szovjet export, ez azonban csaknem egyharmadára visz- szaesett. Mégsem mondtak le a gyár ve­zetői arról, hogy versenyben maradjanak a szovjet piacon. A legutóbbi cipővásár­ra, ahol igen nagy volt a kínálat a Szovje­tunióba vitt termékekből, a bonyhádi Bo­tond Cipőgyár bőséges választékkal vo­nult fel, és a kereskedők ki is választottak ebből 15-féle női szandált, (gemenci) Levél a járomból Tiszteit Világbank! Arra szeretném kérni Önt, hogy a következő, hazánknak szánt hitelt ne a magyar kor­mány nevére, hanem az én tolnai címemre szíveskedjék utaltatni. Higgye el, jó helyre kerüli Adok belőle Béla bátyámnak, aki 23 éve nem tudja bevakoltatni téglánként össze­hordott házacskáját - s erre ma kevesebb az esélye, mint valaha. (Köztünk legyen mondva: egy életen át becsületesen dolgozott.) Adok belőle Panni néninek is, aki most, hogy korosodik, képzelje csak: fürdőszobát akar! És adok Fecónak ki nősülni szeretne, s máris megígértek neki nyolc év albérletet. Természetesen a helyi vállalkozókat is megtámogatnám. Főleg azokat, akik csak úgy vágnak bele valamibe, ha biztosítva látják, hogy végig is vihetik a folyamatot (Ezért nem kezdtek még mindeddig semmihez.) Tisztelt Világbank! Nálunk, Tolnán, két dolgot lehetetlen csinálni: elindulni és haladni. Hozzánk nem szivárognak le a mozgást segítő pénzösszegek. Valahol menet közben elakadnak. Sőt, minél több segély és kölcsön érkezik az országba, annál nyomorúságo­sabban élünk. Japántól az USA-ig, Finnországtól Izraelig mindenki a mi gályánk felszí­nen tartásán fáradozik. S lehet, hogy az orr-rész egyre emelkedik, de a tat az percről- percre süllyed. Ezért kérném a közvetlen átutalást. Itt van szükség új tőkére! Amíg mostoha gyermekek voltunk, csak egyszámjegyű inflációt érzékeltünk. Mihelyt befogadott bennünket az elöljárók háza, elindultunk utolérni őket. Árakban sikerült, bé­rekben nem. (Legföljebb lakbérekben.) S egy napon bejelentett két hírt a krónika. Azt, hogy ismét kapunk Öntől kölcsönt, kedves Világbank, s azt hogy jövőre 36 százalékos infláció várható. A vak is látja az összefüggést! Ezért könyörgöm, hogy mérlegeljen! Még jókedvében sem adjon akárkinek! Bennem megbízhat. De hagyja meg a postás­nak, hogy „csakis saját kezű felbontásra"! Tudja, anyósom is velünk lakik... Híve: WESSELY GÁBOR Amit én kérdeznék Mennyi a téesztag minimálbére ? A központilag meghatározott minimáf- bér Magyarországon ma 5600'forint ha­vonta. Hogy ez az összeg minimum mire elég és maximum mire nem, azt most ne feszegessük. Mindenesetre vannak olyan cégek, ahol még ezt az összeget sem kapja meg egy hónapi munkájáért a dolgozó. Erről tájékoztatott bennünket egy bonyhádi olvasónk.- Azt szeretném megtudni, hogy a köz­pontilag meghatározott minimálbér vo­natkozik-e rám is? - kérdezte a téesztag dolgozó, akinek nevét kérésére nem kö­zöljük. - Én ugyanis téesztag vagyok, de a fizetésem azóta is változatlanul brut­tó 5200 forint - folytatódik a levél. - Ami­kor munkahelyemen érdeklődtem ennek oka felől, azt a választ kaptam, hogy ez a rendelet csak az alkalmazottakra vonat­kozik, de a tagokra nem. így van-e ez és ha nem, akkor milyen úton-módon kap­hatnám meg a különbözetet visszamenő­leg? * A kérdéssel a Termelőszövetkezetek Területi Szövetségét kerestük meg.- Ez a rendelkezés a téesztagokra is vonatkozik - válaszolta dr. Galambos Imre, a Teszöv jogtanácsosa. - Előfordul­hat, hogy egyes, fizetési nehézségekkel küzdő szövetkezeteknél ennél keveseb­bet keresnek a dolgozók, de a bony­hádi szövetkezet nem tartozik ezek közé. Ha a téesztagnak ilyen problémája van, akkor ezzel a szövetkezeti döntőbizott­sághoz forduljon. - fké ­Továbbra is várjuk kérdéseiket. A borí­tékra írják rá, „Amit én kérdeznék”. Dobd el a mankót és járj!? Csikung, az életet szolgáló művészet Csoda? Tudomány? Varázslat? Li Hsziang-ming mester kínai csodadoktor, mágus, több egészségügyi intézmény tisz­teletbeli ffőorvosa, a Nemzetközi Termé­szetgyógyász Szövetség tiszteletbeli tagja, ezért aztán megtiszteltetés, hogy Szek- szárdra is ellátogatott bemutatni tudomá­nyát amely a kínai orvoslás 4000 éves for­rásából ered és amelynek lényege a vala­mennyiünkben pihenő őserő felébreszté­se, életerőnk megsokszorozása, a test el­lenállóképességének növelése. Az utóbbi időben egyre gyarapszik az okkult tudo­mányokról szóló ismeretünk, kézrátétel, tá­volbalátás, fémhajlítás, hogy a gyomrunkat és az idegeinket erősebben igénybe vevő csodákról már ne is szóljak. Amit hall az ember, vagy olvas, azt vagy elhiszi, vagy sem. Mi van azonban azzal, amit lát? Nem a tv képernyőjén, hanem fél méterre a „csodától”? Li Hsziang-ming mester nem néz ki má­gusnak. Kék melegítőjében, mosolygós, fiatalos arcával, szinte beleolvad a tisztele­tére összejött társaságba. Mosolyog, türel­mesen hallgatja a tolmácsot, udvariasan a kérdező felé fordul, szóval nem egy varázs­ló jelenség. A „gyógyításra” jelentkezők között áll Pa­taki Rezső, aki két mankóval jött, mert el­hozta a kíváncsiság, a remény, a barátok ösztönzése, miszerint sosem lehet tudni. Bemutatják a mesternek, elmondja a be­tegségét: 1989 júniusától kezdett fájdalmat érezni a jobb lábában. Az orvosi szakvéle­mény szerint egy csontritkulási folyamat kezdődött, amit a combcsontfej elhalása követett. Ez év februárjában műtötték meg, az elhalt részt kivették és saját csontjából ültettek be az elhalt csont helyére. Azóta 2-3 havonta jár kontrollra, két mankóval közlekedik, az operált lábára orvosi ta­nácsra nem léphet mert az nem bírja még a terhelést. A mankóval járásnál sajnos időn­ként előfordult hogy ránehezedett az ope­rált lábára, amitől napokig óriási fájdalmai voltak. Li Hsziang-ming mester figyelmesen hallgatja a kórelőzményt majd szinte nőié-, sen kicsi kezével elkezdi simogtni a fájó, operált testfelületet. A simogatás után a lábtól pár centi távolságra le-fel mozgatja nyitott tenyerét, miközben egy percre sem téveszti szem elől a beteg arcát, amely iz­zadtságban úszik. Csend. A látvány földhöz szegez mindannyiunkat, a feszültség egyre Sertésflekken Csi-Kung módra Fotó: Gottvald Károly Li Hsziang-ming ébreszti az öserőt nő. Pár perc az egész, mégis mintha már órák óta tartana. Mit érezhet ő, a beteg, aki­nek arca kipirult és patakokban folyik róla a veríték? A mester kedvesen, ám határozottan kiadja a „parancsot”: járj! Indulj el! Pataki Rezső körbenéz, tőlünk várja a biztatást, arcán hitetlenség és remény érzése keve­redik. Elindul! Megy! Mankó nélkül! Nem fáj, mondja. A mester mosolyog. Mi köny- nyes szemmel fellélegezve nézünk egy­másra. Pataki Rezső pedig többször végig­sétálja a termet, mindig biztosabban újra és újra, mintha maga sem hinné el, közben mondogatja nem fáj, tényleg nem fáj. Tudom, csodák nincsenek, mégis ha va­laki a saját két szemével ilyen jelenségnek lesz tanúja, mi más szót használhat erre. Tudomány, elsajátítható, megtanulható gyógymód, ez a mester válasza. A további kezelés persze szükségszerű, mert az fogja végleg eldönteni, hogy csak percekre, órákra vagy hosszabb időre szó­ló ez a „csoda”. Li Hsziang-ming mester elkápráztat bennünket csodáival. Kétszázhúsz voltot vezet át a testén, majd rajta keresztül mi is részesülünk a bizsergető elektromosság­ból. A megfázásból eredő derékfájást „ki­űzi” a beteg talpán keresztül, majd a magán átvezetett elektromos áram végére erősített fémlapon húst süt. Egyik ámulatba esünk a másik után. A legelsőtől mégsem tudok szabadulni. Pataki Rezső mankó nélkül lép ki az utcára. Az érdeklődők találkozhatnak Li Hsziang-minggel, december 10-én, 13- án, 17-én a a TRAVEZ TRADE Kft. és a szekszárdi sportcsarnok közös szervezé­sében tart előadást bemutatóval egybeköt­ve a csikung módszerről, hogy ne csak Kí­na magas rangú politikusait, Japán veze­tőit, az Egyesült Államok milliomosait, ha­nem bennünket egyszerű embereket is el­kápráztasson művészetével. Aki pedig ez alatt a három előadás alatt kedvet érez valamit elsajátítani, a mester szerint megtanulható tudományból, azok jövő év januárjában egyhetes kurzusban szintén a sportcsarnokban ezt megtehetik. A mestert szekszárdi előadásain a TRAVEZ TRADE Kft. kínai tolmácsa - aki csodálatosan beszél magyarul - segíti. Li Hsziang-ming szerint az őserő vala­mennyiünkben ott pihen, csak fel kell éb­reszteni, meg kell sokszorozni, élni kell ve­le, hogy egészségesen élhessünk. SAS ERZSÉBET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom