Tolnai Népújság, 1990. október (1. évfolyam, 152-177. szám)

1990-10-02 / 153. szám

1990. október 2. NÉPÚJSÁG 5 Trianon és a jövő Igazságtalan békediktátum volt, de... 1920. június negyedikén a Párizs melletti Versailles egyik palotájában, a Kis Trianon kastélyban Simonyi-Semadam Sándor kormánya magyar részről aláírja az I. világ­háború utáni békeszerződés Magyaror­szágra érvényes részét. Trianon latinul „há­rom nem”-et jelent egyébként... A békeszerződés megtiltja Magyaror­szágnak az általános hadkötelezettség visszaállítását, 35 000 főben maximálja a haderőt, jóvátételi kötelezettséget ró ki rá, és az úgynevezett történelmi Magyar- ország kétharmad részét a környező ál­lamokhoz csatolja. A trianoni szerződés része volt az átfo­gó versailles-washingtoni békerend­szernek, amelyről Foch marsai, a neves francia tábornok azt nyilatkozta: „Ez nem béke, hanem fegyverszünet 20 évre!” Trianon valójában szentesíti a de facto helyzetet, amely a következőképpen állt elő: 1918. november 25-én Újvidéken a Szláv Nemzetgyűlés kimondja a dél-ma- gyarországi megyék csatlakozását Szer­biához. Fiúmét már október 22-én horvát csapatok szállják meg. Florvátország ok­tóber 29-én kimondja elszakadását Ma­gyarországtól és csatlakozását az alaku­ló szerb-horvát-szlovén királysághoz. November 5-én a szerb hadsereg bevo­nul a Szerémségbe. November 8-án a cseh csapatok átfépik az akkori határt és megszállják Túrócszentmártont, Tren- csént és más településeket. November 9-én a szerbek bevonulnak Újvidékre. November 11-én a román hadsereg bu- kovinát szádja meg. November 15-én magyar csapatok visszaszorítják Po­zsony térségéből az oda betörő cseh csapatokat. November 17-én az osztrák államtanács bejelenti az igényét Nyugat- Magyarországra. A Délvidék november 25-i, már említett elcsatolása az első igazán jelentős terü­leti veszteség Magyarország számára. 1918. december elsején az erdélyi romá­nok nemzetgyűlése Gyulafehérváron ki­mondja Erdély Romániához való csatla­kozását. December 3-án Vix, francia alezredes jegyzékben követeli a Felvidék átadását Csehszlovákiának. December 24-én a román hadsereg bevonul Ko­lozsvárra, egy nappal később a szerbek megszállják a Muraközt. A cseh hadse­reg 26-án Eperjest, 29-én Kassát foglalja el, harcok nélkül. 1919. január elsején Pozsony kerül sorra. Január 12-én Kár­pátalja megszállása veszi kezdetét, csehszlovák csapatok masíroznak Ung- vár utcáin. Tulajdonképpen tehát a trianoni béke- szerződés rögzíti a ténylegesen kilakult politikai-katonai viszonyokat a Kárpát­medencében. Azt is látnunk kell, hogy Erdély egészét nézve, ott már a XVIII. században kiala­kult a román nemzetiségi többség. Erre Kós Károly 50 évvel ezelőtt felhívta a fi­gyelmet! Az erdélyi szászok is a Romá­niához való csatlakozás mellett foglaltak állást 1918. január 8-án. Vagyis többségi döntés alapján szakad el Erdély Magyar- országtól. Csahogy sem Erdély, sem a Felvidék, sem a Délvidék nem egységes terület; többségében, vagy teljesen magyarlakta területek is kerülnek a szomszédos álla­mokba. így az egykori koronázó- és fővá­ros Pozsony, vagy Kolozsvár, Szent László városa Nagyvárad, stb. a magyar kultúra kiemelkedő városai. Egy népsza­vazás, a Woodrow Wilson amerikai elnök által meghirdetett elvek szellemében, nyilván más eredményt hozott volna, mégha Erdély, a Felvidék, vagy a déli te­rületek nagyobbik részét nem is lehetett volna megtartani. Ezért volt a trianoni békediktátum igaz­ságtalan. A történelmi hűséghez hozzá­tartozik, hogy egyetlen állam vezetője nyilvánította ki a világon, ha a magyar nemzettel súlyos igazságtalanság történt a háború után: Szovjet-Oroszország ve­zetője, Lenin, 1920-ban. Az utódát, Sztálint persze nem akadá­lyozta meg abban, hogy 1945 után meg­ismételje az igazságtalanságot, és rá­adásul az addig Csehszlovákiához tarto­zó, de azelőtt magyar területnek számító Kárpátalját bekebelezze. A Tanácsköztársaság és Trianon Ma sokan hangoztatják, hogy Trianon­nal a Tanácsköztársaságért büntették Magyarországot. A mai rendszerváltás idején ez népszerű magyarázat is lehet (verjük el a kommunistákon ezért is a port!), de nem igaz. Az 1919. március 20- án átnyújtott Vix-jegyzék a későbbi tria­noni diktátumnál is súlyosabb feltétele­ket tartalmazott. Pl. a Szeged-Pécs vonal átadását a Szerv-Florváth-Szlovén ki­rályságnak, a Salgótarján-Miskolc vonal átadását a cseheknek, a Tiszántúl kiürí­tését és átengedését Romániának. Károlyi Mihály kormánya ezt az újabb ultimátumot nem fogadhatta el; hadsere­ge viszont nem volt, így lehetősége sem hogy visszautasítsa; ezért lemondott és átadta a hatalmat a szociáldemokraták­nak. Akik viszont egyedül nem merték a felelősséget vállalni, inkább fuzionáltak a kommunista párttal. Történelmi tény, de az angolbarát Károlyi kormányt éppen az angolok és a franciák buktatják meg, be­lehajszolva az országot az első kommu­nista diktatúrába, majd hatalomra segít­ve egy végletekig német orientációjú, an­gol- és franciaellenes rendszert. A Tanácsköztársaság (a vesztes hábo­rú után!) létrehozza azt az ütőképes, 180 ezer fős hadsereget, amely még támadó hadműveletekre is képes lesz északon. Az eredmény: miközben Károlyival nem is tárgyaltak, csak egy alezredes küldöz­gette neki az ultimátumot, most Kun Bélát meghívják Párizsba tárgyalni. El is megy, meg is köti a szerződést. A Tanácsköz­társaság hadseregét olyan tisztek veze­tik (pl. Stromfeld Aurél), akik nem rokon­szenveznek a vörösterrorral, de mindent elkövetnek, hogy az ország további meg­csonkítását megakadályozzák. És ez áll a katonák többségére is. A Tanácsköztársaság bukása után már nem merik újra elővenni a Vix-féle ul­timátumot, így tarthatja meg az ország a Tiszántúlt. A jövő az átjárható határoké Bármennyire is volt igazságtalan Tria­non (amennyiben nem népszavazás döntött az egyes területek hovatartozá­sáról), nem a határrevízió, hanem a nem­zeti- és országhatárok kvázihatárrá való válása, lassú eltűnése hozhatja meg a megoldást. Egy olyan Közép-Európa, ahol nem feszülnek többé egymás ellen a szánalmas béka-egér nacionalizmu­sok, ahol kihal a nemzeti gőg, a gyűlölkö­dés, a sovinizmus mételye. Ahol a horda­szellem, a csordaösztön helyébe az em­beri méltóság becsülete, a nemzetek köl­csönös tisztelete lép. Rotterdami Erasmus írja: „Miért törsz a francia ellen, mint angol? Miért nem állsz inkább az ember mellé, mint ember?" Csak ennek a gondolatnak a jegyében lehet Európa e régiójának égető nemzeti­ségi gondjait megoldani. Tiranon revízió­ja helyett annak „elhalása”, azaz a meg­lévő országhatárok megőrzése mellett azok jelképessé tétele legyen a cél. Ahogy ez már Nyugaton megvalósult. A politika szférájából a történelem lap­jaira kell helyeznünk a kölcsönös sérel­meket, a szerbeknek 1942 „hideg nap­jait” Újvidéken, nekünk a tízezrek életébe kerülő magyarellenes megtorlást a há­ború vége felé ugyanott, a Vasgárda ma­gyarellenes attrocitásait Erdélyben, és a Horthy-csendőrök hasonló „működését” ugyanott a románokkal szemben. „Ele­gendő harc, hogy a múltat be kell vallani” - írja József Attila „A Dunánál” című köl­teményében. Majd így folytatja: „A harcot, amelyet őseink vívtak Békévé oldja az emlékezés, S rendezni végre közös dolgainkat Ez a mi munkánk, s nem is kevés!” GAZDAG LÁSZLÓ Az alapítványok bírósági nyilvántartásba vétele Az 1990. évi I. törvény módosította a Polgári Törvénykönyvnek (Ptk.) a jogi személyek egyes fajtáira vonatkozó kü­lön rendelkezéseit, többek között az ala­pítvány bírósági nyilvántartásba vételé­nek feltételeit (Ptk. 74/A.-74/F. §-ok) 1990. február 1. napjától kezdődően, míg az alapítványok nyilvántartásának ügyviteli szabályait pedig a 12/1990. (VI. 13.) IM sz. rendelet szabályozta. Korábbán adtunk tájékoztatást a Nép­újságban, de az időközbeni alapító okira­tok esetenkénti hiányaira figyelemmel ismét szükségesnek tartjuk az alapító okiratokat készíteni szándékozók, illetve a már működő nyílt alapítványokhoz csatlakozni kívánók figyelmét a lényeges rendelkezésekre felhívni. Magánszemély és jogi személy - kü- lön-külün, vagy együttesen is - tartós közérdekű célra, alapítványt hozhat létre alapító okiratban. Az alapítvány jogi sze­mély, amely a fenti cél megvalósításához szükséges vagyonnal rendelkezik. Az alapító okirat akkor felel meg az előírá­soknak, ha jogi személy cégszerűen aláírja, a természetes személy pedig a gépírással készült okiratot aláírja és to­vábbi 2 tanú igazolja, hogy az aláírás az alapítótól származik. Az okiratban rendelkezni kell az alapít- t- vány nevéről, céljáról, vagyonáról és an­nak felhasználási módjáról, csatlakozási lehetőségről, kezelő szervről, illetve ilyen célra létrehozott szervezetről. Fia az ala­pító okiratban nincs kezelő szerv, vagy szervezet, akkor a bíróságnak kell erről hivatalból rendelkeznie. Ugyanis az ala­pítvány vagyonával a kezelő szerv vagy szervezet gazdálkodik, így a képviselő nevét és lakhelyét is fel kell tüntetni. Az alapítvány akkor szűnik meg, ha az alapító okirat szerinti cél megvalósult, az idő eltelt, a megjelölt feltétel bekövetke­zett, vagy ha a bíróság megszünteti. Az ügyész keresete alapján akkor szüntet­heti meg a bíróság az alapítványt, ha cél­jának megvalósulása lehetetlenné vált, il­letőleg ha jogszabályváltozás folytán a bejegyzést meg kellene tagadnia. Meg­szüntetheti a bíróság az alapítványt ak­kor is, ha a kezelő szerv (szervezet) tevé­kenységével az alapítvány célját veszé­lyezteti és az alapító a kijelölést nem von­ja vissza és kezelőként más szervet (szervezetet) nem jelöl ki. A megszűnt alapítvány vagyonát - az alapító okirat el­térő rendelkezése hiányában - a bíróság a hasonló célú alapítvány támogatására köteles fordítani. Az alapítvány működése felett az ügyészség a reá irányadó szabályok szerint törvényességi felügyeletet gya­korol. Ha a működés törvényessége másképp nem biztosítható, az ügyész a bírósághoz fordulhat. A bíróság határidő tűzésével kötelezi az alapítvány kezelő­jét, hogy az alapítvány jogszabálynak megfelelő működését állítsa helyre és a határidő eredménytelensége esetén az alapítványt megszünteti. Tapasztalataink szerint az alapító ok­iratok természetes személyek esetében nem mindig felelnek meg az okiratra vo­natkozó rendelkezéseknek, ezért szóban vagy írásban a hiányok pótlására felhív­juk az alapítót. Hiányosság az is, hogy kezelőszervet, -szervezetet nem jelölnek meg, illetve vezetőjét név és lakcím sze­rint nem tüntetik fel. Amennyiben a törvényes rendelkezé­seknek az alapító okirat megfelel és az alapító annak egy példányát kérelméhez csatolja, akkor a megyei bíróságnál a so­ron kívüli ügyintézés biztosított. Az alapítványokról a megyei bíróságon nyilvántartást kell vezetni, így az 1990. augusztus 31 -ig elintézett 22 ügyről, illet­ve a további jogerős bejegyzésekről a félfogadási időben (hétfő, kedd, csütör­tök és péntek 9-11 óra, szerdán 8-16 óra között) tájékoztatás kérhető a II. eme­let 209. számú szobában. dr. nyíró Géza, megyei bírósági elnökhelyettes, bírósági főtanácsos A gazdasági vállalkozásokról Vili. A gazdasági társaságok megszűnéséről A gazdasági társaságok alapítására, szervezetére, működésére vonatkozó né­hány alapvető szabály ismer­tetése után sorozatunkat a társaságok megszűnésének eseteire vonatkozó tájékoztatással zár­juk, ezek az esetek pedig a következők: a) Megszűnik a gazdasági társaság, ha a társasági szerződésben (alapszabály­ban) meghatározott időtartam eltelt, vagy ott rögzített más megszűnési feltétel, (pl. egyedi munkára alakult társaságnál a munka elvégzése) megvalósult. Ilyen esetben a társaság a meghatározott idő elteltével, ill. a munka elvégeztével, a ta­gok külön határozata nélkül megszűnik. Annak természetesen nincs akadálya, hogy ezt megelőzően a társasági szerző­dés (alapszabály) módosításával a társa­ság működését határozatlan idejűre vál­toztassák. b) Megszűnik a gazdasági társaság akkor is, ha a tagok - az adott társasági formákra megállapított határozathozatali mód betartásával - abban állapodnak meg, hogy a társaságot jogutód nélkül megszüntetik. A gazdasági társaság a ta­gok kölcsönös és egybehangzó akarat- nyilvánításával, elhatározásával jön létre, nyilvánvaló, hogy ugyanilyen akaratelha­tározással meg is szüntethetik a társasá­got. Ilyen esetben végelszámolásnak van helye, illetve tartós fizetésképtelenség esetében felszámolási eljárásra kerül sor. c) Nem jogutód nélkül, hanem jog­utódlás mellett szűnik meg a gazdasági társaság, ha más társasággal egyesül, abba beleolvad, szétválik, vagy más tár­sasági formába átalakul. Beolvadás esetén csak a beolvadó tár­saság szűnik meg, a beolvasztó társaság jogutód lesz. Szétváláskor egy társaság­ból kettő, esetleg több lesz, egyesülés esetében pedig a társaság úgy határo­zott, hogy megszűnését kimondva egy új, „harmadik” társaságot hoz létre, amely az előző kettőnek jogutódja lesz. Kifeje­zetten átalakulásról akkor van szó, ha az adott társasági forma megváltozik, ezál­tal a korábbitól eltérő alakzat keretében, vagy esetleg nem is gazdasági társaság­ként, hanem pl. szövetkezetként folytatja tevékenységét. d) A korlátolt felelősségű társaság ki­vételével megszűnik a gazdasági társa­ság akkor is, ha tagjainak száma egy főre csökken és hat hónapon belül a cégbíró­ságnál új tagot a társasági szerződés módosításával nem jelentenek be. e) A tagok akaratelhatározásától füg­getlenül szűnik meg a gazdasági társa­ság akkor, ha a cégbíróság a törvényes­ségi felügyeleti jogkörében eljárva a tár­saságot megszűntnek nyilvánítja. Erre a működés törvényességét nagymérték­ben és súlyosan veszélyeztető, vagy is­mételten előforduló olyan jogsértés alap­ján kerülhet sor, amikor a törvényes ke­retek közötti működés biztosíthatónak nem látszik. f) Végül ha a jogi személyiségű gazda­sági társaság tartósan fizetésképtelenné válik, felszámolásnak van helye. Tudni kell, hogy a gazdasági társaság, mint önálló jogalany, a keletkezéséhez hasonlóan jogilag a cégjegyzékből tör­tént törléssel szűnik meg, kívülálló sze­mély ugyanis csak ezáltal képes a meg­szűnésről hitelt érdemlően tudomást szerezni. DR. DEÁK KONRÁD STOP Az elsőbb­ségadás nem szívesség Ez év augusztus hó folyamán a megyé­ben 101 sérüléses közlekedési baleset történt, emberemlékezet óta soha ennyi, 58%-kal több, mint egy évvel korábban. Amíg a balesetek többsége eddig min­dig gyorshajtás miatt fordult elő, ezúttal a legtöbben elsőbbségadási kötelezett­ségük elmulasztása folytán karamboloz­tak. A kirívóbb esetekről lapunk rendsze­resen hírt adott. A legtöbb ilyen szeren­csétlenség útkereszteződésekben, kije­lölt gyalogos-átkelőhelyeken, vagy sza­bálytalan elindulásból eredően történt. A KRESZ világosan előírja, hogy „El­sőbbség: továbbhaladási jog a közleke­dés más résztvevőjével szemben. Azt a jármüvet, amelynek elsőbbsége van, az elsőbbség adására kötelezett nem kény­szerítheti haladási irányának, vagy se­bességének hirtelen megváltoztatására. Azt a gyalogost, akinek elsőbbsége van, az elsőbbségre kötelezett nem akadá­lyozhatja és nem zavarhatja áthaladásá­ban." (I. sz. függelék III. b, pont). A 24. pa­ragrafus (1.) bek. szerint pedig „Aki jár­művel az úttest széléről elindul, az úttes­ten haladó járműveknek... köteles el­sőbbséget adni.” Útkereszteződéseknél az elsőbbséget rendszerint jelzésekkel szabályozzák. Ha a forgalmat rendőr irányítja, az ö jelzései szerint kell közlekedni, az azokkal ellen­tétes jelzések és szabályok nem érvé­nyesek. Ha fényjelző készülék irányítja a forgalmat, a „Főútvonal” jelzőtábla, vala­mint az elsőbbséget szabályozó jelző­táblák nem irányadók. Ha azonban a for­galmat sem rendőr, sem fényjelző készü­lék nem irányítja, akkor az elsőbbség jo­gát a fenti jelzőtáblák határozzák meg. Forgalomirányítás és jelzőtáblák hiá­nyában a járművel elsőbbséget kell adni a jobbról érkező minden jármű és a balról érkező villamos részére. Megkülönböz­tető jelzéseket használó gépjárművek­nek minden járművel, érkezési irányától függetlenül elsőbbséget kell adni. Említést kell tennünk még a sokak által negligált villogó sárga fényről is. A KRESZ 9. paragrafusa (1.) bek. d) pontja szerint „a veszélyes hely jelzésére szolgáló fényjelző készülék: egy (kör alakú sárga fényű) lám­pából áll és villogó sárga fényjelzést ad; ilyen fényjelzést - időszakonként - a jár­műforgalom irányítására szolgáló fényjelző készülék is adhat.” Augusztus 20-án 18 óra tájban Szek- szárdon, a Béla király tér felől érkező személyautó vezetője, aki a Garay tér jár­dájának lánckorlátját „letaroltatta” a főút­vonalon haladó Ladával, két jelzést is fi­gyelmen kívül hagyott. A veszélyes hely­re figyelmeztető, villogó sárga fényt és az „Elsőbbségadás kötelező” jelzőtáblát. Szerény véleményem szerint az ilyen fe­lelőtlen vezetőknek a működő fényjelző készülék tilos jelzése sem lenne elegen­dő, talán csak akkor, ha csapórudas sorompóval működne szinkronban. Az ilyen természetű, egyre több bal­eset ugyanis amiatt keletkezik, hogy so­kan az elsőbbségre vonatkozó szabályo­kat nem ismerik, vagy azok megtartását csupán szívességnek tekintik, s nem kö­telességüknek. Aztán néhányukat az is „megzavarhatja”, hogy - véralkohol- vizsgálati jegyzőkönyvük adataiból kö­vetkeztetve - az elsőbbségadásra utaló jelzéseket olykor duplán látják. PIÁCSEK GYÖRGY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom