Tolnai Népújság, 1990. november (1. évfolyam, 178-203. szám)
1990-11-27 / 200. szám
2 NÉPÚJSÁG Diploma Leningrádban „A kormány félrevezette a lakosságot” Interjú Tardos Márton gazdasági szakértővel A lengyelek furcsa választása 1990. november 2T. A tervgazdálkodás meggyőződéses híveként került 1947-ben Leningrádba, ahol 1952-ben szerzett közgazdasági diplomát. Magyarországra hazatérve a Tervhivatalnál helyezkedett el, majd 1956-ban tagja lett a hivatal forradalmi bizottságának. Ezzel karrierje be is fejeződött ezen a munkahelyen, s egyúttal ettől az időtől kezdve pártonkívüli. Neve a közelmúltban került az érdeklődés homlokterébe, főként mióta az SZDSZ parlamenti frakciójának tagjaként a szabaddemokraták gazdasági szakértője. Távirati stílusban talán ennyit Tardos Márton közgazdászról, aki a Szekszárdi Orvosklub legutóbbi vendégeként nem túl biztató jövőképet rajzolt a hallgatóság elé: csak a kisebbik vagy a nagyobbik rossz közül választhat a magyar társadalom, azaz vagy kénytelen elviselni a gazdasági megszorításokat, vagy hamarosan bekövetkezik a teljes katasztrófa.- A stabilitást biztosító lépések rendkívül fájdalmasak lesznek - jelentette ki határozottan Tardos Márton a lapunknak adott interjúban.- Mindenképpen alanyaivá válunk tehát annak a sokkterápiának, amely egyébként nem a kormánypárt, hanem az SZDSZ programjában szerepelt?- A sokkterápia szót sohasem használtuk, ez a kifejezés Lengyelországban dívott. Az SZDSZ - ellentétben az MDF-el - azt állította, hogy az átalakulás igen nehéz terheket ró majd a lakosságra. Tudomásul kell venni a következőket: ha nyugodt, stabil fejlődést akarunk magunknak és a gyerekeinknek biztosítani, akkor kénytelenek leszünk gyárakat bezárni, ez pedig munkanélküliséghez, a reálbér csökkenéséhez, a támogatások megszüntetéséhez vezet.- Tardos Márton szerint nem kerülhető el a közeli jövőben az újabb benzináremelés?- Azt gondolom, hogy a benzin árának emelése elkerülhetetlen volt, nagy hibának tartom, hogy ez nem történt meg korábban. A mértéken persze lehet vitatkozni. Ha azonban valaki végre akar hajtani egy ilyen drasztikus emelést, akkor nem szabad figyelmen kívül hagyni bizonyos társadalmi csoportok véleményét. Tárgyalni kellett volna azokkal, akikről lehetett tudni, hogy kellemetlenül érinti őket a benzindrágulás.- Az előbbiek azt jelentik, hogy a legrosszabb készülhetünk?- Az ország gazdasága már hosszú ideje stagnál, s azt kellene elérnünk, hogy ebből kiemelkedjünk. Ha idejében kezdünk hozzá a problémák megoldásához, akkor sokkal kevesebb kellemetlenségre számíthatunk, mint a gondok szőnyeg alá söprése esetén.- Ez akár egy MDF-es gazdasági szakértőtől is elhangozhatott volna...- A különbség az, hogy mi egyrészt a tavaszi választások előtt sem titkoltuk az előttünk álló nehézségeket. A kormány áprilisban nem mondta meg a lakosságnak, hogy milyen fájdalmas lesz az átalakulás. Azóta is csak áremelések történtek, de azt nem tudjuk, hogy a kormány miként képzeli el a felemelkedést. Bizonyos, hogy például a lakáskérdésben a jelenleginél is súlyosabb operációkat kell majd végrehajtani, bár még senki előtt sem világos a tennivaló. A kormány ezekről még mindig nem nyilatkozott, így megnehezítette a lakosság reális helyzetfelismerését és alkalmazkodását. Ha úgy tetszik, a kormány félrevezette a lakosságot, mert azt sugallta, hogy a fájdalmas operációk elkerülhetők. Már alaposan benne járunk a második száz napban, s továbbra is csak találgathatunk, hogy melyek lesznek következő lépések - amelyek azután ismét kiváltják a társadalom ellenállását és elutasítását.- szá Kezdeményezés nélkül nincs siker Dél-Dunántúl és a világkiállítás (Folytatás az 1. oldalról.) A hét végén rádiót hallgató, újságot olvasó embernek akarva akaratlanul észre kellett venni, hogy belpolitikai életünkben - természetesen számos egyéb „vonulat” mellett - ismét előtérbe került a Budapest-Bécs világkiállítás. Budapest főpolgármesterével készített interjúból ismét az elbizonytalanodás hangja csendült ki elsődlegesen. A köz embere végül is csak azt kérdezhette önmagától: „most lesz, - vagy nem lesz?" Erre a kérdésre természetesen a kaposvári rendezvény sem tudott választ adni. Sokkal inkább egy más aspektusból, a vidék szempontjából foglalkoztak itt a világeseménnyel. A négy megyéből összegyűlt érdeklődőket is elsősorban ez a gondolat foglalkoztatta, hiszen mint kiderült a vitából, így vagy úgy, a dél-dunántúli megyékben a téma felröppenése óta téma volt a világkiállítás, amivel, ha csak programszinten is de mindenütt foglalkoztak. A világkiállítás megrendezése történelmi lehetőség - hangoztatta előadásában dr. Ludwig Halász, osztrák szakember - és első alkalom, hogy két szomszédos ország kapta meg a rendezés jogát. Az előadó véleménye szerint ez a rendezvény üzleti vállalkozás, és nem lehet csupán a két főváros ügye. Dr. Ludwig Halász egy sor javaslatot sorolt fel, miként kapcsolódhat be egy ilyen világeseménybe a vidék, természetesen úgy, hogy az hasznot hozzon az ott élők számára. Az üzletek nyitva tartásától kezdve, a takarosán rendben tartott falusi portákig ehhez igen sok minden hozzátartozik. A falusi turizmus szervezésére és kialakítására külön is felhívta a figyelmet az előadó. Számos konkrét javaslatot tett: szükség van biovendéglőre, kerékpárutak- ra, a helyi kézművesipar megőrzésére, kulturális hagyományápolásra. Előadásával azt kívánta példázni, hogy a lényegesen nagy befektetések nélkül, egy ilyen rendezvény kapcsán, megélénkülhet az aprófalvak idegenforgalma, elindulhat egy új fejlődési szakasz. Mint hangsúlyozta, nem nélkülözhető ehhez az, hogy a négy megye, a régióban élők, gazdálkodók, vállalkozók közelebb kerüljenek egymáshoz. Kölcsönösen ismerjék egymás elképzeléseit, egyeztessék programjaikat, rokonelgondolásaikban kössenek egymással szövetséget. És kezdeményezzenek! A világkiállítás programirodájának műszaki szakértője, Horváth Kálmánná tájékoztatójában elsősorban a budapesti előkészületekről szólt. Saját véleményét tolmácsolva ő is hangsúlyozta, hogy a világkiállítás legalább olyan fontos Budapestnek, mint a vidéknek. Ám lesz-e világkiállítás vagy sem? Erre ő sem tudott választ adni. Mert nem kétséges, mint minden üzleti vállalkozás - tetemes befektetést igényel ez Is. Megéri? Nem éri meg, az ország jelenlegi gazdasági helyzetében? Egyértelmű válasz nem született, nem is születhetett itt. Az azonban nyilvánvalóvá vált. A vidék, a régió fejlődni kíván. Kész kapcsolódni minden értelmes programhoz, hajlandó ezért áldozatot is hozni. Mert befektetés nélkül nincs üzlet. Csak egyszer dönteni kellene programról! VÖRÖS MÁRTA (Folytatás az 1. oldalról.) Ez az igazi meglepetése a lengyel elnökválasztásnak, nem pedig Lech Walesa győzelme, ami szintén nem mondható teljesnek, hiszen második fordulót kell tartani. Walesa egyelőre kéreti magát, de Varsóban mindenki biztos benne, hogy természetesen indulni fog az elnöki tisztért folytatott harc második menetében. Nem is igazán kérdéses, hogy ebben a fordulóban övé a biztos győzelem, különös tekintettel arra, hogy Mazowiecki tábora, amely nem ellensége, csupán egy pragmatikusabb és liberálisabb szárnya volt a Szolidaritásnak, a kívülről jövő veszéllyel szemben ezúttal Walesára adja majd voksát. A választási részvétel az optimistákat igazolta - a lengyelek több mint hatvan százaléka járult az úrnák elé, bizonyítva, hogy a tömegek megértették, milyen nagy e szavazás tétje. A lengyel elnök ugyanis a jövőben jelentős hatalommal bíró személyiség lesz, bár azt, hogy ez a hatalom mire fog kiterjedni, még nem tudni. Az a furcsa helyzet állt ugyanis elő, hogy a lengyel parlament mintegy személyre szabja majd az államfői jogkört. A tervezett alkotmánymódosítás szerint több változat is lehetséges. Lech Walesa például a francia köztársasági elnökéhez hasonló jogkört szeretne magának, s a második forduló után ezt a parlament valószínűleg meg is fogja adni neki. Ez a bizonytalansági tényező azonban e bizonytalan helyzetben biztonsági szelepként is szolgálhat. Abban az abszurd esetben, ha a Szolidaritás vezetője valóban visszalépne és valami módon Stanislaw Tyminski kerülne a lengyel állam élére, a parlamentnek módja van olyan szűkre szabni az elnöki hatáskört, hogy az ne legyen több, mint egy elegáns köszönöemberé. Stanislaw Tyminski, a semmiből előtűnt jelölt kanadai-perui-lengyel állampolgárságú, több mint 20 éve vándorolt ki hivatalos engedéllyel Lengyelországból, Kanadában és Peruban vannak üzleti érdekeltségei, de a hírek szerint csupán kisvállalkozó. A lengyel sajtó támadásainak kereszttüzébe akkor került, amikor nemzetárulással vádolta meg a miniszterelnököt, mondván, hogy bagóért kiárusítja az országot a nyugati tőkének. Ezért rágalmazási, hitelrontási és becsületsértési pert indítottak ellene. Csak ekkor tette fel a kérdést a lengyel sajtó, néhány nappal a választás előtt, hogy tulajdonképpen ki is ez az ember. Kiderítették, hogy állításaival ellentétben nem milliomos, hogy a nyolcvanas években többször is járt Lengyelországban, amit letagadott, ki tudja miért, és ahányszor három útlevele közül a kanadaival utazott, mindig Líbiából érkezett Varsóba. E gyanús, vagy legalábbis kü-, lönös alakot végképp elintézni vélték az újságok azzal, hogy felfedték: annak idején súlyos idegbaja miatt mentették fel a katonai szolgálat alól. A tények azonban azt bizonyították, hogy a lengyel választóknak több, mint 20 százaléka inkább hitt vágyainak, mint a sajtónak, és inkább szavazott az azonnali jólétet ígérő Ty- minskire, mint a realitás talaján álló, ámde csak küzdelmes éveket ígérő miniszterelnökére. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS! Nagyszokoly Község Polgármesteri Hivatala meghirdeti a GAZDÁLKODÁSI ELŐADÓI munkakört. A pályázat feltétele a következő: gazdálkodási pénzügyi gyakorlat, érettségi bizonyítvány, alapfokú számítógépes ismeret. Pályázati határidő: 1990. december 10. A pályázatot a nagyszokolyi polgármesteri hivatalhoz lehet benyújtani. (245) Thatcher leköszönt A mai Kína - nem ferde szemmel Beszélgetés Pozsonyi Attilával, a Munkáspárt alelnökével (Folytatás az 1. oldalról.) Végzettségét nézve Thatcher vegyész- mérnök, ezért sokan tartották gazdasági kérdésekben dilettánsnak. Az 1970-es évek a brit ipar gazdaságának vesszőfutása volt. A szigetország ipara alkalmazkodott talán a legkevésbé a válság körülményeihez, húsz százalék körüli volt az infláció, vészesen növekedett a munka- nélküliség, csökkent az ipari termelés, az állami költségvetés deficitje az egekig szökött, gazdaságtalan vállalatok sorát kellett dotációk segítségével fenntartani. Egymást érték a sztrájkok, a tüntetések, nőtt a politikai feszültség. Ekkor váltotta fel a munkáspárti kormányt a konzervatív kabinet, amely - az akkori értelmezés szerint - a múlt századi kapitalizmusba akarja visszavezetni Angliát. Az első lépések ezt látszottak igazolni. Thatcher megvonta az állami támogatást a veszteséges szénbányászattól, azonnal be kellett zárni 23 skót szénbányát. Ezután sorra került a többi nehézipari ágazat is. Sorra zárták be a kohászati üzemeket, a gépgyártó vállalatokat, zuhant az ipari termelés, körülbelül 30 százalékkal. A szakszervezetek rohamra indultak, most forrósodott csak igazán föl a politikai hangulat. Thatcher felkészült erre. Hatalmas szénkészleteket halmoztak föl dél-afrikai és dél-amerikai importszénből, igy hónapokig nem jelentett problémát a bányászsztrájk. Némi szerencse is segített persze, akkor futott föl az északitengeri olajkitermelés, amely jelentős bevételhez juttatta Nagy-Britanniát. Thatcher erőteljes privatizálásba és reprivatizálásba kezdett, kiárusították az állami vállalatok részvényeit. Kalapács alá került a Rolls-Roys, a British Petroleum stb., vagyis világhírű angol cégek egész sora. Az így nyert bevételekből enyhíteni lehetett a költségvetési mérleg hiányán, ugyanakkor ezek a vállalatok megszabadulván az állami gyámkodástól, szinte csodákra lettek képesek. Megemelték a kamatlábakat, megállították a font leértékelődését a többi valutával szemben, azaz megszilárdították a bizalmat a brit valuta iránt mind belföldön, mind külföldön. A kamatlábak megemelése még nehezebb helyzetbe hozta az alacsony hatékonyságú vállalatokat, amelyek így még nehezebben tudtak pénzhez jutni a hitelpiacon, és még hamarabb tönkre mentek. Működött a „teremtő pusztulás”. A valuta iránti bizalom megerősödése, a veszteséges tevékenységek leépülése hamarosan meghozta az első eredményt: lelassult az infláció üteme. Brit kisemberek milliói kezdték érezni, hogy egy élet munkájával megtakarított pénzük nem úszik el az infláció árjában. Kezdték megérezni, hogy nem néhány százezer bányász, kohász (vélt) érdekeit kell nézniük, hanem tízmilliók érdekeit, így aztán a militáns bányászszakszervezet elszigetelődött, vezetőjével Scargillal az élen, a munkásosztály nem állt melléjük. Mindehhez jött még a falklandi háború, amikor az argentin fasiszta junta a fasizmusra oly jellemző utat választotta: a külső agressziót. A Vaslady megmutatta, hogy nem véletlenül kapta ezt a nevet. Akkor sokan nem értették a világon, hogy miért kell Nagy Britanniának néhány isten háta mögötti, birkák legelte szigetért odaküldenie egy egész hajóhadat. Pedig itt elvekről volt szó és nem néhány birkapásztorról, ugyanúgy ahogy most Irak esetében. Az agressziót nem lehet megtorlatlanul hagyni. Hitler óta fájdalmas tanulság ez! A falklandi határozottság is Thatcher pozícióit erősítette az 1983-as választásokon. Brit munkások tízmillióinak szavazatával győzött az állítólag legmunkás- ellenesebb kormány Nyugat-Európá- ban. A Vaslady valóban vaskövetkezetességgel hajtotta végre a brit gazdaság átalakítását, leépítette, felszámolta a veszteséges tevékenységeket, drasztikus fogyókúrára fogta, karcsúsította a konzervatív, nyersanyag- és energiafaló nehézipart (ma kevesebb kohász dolgozik Nagy Britanniában, mint Magyarországon!), és támogatta a tudás- és kreativitásigényes új ágazatok kifejlődését. Adómérsékléssel ösztönözte a vállalkozásokat, kedvező közeget biztosított a kis- és középvállalkozások számára. Az egykor beteg Nagy Britannia újra gazdasági középhatalommá vált, a munkanélküliség csökkent, az infláció egyszámjegyűvé vált, a gazdaság növekedni kezdett az 1980-as évek második felében. Tízmilliók életszínvonala nőtt látványosan, a brit termékek verseny- képessége rohamosan javult a világpiacon. Azonban Miltiádész óta tudjuk, hogy a nép hálátlan és gyorsan felejti a jót, míg szívósan emlékszik a rosszra. „A rossz mit ember tesz túléli őt, a jó gyakorta sírba száll vele”. Erre figyelmeztet Shakespeare is a Julius Caesarban. 1945 júliusában, éppen a potsdami konferencia idején Churchill, a briteket győzelemre vezérlő kormányfő megbukott a választásokon. A konferenciát már a munkáspárti Attlee fejezte be Sztálin, és Truman oldalán. Most Margaret Thatcher került a bírálatok kereszttüzébe, ráadásul saját pártján belül. A közvélemény-kutatások munkáspárti fölényt jeleznek. A Vaslady félreállt. Igazi történelmi személyiség távozott. Jó lenne legalább tanulni tőle! Lenne mit! GAZDAG LÁSZLÓ (Folytatás az 1. oldalról.)- A Munkáspárt ma az egyetlen olyan párt Magyarországon, amely egyformán szót ért a szovjet és a kínai vezetéssel. Mi a cél ezekkel a kapcsolatokkal?- A Munkáspárt folyamatos külpolitikai tevékenységének állomásaként került sor ezekre a látogatásokra. Az időpontjuk az egyeztetések miatt alakult így. Az SZKP - a közvetlen szomszédságban lévő, nem is kicsi testvérpárt - vezetőjével, Gorbacsowal, Thürmer Gyula üdülése során adódott lehetőség a találkozóra. Kínába a KKP meghívására látogattunk el. Korábban szerettünk volna, de az ön- kormányzati választásokra való felkészülés és egyéb okok miatt ez későbbre halasztódott. Eredetileg a taxisblokád idején kellett volna indulnunk.- Maradjunk a kínai útnál! Mi volt a jelentősége?- Véleményünk szerint a bekövetkezett közép-kelet-európai változások, a Szovjetunióban is érezhető belpolitikai viszonyokból adódik, hogy fel kell mérni a baloldali pártok helyzetét Európában és a világban is. Sok kérdésre új válaszokat, a megváltozott helyzet miatt esetleg más válaszokat kell adnunk, vagy esetleg újszerűén jelentkező kérdésekre is választ kell adnunk. Ahogy a hazaérkezésünket követő sajtótájékoztatón is elhangzott, felvetettük a KKP vezetésének, hogy részt vállalnak-e a mi-általunk baloldali pártok találkozójának megszervezésében, illetve előkészítésében, egyet- értenek-e ezzel. Kedvező fogadtatásra talált a javaslat. A kínaiak elmondták, egyetértenek, csak ne sértse az egyes pártok szuverenitását és természetesen kerüljék az országok belügyeibe való beavatkozást. Első lépcsőben november 14-15-én került sor a kelet-európai baloldali pártok találkozójára Moszkvában és talán jó alapot adott ahhoz, hogy belátható időn belül szélesebb körben is találkozhatunk. A párt folyamatos külpolitikai munkájának egy-egy állomása volt a kínai és a moszkvai út.- Tudom, alelnöki minőségben vettél részt Kínában, ám én most mégis a gazdasági szakembert kérdezem - úgy sem kerülendő ki a politika -, hogy milyen gazdasági tapasztalatot szereztél utad során.- Egészen más kép volt előttem Kínáról, mint amit ott tapasztaltam. A kínai gazdaság lendületben van. Az elmúlt öt évben átlagosan 10 százalék körüli termelésnövekedést és ezt megközelítő életszínvonal-növekedést tudnak regisztrálni. Ez meglátszik a nagyvárosokban, falvakban, az emberek öltözködésében, életkörülményeiben. Ennek alapja az, hogy a belpolitikai helyzet stabil. A lakosság - úgy tűnik - közmegegyezésre jutott, aminek alapja a termelés növekedése és az életszínvonal emelkedése, tudják, stabil belpolitikai helyzetben jön a tőke Kínába. Erről meggyőződtünk mi is. Jártunk az úgynevezett különleges gazdasági körzetekben, amelyek a kínai gazdaság fejlődésének egyik fontos műhelyei.- Mi a lényegük?
