Tolnai Népújság, 1990. november (1. évfolyam, 178-203. szám)

1990-11-27 / 200. szám

1990. november 27. Képújság 3 Mindennapjaink A „szenátor” A hölgy, a pedagógus, a városi tanácsról került a vidéki iskolá­ba, ahol aztán - mint ahogy ezt annak idején megszokta - tisz­tességesen dolgozott. Világos­ságot töltött a gyerekfejekbe, vi­lágított a lábuk elé, hogy el ne botoljanak, tette, amire vállalko­zott: tanított, nevelt. Egyik nap aztán beállított hoz­zá a helyi önkormányzat egy tagja, aztán sajátos stílusával azt tudakolta, mennyi a tanítónő fi­zetése.- Mer' ezután majd én mon­dom meg, hogy mennyit kap! - emelte meg hangját fenyege­tően. Nos, ahelyett, hogy belemen­nék az eset elemzésébe, egyet szögezzünk le: munkáltató eb­ben az esetben az iskola igazga­tója, ö állapítja meg a fizetést és nem az önkormányzat egyik tag­ja. Mifelénk az ilyen emberre - a szenátor elvtárs-úrra, pontosab­ban a „Jóskára” gondolok - azt mondják, akinek az Isten hatal­mat adott, annak nem biztos, hogy észt is adott hozzá... Most jut eszembe, a világért sem akarom megsérteni a, derék képviselő-testületi tagot - pedig ez előfordulhat, ha tud olvasni és a Népújságot is átböngészi né­hanapján mert lehet, hogy úgy hallotta, a pedagógusok jövedel­me meghaladja a honatyákét, honanyákét, polgármesterekét. „ Márpedig akkor igaza lehet: ren­dezni kell(ene) mindkét réteg­nek a fizetését, sőt, minden ré­tegnek. Csak nem egymás kárára1 (ékes)- Központi kormányzati program, dön­tés alapján 1980-tól Kína különböző te­rületein úgynevezett különleges gazda­sági körzeteket hoztak létre, aholis kínai­külföldi vegyes vállalatokat alapítanak és már működtetnek. Ezek a vegyes vállala­tok, amelyek 25-től esetenként 100 szá­zalékos külföldi érdekeltségűek, a kínai államtól 2 négyzetkilométer területet kapnak, illetve bérelnek, közösen telepí­tik az üzemet, korszerű nyugati Qapán, hongkongi, amerikai, német) technoló­giával szerelik fel azokat. A kapu előtt rendelkezésre áll az olcsó, jól képzett munkaerő. A vegyes vállalat az első két évben adómentes, a harmadik, negye­dik, ötödik évben a nyereségadó ötven százalékát kell csak befizetni. Ami lé­nyeg, Kínában a vállalatok 100 százalé­kos nyereségadója 15 százalék. Ilyen fel­tételek mellett ömlik be a töke, a korszerű technológia. Példaként el tudom monda­ni, hogy kettő ilyen húsz hektáron műkö­dő vegyes vállalat nyugati tőke érdekelt­sége 430 millió dollár (legutóbbi tájékoz­tatás szerint Magyarországon összesen 650 millió dollár működő tőke van). Ezek­ben a körzetekben biztosítják a teljes inf­rastruktúrát, telefont, telefaxot, telexet, viz-, gáz-, csatorna-, stb. rendszert kompletten. Egy épületben intézhető a vám, a bank, a köjál, az összes hatósági feladat. Meggyőződtünk róla, korszerű termé­keket gyártanak - találkoztunk robot- technikával is - és olcsón adják. Például abban a cipőgyárban, ahol voltunk, Pu­ma sportcipőket készítettek. Ezeket kint a városban, a boltban 25-68 jüanért bárki megvásárolhatja. (Egy juan az 10 fo­rint...) A nagyvárosokban hömpölyög a for­galom: a nyugati gépkocsiktól a kis Pols­kiig minden megtalálható. Az emberek jól ápoltak, csinosak, a nagyvárosok tiszták. Ma: véradók napja Az anyák napja, a gyermeknap, a pedagógusnap, a Föld napja és ha­sonló jeles ünnepek közé - egy Zala megyei vöröskeresztes javaslatára - november 27-ét a véradók napjává nyilvánították három éve, a Magyar Vöröskereszt VII. kongresszusán. Azóta ezen a napon köszöntik azo­kat a véradókat, akiknek áldozata nélkül életeket veszítenénk el, hiszen a korszerű gyógyítás és az egészség megőrzése ma már elképzelhetetlen a vér és alkotórészeinek felhaszná­lása nélkül. Hazánkban évente 220-240 ezer liter vérmennyiség szükséges a gyógyító munkához. Ennek a vérmennyiségnek a biztosí­tása folyamatos felvilágosító, meg­győző és szervezőmunkát kíván. E munka hatására az elmúlt évtizedek­ben a véradás mozgalommá fejlő­dött, évente több mint félmillió ember hajlandó önkéntesen, térítésmente­sen vért adni. Az önkéntes véradók sajátos módon igazolják a társada­lom önsegítő képességét, az emberi önzetlenséget. November 27-én, a véradók nap­ján őket, az önkéntes véradókat és a véradómozgalom szervezőit kö­szöntjük. A Budapesti Kongresszusi Központban szervezett központi ün­nepségen kívül, - ahol többek között tizennégy százszoros, huszonöt het- venötszörös véradót tüntetnek ki, - Tolna megye városaiban és na­gyobb településein is lesznek helyi rendezvények, ahol a sokszoros vér­adókat köszöntik, több százan kap­nak Kiváló Véradó kitüntetést, hatan pedig Kiváló Véradó Szervező kitün­tetést.- fké ­Eredményes múlt - szerény ünneplés Ez már a mai kor terméke: 2 rrC-es szűrőtartály a Chinoin részére OSZLANCZI JANOS Kazánokból több mint ezer db készült a 20 év alatt (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Húsz éve - 1970. november 12-én - egy jelentős ünnepség zajlott az akkor még fiatal város, Dombóvár északkeleti szegletén. Egy, az ország élvonalába tar­tozó budapesti gyár - a Láng Gépgyár - és a megye közös elhatározásából gyár­egységet avattak. A Láng Dombóvári Gyáregysége - ma már leányvállalata - ettől a dátumtól létezik hivatalosan - és ennek már két évtizede. Az avatási ünnepségen a budapesti törzsgyár vezetőin kívül megjelent a me­gye és a város több vezetője és funkcio­náriusa. A 90 milliós beruházással létre­hozott üzem 166 dolgozóval kezdte meg a termelést és a szakembergárdájának biztosítására már akkor 98 ipari tanuló ismerkedett itt a szakma gyakorlati ré­szével. Az első gyártmány - sokan még ma is emlékeznek rá - 2 db CKS-130 típusú kazán volt. Ez képezte a későbbi CK-ka- záncsalád prototípusát. A termelés folya­matosan növekedett és a 10. évfordulón - ami egybeesett a beruházás második lépcsőjének átadásával - már több mint 300-an dolgoztak a gyáregységben, és a termelési érték meghaladta a 300 millió forintot. A megnövelt termelőterület, - a megépült új, hatalmas csarnok és a ki­szolgáló műhelyek - minőségi ugrást je­lentettek az üzem életében. Lehetővé vált a nagyméretű és nagy súlyú - több mint húsztonnás - HO és YGNIS kazánok gyártása és ettől kezdve a paradicsom­besűrítővonal teljes egészében Dombó­váron készült. Ezenkívül természetesen egyre több új termék, különleges, egyedi gyártmány gyarapította a gyáregység hírnevét. 1985-ben az átadás 15. évfor­dulóján érte el a gyáregység csúcspont­ját. Több mint ötszáz ember dolgozott ek­kor a Dombóvári Lángban, és évenként 450 milliós termelési érték hagyta el a gyárkaput. Két éve leányvállalattá alakult át mun­kahelyünk és az önállóság azt is jelentet­te, hogy most már csak rajtunk múlik bol­dogulásunk. A húsz év alatt az elkészített gyártmányok értéke több mint 7 milliárd forint volt, és például a fő termékprofil - a kazánok száma - meghaladta az ezret. Két évtizeddel ezelőtt az áltagéletkor jó­val harminc év alatt volt, és azóta, igaz kissé megfáradva, de 45 dolgozó még mindig itt keresi meg a kenyerét. Ök az alapítók, akiket ez alkalomból külön ün­nepségen köszöntött a leányvállalat ve­zetése, de nem feledkeztek meg azokról sem, akik közben már nyugdíjba men­tek. A gyáravatás huszadik évfordulóját szerény keretek között ünnepelte a Dom­bóvári Láng Gépgyár. Büszkék lehetnek a még ma is itt dolgozó alapító tagok, mert a nehézségek ellenére az egész or­szágban, de még a határainkon túl is is­mertté vált, jónevű cég lett a leányvállalat a két évtized alatt. Húszéves a Dombóvári Láng Még egy dolog: kb. annyi színes tv és tar­tós fogyasztási cikk van átlagosan, mint nálunk.- És mit látott az agrárszakember, a tsz- elnök?- A mezőgazdaságban dolgozóknál érdekes családi művelést, munkaszerve­zést vezettek be. A mezőgazdasági mun­kák egy részét - szántás, talajelőkészí­tés, vetés - közösen végzik. Ezt követően a növényápolás, a betakarítás a csalá­dok feladata. A megtermelt termékek egy részét - úgy saccoltuk, kb. felét - a közös gazdaságon keresztül értékesítik, általá­ban az állami boltokba, a másik felét a család önállóan adja el. Ennek eredmé­nyeként az elmúlt 8-10 évben jelentősen megnőtt a mezőgazdaság termelése, Kí­na egy-két év óta élelmiszerben önellátó­vá vált. Ez óriási dolog, hiszen 1 milliárd 160 millióan vannak és évente 17 millió­val növekszik a lakosság. A parasztság életszínvonalának látható jelei, hogy 1-2-3 szintes lakóházakat építenek és egyre bővül a tartós fogyasztási cikkek köre. A közbiztonság nagyon jó. Viszonylag kevés rendőrt és katonát lehet látni az ut­cán. Az áruházakban, boltokban minde­nütt ott van a rendőr. Nyolc nap alatt ré­szeget nem láttunk, pedig Peking, Sang­haj, Xiamen utcáit róttuk. No, de kicsit el­kalandoztam. Lenyűgözött ez a hatalmas ország, ahol az utolsó talpalatnyi földet is megmunkálják. A hegy lábáig teraszosan művelik a földet és rengeteget adnak, költenek a környezetvédelemre. Sang­hajban közel annyit ruháztak be, mint iparfejlesztésre.- Gondolom, szó esett a két ország kö­zött lehetséges gazdasági kapcsolatokról is.- Elmondták, örömmel vennék, ha a magyar tőke eljutna Kínába, vagy ha a gazdasági feltételek adottak, szívesen hoznának ök. El tudnám képzelni: az Ikarus autóbusz gyártása igen jó üzlet lenne, ugyanis pozitív véleményük van az ott futó magyar autóbuszokról (a tö­megközlekedés döntően a buszra és a biciklire szorítkozik ott). Nagyon sok területen lehetne gazdasági kapcsolatot fejleszteni, elsősorban a gépgyártásban - mezőgazdasági, élelmiszeripari, köny- nyűipari, textil, gyógyszer stb. Az én vé­leményem az - legfeljebb politikai elfo­gultsággal vádolnak -, hogy a Kínai Népköztársaság potenciálisabb gazda­sági partnerünk lehet mint Tajvan. Arra szeretnék utalni, halálos vétek lenne po­litikai diszkrimináció miatt a gazdasági kapcsolatokat figyelmen kívül hagyni úgy, amint az úgy tűnt, a Szovjetunióval mellőztük ezeket.- Mit gondolsz, mit vehetnénk át a kí­naiaktól?- Döntőnek tartom a szilárd belpolitikai helyzetet. Úgy az ipar, mint a mező- gazdaság területén meg kell szüntetni a létbizonytalanságot. A nyugati tőkét ésszerűbb, adó- és egyéb politikával keli ide csalogatni. Ne a meglévő üzle­teket kínáljuk fel a nyugati tőkéseknek, hanem ezekbe az üzemekbe hozzák be a fejlett technológiát, vagy közösen építsünk, vagy építsen ő, s legyen az ő tu­lajdona is. Ezekben látom a dolog lénye­gét.- Kívánt-e a kormány a kínai utatok so­rán szerzett tapasztalataitokról tájékozód­ni?- Tudomásom szerint nem, pedig ha­zaérkezésünk után sajtótájékoztatón fel­ajánlottuk, hogy bárkit, akár a kormányt, akár más szerveket szívesen tájékozta­tunk.- Kár. Köszönöm, hogy élményeid egy részét megosztottad olvasóinkkal. ÉKES LÁSZLÓ Tolna Város Önkormányzati Testületé pályázatot hirdet jegyzői állás betöltésére. Alkalmazási feltételek: állam- és jogtudományi egyetemi végzettség, vagy államigazgatási főiskolai és legalább kétéves államigazgatási gyakorlat. A pályázatnak tartalmaznia kell:- a pályázó részletes, szakmai tevékenységét is bemutató önéletrajzát. Bérezés és egyéb juttatások: megegyzés szerint. A pályázat benyújtásának határideje: 1990. december 10. Cím: Tolna város Polgármesteri Hivatala. 713Ö Tolna, Hősök tere 1. (240)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom