Tolnai Népújság, 1990. október (1. évfolyam, 152-177. szám)

1990-10-13 / 163. szám

4 - TOLNATÁJ 1990. október 13. Alsónyéken láttuk Egy ház hét képben írta: Decsi Kiss János, fényképezte: Gottvald Károly Ötletet kaphat valaki, hogy egy valami­kori gabonatárolóból miként lehet mo­dern, korszerű eszközökkel felszerelt konyhát berendezni úgy, hogy ott étkező és a padlástérbe feljáró is legyen. A múlt­ról a megőrzött fagerendák árulkodnak csupán. Ezek új funkciót kapva illeszked­nek a család életébe. Ebben az évben (1990) a sárközi lakodalmas menyasszonya és vőlegénye alsónyéki pár volt. Mirk Istvánék házának belső udvara olyan környezet, ami díszletül szolgált e hagyományokat elevenítő, népművészetet ápoló játékban. Akkor a Cam­pari feliratú napernyők nem voltak a kút és a szalonnasütő körül. Ma senki nem mon­daná meg, hogy az „L” alakú épülethez csatlakozó, kazettás üvegablakos előszoba (télikert) az új tulajdonos ötlete alapján került oda. A henger alakú oszlopok sorában is kevés jel árulkodik az újonnan beépítettekről. A régi kút pikkelyfedését a család saját kezűleg végezte. Mirk Istvánné - mint már említettük - női szabó. Ez helyhez kötött munkát és így ott­honi elfoglaltságot jelent. Úgy alakították családi életüket, hogy ő emellett a háztartást is vezeti. Jelenleg két tanulót foglalkoztat. Az érthető, hogy a városi mozgalmasabb élet után, az alsónyéki hétköznapok csöndje, nehezen elviselhetőnektúnt. Ma már úgy be­szél a sárközi emberekről, mint aki közülük származik. Sikerült közel kerülni hozzájuk és úgy érzi, hogy befogadták őt és családját. Talán jó példa erre az a néni, aki egy szí­vességért tortát hozott cserébe. A lakás berendezése a tágas terekhez igazodik. A nappali, társalgó olyan hely, ahol a régi baráti kör örömmel gyülekezik. * A történet talán ott kezdődik, hogy Mirk István, a Hosszúhegyi Állami Gazdaság ker­tészmérnök közgazdásza és felesége, aki női szabó, vásárolt egy szőlőhegyi tanyát az alsónyéki határban. A férj - ma azt mondjuk „menedzser típus” - olyan ember, aki az egyből kettőt tud csinálni. Örökké mozgó, kissé nyughatatlan és maximális igényeket támaszt mindenkivel szemben. Családon belül különösen így van. Két fia közül csak egyik követi kertészeti érdeklődését, a másik asztalos lett. A legények éppen házasu­landó korban vannak. A házaspár három évvel ezelőtt Alsónyéken, a Templom utcá­ban vásárolt egy öreg házat, hogy közelebb legyen a gazdasághoz. Férj és feleség külföldi útjairól is szívesen hoztak haza régi időkből származó emlékeket, de a hazai ki­rándulásaik során is gyűjtöttek öreg bútorokat, edényeket. Mirk István különös szere­tettel viseltetett a lovak iránt is, így nem véletlen, hogy az előszobába belépőt egy fara­gott láda, kantár és nyereg fogadja. Az alsónyéki ház megevett egy bajait. Nem tréfás mese ez, hanem - amint Mirk Ist­vánné elmondta - valóság. Baján éltek korábban egy minden igényt kielégítő házban, amit akkor adtak el, mikor már biztos volt, hogy Alsónyék lesz új otthonuk. A feleség szerint ma talán nem is kezdenék újra, hiszen annyi gondot és pénzt jelent egy építkezés. Az ő esetükben ennél azért többről van szó. Ősi szokásokkal, hagyomá­nyokkal teli sárközi faluba csöppen egy fiatal emberpár. Megvásárol egy olyan épüle­tet, aminek gazdája fél évszázaddal ezelőtt a módosabb parasztok közé tartozhatott. Nos, Mirk István és családja - a képek is igazolják - méltó örökösévé lett a számukra ismeretlen elődöknek. Nem bontottak le az öreg házban semmi olyan részt, ami a külső homlokzat eredeti formáját megváltoztatta volna. Sőt, igyekeztek apró részletekhez is hűek maradni. Ehhez helyben találtak egy kőművest, akit a faluban egyszerűen csak mesternek szólítanak. Az udvarba belépőt, a gazdasági épületrész felső szintjén, sötétbarnára festett, fara­gott deszkapalánk képe fogadja. Az eredetiek helyreállítása mellett újakat is készített ezekhez az egyik Mirk fiú. A negyvenedik életévét elhagyó Mirk István eddig mindig jó érzékkel tervezett mindent. Úgy dolgozik, hogy a pénz fial­jon munkája során. Négy hold termő sző­lője van, de a frissebb telepítés még várat a gyümölcsözéssel. Ekkora területet ter­mészetesen saját gépekkel művel és egy állandó segítő vincellérrel, no és most ta­nulja kisebbik fia a szőlőtermelést. El­mondásuk szerint ha az irigyeik - miért is ne lennének - tudnák, hogy mindezt hite­lek útján valósították meg, amihez a sző­lőgazdaságukból származó bévétel csak mostanság kezdi fedezni a kiadásokat, nem is nagyon néznének ferde szemmel rájuk. A lószeretetröl a bevezetőben esett már szó. A képen látható csikó a négy ta­gú felnőttebb lócsalád ötödikjeként kö­szönti az érdeklődőket. A lovakkal való foglalatosságban is van üzleti elképzelés, amint megtalálható az egész házban. A most éledező falusi turizmushoz való csatlakozásban a Mirk család alsónyéki háza minden bizonnyal olyan példaadó lesz, amiről - mert még nem kész teljesen a vendégfogadásra - a jövőben még hallani fogunk. Nyílt nap a medinai laktanyában (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A bejáratnál katonás köszöntés. A ke­rítésen belül szémélyit leadni. Nincs ná­lam. Magyarázom ki, és miért vagyok. Szavaim nem hatnak. - Nesze neked, lusta civil! dünnyögöm magamban és lo­holok a kocsihoz. Parancsnoki szoba. A falon óriás poszteren csörgedező patak, az ablakok előtt virágok. Az üveglap alatt térkép. El­mondom jövetelem tárgyát. Ketten is se­gítenek.- A nyílt napon bárki bejöhet a lakta­nyába - kezdi a beszélgetést Csáki Ber­talan százados. - Elsősorban a szülőkre gondoltunk, hogy jöjjenek, lássák és győződjenek meg, hogy hol és milyen körülmények között katonáskodik a fiúk! A környező községekből is várunk ér­deklődőket, mert a pletykaszinten lábra kelt híreszteléseknek és találgatásoknak szeretnénk ezzel elébe menni!- Egy mondattal talán a bázis szüksé­gességéről.- „A laktanya a honi légvédelem részét képezi, mely hivatott arra, hogy a levegő­ben tartózkodó repülőeszközök helyét megállapítsa és ellenőrizze!”- Három éve vagyunk és létezünk! - veszi át a szót Gaján György hadnagy. Katonáink ötven kilométeres körzeten belül kerülnek hozzánk, mondhatnám úgy is, hogy ritka kivétellel Tolna me­gyeiek. Itt kapják meg azt az alapképzést - bár előfordul, hogy másutt kiképzett embereket kapunk! - amivel a bonyolult berendezéseket, a radarokat, működtet­ni és kezelni tudják. Az ismeretek szintjén ennek meg is felelnek, mert konkrét fel­adatokat kell megoldaniuk!- Pillanatnyilag még tizennyolc hónap a letöltendő idő. A szolgálati szabályzat­nak megfelelően kapnak, szabadságot, eltávozást, kimaradást saját kérésre. S azok a fiatalok, akiknek munkája, fegyel­me indokolja, - jutalmul még ezenfelül is meglátogathatják szeretteiket. Az az igazság, hogy engem is elsősor­ban az érdekelt, hogy milyen körülmé­nyek között vannak az ifjak?! Gaján György tiszt úr volt szíves és elkísért. Azt hiszem azzal nem okozok senkinek meglepetést, ha azt mondom, hogy min­den ragyog a tisztaságtól. A folyosó fejmagasságig burkolt. A lépcsőfordulóban fogott el a sárga irigy­ség: a lépcsők vörös márványból. Meg­nézek néhány hálótermet. Mintaszerűen tiszta és megvetett ágyak. Emelet sehol. Középütt kis asztal. Az egyik tele virággal, a másikon sok könyv. Az egyiken csipke­terítő, a másikon szőttes. A falon ízléses képek (ezt a honvédség adta!) szőttesek, faragott néger maszk, makramé, sőt egy bátaszéki tetőcserép sötétbarnára má­zolva! Micsoda szépen mutat a világos falon! Az ablakok mellett mindenütt vi­rágtartók, virággal. A kísérőmtől tudom: ezt mind a fiatalok készítették, vagy hoz­ták, - hogy szűkebb környezetük ottho­nosabb legyen. Aztán irány: a tantermek, a könyvtár, a játéktermek, a kondicióte- rem, a fotólabor, a stúdió. A tv-teremben éppen videóznak a ráérők. A társalgóban két család is beszélget a fiúkkal. Az udvar szép és gondozott park. A magasabb töltésoldalon szilva- és meggycsemeték dacolnak a friss széllel. Mellettük két géppisztolyos kiskatona fut lihegve. Riasztás volt. Kissé távolabb: most készül a pálya a labdajátékokhoz, a távol- és magasugráshoz, kör a súlylö­késhez. De lesz nyújtó és korlát is. Benézek az egyik mérőkocsiba. Ezer­nyi, kétezernyi kapcsoló és mutató. Az ügyelő fején fülhallgató, ezzel kémleli a hangok világát, és figyeli a fénylő képer­nyőt.- A kerítésen kívül pedig egy parkolót építettünk, mert a közel lakó katonák jó része saját autóval, motorral jár haza. Újra az irodában a kellemes és nekem meglepetést okozó körséta után.- A felelősségérzetük még nem for­rott ki - így Csáki Bertalan százados. Vannak néhányan, akik a szabadságról késve érkeznek vissza. Hivatkoznak arra, hogy beállt a főtengely, elszakadt az ék­szíj. De remélem, végül is mindenki meg­tanulja, - ha másképp nem hát a saját bőrén - hogy a katonánál elsődleges kö­vetelmény a pontosság. A tisztikar fiatal, s ez jótékonyan befolyásolja a közérze­tet, így könnyebb a közös hangnem meg­találása, ráhangolódás egymás hullám­hosszára. KONRÁD LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom