Tolnai Népújság, 1990. november (1. évfolyam, 178-203. szám)

1990-11-06 / 182. szám

1990. november 6. Képújság 3 Kemény Zsigmond üzenete Jókaiért lelkesedtek, Keményt csak tisztelték, de ma is alig forgatják. Azt mondják, nem könnyű olvasmány, ami igaz is, de egy Arany-ballada is drótaka­dályokkal körülvett titokzatos birodalom. Kemény sem osztja meg titkait akárkivel, még az olyan mestermű esetében sem, mint a Két boldog, amit a világirodalom csúcsai között illenék számon tartani. Sok mást is, de politikai indulatokkal át­itatott napjainkban inkább egy sokáig elátkozott munkáját forgatom, címe: For­radalom után, s 1850-ben jelent meg. Kemény egyetemes szellem, regénye­ket írt, történelmi munkákat, irodalmi és politikai tanulmányokat. Ez is ezek sorá­ba tartozik. A magyar politikai irodalom­ban páratlan mű, fegyelemre tanít, önis­meretre, leszámolásra az illúziókkal. Ezért volt mindig népszerűtlen, ezért nem olvassák ma sem, pedig éppoly időszerű, mint volt 1850-ben, lehetett volna 1920- ban vagy 1944-ben, megannyi Világos­sal felérő útjelző. Azt mondja Kemény, adjunk hálát csodálatos megmenekülé­sünkért, „szedjük össze vagyonunk ma­radványait, gazdálkodjunk, szerezzünk, munkálkodjunk a körülmények közt er- nyedetlenül és józanon”. Néhány sorral alább: „Akár örvendünk, akár bánkó­dunk a nagy változásokon, melyek bekö­vetkeztek - ösmernünk kell azokat.” S még ezt is írja: „A magyar csak akkor veszhet el, ha örökké a képzelődés tük­rében akarja arczát és lélekvonalait vizs­gálni. Egyedül az önismeret által jutunk el czéljaink s rendeltetésünk felfogásához." Mindezt könyvnyi tanulmánya elején, az első oldalakon, máig ható érvénnyel. Folyamatos illúziókban éltünk, amire van történelmi magyarázat, mert az is­métlődő kiszolgáltatottság ellen csak az ábránd ígért menedéket, ezeréves hatá­rokról, hősiességről, nemes tulajdonsá­gainkról. Mindez igaz, de más nép is di­csekedhet hasonlóval. Mert más nép is hazaszerető, lovagias, szíves vendéglá­tó, ha úgy hozza a sors, bátor is. Nemzeti bűneinket sem kell eltúloznunk, mert a franciáknál sem volt kevesebb kollabo- ráns, nem beszélve a szomszéd népek­ről, a besúgás sem magyar specialitás, ami pedig a határok kérdését illeti, nin­csenek „örök” határok, Európa térképe folyton változott, s ezt az angolok éppúgy megtanulták, mint a németek vagy a len­gyelek. Kemény gondolataiban felmerül a le­hetséges szocializmus képe is, termé­szetesen nem a sztálinizmusé, ez elmo­sódottan majd 30 év múlva Nietzsche képzeletében kísért, Keményt az utópista szocialisták ábrándja foglalkoztatta, s azt mondja, ennek nálunk semmi alapja nincs, „ezer jel együtt kiáltja, hogy ha­zánkban a socialisticus irányoknak sem­mi vagy legalább közel jövőjük nincs”. Azt mondja, az államra ható erők - ma ezt demokráciának mondjuk - funkcióját többé eltagadni nem lehet, de az erők kölcsönös együttműködése szükséges, éppen ezért „egyik párt sem kell kizáró­lag”, s így folytatja: „Nem azért fogytunk meg számban, nem azért változtunk meg viszonyokban, hogy még most is a régi ellenszenvek által hasitgassuk magun­kat, mi töredékek, még apróbb töredé­kekre”. Még mindig Keményt idézem: „De szüksége van e honnak arra, hogy miután a pártveszekedés tárgyainak többnyire úgy is végök szakadott: az egész ország értelmes és becsületes po- liticusai közül a tehetség minden embe­rei, a pártok minden használható tekinté­lyei vállvetve közremunkáljanak.” Félreértené Kemény Zsigmond üzene­tét, aki bölcs váteszt látna benne: aki 1850-ben tudta, hogy mit kell tenni 1990- ben. Erről szó sincs. De történelmünk­ben, s ez a veszélyeztetett kis népeknél gyakori, bizonyos szituációk ismétlőd­nek, a sír, hol nemzet süllyed el, az „oldott kéve” látomása folyvást kísért, mintha a lélek elveszítené tájékozódási pontjait, mások a változások forgószelé­ben váratlan hatalmuktól mámorosod­nak meg, személyes érdemül tudva be azt, amit a statisztikai törvénynek kö­szönhetnek. Ezért lesz még sokáig idő­szerű Széchenyi, Kemény, Ady látomá­sa, s ez is a mi sajátunk. Nyugat-Európa fejlődését Cromwell éppúgy elősegítette, mint a francia forradalom, míg nálunk a közelmúlt taxilázadása is a társadalmat rendítette meg. Már a legutóbbi választások bebizo­nyították, hogy „egyik párt sem kell kizá­rólag”, s aki pártérdekkel leplezi szemé­lyes becsvágyát, rosszul szolgál. Még egyszer idézem Keményt: „Egy socialis­ticus természetű kitörés diadalma más helyt a polgárosodást, a közjogi intézmé­nyeket és a vagyont, nálunk pedig még ezen kívül a magyar nemzet létezését is gyökereiben fenyegetné.” Fenyegette is, bár a bölcs báró igazán nem ránk gondolt. De az is igaz, hogy „dúlás és kár” jellemzi azt, amit magunk mögött tudunk, s az is bizonyos, hogy ezek „néhány év alatt feledve és kipótol­va leendnek”. De addig? Az alkotmányjo­gászok, politológusok elmélkedhetnek azon, hogy minek nevezzék, ami 1990 októberében történt. Lehet zendülés, polgári elégedetlenség, a lényegen ez mit sem változtat, amikor a hitét vesztett pártonkívüli többség állt szemben a hite­lében megingott kormányzattal. Gyakran mondjuk, legitim parlamen­tünk, kormányunk van. Ez igaz, de - bocsánat az olcsó hasonlatért - a válás kimondásáig a hűtlen feleség is törvé­nyes hitves. Ez nem érv, de a vádaskodás sem visz közelebb a megoldáshoz. Az sem, ha most mindent a benzinárakra fo­gunk, mert ebben a megmozdulásban épp az volt a meglepő, hogy az elnyomo- rított proletárnak aligha nevezhető taxi­sok mellé álltak azok is, akik gyalog jár­nak, s egyhamar nem is vásárolnak autót. De hova is álltak volna, amikor a változá­sokból eddig csak a naponta emelkedő árakat látták, a felgyorsult (gyorsított) inflációt. Másfajta kedvetlenségeink is vannak. Antiszemita árhullám vonult végig az or­szágon, a parlament gyakran meddő vi­ták színhelye, időnként egy miniszter sem riad vissza a sértéstől, mások a ke­resztény erkölcs kizárólagosságára es­küsznek, amiről megvallom, nem tudom, mit jelent, mert az erkölcs gyűjtőfogalom, s vagy van, vagy nincs. Folytathatnám, de szívesebben gon­dolok arra, hogy nincs veszve minden. „Kik fognak e szegény megrongált hazán segíteni?” - kérdezi Kemény Zsigmond, s azt mondja, az erők kölcsönös együtt­működése kell. Csak mindenki a maga helyén működjék, tehetsége szerint, mert mit ér ott a buzgalom, ahol pártérdek vagy rokoni kapcsolat osztja el a helye­ket a szakértelem helyett. Azt mondja Ke­mény: „Mindig szerettük a hazát, ámbár gyakran rosszul szolgáltuk.” Ma is ta­pasztalhatjuk. Végre meg kellene tanulni jól szolgálni, ezt olvasom ki Kemény Zsigmond másfél száz év előtti üzeneté­ből CSÁNYI LÁSZLÓ Mindennapjaink A tarhálók Azt hiszem, Tamásiba szándékoztam autóbusszal utazni, amikor már rég elfelejtettem a megyeszékhelyen csoszogó tarka ruhás, madárcsontú, káráló idős cigányasszonyt, aki minden járókelőt leszólít, s markát tartva gyógyszerre kéregét mindennap: és már köd takarta azt a farmeros, sör- szagú fiatalembert is, aki a fasorban vonatjegyre próbált pénzt szerezni. Mondom, feledve minden, habára kéregetők, a tarhálók, a lej mólók száma napról napra nő. Egyenes arányban áll az elszegényedésünkkel. Szegény kér attól a szegénytől, akinek éppen csak van valamije. A nagy nemzeti tar­hálás napjait éljük, s megfeledkezünk arról, hogy a szociális, illetve létfeltételeket nem lehet karitatív módon megoldani. Szóval feledve minden - úgy tűnt -, mígnem reggel 8 óra előtt az autó­busz-pályaudvaron egy öltönyös, botra támaszkodó, könnyes szemű ci­gány férfira lettem figyelmes. Buszjegyre kért mindenkitől, mondván, most engedték ki a kórházból (?), s Döbröközre kell(ene) utaznia. A „kisasszo­nyok” nevetve odébbálltak, a „tekintetes asszony” végighallgatta, de nem nyílott ki a pénztárcája, és nem járt jobban a „nagyságos úrral”, meg a „drá­ga fiatalemberrel" sem... Tamasi felé menetelgondolkoztam: mennyit változott a világ, s vele mi is, hiszen Móricz idejében tiltakozott az önérzet a „koldustól alamizsnát” el­^en" (ékes) Jól halad a „csalagút" építése La Manche csatorna: i960, október második felében készült felvétel a La Manche csatorna alatt, a brit oldalon fúrt alagút egyik kiszolgáló alagútjáról. Illyés emléke 1990. november elsején, mindenszentek napján, a dombóvári Illyés Gyula Gimnázium előtt gyüle­kezett az iskola 40 tanulója. Budapestre indultunk a Farkasréti temetőbe, ahol születésnapján tiszte­legtünk névadónk emléke előtt. Tolna megye jelképes üdvözletét vittük koszorúnkkal és az eső ellené­re is szépen lobogó gyertyákkal. A csendes megemlékezés után végignéztük a virágdíszbe öltözött temetőt, ahol sok ismert személyiség sírjára is rátaláltunk. A hangulat betetőzője a Szent István-bazili­kában hallgatott szép orgonaszó volt. GÄRTNER MARIANNA, GERGELY INEZ IV. C Dunaföldvár Város Képviselő-testiilete pályázatot hirdet jegyzői állás betöltésére. Pályázati feltételek: államigazgatási főiskola vagy jogtudományi egyetemi végzettség és legalább kétéves közigazgatási gyakorlat. A pályázathoz önéletrajzot is kérünk. Fizetés: jogszabályi keretek között, megegyezés szerint. A pályázat benyújtásának határideje: 1990. november 30. Cím: Dunaföldvár város polgármestere, 7020 Dunaföldvár, Kossuth u. 2. • (34) Szedres Község Képviselő-testülete pályázatot hirdet jegyzői állás betöltésére. PÁLYÁZATI FELTÉTELEK:- álíam- és jogtudományi egyetemi végzettség, és legalább 1 év szakmai gyakorlat,- államigazgatási főiskolai végzettség és legalább 3 év szakmai gyakorlat. PÁLYÁZAT TARTALMAZZON:- részletes önéletrajzot,- eddigi szakmai tevékenységet,- végzettséget tanúsító okiratot. Bérezés megegyezés szerint. Szolgálati lakást biztosítunk. Csak helyben lakni kívánó pályázatát fogadjuk el. Benyújtási határidő: 1990. november 30. A pályázatokat a szedresi polgármesteri hivatalhoz kell benyújtani. Cím: 7056 Szedres, Arany J. u. 2. (576/4( Bűnözés falun és városon (Folytatás az 1. oldalról.) Általában Budapestről indul ki a komolyabb bűnözés, de innen meglátogatják a profik a vidéki városokat is. A megyeszékhelyen szer­veződött csapatok gyakran jönnek Budapestre, de a szomszédjukban levő nagyobb városokat esetleg gazdagabb községeket sem vetik meg, pl. egy dinnyésközséget, egy borászközséget ahol hagyomá­nyosan sok a gazdag ember. A községi postákat ugyanúgy megláto- gatjáka bűnözők, mint a városit. A bűnöző nem csinál presztízskérdést abból, hogy hová megy. Ott jelenik meg, ahonnan jó tippet kap. Egy profi a világ végére elmegy, hajó a tippje. A közepes kvalitású megcsi­nál egy útvonalat, vagy sikerül vagy nem alapon. Az alacsony képes­ségű nemigen utazgat mig a legalsóbb szinten lévő, az úgynevezett „piti”, az alkalmi tolvaj, a pillanatnyi lehetőséget használja ki.- Hogyan reagál a bűnüldözés ezekre az új jelenségekre? •- Sokáig úgy véltük, a városokat kell védeni, mert oda tömörül a bű­nözés. Szakmai szlogennel szólva: fogod a várost, fogod a bűnözést Ám időközben, a bűnözés kiterült és egy vákuum keletkezett vidéken, tehát a rendőri erőket is szórni kellett. Ezek után már nem lehetett meg­fogni a bűnözés felét azzal, hogy az állomány 80 százaléka a városok­ban összpontosult. Az egész bűnüldözési taktikának követnie kellett ezt a szóródást. Egyre több őrsöt hoztunk létre vidéken, vagyis tovább osztottuk a kapitányságokat kisebb egységekre. Természetesen emellett szükség lenne még további erőkre és jobb technikára.- Említene néhány jellegzetes vidéki problémát?- Az utóbbi időben aggasztó jelenség a rablógyilkosságok elsza­porodása, amelyeket többnyire kisközségekben követnek el idős, magányos emberek vagy házaspárok sérelmére. Nagyon gyakran a kiváltó ok az, hogy jobb anyagi körülményeket feltételeznek róluk, mint ami ténylegesen van. Nem felderített tippre mennekazilyen elkövetők. Ezeket én elzüllött bűnözőknek nevezem. Ők azok, akik nem mérlege­lik a bűncselekmény súlyosságát és a várható hasznot Egyébként vi­déken is a vagyon elleni bűncselekmények vannak túlsúlyban, és jel­lemzően nem helyi lakosok követik el ezeket. Mindenki azt hinné, hogy például vikendházbetörés szempontjából a Balaton környéke a leg­fertőzöttebb. A valóság pedig az, hogy rosszabb a helyzet Borsod, Pest, Somogy és Veszprém megyében. Miskolc környékén óriási üdülőkörzetek vannak, a Dunakanyar pedig sok ezer elzárt vikendhá- zával vonzza a bűnözőket.- Mi az oka annak, hogy a bűnözésben a brutális elkövetési mód egyre szaporodik?- Tömeges szellemi és erkölcsi leépülés áll e jelenség mögött. Egy­re több marginálisember van, aki hajlandóés képes elkövetni ilyesmit Minden társadalomnak olyan bűnözése van, amilyet megérdemel - szokták mondani. Ha ez teljesen nem is igaz, a társadalom helyzetét mindig mutatja, hogy mennyire tud érvényt szerezni törvényeinek. Benne van ebben persze a rendőrség mai elesettsége, a rendőrökről kialakított negatív kép is. Minél több „sehová nem tartozó" ember lesz, annál több olyan akad közöttük, aki képes akár egy vacsoráért is ölni. A társadalom rendkívül veszélyeztetetté válik, ha nem oldja meg a hajléktalanok kérdését. Természetesen nem állítom azt, hogy minden hajléktalan bűnöző, de a deviancia a társadalom elesettségével egyre nö, minél több egzisztenciálisan bajban levő ember van, annál na­gyobb a veszély.- Kialakultak a szervezett bűnözésnek a gócpontjai vidéken is?- Fontosnak tartom leszögezni, hQgy nincs maffia, bármennyire népszerű mostanában erről beszélni. Kétségtelenül van viszont szervezett bűnözőréteg, aki a profi szintnek megfelelő hasznot tud elérni, mert alkalmas erre taktikailag és technikailag. A profi mindig figyelembe veszi a kockázatot és a hasznot, és kerüli a vért. Mindehhez kapcsolódik a nemzetközi összeköttetés is. Ebből áll a magyar szervezett bűnözés. A szervezett bűnöző nem tesz különb­séget város és vidék között, de azért inkább városi jelenség. Kiin­dulási körzete, állomáshelye a város, és elsősorban Budapest. De vannak már alcentrumok: Győrben, Pécsett, Miskolcon, Debrecen­ben. Kialakultak olyan helyek is, ahol már kapcsolatrendszert építettek ki a budapesti „központokkal”. Tippeket kapnak vidékről, közvetítőik vannak itt, és adott esetben ezeken a helyeken tudnak „lemerülni”.- Mi a helyzet vidéken a valutázással, az embercsempészettel és a szexipar köré szerveződő bűnözéssel?- Debrecenben és Nyíregyháza környékén az embercsempé­szet az utóbbi időben leállt az egy hónapja kezdett idegenrendé­szeti akció nyomán. Az elmúlt hónapokban Budapestről kiteleped­tek ide szervezett bűnözők, Romániából áttették a külföldit, busszal elvitték Győrig, ott is voltak megbízottaik, akik ugyan nem vitték át a határon az embereket, csak megmutatták nekik, merre kell men­niük. Az osztrákok pedig vagy megfogták őket, vagy nem. Többsé­güket visszaadták. Ezért kellett nekünk is lépnünk, és ugyancsak visszaadni a külföldieket, nehogy mi legyünk az a zsákutca, ahová beszorulnak. Lényegében gazdasági menekültekről van szó, akik­nek mi sem tudunk jobb életet biztosítani. Ha pedig erre nem va­gyunk képesek, akkor ezek nagy valószínűséggel bűnözni fognak nálunk. A valutázás ma már mindenütt jelen van az országban, mennél nyugatabbra megyünk annál kedvezőbben lehet feketén vásárol­ni, de dél felé haladva is egyre olcsóbb néhány valuta. Természe­tesen a valutázáshoz és mindenhez ami tiltott, kapcsolódik a bű­nözés. Ez a helyzet a prostituáltakkal is, akik a középszint felett már csak valutáért dolgoznak, amit aztán persze át kell váltaniuk valahol. Túl sok mellékága van a prostitúciónak, túl sokan élősködnek rajta. Főleg a jelenség holdudvara a veszélyes, nem maga a prostituált, hanem az, aki erre az életmódra ráveszi, erre kényszeríti, vagy ebből nem hagyja kiszállni. Ma már akadnak egyébként példák ar­ra is, hogy a fővárosból a rendőrség fellépése miatt kitelepedtek vidékre az úgynevezett szexklubok. A vidéki városokban kezdemé­nyezett kétes ügyletek az ott már meglévő bűnöző bázist szervezik meg jobban, modernizálják, esetleg legalizált üzletté teszik eddigi tevékenységüket. Az egész problémakört illetően a lényeg az, hogy a bűnözés ma már nem centrális. Igaz, hogy a szerveződések és a központok még budapestiek és nagyvárosiak, de a bűnesetek azonban már bárhol megtörténhetnek. így van ez több más jelenség esetében is, hiszen akár a punk, akár a skin-head vagy a sátánizmus úgyanúgy felbukkan a községben, mint a nagyvárosban. A szeparáltság, a védett­ség megszűnt, a vidék fenyegetettsége közeledik a városéhoz. Ezt kell a bűnüldözésnek is követnie. Beszélgetés Dobos János ezredessel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom