Tolnai Népújság, 1990. november (1. évfolyam, 178-203. szám)

1990-11-20 / 194. szám

2 NÉPÚJSÁG 1990. november 20 Lezártnak tekintik a megosztottság és szembenállás korszakát Huszonkét állam közös nyilatkozata Akarsz egy laktanyát? Kinek van ennyi pénze? Nyilatkozik a dombóvári polgármester (Folytatás az 1. oldalról.) A nyilatkozat szerint: „Belgium, Bulgária, Kanada, a Cseh és Szlovák Köztársaság, Dánia, Franciaor­szág, Németország, Görögország, Magyarország, Izland, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Norvégia, Len­gyelország, Portugália, Románia, Spa­nyolország, Törökország, a Szovjetunió, Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok állam-, illetve kormányfői- melegen üdvözölve a történelmi vál­tozásokat Európában:- megelégedéssel tapasztalva, hogy Európa-szerte mindinkább valósággá válik a pluralista demokrácia iránti közös elkötelezettség, a törvények és az emberi jogok tisztelete, amelyek döntő tényezői a kontinens biztonságának;- lezártnak nyilvánítva a megosztott­ság és a szembenállás több mint négy évtizedes korszakát, tudatában az orszá­gaink közötti kapcsolatok fejlődésének, amely egyszersmind erősiti valameny- nyiünk biztonságát;- bízva abban, hogy az európai hagyo­mányos fegyveres erőkről szóló szerző­dés aláírása jelentős hozzájárulás a nagyobb biztonság é.s stabilitás közös céljához és- abban a meggyőződésben, hogy mindezek a fejlemények a kontinens egységessé válásához vezetői együtt­működés részét képezik, a következő nyilatkozatot teszik: 1. Az aláírók ünnepélyesen kijelentik, hogy az európai kapcsolatok most kez­dődő új korszakában többé nem tekintik egymást ellenfeleknek, új, partneri viszo­* nyokat teremtenek és baráti jobbot nyúj­tanak egymásnak. 2. Emlékeztetnek az ENSZ Alapokmá­nyában foglalt kötelezettségeikre és megerősítik a helsinki záróokmányban vállalt kötelezettségeiket. Hangsúlyoz­zák, hogy a záróokmány tíz alapelve vál­Továbbképzés polgármestereknek Megyénk közvetlenül megválasztott 101 községi polgármesteréből hatvan­egyen vesznek részt azon a továbbkép­zésen, amely tegnap kezdődött a tengeli- ci oktatási központban az Államigazgatá­si Vezetőképző Intézet, a Hans Seidel Alapítvány és a Tolna Megyei Tovább­képzési Intézet közös szervezésében. Neves szakemberek segítségével az ön- kormányzatok kialakításával, az önkor­mányzati törvénnyel, a körjegyzőségek­kel, az államigazgatási hatósági jogkö­rökkel, a vagyonátadó bizottságok tevé­kenységével, az önkormányzati tulajdon­nal, a közigazgatás és a közszolgáltatás alapelveivel kapcsolatos ismereteket sa­játíthatják el az új polgármesterek. A helyi önkormányzatok vezetőinek másik fele decemberben vehet majd részt hasonló továbbképzésben. Állampolgári eskü Ki hinné, hogy manapság van aki örül annak, hogy magyar állampolgár lehet! Talán nem is gondolnánk, hogy milyen sokan van­nak. Dombóváron Császár Csaba, felesége Borbáth Emma, hatéves kisfiúk, Csaba, vala­mint Borbáth Erzsébet Gyergyóremetéről származó erdélyi menekültek tették le elő­ször ünnepélyes keretek között az állampol­gári esküt hétfőn reggel. Dr. Fazekas István polgármester meleg szavakkal köszöntötte az új állampolgárokat, biztosítva őket arról, hogy hazánknak szüksége van mindenkire aki e nehéz időkben hozzánk kíván csatla­kozni. Ezután az eskütételt igazoló okirat mellé egy emléklapot és dr. Szőke Sándor Pombóvár cimű könyvét adta át A Családi Iroda pezsgővel, virággal köszöntötte az es­küt tevőket. A kedves kis ünnepség végén Császárék elmondták, hogy az eskü napjától végre biztonságban érzik magukat. Meg­szűntmenekült státusuk, ismét teljes értékű emberek. Eddig úgy érezték: ott nem voltak otthon, itt nem voltak itthon. Megtalálták iden­titásukat, ahogy Csabi, a hatéves kisfiú mondta: székely-magyarok. Dombóváron még tizenöten várják a hasonlóan ünnepé­lyes eskütételt _ k tozatlanul kiemelkedő fontosságú, ezért egyenrangúan és maradéktalanul meg­valósítják ezeket, figyelembe véve, hogy valamely elv alkalmazása nem sérthet egy másikat. Ebben az összefüggésben megerősítik azt az elkötelezettségüket, hogy tartózkodnak az erővel való fenye­getőzéstől, amely valamely ország terü­leti integritása vagy politikai függetlensé­ge ellen irányul; tartózkodnak attól, hogy fenyegetéssel vagy erő alkalmazásával próbálják megváltoztatni a fennálló hatá­rokat, és bármely olyan magatartástól, amely ellentétben áll az említett doku­mentumok alapelveivel és céljaival. Az ENSZ Alapokmányával összhangban, az önvédelmi célok kivételével soha nem fogják használni fegyvereiket. 3. Elismerik, hogy a biztonság egy és oszthatatlan; s országaik biztonsága el­választhatatlanul összefügg valamennyi, az európai biztonsági és együttműködési folyamatban részt vevő állam bizton­ságával. 4. Vállalják, hogy csak a háború meg­előzéséhez és a hatékony védelemhez szükséges katonai potenciált tartanak fenn; figyelembe veszik a katonai erők és a doktrínák közötti összefüggést. 5. Megerősítik, hogy minden államnak joga valamely szervezet, szövetség tagja lenni, vagy azon kívül maradni. 6. Egyetértéssel veszik tudomásul a közöttük lévő politikai és katonai kapcso­latok intenzivebbé válását, amely hozzá­járul a kölcsönös megértéshez és biza­lomhoz. Ezzel kapcsolatban üdvözlik az új, rendszeres diplomáciai érintkezés kialakítására vonatkozó javaslatok ked­vező fogadtatását. 7. Kinyilvánítják eltökéltségüket arra, hogy aktívan hozzájáruljanak a hagyo­mányos, nukleáris és vegyi fegyverek el­lenőrzését szolgáló, valamint leszerelési szerződésekhez, amelyek valamennyi fél biztonságát és stabilitását erősitik. Meg­A Lottó Unió Kft. közlése szerint a 46. heti osztrák lottó nyereményei az illeték levonása után a következők: 6 találatos nem volt, a Jackpot kö­vetkező hétre átvitt nyereményösszege 11 606329 schilling. 5 plusz 1 találatos 11 darab, nye­reményük egyenként 351 706 schilling; 5 találatos 273 darab, nyereményük egyenként 21 257 schilling; 4 találatos Magyarország egykori kisgazdapárti miniszterelnökének, Nagy Ferencnek egyéni sorsa tragikusan egybefonódik nemzetéével. Számkivetésben halt meg, fájdalmasan távol szülőföldjétől, az egyesült államokbeli, virginiai Hemdon- ban, 1979. június 11-ről 12-re virradóra. Június 16-án temették... Emlékirata - amely az Európa Könyv­kiadó sorozatában a közeljövőben kerül az olvasó elé - krónika és mementó, sú­lyos történésekről tudósit. Ebből köz­lünk részleteket. A potsdami döntés A nyomorúságából emelkedő Magya­rországot egyik csapás a másik után ér­te. A legsúlyosabb ilyen csapások egyike a potsdami döntés volt. Ezt az egyez­ményt ismét csak a Szovjetunió gondolta át egészen alaposan, ő vette leginkább hasznát is. A potsdami döntés módot adott a nagyhatalmaknak a befolyásuk alá került országok teljes gazdasági ki­használására. Csak lelkiismereti kérdés volt az egyes nagyhatalmak részéről, hogy milyen mértékben használják ki a potsdami egyezményben biztosított le­hetőségeket. A Szovjetnek pedig ilyen tekintetben tág a lelkiismerete. Potsdamban a nagyhatalmak vezető férfiai voltak együtt, akik nem akartak időt szakítani maguknak az egyezmény részleteinek pontos írásba foglalására. De úgy látszik, félvállról vették a potsda­különböztetett jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy mielőbb érvényre lépjen az európai hagyományos fegyveres erőkről kötött szerződés és elkötelezik magukat az európai béke további erősítése mellett, a hagyományos fegyverzet korlátozásával, az EBEÉ-folyamat keretében. Üdvözlik az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti, a rövid távú nukleáris eszközök korlátozá­sát célzó új tárgyalások kilátásait 8. Üdvözlik a bizalom- és biztonságerő­sítő intézkedések feszültségcsökkentő ha­tását, és teljes mértékben támogatnak to­vábbi hasonló intézkedéseket. Ismét felhív­ják a figyelmet a „Nyitott égbolt” kezdemé­nyezés fontosságára és kinyilvánítják szándékukat az ezzel kapcsolatos tárgya­lások mielőbbi sikeres befejezésére. 9. Kötelezettséget vállalnak arra, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Ér­tekezleten részt vevő többi állammal együtt munkálkodnak az EBEÉ-folyamat megszi­lárdítása érdekében, mert így még na­gyobb mértékben hozzájárulhatnak a föld­rész biztonságához és stabilitásához. Szükségesnek tartják a résztvevő orszá­gok közötti politikai konzultációk gyakorib­bá tételét, és más EBEÉ-munkaformák fej­lesztését. Meggyőződésük, hogy az euró­pai hagyományos fegyveres erőkről kötött szerződés, valamint a további bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekről rende­zendő konferenciák sorozata - az EBEÉ keretében folytatott együttműködés új módszereivel kiegészülve - a biztonság növekedéséhez, s ezzel az európai béke és stabilitás megőrzéséhez vezet majd. 10. Az aláírók hisznek abban, hogy az e dokumentumban foglaltak megfelelnek a népeikben élő mély vágynak a szoros együttműködés, a kölcsönös megértés iránt; kijelentik, hogy - jelen nyilatkozatuk és a helsinki záróokmány alapelveinek szellemében - a jövőben is állhatatosan munkálkodnak kapcsolataik további fej­lesztésén.” 16 816 darab, nyereményük egyenként 460 schilling; 3 találatos 303319 da­rab, nyereményük egyenként 35 schil­ling. A Joker-számra fizetett nyere­mények: 2 darab nyertes Joker volt, nyereményük egyenként 1 299905 schilling; 5 számjegyére 100000 schil­ling; 4 számjegyére 10000 schilling; 3 számjegyére 100 schilling. mi döntés következményeit azok a szak­értők is, akiknek pedig az lett volna a rendeltetésük, hogy részletesen körül­határolják az egyes hatalmak Potsdam­ban nyert jogait éppen úgy, mint a legyő­zött kis országok kizsákmányolásának mértékét is. Ellenőrizhetetlen szóbeszéd járt arról, hogy a nagyhatalmak Potsdamban elein­te csak Németország felől akartak intéz­kedni, és csak a Németország kárára tör­ténő kielégítésről szándékoztak tárgyal­ni. Állítólag a tárgyalások végén valame­lyik harmadik vonalban álló orosz szak­értő felvetette, hogy ugyebár a Németor­szágra vonatkozó döntések alkalmazan­dók a csatlós országokra is. Mivel ellen­vetés nem volt, a Szovjet ezt is belefoglal­ta az egyezménybe. A Szovjetunió Magyarországon tartóz­kodó gazdasági szakemberei először csak a német állampolgárok Magyaror­szágon lévő vagyontárgyainak az átadá­sát követelték. De a magyar közmondás szerint „evés közben jön meg az étvágy”, s a Szovjet fokozatosan beledolgozta magát a további követelésekbe. Már az egyszerű német vagyontárgyak átadásával is bajok voltak. Amikor a szovjet megbízottak kijelölték azokat a vagyontárgyakat, vállalatokat és házakat, amelyeket a potsdami döntés alapján a magyar kormány köteles átadni, sokszor vitattuk, hogy ezekben a vagyontárgyak­ban más országok polgárainak is van tu­Mióta a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet hadsereg megkezdte ideiglenes tar­tózkodásának végleges felszámolását min­denkit izgalomba hoz a hátramaradott lakta­nyák kérdése. A Dombóvár és Kaposszek- cső között álló objektum a katonák távozása óta rengeteg elképzelést ötletet váltott ki azokból, akik úgy gondolták, hogy vétek vol­na elszalasztani a hasznosítás lehetőségét. Volt idő, mikor a két település között torzsal­kodás is született ebből. Persze az elképzelé­seknek nem volt reális alapja, hiszen senki sem tudta milyen úton-módon lehet a lakta­nyát hasznosítani. Komoly vagyonról van itt szó, mivel 250 használható lakás, hatalmas kultúrház, rengeteg garázs és egyéb hasz­nos épület áll a kerítésen belül. Az ingatlanok kitakarítva, fertőtlenítve várják új tulajdono­saikat. Dombóvár polgármestere, dr. Fazekas Ist­ván is részt vett azon az értekezleten, melyen a szovjet laktanyák jövőjéről tájékoztatta a Pénzügyminisztérium Zárolt Állami Vagyon­kezelő Intézete az érdekelt polgármestere­ket: „Nagyon sajnálom, hogy nem tudunk még végleges megoldásról beszélni, de az egyeztetés a kormány és a szovjet illetékesek között jelenleg is zajlik. Bizonyos tendenciák azonban már láthatók. Biztos, hogy bárki le­gyen is a hasznosító, a laktanya értékét 100 százalékban téríteni kell. Minden egyes lak­tanyát külön értékelnek fel. A Dombóvár mel­lettinek jelenleg 478 millió 507 ezer forint az ára. Megjegyzem: a város évi költségvetése 700 millió forint.. Az objektum hasznosításá­A kormány azt tervezi, hogy az ötpárti szándéknyilatkozat alapján mielőbb kidol­gozza, s még az idén a parlament elé ter­jeszti a földtörvény-tervezetet - mondta Nagy Ferenc József földművelésügyi mi­niszter, a Kisgazdapárt elnöke, hétfőn Bu­dapesten tartott sajtótájékoztatóján. Hang­súlyozta azt is, hogy az ötpárti szándéknyi­latkozat kidolgozásánál messzemenően figyelembe vették az Alkotmánybíróság e kérdéskörben hozott döntését is. A szándéknyilatkozat első pontja - folytatta a miniszter - azok kártalanításá­ra vonaktozik, akik 1956 előtt „önként" ajánlották fel földjeiket, vagyontárgyai­kat. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy annak idején mintegy 200 ezer kény­szerhelyzetbe került ember lényegében elmenekült a földtől, a falutól. Összesen mintegy 1 millió 200 ezer hektár került ilyen módon a termelőszövetkezetekhez. E kör kártalanítását elsőként kötvények­lajdonrészük. A Szovjet azt állította, hogy amit ő követel, az kimondottan német va­gyon, s helyesebb, ha a magyar kormány nem vitatkozik más országok állampol­gárai helyett. A magyar kormány erre azt tette, hogy az átadási jegyzőkönyvbe belefoglalta, hogy amennyiben egy-egy átadott va­gyontárgy iránt harmadik ország állam­polgárai indítanának keresetet, az ilyen perekért a Szovjetunióra hárítja a felelős­séget. Később azonban súlyosabb dolgokat hámozott ki a Szovjet a potsdami döntés­ből. Kijelentette, hogy ő csak tehermen­tesen veszi át a Magyarországon levő né­met vagyont, tehát átveszi a vagyontár­gyakat, de nem vállalja azokat az adós­ságokat, amelyek ezeket a vagyontár­gyakat terhelik. Azután újabb figurája tá­madt az orosz követeléseknek. Közölték a magyar kormánnyal, hogy nemcsak a valóságos német vagyontárgyakra tarta­nak igényt, hanem német vállalatok vagy állampolgárok magyar vállalatokkal vagy polgárokkal szemben fennálló követelé­seire is. Ha tehát valamelyik magyar vál­lalatnak Németországgal szemben adóssága van, azt az adósságot a Szov­jetnek tartozik fizetni. Ha a hitelt a német vállalat márkában nyújtotta, akkor a Szovjet önkényesen állapítja meg, hogy magyar pénzben vagy dollárban mennyit követel egy német márkáért. Az egész követelés összege a német ra majd pályázatot lehet benyújtani. A kor­mány közvetít a pályázó és a szovjet fél között Az nyilvánvaló, hogy egyik önkormányzat sem rendelkezik ekkora szabad tőkével, így valószínű, hogy meg fogjuk keresni a vállal­kozó banki vagy magántőkét a hasznosítás­ra. Ha ez sikerül, akkor társulási tulajdon jö­het létre. Itt értem az önkormányzati társulást is, hiszen értelme volna a közös vállalkozás­nak Kaposszekcső önkormányzatával. Amennyiben nem sikerül az elképzelések­hez a fedezetet előteremteni, úgy elméleti sí­kon lehetséges egy szovjet-magyartársulás, de fennáll a lehetősége annak is, hogy szov­jet tulajdonban marad az egész. Úgy vettem észre, a kormány igyekszik az árból lefaragni, és erre van is mód, mivel a környezetvédelmi károkat még senki nem mérte fel. A szekcsői úti laktanya ese­tében ez jelentős, hiszen semmiféle szennyvíztisztításra utaló nyomot nem ta­láltunk. A talajfertőzésről nincs adatunk. Jó lenne, ha az alkuba mi is beleszólhatnánk, de erre, sajnos, nincs mód. Az objektum őriztetése a vagyonkezelő feladata, ám a hasznosítónak kell kifizetnie majd az őrzési díjat, ami úgy évi 3 milliót tesz ki. Furcsának tartom, hogy olyan valakinek kell kifizetnie egy szolgáltatást, aki nem tud beleszólni a végrehajtás módjába.” Dombóvár nem esélytelenül indul a hasz­nosítási versenyben, hiszen nem a pénzzel kell rendelkezni, hanem a hogyantkell ismer­ni, no meg azt, akinek van ennyi pénze.- kesu ­kel lehetne megoldani - mondta a mi­niszter. A szándéknyilatkozat második pontja szerint elsőként - ha igényt tartanak rá - kapnának azok kártalanítási kötvényt, majd ha erre igény van, földet, akiknek nem tagi földjeit az 1967. IV. törvény alapján váltották meg. Mint a miniszter rámutatott, a jelenlegi 5 millió 700 ezer hektárnyi tsz-földterületből 1 millió 800 ezer hektárt tesz ki a tagi tulajdon, a fel nem osztott tsz-vagyont képező terület pedig 3 millió 900 ezer hektár. A minisz­ter értelmezése szerint ez utóbbi terület 50 százalékából elégíthetnék ki azok igé­nyét, akik a kötvényeket földre kívánják beváltani. A miniszter külön szólt a 800 ezer tsz-tag 80 százalékát kitevő mintegy 600 ezer emberről, akik nem jogosultak kártalanításra, ök a másik 50 százalék­ból kedvező feltételek mellett vásárolhat­nának földet. vagyonnak nyilvánított házak és üzemek átadása után több mint kétszázmillió dol­lárra rúgott Magyarországgal szemben. Ennek az összegnek a teljesítésére néz­ve folytatott a magyar kormány tárgyalá­sokat Moszkvában az én eltávolításom után. Potsdamban a nagyhatalmak vezetői megbeszéléseket folytattak a Németor­szág szomszéd államaiban levő német nyelvű lakosság kitelepítésére nézve is. Hozzájárultak ahhoz, hogy amennyiben Németország valamelyik szomszéd álla­ma saját területéről német területre kí­vánja telepíteni a német származású la­kosságot, erre a felhatalmazást megkap­ja. Nemsokára a potsdami döntés után a magyar kormány átiratot kapott Vorosi- lov marsalltól, amely úgy szólt, hogy Ma­gyarország köteles kitelepíteni az ország területéről mintegy félmillió német ajkú állampolgárt. A magyar nép kétségtelenül nyugtala­nul nézte a háború alatt a német lakos­ság egy részének magatartását. Sokan elkezdték közülük dicsőíteni Hitlert, gyakran a német származású katonatisz­tek és tisztviselők terjesztették az ország­ban a nemzetiszocialista hangulatot. A német ajkú lakosság körében kezdték szervezni a Volksbund nevű államellenes szervezetet, amely azután a hazafiasabb érzésű németeket uton-útfélen terrori­zálta. Egyszóval a német lakosság köré­AustriaLotto Nagy Ferenc: Küzdelem a vasfüggöny mögött (7.) Sajtótájékoztató az FM-ben

Next

/
Oldalképek
Tartalom