Tolnai Népújság, 1990. október (1. évfolyam, 152-177. szám)
1990-10-06 / 157. szám
III. évfolyam, 27. szám 1990. október 6. A többi - néma csend Nem túl barátságos és igen hűvös'a szoba, amelyben beszélgetünk. Az alaphelyzet: olyasvalakivel állok szemben, akinek a szüntelen készenlét és az igazság kizárólagos szolgálata az életmódja. Dr. Papp Géza igazságügyi orvosszakértő. Mi bírta rá, hogy ezt válassza? Első szeánsz- Ez egy nagyon komoly kérdés, amire, azt hiszem, sok szépet kellene válaszolnom. Csakhogy az nem lenne igaz. Idegsebésznek készültem, de ötödéven, amikor elkezdtem hallgatni dr. Földes Vilmos professzor urat, egyre jobban kezdett érdekelni ez az ága a medicinának.- Mi mindennel foglalkozik az igazságügyi orvosszakértő?- Persze a halottakra gondol. Ez csak kis töredéke az egésznek. Minden olyan esettel foglalkoznunk kell, amelyben a hatóság orvosszakértői véleményt igényelhet. Az igazságot kell megközelítenünk. Kívülállóként. Nem felülállóként. Szakvéleményt kell mondanunk.- Mekkora a terhelés? Mennyire zsúfoltak a napjai?- Ez változó.- Vegyünk egy szörnyű napot. **- Akkor bármelyiket vehetjük. Fiktív napok nincsenek. Csak valódiak. Egy átlagos nap valahogy így néz ki: reggel fél nyolckor kezdünk el dolgozni. A bűnügyes orvos munkájához hozzátartozik, hogy megtudjam, mi történt előző nap a megyében, vannak-e halottak. Ha kell, kimegyünk. A temető halottasházában csendben boncolunk. Dél körül visz- szaérkezünk. Délután a szobámban diktálom az összegyűlt szakvéleményeket. Emellett a megyei rendőr-főkapitányság forrónyo- mos szolgálatában hetes-kéthetes váltásban készenléti ügyeletben vagyok, így bármikor kihívhatnak. Ha megszólal a személyi hívó - kis készülék, akár egy pizsamafelső zsebében is elfér -, azonnal mennem kell.- Mennyire személyes ez a munka?- Nem biztos, hogy munkának érzem.- Ön nem gyógyító orvos. És a páciens is más.- Bizonyos fokig őszintébb a kapcsolatom a „paciensekkel”, mint a gyógyító orvosnak. A halott őszintébb, mint az élők. Azt, hogy kiket kell boncolni, jogszabály írja elő, amit három minisztérium rendelt el. Ez szabja meg, hogy mi az, ami rendkívüli halálnak minősül, kit kell hatósági boncolásnak alávetni. Ide tartoznak a balesetek, öngyilkosságok, tisztázatlan halálesetek, azonosítatlan tetemek, vagy azok az esetek, amikor orvosi mulasztás alapos gyanúja áll fenn. Bírói boncolást bűncselekmény alapos gyanúja esetén rendelnek el. Elhiheti, hogy nem jószántamból keresem az ilyen helyszíneket De a társadalomnak ezt a vonatkozását meg kell ismerni. Ez nem munka. Az, hogy hivatás, közhely. Életformának tartom. Szerencsés ember vagyok, mert azt csinálom, ami a, „hobbim” is. Nem állítom, hogy nem fárasztó. De ha valaki ezt becsülettel, alaposan akarja véghezvinni, nem lép ki belőle.- Család?- A feleségem körzeti gyermekorvos. A fiam tizenegy, a lányom egyéves.- Mennyi ideje jut rájuk?- Most kevés. Építkezem. Az esték jutnak a gyerekeknek.- Mikor olvas?- Éjszaka. Napközben csak az újságokat.- Mi a kikapcsolódása?- Az építkezés. Abból, amit csinálok, igazán fizikai munkavégzéssel lehet kikapcsolódni. Méghozzá olyannal, amire nagyon oda kell figyelni. Második szeánsz Egy hét múlva, ugyanott. Még hűvösebb van. Megbeszéljük, hogy egy napot „ledolgozok”, mint „rendőr” - hogy közvetlen, tapasztalati anyagra is szert tehessek. Fotókat nézünk. Érdekes eseteket említ ezek kapcsán. Olyan ez, mintha megmutatná a „fényképalbumát”. A helyzetben van valami egészen különös, bizarr intimitás. Persze a Pitaval esetei régiek, már megoldottak, befejezett sorsok kibomlott titkaiba pillanthatok bele. Dr. Papp Géza munkahelyi szobájának sarkában áll egyik „barátja”, a makettbaba, ruhátlan és merev személytelenségben. A másik „barát” egy gyönyörűen preparált koponya, amit levesz a polcról. Ezeken szemléltethető az agresszivitás anatómiája. Forgatjuk a koponyát, magyaráz, majd a koponyatetőt a világosság felé tartja. Agyunk szilárd csomagolása helyenként papírvékony, átlátszó. A koponyatető, akár egy dinnyehéj, nem vastagabb. Úgy törik, mint a tojás... r- A halottai zavarják?- Nem. Az zavar, ha nem sikerül valamit megállapítanom, és ezért hosszabb ideig kell dolgoznom. Azt szokták mondani, hogy számunkra a halott a „munka tárgya”. Ez embertelenül hangzik. Számunkra a halott egy kérdéshalmazt jelent, amire válaszolnunk kell. Ez az a helyzet, amikor nem azt nézi az ember, hogy kit boncol, hanem, hogy milyen kérdésre kell válaszolni. Ha például a medinai gyermekgyilkosságról van szó, természetesen sajnálja az ember a babát, de ha arra keresi a választ, hogy fejlett, életképes volt- e, nincs idő sajnálkozni. A halottak a legőszintébb emberek. Ők nem hazudnak. Csak én tévedhetek, ők nem vezetnek félre. Ha nem helytálló a megállapításom, abban én vagyok a hibás.- Lehet ezt rutinból csinálni?- Ez nem rutinmunka. A világ legegyszerűbb példájával tudom érzékeltetni: az, hogy hogyan fogom meg az ollót, a csipeszt, a szívet, az rutin. Vagy rutin, ha eltörik az orrcsont, megállapítani a gyógytartamot. De véleményezni, állást foglalni nem rutinmunka. Vannak rutinfeladatok, de ezek technikai jellegűek. Nekünk a rutinon túl kell átlátnunk, ösz- szesitenünk a dolgokat. Évek múlnak azon, hogy mit állapítunk meg. Kollégájának, Ordas Ivánnak igaza volt, amikor leírta: az orvosszakértővel nem lehet vitatkozni. Csak akkor adhatok ki véleményt a kezemből, ha biztos vagyok az igazában. És csak akkor változhat a véleményem, ha új, általam addig nem ismert adatokra derül fény. A hamis szakvélemény adása, ha az szándékos, bűn- cselekménynek minősül. A gondatlanságból elkövetett hamis szakvéleményadás vétség. Ez az igazsággal szembeni teljes elkötelezettséget jelenti. Felmerül bennem a kérdés: ebben a borzolt helyzetben, amikor szokássá vált még azért is felelőssé tenni embereket, mert az elmúlt negyven évben éltek, amikor csoportos hibáztatás folyik, amikor van ismerősöm, aki olvasatlanságát azzal indokolja, hogy az elmúlt rendszer „nem hagyta” őt olvasni, amikor olyan emberek szegényedtek el, akik a légynek sem vétettek, s előbb szégyenkeznek szegénységükön, majd ki tudja, milyen megoldásokra vetemednek, amikor nő a bűnözési arányszám, amikor azt hallom a rádióban, hogy a négy hónapos terhes hajléktalan nő nem tudja, hol fogja megszülni a gyermekét, vajon mennyire vagyunk tudatában a személyi felelősségnek? Megkérdezem.- Nem csak ennek nincsenek sokan tudatában, hanem a kimondott szó erkölcsi és anyagi felelősségtartalmának sem - állapítja meg dr. Papp Géza. - Még nem szoktuk meg... Én ehhez viszonyítva nagyon könnyű helyzetben vagyok. Főnökömmel, dr. Szomo- lai Zoltánnal együtt mindenért, amit teszünk, egyéni felelősséget kell vállalnunk. Itt van például ez a még befejezetlen boncjegyzőkönyv, amit mindkettőnknek alá kell írnunk. És a legtöbb boncjegyzőkönyv a bíróság elé kerül, ott is vállalni kell. Nekem az a szokatlan, ha mások nem vállalják a felelősséget. Színes grafikonokat látok az asztalon. Az öngyilkosok szociológiájával fogalalkoznak dr. Pisztora Ferenc megyei elmegyógyász főorvos felkérésére. Öt év befejezett öngyilkosságait dolgozzák fel.- A magyaroszági öngyilkossági statisztika szerint a „legfertőzöttebb” terület Bács-Kis- kun és Békés megye. Az elmaradottság, magányosság tanyavilága. Tolna megye szerencsére nem szerepel az élvonalban, de ön- gyilkosság azért itt is van. Például 1984-ben 116 befejezett öngyilkosságot tartunk számon. Nem mélyedünk el a témában. Nem lehet mindenben elmélyedni, amihez igazságügyi orvosszakértő munkája szükséges. Legalábbis egy újságíró erre nem elég. Az olvasónak sem lenne meg hozzá a teherbírása. Aki riporterként a maga valóságában kívánja megragadni ezt a jelenséget, annak a gyakorlatban kellene látnia, tapasztalnia a kulcshelyzeteket. Mérlegeljük, hogy el tudnám-e viselni. Megegyezünk abban, hogy el Aztán nem jön össze. Rengeteg a halálos közlekedési baleset. Katasztrofális volt a hétvége. Talán mert sok a gyors nyugati kocsi, a vezetők pedig nincsenek erre felkészülve. Most nincs rám idejük. Lelkem mélyén valami megkönnyebbülés féle mocorog, de azért úgy érzem magam, mintha valaki nem jött volna el a randevúra: Valóság. Harmadik szeánsz- Szokott nézni horrort? Nevet. Csillog a szemüvege. A máskor hihetetlen szellemi koncentrációra valló, átható, komoly tekintet megváltozik.- Nagyon szeretem a horrort. Kimondottam élvezem.- Azért, mert naivnak találja?- Hát igen. Egy-egy nehéz nap után azt szoktuk mondani, hogy horrorrendezők térden állva könyöröghetnének nálunk, hogy adjunk ötleteket. Egyébként vannak nagyon színvonalas, komoly horrorfilmek is.- Hitchcockra gondol?- Például rá. Ő mondta valahol, hogy az emberek a legegyszerűbb dolgoktól jobban félnek, mint a szörnyektől. Például ajtónyikorgástól, ha megfelelően van időzítve, vagy madaraktól... A közönséges horroron jókat szoktam nevetni. Horror. Erőszak. Agresszivitás. Gyilkolás. Mint mindennapi közeg...- Valahogy képtelen vagyok másképp felfogni az emberölést, mint pszichopátiának - kockáztatom meg. - Vagy ez a kényelmesebb megoldás?- Nem minden gyilkos pszichopata - válaszolja, miközben elgondolkodva simogatja a szakállát. Egy nyolcvanéves, mozogni is már alig tudó házaspárt nevelt fiuk vert agyon az ágyukban. Szánalomból. Nem volt elmebeteg. Félpercnyi csend következik. Fel kell fognom, hogy az emberi lélekben az embertelenség mélységeit nem csak a háborodott elme örvénylése töltheti ki.- Van a halottaknak szociológiájuk?- Van. De az a miénk. Az élőké. A legmorbi- dabb esetről, amivel életemben találkoztam,- ez a fénykép tanúskodik. Mutatja. A képen átlátszó reklámszatyorban újszülött csecsemő holtteste. A zacskón felirat: Húsvéti ajándékskála. Újabb csend. Hogy feloldjuk, szóba hozza: érdekes lenne viktimológiával foglalkozni, a lélektan és kriminológia (a bűnözés okait kutató tudomány) határmezsgyéjén vizsgálódó diszciplínával, többet tudni az áldozat szerepéről, esetleges predesztinációjáról. Arról, hogy milyen mértékben vagyunk valameny- nyien lehetséges áldozatok... Megint csak vágni lehet a csendet. Megtöröm.- Hogy áll a vallással?- Ha a kérdést úgy érti, hogy kötelezően a magaménak érzem-e a tízparancsolat erkölcsi kódját, vallásos ember vagyok. Ha mást ért ezen, nem.- És a politika?- Mint a legtöbben, én is csak magánemberként politizálok. Nem voltam, nem vagyok, és várhatóan nem is leszek semmilyen pártnak tagja. Legalábbis így gondolom. Ez majdnem biztos. Ilyen korban az embernek kötelessége politizálni, de nem keretek között. Egyébként szerencsésnek tartom magunkat, hogy ilyen hihetetlenül tömény történelmi korszakot élünk át. Az utóbbi időben rengeteg változás ment végbe a világban. Ehhez képest a világháború egyértelmű, egyszerű dolog volt... Járja a megyét, a tolnai tájat, betört orrcsontok, nyolc napon belül vagy azon túl gyógyuló sérülések, a közlekedés, öngyilkosság, bűnözés áldozatai nyomában, és töpreng. Közben házat épít, ami részévé lesz a tájnak. Epilógus Nehéz szabadulni az élmény rabságából. Aludni lehetetlen. Forgatom a Hamletet. Sha- kespeare-nek a fantáziájában élő alakok mondtak el mindent önmagukról. Az őszinteségük az övé. Shakespeare az, akin keresztül megismerjük az embert. Ennek az orvosnak nap mint nap azt a küszöböt kell átlépnie a megismerésig, amit az erkölcsi igaza tudatában gyilkoló és meggyilkolt Hamlet utolsó szavai jeleznek: „A többi, néma csend.” DOMOKOS ESZTER Fotó: ÓTOS RÉKA
