Tolnai Népújság, 1990. december (1. évfolyam, 204-227. szám)
1990-12-03 / 205. szám
4 NÉPÚJSÁG 1990. december 3 A búrkalapos, önálló fiúk A magyar cserkészet története A Pécsi Cisztercita Főgimnázium 47. sz. cserkészcsapatának egyik csoportja táborozáson, a húszas évek végén Cserkészek néprajzi gyűjtőúton egy Zirc környéki faluban, 1930-ban Tőniő a pőniló Ez a címe anhak a verseskötetnek, amivel férjem hazaállított. Nem nekem hozta, hanem lassan óvodáskorba lépő gyermekünknek. Gyönyörűek benne a képek. Mindahány állatokat ábrázol. Elolvasása után akár engem is betehettek volna a kötetbe, mert bámultam, mint borjú az új kapura. Garantáltan tizenhat éven felülieknek készült a könyv. Megnéztem gyorsan hány éves kortól ajánlják. Nincs semmi figyelmeztetés. Most én figyelmeztetem a szülőket. Ha úgy tetszik hivatali kötelességből. Én is szülő vagyok, mi több, s bármennyire elítélendő - pedagógus is. íme kedvenc versem: Nyúl-ól Bundát növeszt a nyulacs Nagyon nő a szőre, de figyeli, lö-e fenekéből a gyutacs? Mert egész nap karalábét, sárgarépát majszolt, ebből mindig baj volt, önti a pomádét most magára, bundájára, hogy illatos legyen tőle s kellemes a szőre, és mindenki lássa, ha már az ólat az apja teledurrogatta. Szép, nemdebár? Az egérrel kapcsolatban olyan szavak is felbukkannak, mint: parlamentarista, kommunista. A vakondok, pedig, ha a napnak vége, mindenféle szamizdatot kiadnak. Én pedig a dühömet. Meg a pénzemet. Csupán 158 forint volt e léleknemesitő olvasmány. Óh Weöres Sándor, Zelk Zoltán segítsetek! W. GRÄNSZLER BEÁTA A hatvanas-hetvenes generáció kicsit meghatottan emlékszik tizenéves fiatalságára, és vallja: ő ma is „volt cserkész”; életét, humanista eszményeit ez az ifjúkor határozta meg. Mások túllihegve csak a szépet látják benne. Mi igaz hát a cserkészet körül? A cserkészet Magyarországon keresztény erkölcsiségre alapozott önkéntes ifjúsági mozgalom volt súllyal a két világháború között Épp ezért - egyenlőségjellel a militarizált és kötelező leventemozgalommal együtt - el- parentáltuk jó negyven éven át mint - az Új Magyar Lexikon szerint is - „fasiszta jellegű” szervezetet Ami ugyan nem igaz - de tabu volt hallgatás övezte sokáig. Teleki Pál halálával (1941. április 3.) megszűnt a Magyar Cserkészszövetség viszonylagosan védett helyzete, közben fokozódott a szélső jobboldal nyomása. És bár Horthy kormányzó (politikai okokból) megakadályozta ugyan a mozgalom tervezett beolvasztását a leventébe, a kinevezett új főcserkész (kisbamaki Farkas Ferenc altábornagy) irányításával a cserkészet átszervezése elkerülhetetlenné vált Tevékenységük célkitűzéseiben „nemzetvédelmi” és „országépitő” feladatok kerültek élre. * Voltaképp mit jelentett cserkésznek lenni Magyarországon a mozgalom különböző szakaszaiban? A lényeget az alapelvet illetően ugyanazt jelentette. A századforduló tájékán jelentkező modem polgári gondolkodással új nevelési ideál formálódott Ennek középpontjában az olyan öntevékeny fiú áll, „aki képes eredményesen, önállóan cselekedni, problémákat megoldani, egyéni véleményt formálni, dönteni: aki saját erőfeszítéseivel fejleszti testi, lelki és szellemi értékeit praktikus ügyességét; el tudja viselni a testi és pszichikai nehézségeket aki kiegyensúlyozott; s akinek nyitott a szeme a természetre és az emberekre egyaránt” A cserkészet alapelvét Lord Baden-Powell tábornok dolgozta ki híres könyvében (Scouting for boys) 1908-ban. „Bi-Pi" - ahogyan az egész világon emlegették - nagy érdeme, hogy új humanitárius eszményt állított a serdülő fiúk elé, a kreatív és önzetlen, a mások javára fáradozó ember típusát Ez az alapelv nemzeti sajátosságok és eszmények szerint formálható - ennek köszönhette rohamos terjedését Nálunk a tizes évek elején jelentek meg az első búrkalapos csoportok. Vallási különbségek nélkül, a szigorú önkéntesség elve alapján jelentkezhettek a cserkészek közé a 12. évüket betöltött fiúk. (A kisebbek részére később „farkaskölyök’-csoportokat alakítottak.) A jelentkező három hónapos próbaidőt követően - sikeres újoncpróba és a fogadalomtétel után - cserkész lehetett bekapcsolódva most már a kisközösségek (őrsök, rajok) munkájába. (Próbák, különpróbák.) Tizenöt-tizenhat évesen, ha letették az I. osztályú próbát vezetők (raj, őrs), később tisztek lehettek, vagy 16-18 évesen úgynevezett ro- verek. (Vizi-, vitorlázó, lovas, túravezetö vagy regős cserkészek). A cserkész életforma (közösség önkéntes szolgálata) meghatározott koron túl is megmaradt az öregcserkészek különböző közösségeiben, klubjaiban. * A cserkészszövetség megalakulásával (1914) országossá bontakozott a mozgalom. A háború után egyre népszerűbbé vált Kiépült intézményrendszere, s a harmincas évek elejére már mintegy 40 000 tagja lett A kezdetben egyházi iskolákban elinduló mozgalom egyharmada ekkor már ipari szakmunkástanulókból (tanoncokból) állt Megnövekedett a magyar cserkészet nemzetközi tekintélye. A négyévenkénti világtalálkozókon („jambore”-k) elért kimagasló eredményeik alapján a „IV. World-Jamboree”-t Magyarország rendezhette meg, 1933 augusztusában - átütő világsikerrel. A harmincas évek politikai mozgásirányai - bár a mozgalom továbbra is elzárkózott a napi politikától - nem kedveztek a baden-po- well-i elvek számára. * Az 1945-ös újjászervezés vezetősége súlyos hibákat követett el. Nem vitte végig az egyébként megkezdett radikális újjászerve- zési folyamatot Ebből is adódott, hogy a cserkészszövetség a támadások egyik céltáblája lett. * 1946 nyarán Rajk belügyminiszter feloszlatta a szövetséget Jogutódja (Magyar Cserkészfiatalok Szövetsége) új demokratikus alapokon megkísérelte fenntartani a mozgalmat; 1947 nyarán még egy 200 tagú küldöttség képviselte hazánkat Moisson-ban (Franciaország) a világtalálkozón, ez azonban, mondhatni, hattyúdala volt a magyar cserkészetnek. A feszülő politikai küzdelmek, az úttörőszövetség megalakításának előkészületei előrevetítik a mozgalom sorsát A monolit hatalmi struktúra az ifjúság körében sem tűrte el a pluralitást: 1948 nyarán a cserkészetet beolvasztották az akkor elinduló úttörőmozgalomba. WALUNGER ENDRE Sok szó esett mostanában az önkormányzati törvényről, s persze főleg arról, vajon mire teremt majd anyagi lehetőséget. A múlt szerényen járulhat hozzá a jelen gondjaihoz, amikor a Szekszárd Vidéke százegy esztendős apróságát idézi az 1889. december 7-i számból. „Olaszországban, egy ligurial vidéki községben a községtanács legutóbbi ülésén elhatározta, hogy a község költségén 12 esernyőt szerez be, nehogy a községatyák hirtelen bekövetkezett esőzések adtán megázzanak. Egy-egy esernyőért 17,50 lírát, tehát összesen 210 lírát adtak ki. Egy olasz lap megjegyzi, hogy a nemes községtanács rosszul teszi, ha ezen az úton tovább nem halad. Szerezzen be napernyőt is, azután meg meleg nyakkendőt, sőt, az igen praktikus gondolat volna, ha egy tuczat pénzzel tömött bugyellárist is készenlétben tartana a községtanács arra az esetre, ha egyik-másik községatya otthon felejti a magáét”- élcelödik az újság, majd hozzáfűzi a helyi körülményeket illető megjegyzést: „Nálunk meg jó volna némely embernek közköltségen klumpát venni, hogy sáros lábát ne törölhesse más emberbe.” Nem próza-, hanem lírabarát honfitársaink könnyűszerrel lemérhetik, milyen régi is a történet, hiszen ma már aligha vehetnének százszor ennyiből is esernyőt. Van más is, ami eltűnt az idők folyamán, például a hajdani szekszárdi bírói pálca. A Tolnamegyei Közlöny éppen egy évvel később találkozott vele, igaz, azzal a nem titkolt reménnyel, hogy talán nem is lesz rá szükség, ha a megyeszékhely rendezett tanácsú várossá alakul. „A napokban egy élénk kis férfitársaság jött össze egy előkelő iparos nyitott üzletében, hol többi között arany, ezüst, szemüveg, órák, botok stb. efféle eszközök is javíttattak. Az egyik látogató kezébe egy csinos, de különben ódonszerű, vastag tengerinád-pálcza akadt, melynek fogantyúján szőlővessző kanyarodik szép Szőlőfürtökkel s rajta az igazságot jelző mérleggel. Megképeztetvén az üzlet tulajdonosa, kié ezen pálcza, azt felelte, hogy ez lesz a jövendő szegzárdi bírói pálcza, különben a pálczának gazdája nincs. Mire azon meggyőződés tétetett egy jelenlevő által, hátha az illető vendégszerető gazdánál marad? Ki tudja, az ördög nem alszik...” Azt sem állíthatnánk azonban, hogy a várossá válás elmaradásával a rendezett tanács helyett a rendezetlen tanácstalanság uralmát élték eleink. Tudták például, hogy mikor kell templomba menni. E kérdésre felel a Tolnavármegye 1901. december 15-i aprósága: „A mai korra igen jellemző epizód történt a napokban az egyik szomszéd községben. A községi iskolában a hitoktató a vasárnap jelentőségéről s annak megünnepléséről tartott beszédet. Többek között azt is magyarázta, hogy a vasárnapot, melyen a Mindenható a teremtés munkája után pihent, az Úr napjának is nevezik. - Nos, kisfiam - szólítja fel végül az egyik tanulót -, mondd meg nekem, melyik az Úr napja? A nebuló, aki valószínűleg nem nagyon figyelt, hallgat. - No, hát mikor szokott édesanyád templomba menni? - segített neki a hitoktató. A fiú rövid ideig gondolkodik, aztán büszkén, mosolygó arccal vágja ki a feleletet: - Ha a papa új ruhát vesz neki!” Csoda-e, ha ezekután néhány régi történet olvastán úgy érezzük, némi aktualitása mára is maradt?! A szomszédos Somogybán is megestek olyasmik, amire - ha a jelenben nem is - a jövőben még könnyen lehet példa. A fenti újság egy héttel később mesélte: „Alkalmi tudósítónk értesít bennünket egy somogymegyei faluban megtörtént érdekes tényről. Kis- Korpádra jött nemrég a tanfelügyelő és a látogatására elő nem készült tanítót mezítláb találta az iskolában. Bizalmasan arra kérte a 37 éve működő mezítlábas pedagógust, minél gyorsabban adja be nyugdíjaztatás iránti kérvényét. Szegény tanító, kinek 300 forintból, azaz 600 koronából nem tellett csizmára, most 264 forint évi nyugdíjból sem járhat majd lakkcipőben. De mint nyugdíjas tanítónak, toilettjére nem is kell gondot fordítania...” Néha azonban úgy is el lehetett látogatni Somogyba, hogy valaki ki sem mozdult lakóhelyéről. A boldog békeidők hadseregére és az anyai szív természetrajzára nézve egyaránt fontos adalékot szintén a Tolnavármegye őrizte meg számunkra 1901. december nyolcadikai soraiban. „Kint, a katonai gyakorlótéren, ahol most «pofozzák ki» a porosfülű regrutákat, naponta megjelent egy javakorabeli, eléggé szép, gyászruhás asszonyság, ki egyre könnyes szemmel, sóhajtozva nézi, mint verik be a katonai tudományt az újonczokba. Minden pofon, minden oldal- badöfés annak a gyászruhás asszonynak a szivén nyilallik át, aki statisztikai adatokkal tudná bizonyítani az abrikterek (itt: kiképzők) egyéniségét. A tisztek előtt hamarosan feltűnt a gyászruhás asszonyság, s valósággal eseményszámba megy, ha egyik-másik napon nem jelen meg a gyakorlótéren. Mit keres ott, miért érdekli őt az újonczok kiképzése, miért sóhajtozik, miért sír folyton - nem tudja senki. Az újonczok között nincsen atyafia, mégis megjelen minden nap. Nemcsak az asszonyok kiváncsiak, olykor a tisztek is, így történt, hogy az egyik kapitány nem tudta megállni tovább s megszólította: - Miért nézi folyton a gyakorlatokat? - Azt nézem itt, hogyan ütik az én szegény fiamat Kaposváron, ahová ő októberben bevonult...” DR. TÖTTŐS GÁBOR A Hőgyészi Állami Gazdaság FELAJÁNLJA MEGVÉTELRE az alábbi, savanyításhoz használható eszközeit: 1 db dobmosó 1 db káposztaszeletelő 5 db szállítószalag 1 db targonca-utánfutó 21 db saválló acélkád 9 db saválló acéltartály Részletes felvilágosítást ad: Czompó Géza gép- és anyagellátási osztályvezető Telefon: 74/88-222, munkanapokon 7-16 óráig. (5) Ajándékozzon a Népbolt Műszaki Áruházából!- háztartási elektromos kisgépek,- híradástechnikai berendezések,- import asztali- és faliórák,- kozmetikai cikkek, ajándéktárgyak,- háztartási edényáruk, műanyag cikkek nagy választékban,- olasz import fürdőkádak és falburkoló lapok,- brazil kávéfőzők árengedménnyel. (43) DOHAIM) Vállalatok, intézmények, gazdálkodószervezetek elfekvő készleteinek, berendezéseinek mobilizálását, értékesítését, továbbá állóeszközök, ingóságok értékbecslését rövid határidővel vállaljuk. DOMINÓ Raktáráruház Szekszárd, Beloiannisz u. Tel.: 12-234. (42) Dédapáink víg kedélye