Tolnai Népújság, 1990. november (1. évfolyam, 178-203. szám)
1990-11-03 / 180. szám
4 KÉPÚJSÁG 1990. november 3. Egyházi hírek A Mégis van remény egyesület ismét előadást szervez holnap, november 4- én, 16 órai kezdettel a paksi Munkás Művelődési Központ klubtermében, melynek meghívott vendégei dr. Wes Wekley amerikai evangélista és Angyelic Jáos énekes. * A krakkói Tempel zsinagóga ormára visszakerült a Dávid-csillag, amelyet 1939 novemberében a Gestapo távolított el onnan. Ebből az alkalomból október 25-én, a lengyel-zsidó megbékélésnek szentelt ünepi estet tartottak a templomban, melyen felolvasták Franciszek Macharski bíboros levelét. A bíboros a levélben hangsúlyozta: Lengyelországban az antiszemitizmusnak nincs helye. * Negyven ember életét vesztette október 24-én azindiai rendőrség és a hindu tüntetők összecsapásaiban. A zavargásokat az előzte meg, hogy a hindu érdekeket védelmező jobboldali nacionalista Bháratija Dzsanata Párt ezen a napon vallási vita miatt országos sztrájkra szólította fel híveit, ami több szövetségi állam életét megbénította, és különösen Rád- zsasztán államban erőszakos cselekményekbe torkolló tüntetésekkel járt együtt. A vallási vita annak nyomán robbant ki, hogy a Visva Hindu Parisad nevű soviniszta szervezet templomot akar építeni egy XVI. századi muzulmán mecset helyén. A muzulmán szentély lerombolását október 30-ra tűzték ki a hindu fanatikusok, de a központi kormány ezt nem engedélyezte. A HIT VILÁGA .Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.” Pál I. levele a korinthusbeliekhez, 14,10. Az unitáriusok hitvallása: egy az Isten Alaphitünk: az Isten egysége és oszthatatlansága; az ember Jézus, mint követendő példa, mint tanítómesterünk; a Szentlélek, mint Istennek jó vezérlő ereje. Erkölcsi vonatkozásban a bűnbánatra és a megtérésre való intés, az akarat szabadságának és az erkölcs szabadságának hirdetése. A mi unitárius hitünk szerint Isten a világegyetem megalkotója. Az Isten léte logikai szükségszerűség az ember számára. Isten jó, tökéletes, mindenható, gondviselő Atya, amire Jézus Krisztus tanított, ezekből kifolyólag az unitáriusok saját akaratukból soha nem fogadták el az eredendő bűn dogmáját: hiszünk az új élet tisztaságában, az újszülöttben nem bűnöst, de istenpalántát látunk, emberi legszebb érzésünk gyümölcsét. Hitelvünk, hogy az ember, mint egyén, egyéniség a fejlődés által személyiséggé kell hogy minősüljön. Nem fogadjuk el az előre elrendelés tanát se. Ez azt jelentené, hogy Isten némelyeket az üdvösségre, másokat az elkárhozásra teremtett, előre megfontolt szándékkal. De hiszünk e megtérésben, amit életfolyamatnak tekintünk, nem egy pillanat művének. Üdvözülésünkről Isten gondoskodik életünk érdemei szerint. A leg- magasztosabb ima az arra való törekvés, hogy megismerjük Isten akaratát, és erőt nyerjünk annak teljesítésére. Az ima tárgya nem az, hogy Istenben, hanem hogy bennünk idézzen elő változást a jóra. A „Miatyánk” a legszebb és a legtökéletesebb ima, az ember egyetemes imája, mit Jézus Krisztus foglalt tökéletes egységbe. Dávid Ferenc tanításai a középkorban ugyancsak merészek voltak. Ellenségei hamis vádak alapján életfogytiglani börtönbüntetésre Ítélték; Déva várába zárták, ahol a beteg püspök néhány hónap rabság után mártírhalált halt 1579. november 15-én. Cellája falára ezt karcolta végső erejével: „A pápák kardja, a kereszt, se a halál félelme, semmi sem fogja az igazságot útjában feltartóztatni...” Az ellenreformáció, a vallási villongások sorra elvették erdélyi unitárius egyházközségeinket, alig maradt meg egynegyede. De erős hittel, emberszeretettel, keresztényi türelemmel tiszteljük testvérfelekezeteinket, vallva, hogy útjaink, ha különböző irányból is, de egy cél felé vezetnek: a jó Istenhez. Röviden: hiszünk egy Istenben, hiszünk Jézus Krisztusban, Istennek legjobb fiában, hisszük a szentlelket, hiszünk az unitárius egyház hivatásában, hisszük a bünbocsánatot és az örök életet. A kis Erdélyországból terjedt el a nagyvilágba az unitárius eszme, az Amerikai Egyesült Államoktól - Anglián, Franciaországon, Németországon, Hollandián át - Japánig. Nagyon sok unitárius tudós, író, pap, művész, tanár élt és él. modern világunkban, itt Magyarországon is, ahol Budapesten dr. Huszti János püspökünk vezeti emberi életünket. Talán még itt Tolna megyében is vannak unitáriusok akiket ezúttal is szeretettel felhívunk ősi magyar hitünk művelésére. Vizsolyi József testvérünk vállalta megszervezésünket, címe: Szekszárd, Béri Balogh Ádám utca 32., II/6. - Kérjük minden unitárius és velünk együttérző testvérünket, hogy jelentkezzenek. ORBÁN LÁSZLÓ, Mözs Magyar zsoltár A Magyar Állami Operaházban mutatták be október 29-én Beethoven és Kodály Zoltán művei mellett Szokolay Sándor Magyar Zsoltár című kantátáját az ünnepi hangversenyen. A ritka szépségekben gazdag mű a Budapesti Művészeti Hetek igazgatójának felkérésére íródott, kantátájának szövege Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című versciklusa. A zeneszerző figyelmét Domokos Pál Péter, a magyar népi kultúra nagy örege hívta fel a Dsida-ciklusra, aki azt mondotta a versfüzérről: „süt belőle a fohász, az imádság a magyarságért”. A ciklus egybefogja a magyar múlt, jelen és jövő hármas egységét. Ahogyan a zeneszerző fogalmazta, művéről szólva: a Magyar zsoltár „imaszerű eskütétel arról, hogy a hazánkról soha, semmilyen körülmények között ne feledkezzünk meg, hogy a magyarságnak végre a határokon keresztül is nagy lelki szövetségben kell maradnia”. Szokolay Sándor művét Géczy Olgának, a Svájcban élő magyar karmesternőnek ajánlotta, aki az ősbemutatót vezényelte. Géczy Olga így nyilatkozott a műről: „Átlényegült, ihletett ima a Magyar zsoltár.” A hangverseny ünnepi jellegét emelte a zenét körülvevő, Koltay Gábor teremtette látvány. Október 23-án az Operaházban az áhítat zsoltárával ünnepelt a magyar zenei élet. Évközi 31. vasárnap „Ne hivassátok magatokat tanítónak... ” Mt 23, A választott nép vezetői fellépésének első pillanatától kezdve elutasították Jézust Sok mindenre hivatkoztak, de a valódi ok az volt, hogy Jézus egészen más szellemet képviselt, mint ők. ök az Ószövetséget akarták fönntartani - Jézus új szövetséget hozott. A farizeusok a zsidó nép világuralmát várták - Jézus le akarta bontani a népek közötti sorompókat. Meglep bennünket az a szigorúság, hogy a farizeusok és az írástydók ellen fordult. Meg akarta akadályozni, hogy eljövendő Egyházában ez a lelkűiét folytatódjék- És sajnos, ha az Ószövetség el is tűnt, a farizeusi magatartás tovább kísért. Amikor valaki azt hiszi, mivel az igaz tanítás birtokában van és tekintélyével védelmezi, ez már az üdvösség; és ha a szabályzatokat megtartja, ez már az életszentség - ez a farizeusi magatartás. Jézus nem vonja kétségbe, hogy kell a törvény, a fegyelem és a fensőbbség, de amikor valaki az Isten országát a tekintélyben és az engedelmességben látja, ez már farizeizmus. Jézus figyelmeztet rá, milyen veszéllyel jár, ha a külsőség győz a belsőség fölött, a látszat a valóság fölött, a szabály a szabadság fölött, és ha önzés, kapzsiság és hatalomvágy ül az Isten székébe. Adja Isten, hogy kegyelmével le tudjuk győzni a magunkban lévő farizeizmust, a képmutatást, mely a vallásban is elsősorban a dqlogi teljesítést látja, és telve van a korrektség öntudatával. PÁPAY JÓZSEF A reformáció ünnepe Október 31. a protestáns egyházak számára kiemelkedő ünnepnap. A hagyomány szerint 1517-ben Luther Márton ágoston-rendi szerzetes ezen a napon szögezte ki a wittenbergi vártemplom kapujára 95 tételét, melyben a búcsúra érkezőket hitvitára szólította föl. Hosszas tusakodás után szánta rá magát erre a lépésre. Szándéka tiszta volt; az Egyházat szerette volna megújítani a Szentírás szellemében. Nagyon sok olyan téves, a Biblia tanításával ellentétes dolog került be az egyházi tanításba, amelyeket ki kellett volna szűrni. A pápa azonban Luthert kiátkozta, ezért került sor „új” egyház alakítására. Ez a közösség azonban Jézus Krisztus örökösének tekintette magát. Lutherral szinte azonos időben Kálvin és Zwingli külön-külön szintén kezdeményezték az egyház megújítását. Az egyháztörténelem máig sajnálkozik azon, hogy ez a három személy nem ülhetett le egy közös asztalhoz, hogy nézőpontjaikat egyeztessék. Talán ennek tudható be, hogy a reformáció három különböző ága a inai napig is távol áll egymástól. Elsősorban az úrvacsora kérdésében van különbség, de sok országban - így hazánkban is - a lutheránusok (evangélikusok) és a kálvinisták (reformátúsok) úrvacsorái közösségben élnek egymással. Ez azt jelenti, hogy a másik felekezet lelkészétől is elfogadhatják az úrvacsorát. Nálunk nem élnek zwingliánusok, de például Svájcban máig több, jelentős gyülekezetük működik. De nem csak a reformátusok és evangélikusok ünnepelnek ezen a napon, hanem többek között a methodisták, baptisták és még néhány kisebb felekezet. Ezek a mi - hazánkban kisebbségben élő, de külföldön jelentős számú egyháztagsággal rendelkező - egyházak is a reformációnak köszönhetik létüket. Valamikor ugyanis a reformáció egyházaiból szakadtak ki. Talán ez is magyarázat arra, hogy sok településen ökumenikus közösségben, együtt ünnepelnek a különböző felekezetek, ezzel is kifejezésre juttatva, hogy ugyancsak a Jézus Krisztusnak a szolgái ők mindany- nyian. KOMPÁN ZSOLT A hitet erősítő szó mestere: Luther Bölcs Frigyes szász választófejedelem és Luther Márton Krisztus keresztje alatt. (Metszet Luther 1567-es wittenbergi bibliájának belső címlapján.) A wittenbergi vártemplom kapujára kiszögezett 95 tétele nem csak az egyházak, de az emberi gondolkodás történetében is új korszakot nyitott 1517. október 31 -én. Egyházi énekei közül az Erős várunk nékünk az Isten a tizenhatodik század Marseillaise-jévé vált - volt kénytelen még Engels is megállapítani. Luther, a bányász fiából lett erfurti jogász, aki huszonkét éves korában belépett az Ágoston-rendbe, huszonöt évesen az újonnan alapított wittenbergi egyetem teológiaprofesszora lett, aki 1510-11 -ben rendje megbízásából járt Rómában, akit Húsz János tanainak megismerése vezetett el ahhoz, hogy elvesse a pápa vezető szerepét az egyházban, és csalásnak ismerje fel a pápa világi hatalmát megalapozó „konstantínusi adományozást”, a tételek kiszögezése után három évvel irta legfontosabb Róma-ellenes iratait, melyekben a Biblia alapján rombolta le a pápa tekintélyét. Az, hogy Róma kiátkozó bulláját nyilvánosan elégette, bombaként robbant a német belpolitikai helyzetben és, bár a pápai kúriával szemben gazdasági érdekeiket féltő főurak egy részét sikerült maga mellé állítania e gesztusával, hozzájárult a nagy német parasztháború kitöréséhez is, mellyel később szembefordul, kiátkozva saját hívét, a parasztokat vezető Münzer Tamást. Azt mondják, a humanizmus csillaga, Erasmus sokkal műveltebb volt nála. Két kortársától határolta el magát: Erasmustól, aki nem szakított Rómával és a svájci reformáció vezetőjétől, Zwinglitől, aki a polgárság képviselőjeként túltett rajta a római egyház kritikájában. Irodalmi szempontból Lutherrel nem kezdődött új korszak. Nem volt úttörő a bibjiafordítás terén sem, hiszen előtte csak nyomtatásban 14 felnémet és 3 alnémet fordítás jelent meg. De két olyan érdeme van, ami örökbecsű: egyik, hogy Erasmus és Reuchlin filológiai előmunkálatai nyomán bibliafordításaiban (Új Testamentum, 1522, az egész Biblia, 1534) visszamegy a héber és görög eredetire látván, hogy az egyház által hivatalosan elismert latin szöveg, a Vulgata Róma és a klérus hatalmi érdekeinek megfelelően elferdített, a másik pedig az, hogy a középnémet nyelvjárást használja, amit az egész német nyelvterületen megérthetnek. Töméntelen traktátust, röpiratot, prédikációt írt németül és latinul. De mindehhez megtanulta a nép nyelvét. Gyalog kóborolta be az utcákat, piacokat, hogy a tömegtől tanulja meg anyanyelve plebejus - tehát világi - gazdagságát. Kitűnő zenei hallása is segítette munkájában. Leírt mondatait hangosan olvasta fel önmagának, mérlegelve, for- málgatva, ritmizálva, csiszolgatva. Talán az első igazi dramaturg veszett el benne, vagy született meg a dramaturgia profán céljait túlszárnyalva. Egyházi énekeivel a protestáns egyházi dalt indította több évszázados útjára, az istentisztelet szerves részévé téve. Csakhogy ez is többet jelentett abban a korban, mint amire most gondolunk: ezáltal eljuttatta az igét, ha dallamon át is, az analfabéták tömegeihez. Megszilárdította egyházát, útmutatást adott követőinek az élet minden vonatkozásában abban a máig 104 kötetben megjelentetett életműben, aminek teljes kritikai kiadását 1883-ban kezdték meg Weimarban. Katekizmust írt, mely évszázadokon át minden lutheránus gyermek első, sokszor egyetlen tankönyve volt. Azt követelte a városok tanácsosaitól, hogy állítsanak és tartsanak jó iskolákat. Megszabta az istentisztelet rendjét. Ószövetségi témák drámai feldolgozására buzdított. És lefordította Aiszóposz 13 meséjét - de ezek csak halála után jelentek meg. Hatásának titka: a monumentális egyszerűség és egyértelműség. A leírt szó csak annyiban érdekelte, amennyiben a hitet erősíti. Amennyiben az embereket a helyes életre neveli. Luther műve hatalmas. Nem irodalmár volt - hanem a hitet erősítő szó mestere. . • d. e.
