Tolnai Népújság, 1990. november (1. évfolyam, 178-203. szám)

1990-11-28 / 201. szám

1990. november 28. NÉPÚJSÁG 3 Rögös úton az önkormányzatok Hiányzó jogszabályok, leköszönő polgármesterek Kilóg a sorból a „Hőgyészi Polgár” Lapot menthet a lokálpatriotizmus? (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Századunk tizes éveiben - mintha csak versenyeztek vol­na - megyénk több városa és falva létre­hozta a maga helyi lapját. Elődeinket is elönthette az irigység, mert Gyönkön 1912-ben megjelent a „Kacsa” cimű lap, mire válaszként Hőgyészen 1913-ban feltűnt a „Független Kacsafutár”. Nem tu­dom, hogy meddig léteztek ezek, de az utóbbit mára már a falubeli emlékezet is elfelejtette. Napjainkban valami hasonlót élhetünk át. Hirtelenjében majd mind jelentősebb városunk létrehozta a maga lapját, és kö­zülük jó néhány már megszűnt. Hőgyész - megyénk egyetlen községe, mely lapot jelentet meg - az idén júniusban „beállt” a sorba. A helyi német nemzetiségi egye­sület útjára indította a „Hőgyészi Polgárt”. S ez öt szám után máris válságba került, tartalmilag és formailag egyaránt. A szer­kesztők ezért a közelmúltban ankétot tar­tottak a művelődési házban, ahol az ér­deklődőknek tájékoztatást adtak a lapról. Megtudhattuk például, hogy a cikkek írá­sa és a terjesztés társadalmi munkában történik, mégis egy szám ezer példány­ban megjelentetve durván huszonegy- ezer forintba kerül. Ezt a szedés és a nyomdaköltség teszi ki. A példányon­kénti tízforintos ár és az eladott hatszáz­ötven darab körüli mennyiség még az Mindennapjaink Mintha szűnőben lenne kis hazánkban az acsarkodás, a konchoz jutottak elnyám- mognak, elmorognak a mócsingon. Már itt- ott lehet hallani meginduló életről, de B-lis- tázásról, nézeteltérésről, nagytakarításról is. Csak nehezen zökkenünk bele az új ke­rékvágásba, pedig nagyon kéne már, hogy egynyomon menjenek a szekerek. Mivel a bakon olyanok is ülnek, akik most tanulnak kocsizni, nekik írom le az alábbi történetet. A b-i tanácselnököt igaz szaváért tisztel­tem (tisztelem!) leginkább, no meg másért is. Nem úgy, mint azok, akik mindig a másik oldalon álltak, állnak. Az ötvenes évek ele­jén azt mondták rá, a feltörekvő fiatalem­berre: „Mit akar itt ez a kulákgyerekl”. Az 56-os forradalom után aztán ők azt kárál- ták: „Mit akar ennek az ellenforradalmár­nak a fia?". Most meg - ugye, tudták jó elő­önköltségre sem elég. A hiányzó össze­get az egyesület és önkéntes adomá­nyozók pótolták. Eddig! Most fogytán a pénz, veszélyben a jövő. Nagyobb gond a tartalmi kifulladás. A legutolsó szám „konzervanyagokból”, olyan írásokból áll, melyeket másutt csak a lapok színesí­tésére használnak.- Amikor megalapítottuk a lapot, akkor naivan azt hittük, hogy a vállalatok veze­tői ellátnak bennünket információkkal. De nem jöttek az információk - mondta a szerkesztő, Amma Ottó. Az ankéton meg­jelentek egyetértettek abban, hogy jó lenne megmenteni az újságot. A lakos­ság egy része megszokta már, és a hite­les tájékoztatás eszköze lehetne. Ma ugyanis még jellemző, hogy egy-egy fon­tos kérdés általában először pletykaszin­ten járja be a települést. - Legyünk any- nyira lokálpatrióták és dobjuk oda a mentőövet - szólalt fel az egyik résztve­vő, Farkas János. A jelenlévő polgármes­ter és két képviselő-testületi tag ígéretet tett arra, hogy a képviselőtestület elé vi­szik az ügyet, és ha lehet, megpróbálnak segíteni. A döntésig a német nemzetiségi egyesület még megjelentet két számot. Utána vagy megszűnik a „Hőgyészi Pol­gár”, vagy tartalmilag és formailag meg­újulva tovább él, és „kilóg” társai sorából. STEFÁN GYÖRGY re - ismét megszületett a kérdés ugyanan­nak a csoportnak a szájából: „Mit akar ez, a kommunisták kiszolgálója?”. Hölgyeim, Uraim! Nekem ezekről a bot­csinálta ítészekről - nem azért mert ma- gyarkodni szeretnék, de - egyik népdalunk sorai jutottak eszembe: Kifordítom, befor­dítom mégis bunda a bunda... No, de azért ne fakadjunk dalra, mert nincs okunk rá, ám egy kérdés feltevésére van: akik kifordították, befordították B-n is azt a bundát, azok gondoltak-e arra, hogy időközben megalkották a mai - szerintük - „ideális” vezető portréját? Ha nem, az bizo­nyára azért van, mert a kifordítós, befordí- tós mellett csak arra összpontosítottak, hogy ne szakadjon el az a ruhadarab, mert az idő megy, s közben változik a világ. Hát­ha szükség lesz még rá... De a bundásokra is? (ékes) (Folytatás az 1. oldalról.)- A tanácsrendszerből az önkormány­zatiságba való átmenet nem köthető egyetlen naptári naphoz, egyetlen jog­szabályhoz. Az önkormányzatokat nem lehet „létrehozni”, ehhez olyan társadal­mi, gazdasági, jogi feltételeket kell terem­teni, amelyek elősegítik megalakulásu­kat. Mai problémáink elsősorban a felté­telek hiányára vezethetők vissza. Olyan törvénycsomagra lett volna szükség, amely tartalmazza az úgynevezett mű­ködtető törvényeket, és ezt még a válasz­tások előtt be kellett volna nyújtani. Ez sajnos elmaradt. Már a helyhatósági vá­lasztási küzdelem is olyan versenyfutás volt, ahol a feltételeket csak a képzelet­beli célszalag átszakitása után határoz­ták meg. Az eddig megszületett törvé­nyek pedig sok gondot okoznak a gya­korlatban. Ilyen például az a szabály, hogy a kétezres lélekszám alatti települé­seken a képviselő-testület dönti el, főál­lású legyen-e a polgármester, vagy tisz­teletdíjat kapjon. Ez a szabály egyébként már 70 polgármester lemondásához ve­zetett. A pártpolitikai különbségek egyéb konfliktusokat is okoznak, a testület te­remthet olyan helyzetet, ami lehetetlenné teszi az együttműködést a polgármester­rel. Ilyen esetekben a képviselők lénye­gében felülbírálják a lakosság döntését, ráadásul nincs is mód annak megállapí­tására, hogy a választók a testület avagy Na polgármester mellett állnak-e. Mivel nem létezik intézményes konflik­tusfeloldási lehetőség, így az esetek többségében a polgármesterek kény­szerülnek lemondásra.- Nézeteltérések adódtak a volt ta­nácselnökök munkaviszonyával kapcso­latban is. Mi ennek a vitának a lényege?- A meg nem választott volt tanácsel­nökök helyzete - azoké, akik az utolsó pillanatig a helyükön maradtak - teljesen rendezetlen és méltánytalan. Nekik a régi tanácstörvény szerint határozott időre - a ciklus végéig - szóló munkaviszonyuk volt. Ezt jogszabály hosszabbította meg szeptember 23-ig, amivel értelmezésünk szerint a viszony határozatlan idejűvé vált, így a felmondás általános szabályai szerint kell eljárni, ami hat hónapig ter­jedhet. Annyit sikerült elérni, hogy az Ér­dekegyeztető Tanácson belül alakult költségvetési intézmények érdekegyez­tető bizottsága felhívással fordult az ön- kormányzatokhoz, hogy a fentiek szelle­mében méltányosan oldják meg ezt a kérdést. Az apparátusi dolgozókkal kapcsolat­ban visszamenőleges hatállyal született egy jogszabály, amely nem értelmezhető úgy, hogy a régi szakigazgatási szerve­zetjogutód nélkül szűnt meg. Ajogutód a polgármesteri hivatal. Tehát nem alkal­mazható a megszűnt szervezetre vonat­kozó - előnytelen - munkajogi szabályo­zás, vagyis minden felmondáshoz indok­lás is szükséges. E problémák azért me­rülhettek fel, mert az átalakulást nem sza­bályozták pontosan.- Ha már az apparátusnál tartunk, ejt­sünk szót a jegyzőkről is. Egyre több he­lyen pályázat útján szeretnék betölteni ezt az önkormányzati tisztséget. Ám úgy hírlik, elég kevés a jelentkező.- A legtöbb önkormányzat kiírta már a pályázatot, de miután nincs közszolgálati törvény - amely a jegyzői státusról külön is rendelkezik -, ismét az a helyzet állt elő, hogy a feltételek ismeretlenek. A ja­vadalmazást, az előléptetést, a képesíté­si követelményeket és a véglegesítés kérdéseit mind e törvény tartalmazza majd.- A jogi szabályozás hiánya gazdasági vonatkozásban is súlyosan érinti az ön- kormányzatokat.- Máskor már augusztusban-szep- temberben megkezdődik a következő év költségvetésének előkészítése. A jövő évre például rendeleteket kellene hozni a helyi adókról, ám az ezzel kapcsolatos törvény még nem született meg. Olyan helyzetbe kerültek a testületek, amely­ben a lakosság nem tekintheti őket ma­gáénak. Nem lesz idő nyilvános vitákra, a közösség meggyőzésére. Az eddigi is­mereteink alapján bizonyos központi tá­mogatások igénybevételének az az alap­vető feltétele, hogy a helyi adó felső hatá­rához mérten legalább 30 százalékot ki­vessen az önkormányzat. így igazi mérle­gelési lehetőségről nem beszélhetünk. Akár úgy is fogalmazhatunk^ szabad-e egyáltalán 1991 -et az önkormányzati gazdálkodás első évének tekinteni? Nem lenne-e célszerű inkább deklaráltan gaz­dasági válságévről beszélni?- Éles vita folyik az önkormányzati vagyonról is. A polgármesterek első kon­ferenciáján mintegy 170-en petíciót in­téztek a parlamenthez annak érdeké­ben, hogy egy hónapon belül történjen meg az említett vagyon tényleges át­adása.- Amennyire örültünk annak, hogy az elmúlt év október 23-án a köztársaság új alkotmányába bekerült az a mondat, mely szerint a köztársaság elismeri az önkormányzati tulajdon létrejöttét és mű­ködését, annyira bántó az, ami ma zajlik. Szerintünk ami a kihirdetés napján az ak­kori testületek vagyonát képezte, annak önkormányzati tulajdonba kellene át­menni, beleértve a kezelésükben lévő in­gatlanokat, a tanácsi alapítású vállalato­kat, és a belterületi nem kincstári ingatla­nokat is. Ha már az állami költségvetés­ből nem lehet a szükséges pénzt meg­szerezni, akkor legalább megmaradt vol­na a lehetőség a vállalkozásra. Ám úgy tűnik ezt az utat is elzárták. A nem köz­üzemi vállalatok az Állami Vagyonügy­nökség kompetenciájába kerültek, most már csak arról folyik a vita, hogy privati­zációból származó jövedelem 5-10-20 százaléka jusson-e az önkormányzatok­nak. Az ideológiát mindehhez az szolgál­tatja, hogy az államadósságot megfelelő hányadban rá kell terhelni az önkor­mányzati vagyonra. Ugyanakkor az álla­mi lakásállományt úgy adják oda az ön- kormányzatoknak, hogy nem veszik számba a 30-40-50 éve el nem végzett felújításokat. Egyébként még a lehetséges tulaj­doni tárgyak átadása is húzódik, a Vagyonátadó Bizottságok, amelyeknek ez lesz a feladatuk, még nem is működ­nek.- A közvélemény egy részét irritálják azok az összegek, amelyeket az önkor­mányzatok tisztségviselőinek fizetésként megszavaznak. Persze akad ebben pozi­tív elem is. Jó, hogy ma már a nagy nyil­vánosság előtt folyik az osztozkodás, és helyes, hogy az elvárt minőségi munkát megfelelően megfizetik.- Úgy gondolom, hogy ezt a problémát sem gondolták végig a jogszabályalko­tók. Ma az is előfordulhat, hogy egy ezres lélekszámú településen 55 ezer forintos fizetést állapítanak meg a polgármester­nek. Feltétlenül számolni kellett volna a társadalom érzékenységével. Nem a képviselő-testület kompetenciáját kér­dőjelezem meg, hanem annak nagyon tág határok közti megvonását. A magas polgármesteri fizetésekhez - hozzá szá­mítva a TB-járulékot - egyszerűen nem lesz meg jövőre a fedezet. Másrészt, ha a polgármester ennyit kap, akkor ettől nem maradhat el túl sokkal a jegyző, az isko­laigazgató vagy a rendelőintézet vezető­jének a bére sem. Olyan feszültségek alakulhatnak ki, amelyek nyomán elin­dulnak a bérek felfelé az önkormányzati intézményeknél, ennek pedig nincsenek meg az anyagi alapjai. L. LÁSZLÓ JÁNOS Kifordítom... Financial Times és Economist így látják a kisgazdákat Londonban A legtekintélyesebb pénzügyi lap, a londoni Financial Times részletesen elemzi a magyar Kisgazdapárt földprog­ramját és annak realitását. A cikknek kü­lönös aktualitást ad az elmúlt napok né­hány friss hazai információja, amely a Kisgazdapárt súlyos belső válságáról adott hírt. A Financial Times szerint miután a ma­gyarországi Kisgazdapárt tavaly újra megalakult, az első szabad választásra készülve, kampányát egyetlen platform­ra alapozta: a kommunisták által 1947 után elkobzott földeket vissza kell adni az eredeti tulajdonosoknak. Papíron ez az elgondolás vonzó volt a kisgazdák veze­tését alkotó háború előtti generáció szá­mára. A gyakorlatban azonban egyre több kérdőjel támadt a program körül. A lap szerint a Kisgazdapártnak csak homályos elképzelései voltak arról, hogy miként is kellene a földeket valójában visszaadni, annál is inkább, mivel a ko­rábbi dokumentumok egy része elve­szett. Ugyanakkor a párt éles kommunis­taellenes hangvétele miatt és a világhá­ború előtti Magyarországhoz fűződő nosztalgikus kötődése révén elég jó vá­lasztási eredményeket ért el tavasszal, így bekerült a koalícióba, és ez egyúttal azt is jelentette, hogy a parlamenti vá­lasztásokon a legerősebb párt, az MDF kénytelen volt számolni szövetségese agrárprogramjával. Az MDF előtt álló problémát jellemezve a Financial Times felidézi az elmúlt évti­zedek magyar agrárpolitikáját. Emlékez­tet arra: Kádár Jánosnak is ügyelnie kel­lett hosszú uralkodása alatt arra, hogy ne idegenítse el a társadalomnak ezt a dön­tő rétegét. Felidézi a nyolcvanas évek elejének eseményeit, amikor a magyar nehézipari lobby nyomására a támoga­tások csökkentésével igyekeztek csök­kenteni a parasztság jövedelmi előnyét a munkásokkal szemben. A parasztok azonban nyomban reagáltak - írja a lon­doni lap - a háztájiban dolgozók és a szövetkezetiek egyaránt csökkentették termelésüket. Kádár ekkor gyorsan le­szűrte a máig érvényes tanulságokat: az éhes lakosság minden vezetés számára katasztrófát jelent. A Financial Times szerint a Magyar De­mokrata Fórum a földkérdésben nem fog Kádárék csapdájába esni. Ennek jele, hogy maga a magyar miniszterelnök je­lentette ki: a földek visszajuttatása ere­deti tulajdonosainak társadalmi feszült­ségeket okozna és nagy árat követelne. A londoni lap utal arra, hogy jóllehet a magyar munkaerőnek aránytalanul nagy része, még mindig mintegy húsz százalé­ka dolgozik a földeken az „alulfoglalkoz­tatottság” felszámolása nagyon nehéz feladat. A magyar konvertibilis kivitelnek ugyanis 30 százalékát a mézőgazdaság termeli meg, és ez az ipar siralmas álla­potát ismerve nehezen lesz máshonnan előteremthető. Idézi a cikk a földművelésügyi államtit­kárt, aki szerint a mezőgazdaságot sür­gősen hatékonyabbá kell tenni, hiszen az 1300 magyarországi termelőszövetkezet közül mintegy 600 olyannyira vesztesé­ges, hogy fenntartásuk lényegében csak szociális megfontolásokon nyugszik. Ugyanakkor Sárossy államtitkár szerint ez az elkerülhetetlen racionalizálás nem jelenti feltétlenül a mai szövetkezetek egy csapásra történő felszámolását, hiszen egy ekkora sokk az egész mezőgazda- sági termelést megrendítené. A másik tekintélyes közgazdasági lap, az Economist ugyanerről a kérdésről, im­már a helyhatósági választások után azt írja, hogy a Demokrata Fórum egyre in­kább terhes koalíciós partnere a Kisgaz­dapárt, a számukra leginkább remény- teljes falvakban megsemmisítő veresé­get szenvedett. Újabb csapás a kigaz­dákra' az Alkotmánybíróság döntése, amely egyetlen érdemi politikai program­jukat, a kommunisták által kisajátított föl­dek visszaadását jogilag kérdőjelezi meg. P. É. Kedvezmény és utasítás a Közös Piac Öt év alatt 12 százalékkal célozza csökkenteni a Közös Piac tagállamaiban az energiafelhasználást az a terv, ame­lyet az Európai Közösségek Bizottsága hagyott jóvá. A program neve SAVE, azaz takarékoskodni. 35 millió ECU-t (46,5 millió dollárt) irányoz elő arra, hogy ener­giatakarékos normák honosodjanak meg a tagállamokban az épületeket, a háztartási gépeket illetően. Az autósokat arra ösztökélné, hogy a lehető leggazda­ságosabban használják gépkocsijukat, s ezt részben utasításokkal, részben adó- kedvezményekkel érné el. A sebesség­határokat nem szállítaná le. A program hangsúlyt helyez arra is, hogy megtanítsa a fogyasztókat a takaré­kosságra A GEMENC-PLAST Rt. közgazdasági egyetemet vagy pénzügyi-számviteli főiskolát végzett osztályvezetőt keres. Jelentkezni: a gazdasági igazgatónál. Cím: Szekszárd, Palánki u. 6. (339/4( Takarékos­kodik PÁLYÁZATI FELHÍVÁS! Nagyszokoly Község Polgármesteri Hivatala meghirdeti a GAZDÁLKODÁSI ELŐADÓI munkakört. A pályázat feltétele a következő: gazdálkodási pénzügyi gyakorlat, érettségi bizonyítvány, alapfokú számítógépes ismeret. Pályázati határidő: 1990. december 10. A pályázatot a nagyszokolyi polgármesteri hivatalhoz lehet benyújtani. (245)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom