Tolnai Népújság, 1990. október (1. évfolyam, 152-177. szám)
1990-10-13 / 163. szám
4 - TOLNATÁJ 1990. október 13. Alsónyéken láttuk Egy ház hét képben írta: Decsi Kiss János, fényképezte: Gottvald Károly Ötletet kaphat valaki, hogy egy valamikori gabonatárolóból miként lehet modern, korszerű eszközökkel felszerelt konyhát berendezni úgy, hogy ott étkező és a padlástérbe feljáró is legyen. A múltról a megőrzött fagerendák árulkodnak csupán. Ezek új funkciót kapva illeszkednek a család életébe. Ebben az évben (1990) a sárközi lakodalmas menyasszonya és vőlegénye alsónyéki pár volt. Mirk Istvánék házának belső udvara olyan környezet, ami díszletül szolgált e hagyományokat elevenítő, népművészetet ápoló játékban. Akkor a Campari feliratú napernyők nem voltak a kút és a szalonnasütő körül. Ma senki nem mondaná meg, hogy az „L” alakú épülethez csatlakozó, kazettás üvegablakos előszoba (télikert) az új tulajdonos ötlete alapján került oda. A henger alakú oszlopok sorában is kevés jel árulkodik az újonnan beépítettekről. A régi kút pikkelyfedését a család saját kezűleg végezte. Mirk Istvánné - mint már említettük - női szabó. Ez helyhez kötött munkát és így otthoni elfoglaltságot jelent. Úgy alakították családi életüket, hogy ő emellett a háztartást is vezeti. Jelenleg két tanulót foglalkoztat. Az érthető, hogy a városi mozgalmasabb élet után, az alsónyéki hétköznapok csöndje, nehezen elviselhetőnektúnt. Ma már úgy beszél a sárközi emberekről, mint aki közülük származik. Sikerült közel kerülni hozzájuk és úgy érzi, hogy befogadták őt és családját. Talán jó példa erre az a néni, aki egy szívességért tortát hozott cserébe. A lakás berendezése a tágas terekhez igazodik. A nappali, társalgó olyan hely, ahol a régi baráti kör örömmel gyülekezik. * A történet talán ott kezdődik, hogy Mirk István, a Hosszúhegyi Állami Gazdaság kertészmérnök közgazdásza és felesége, aki női szabó, vásárolt egy szőlőhegyi tanyát az alsónyéki határban. A férj - ma azt mondjuk „menedzser típus” - olyan ember, aki az egyből kettőt tud csinálni. Örökké mozgó, kissé nyughatatlan és maximális igényeket támaszt mindenkivel szemben. Családon belül különösen így van. Két fia közül csak egyik követi kertészeti érdeklődését, a másik asztalos lett. A legények éppen házasulandó korban vannak. A házaspár három évvel ezelőtt Alsónyéken, a Templom utcában vásárolt egy öreg házat, hogy közelebb legyen a gazdasághoz. Férj és feleség külföldi útjairól is szívesen hoztak haza régi időkből származó emlékeket, de a hazai kirándulásaik során is gyűjtöttek öreg bútorokat, edényeket. Mirk István különös szeretettel viseltetett a lovak iránt is, így nem véletlen, hogy az előszobába belépőt egy faragott láda, kantár és nyereg fogadja. Az alsónyéki ház megevett egy bajait. Nem tréfás mese ez, hanem - amint Mirk Istvánné elmondta - valóság. Baján éltek korábban egy minden igényt kielégítő házban, amit akkor adtak el, mikor már biztos volt, hogy Alsónyék lesz új otthonuk. A feleség szerint ma talán nem is kezdenék újra, hiszen annyi gondot és pénzt jelent egy építkezés. Az ő esetükben ennél azért többről van szó. Ősi szokásokkal, hagyományokkal teli sárközi faluba csöppen egy fiatal emberpár. Megvásárol egy olyan épületet, aminek gazdája fél évszázaddal ezelőtt a módosabb parasztok közé tartozhatott. Nos, Mirk István és családja - a képek is igazolják - méltó örökösévé lett a számukra ismeretlen elődöknek. Nem bontottak le az öreg házban semmi olyan részt, ami a külső homlokzat eredeti formáját megváltoztatta volna. Sőt, igyekeztek apró részletekhez is hűek maradni. Ehhez helyben találtak egy kőművest, akit a faluban egyszerűen csak mesternek szólítanak. Az udvarba belépőt, a gazdasági épületrész felső szintjén, sötétbarnára festett, faragott deszkapalánk képe fogadja. Az eredetiek helyreállítása mellett újakat is készített ezekhez az egyik Mirk fiú. A negyvenedik életévét elhagyó Mirk István eddig mindig jó érzékkel tervezett mindent. Úgy dolgozik, hogy a pénz fialjon munkája során. Négy hold termő szőlője van, de a frissebb telepítés még várat a gyümölcsözéssel. Ekkora területet természetesen saját gépekkel művel és egy állandó segítő vincellérrel, no és most tanulja kisebbik fia a szőlőtermelést. Elmondásuk szerint ha az irigyeik - miért is ne lennének - tudnák, hogy mindezt hitelek útján valósították meg, amihez a szőlőgazdaságukból származó bévétel csak mostanság kezdi fedezni a kiadásokat, nem is nagyon néznének ferde szemmel rájuk. A lószeretetröl a bevezetőben esett már szó. A képen látható csikó a négy tagú felnőttebb lócsalád ötödikjeként köszönti az érdeklődőket. A lovakkal való foglalatosságban is van üzleti elképzelés, amint megtalálható az egész házban. A most éledező falusi turizmushoz való csatlakozásban a Mirk család alsónyéki háza minden bizonnyal olyan példaadó lesz, amiről - mert még nem kész teljesen a vendégfogadásra - a jövőben még hallani fogunk. Nyílt nap a medinai laktanyában (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A bejáratnál katonás köszöntés. A kerítésen belül szémélyit leadni. Nincs nálam. Magyarázom ki, és miért vagyok. Szavaim nem hatnak. - Nesze neked, lusta civil! dünnyögöm magamban és loholok a kocsihoz. Parancsnoki szoba. A falon óriás poszteren csörgedező patak, az ablakok előtt virágok. Az üveglap alatt térkép. Elmondom jövetelem tárgyát. Ketten is segítenek.- A nyílt napon bárki bejöhet a laktanyába - kezdi a beszélgetést Csáki Bertalan százados. - Elsősorban a szülőkre gondoltunk, hogy jöjjenek, lássák és győződjenek meg, hogy hol és milyen körülmények között katonáskodik a fiúk! A környező községekből is várunk érdeklődőket, mert a pletykaszinten lábra kelt híreszteléseknek és találgatásoknak szeretnénk ezzel elébe menni!- Egy mondattal talán a bázis szükségességéről.- „A laktanya a honi légvédelem részét képezi, mely hivatott arra, hogy a levegőben tartózkodó repülőeszközök helyét megállapítsa és ellenőrizze!”- Három éve vagyunk és létezünk! - veszi át a szót Gaján György hadnagy. Katonáink ötven kilométeres körzeten belül kerülnek hozzánk, mondhatnám úgy is, hogy ritka kivétellel Tolna megyeiek. Itt kapják meg azt az alapképzést - bár előfordul, hogy másutt kiképzett embereket kapunk! - amivel a bonyolult berendezéseket, a radarokat, működtetni és kezelni tudják. Az ismeretek szintjén ennek meg is felelnek, mert konkrét feladatokat kell megoldaniuk!- Pillanatnyilag még tizennyolc hónap a letöltendő idő. A szolgálati szabályzatnak megfelelően kapnak, szabadságot, eltávozást, kimaradást saját kérésre. S azok a fiatalok, akiknek munkája, fegyelme indokolja, - jutalmul még ezenfelül is meglátogathatják szeretteiket. Az az igazság, hogy engem is elsősorban az érdekelt, hogy milyen körülmények között vannak az ifjak?! Gaján György tiszt úr volt szíves és elkísért. Azt hiszem azzal nem okozok senkinek meglepetést, ha azt mondom, hogy minden ragyog a tisztaságtól. A folyosó fejmagasságig burkolt. A lépcsőfordulóban fogott el a sárga irigység: a lépcsők vörös márványból. Megnézek néhány hálótermet. Mintaszerűen tiszta és megvetett ágyak. Emelet sehol. Középütt kis asztal. Az egyik tele virággal, a másikon sok könyv. Az egyiken csipketerítő, a másikon szőttes. A falon ízléses képek (ezt a honvédség adta!) szőttesek, faragott néger maszk, makramé, sőt egy bátaszéki tetőcserép sötétbarnára mázolva! Micsoda szépen mutat a világos falon! Az ablakok mellett mindenütt virágtartók, virággal. A kísérőmtől tudom: ezt mind a fiatalok készítették, vagy hozták, - hogy szűkebb környezetük otthonosabb legyen. Aztán irány: a tantermek, a könyvtár, a játéktermek, a kondicióte- rem, a fotólabor, a stúdió. A tv-teremben éppen videóznak a ráérők. A társalgóban két család is beszélget a fiúkkal. Az udvar szép és gondozott park. A magasabb töltésoldalon szilva- és meggycsemeték dacolnak a friss széllel. Mellettük két géppisztolyos kiskatona fut lihegve. Riasztás volt. Kissé távolabb: most készül a pálya a labdajátékokhoz, a távol- és magasugráshoz, kör a súlylökéshez. De lesz nyújtó és korlát is. Benézek az egyik mérőkocsiba. Ezernyi, kétezernyi kapcsoló és mutató. Az ügyelő fején fülhallgató, ezzel kémleli a hangok világát, és figyeli a fénylő képernyőt.- A kerítésen kívül pedig egy parkolót építettünk, mert a közel lakó katonák jó része saját autóval, motorral jár haza. Újra az irodában a kellemes és nekem meglepetést okozó körséta után.- A felelősségérzetük még nem forrott ki - így Csáki Bertalan százados. Vannak néhányan, akik a szabadságról késve érkeznek vissza. Hivatkoznak arra, hogy beállt a főtengely, elszakadt az ékszíj. De remélem, végül is mindenki megtanulja, - ha másképp nem hát a saját bőrén - hogy a katonánál elsődleges követelmény a pontosság. A tisztikar fiatal, s ez jótékonyan befolyásolja a közérzetet, így könnyebb a közös hangnem megtalálása, ráhangolódás egymás hullámhosszára. KONRÁD LÁSZLÓ
