Tolnai Népújság, 1990. augusztus (1. évfolyam, 101-126. szám)
1990-08-11 / 110. szám
1990. augusztus 11. NÉPÚJSÁG 3 Szekszárd-ÉRT Klub Az önkormányzati választási kerületek kialakításáról Még az egypártrendszer idején kezdtünk el keresni olyan módszereket, amivel az akkori tanácstagi körzetek munkáját lehetett volna hatékonyabbá tenni. Bizonyossá vált előttünk ugyanis, hogy a tanácstagi körzetfelosztás eleve hibás, a várost méginkább atomizálja, szétzilálja, mintsem segítené a közösségek kialakulását. Most időszerűvé vált ezeknek a gondolatoknak a közreadása, mert bár Szekszárdon több fórumon elmondottuk, térképen vázoltuk, valószínű, hogy a megye egyéb településein is használható lenne az az alapelv, mely szerint a körzetfelosztást javasoljuk. 1. Hibás az a módszer, hogy egy térképen az utcák vonalában húzzák meg a kerülethatárt, mert mégiscsak abszurd dolog lenne az utca egyik oldalának X, a másik oldalnak Y körzethez tartozni. Ki a gazdája így a csapadékcsatornának, a gyalogátkelőhelynek, vagy épp a telefonnak? Azt tartanánk helyesnek, ha a kerülethatárok minden esetben a kertek végében lennének. 2. Egy-egy körzetet szerintünk úgy kell tekinteni, mint önállóan gazdálkodó kis falvakat. Mi ennek a létalapja? A közterület ugye senki földje, azt bárki úgy szeny- nyezi, úgy pusztítja - hagyja pusztítani másoknak is -, ahogy akarja. Ezzel szemben, ha ezek a falunyi településrészek önállóan dönthetnek bizonyost) fenntartási, fejlesztési pénzekről, és saját környezetük bánja a rongálást, a pusztítást és a drága vagy félig végzett munkát, akkor bizony a lakosság jobban odafigyel arra, hogy mire költik a pénzt, milyen minőségben végzik el a vállalkozók a parkfenntartást, útjavítást, járdaépítést, vízelvezetést... és sorolhatnám még tovább a jó gazda ismérveit. Bánná-e a város ezt a széttagolódást? A központi intézkedési lehetőség csorbát szenvedne- e? Bizony a központi döntések, mint például a Kossuth utca részbeni szanálása, nem történne meg, vagy a Kálvária-dombi szőlőleveles emlékmű nem épülne meg - de ki bánná? Gazdagodnának viszont a szorgalmas emberek utcái, terei. Végül is nem utcákból, terekből, házakból, ablakokból és virágtartókból áll egy város?! 3. Mi tart össze egy faluközösséget? Csak a többé-kevésbé azonos érdekek. Nem azonos az érdeke egy felsővárosi és egy Béri Balogh utcai panellakásban lakónak. Aki ilyen területeket azért „mos össze”, hogy azonos lélekszám legyen egyik és másik körzetben, az hibát követ el, és be nem látható lavinát, torzsalkodást vált ki. Ilyen megfontolás alapján önálló egységnek véljük a: felsővárost, északi kertvárost, Bottyánhegyet, városközpontot, déli kertvárost, Béri Balogh utcát és környékét, a Rákóczi utcától nyugatra fekvő kertvárost, a csatári kertvárost, a városközponttól délnyugatra fekvő, nagyobb részt sorházas városrészt, a Kölcsey lakótelep, Wosinsky utca, Mikes utcai lakótelepet. Ez csak 10 körzet és van lehetőség 14- re. Itt léphet be a lakosszám szerinti mandátum adása. Nyilván a Béri Balogh Ádám utca több mandátummal kell, hogy rendelkezzen, mint a Bottyánhegy. Mi azt gondoljuk, hogy nem kell központilag eldönteni, hogy pl. a Rákóczi út bevezető szakasza vajon a Kadarka utcaiakhoz, vagy az északi kertvárosiakhoz tartozzon-e, hanem meg kell adni a lehetőséget egyes határon lévő utcaközösségeknek, hogy maguk dönthessenek. Legyen figyelmeztetés a körzeti önkormányzatoknak, ha az egyik, vagy a másik utca úgy dönt, hogy kiválik a körzetből, és átmegy a másikba. Természetesen ez az anyagiak átvitelét is jelentené. 4. A polgárok szívesen beleszólnak a közvetlen környezetük alakításába, ha az megfelelően kis lokális környezet alakítására vonatkozik. Ezt klubunk ékesen bizonyította. A körzethatárok kialakításánál tehát nagyon körültekintően kell határt vonni, mert lehet, hogy egy park beékelődik egy családi házas körzetbe, de az a lakótelep alapvető működéséhez szükséges. Nyilván akkor ez a lakótelephez tartozzon. Ezek a gondolatok a Szekszárd-ÉRT Klubban fogalmazódtak meg. Papírra vetette: RÁCZ ZOLTÁN Megfordítani a gazdasági, társadalmi eróziót Anyagilag független tulajdonával az illető településhez kötődő vállalkozói réteg kialakulása alapvető változásokat hozhat és kedvező folyamatokat indíthat meg azokban a falusi térségekben is, amelyek az elmaradott zónákhoz tartoznak - ezt állítja az Agrárgazdásági Kutatóintézet egyik felmérése. Az is igaz viszont - állítják az agrárgazdasági kutatók -, hogy ez a folyamat a kedvezőtlen adottságú elmaradott területeken nehezebben indul meg, és számos késleltető tényező hatására valószínűleg lassabban hat majd és kevéssé látványos eredményeket produkál, mint másutt. Az agrárkutatók Borsod-Abaúj-Zemp- lén megye elmaradott térségeinek helyzetét, az aprófalvas települések sorsát elemezték tanulmányukban. A szakemberek számára meglepő adatokat ez az összesítés nem hozott, ám állításai figyelemre méltóak, mivel sok tekintetben mintegy prognosztizálják a földprogram e térségben várható hatásait. A kutatók szerint a településnagyság szabja meg azt, hogy az ott élő családok mekkora hányadának-van nyilvántartható méretű gazdasága. Minél kisebb településről van szó ugyanis, annál többen foglalkoznak mezőgazdasági kistermeléssel. Az egészen apró falvakban úgyszólván valamennyi család, a nagyobbakban egyre kevesebb, az 5 ezret meghaladó lélek- számúakban pedig már csak minden második. Hasonló összefüggés mutatkozik a település mérete és a szarvasmarhatartással foglalkozók aránya között. A 300-as lélekszámnál kisebb településeken csaknem minden második család tart szarvasmarhát, az 1000 főnél nagyobbakban pedig csak minden 10., vagy annál is kevesebb. Mindez kézenfekvő következtetés, hiszen a kistelepüléseken élőknek kevesebb lehetőségük van arra, hogy a gazdaság más ágazataiban vagy akár a szolgáltatásban találjanak megélhetést. Egy másik adatsor arról tájékoztat, hogy a mezőgazdasági foglalkozásúak aránya és az infrastrukturális ellátottság szoros összefüggésben van. Lényegesen nagyobb számban élnek például az agrárágazatból azokon a településeken, ahol csak minden tizedik lakásban van bevezetett ivóviz, és a lakosság egyéb ellátása is alacsonyabb színvonalú, mint ahol kevesebb a gond az infrastruktúrával. Az adatok szerint kétségbevonhatatlan, hogy a téeszesítéskor végrehajtott tagosítások és a földelcsatolások után maradt pár hektáros átlagos gazdaságméret nem tesz lehetővé olyan méretű gazdálkodást és olyan színvonalú jövedelmet, amellyel a lakosság ellensúlyozni tudná a település egyéb tényezők miatti elmaradottságát; ezen a földreform segíthet. A földtulajdonban bekövetkező változások eredményeképpen létrejövő különböző önállóságú és méretű családi gazdaságok számának szaporodása együtt járhat a földek intenzívebb hasznosításával - állítják a kutatók. Lényegét tekintve hasonló jellegű, de föltehetően magasabb színvonalon megvalósuló folyamatról lesz szó az elkövetkező időszakban, mint ami 1945-ben a földosztáskor megvalósult. Annak egyik keveset emlegetett eredménye a települések népességszámának stabilizálása volt, s föltehetően így lesz ez most is. A szakértők szerint a magángazdálkodás térhódításával nem csökken a mező- gazdasági termelés hatékonysága, hanem éppen fordítva: növekszik. A magángazdálkodás sajátos érdekeltségi rendszerében, egy-egy település adott nagyságú határában, több embert tud eltartani azonos földterület. A föld kihasználtsága az intenzívebb gazdálkodás révén növekszik. Ez magyarázza azt, hogy amíg a KGST-országok átlagában egy állandó mezőgazdasági dolgozó 11 embernek termeli meg az élelmet, addig az EGK-országaiban 36-nak. Nem lenne baj, ha az elmaradott térségek elöregedő, csökkenő népességű, egyre inkább parlagon hagyott földekkel körülvett falvaikban településenként egyelőre csak néhány család vállalkozna egyéni gazdálkodásra - állítják az agrárkutatók -, mert ezek is olyan folyamatot indítanának el, amely megfordítaná e területek gazdasági, társadalmi erózióját. A HIT VILÁGA „Példa mutalja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.” Pál I. levele a korinthusbeliekhez, 14,10. Egyháztörténeti kiállítás Ócsényben Albert Schweitzeremlékmű Budapesten Július 14-én ünnepség keretében adta át az ajándékozó művész, Szokolayné Szesztay Sára a negyedszázaddal ezelőtt elhunyt, „az élet feltétlen tiszteletét” életcéljának valló, hitében és az emberek szeretetében óriássá vált Albert Schweit- zert ábrázoló domborművét a róla elnevezett budapesti szeretetotthonnak. A „legemberibb embert” ábrázoló műalkotást a Schweitzer Albert Otthon falán helyezték el. Katolikus ifjúsági találkozó Ma, szombaton 10 órakor kezdődik a szekszárdi Remete kápolnánál a Tolna megyei katolikus ifjúság találkozója. Az elmélkedést Jeleníts István piarista atya tartja. A sárközi etnikum e jellegzetes községében a parókia két helyiségét rendezték be azokkal a relikviákkal, melyek a gyülekezet dokumentálhatóan 370 éves múltjába engednek bepillantást. Mint Szemerey László lelkipásztor elmondta, a közszemlére bocsátott igen értékes anyag nem több helyről összegyűjtött, hanem az egyházközség tulajdonát képezi. Az egyik szobát a református kulturális emlékek, a másikat a kimondottan egyháztörténeti klenodiumok töltik meg. A belső helyiség ódon levegőt árasztó bútorai arról vallanak, milyen is volt több mint 100 évvel ezelőtt egy lelkészi hivatal enteriőrje. A bemutatóasztalokon kely- hek. A legrégebbi 1734-ből. Kenyérosztó tányérok az 1700-as évekből. Cin boroskannák, közülük is a legpatinásabb az 1600-as időkből. A kelyhek, tányérok mellett egy fekete tokban hordozható be- teg-úrvacsoráztató készlet kelti fel az érdeklődők figyelmét. Kiállították a mindenkori lelkész szolgálati bibliáját is. Ez a Károli Biblia harmadik kiadása 1770-ből. Megsárgult énekeskönyvek, zsoltárok az elmúlt századokból emlékeztetnek az akkoriak hitéletére. Az ,első anyakönyv 1741-ből származik, de itt található Öcsény falu pecsétlenyomata az 1600- as évek végéről. Színesíti a kiállítást a megőrzött dalárdazászló rajta a koronás címerrel, az erdélyi kuruc fejedelmek és az 1848-as forradalom és szabadság- harc nagy egyéniségeinek képmásával. Külön értéke a tárlatnak a volt őcsényi református hadifoglyok Szibériában készített ajándéka az egyházközség részére. A világháborúk a faluban sem kímélték a harangokat. Ágyút öntöttek belőlük, de a fényképeik megmaradtak mementóul. Hogy kik voltak Őcsényben a lelkészek az elmúlt közel négy évszázadban, megtudhatjuk, ha végigolvassuk a falra függesztett névsorokat. De nem kevésbé elgondolkodtatóak a volt református iskola, az ifjúsági szervezetek, a különböző kulturális megmozdulások dokumentumai is, igy a tanítói kézikönyv 1800-ból. Ezek az emlékek csak villanások - jelezte Szemerey László, de mégis fényt, útmutatást adnak számunkra. Mindany- nyiunk közös szellemi, lelki kincsei. Érdemes megtekinteni. LEMLE ZOLTÁN Templomavató Pusztahencsén Áhítat a művészetben Cyránski Mária: Áldott legyen... ízléses meghívó - elején egy régóta áhított épület, az Úr háza látható -, adja tudtul az örömhírt: Pusztahencsén1 a Szentlélek tiszteletére épült új templom szentelési ünnepét 1990. augusztus 19-én délután 4 órakor tartják. Az új templom konszekrálását Mayer Mihály megyéspüspök végzi, s a vezetőség - az egyházközségi elöljáróság - a templomszentelésre mindenkit szeretettel vár. A bajai gyorsvonat Nagydorogon megáll, s a nagyközségből fél 3-kor indul az autóbusz Puszta- hencsére. Az ünnepélyes aktus után este fél 8-kor indul vissza az autóbusz a bajai gyorsvonathoz, ami Nagydorogról 20 óra 6 perckor indul. PUSZTAHENCSEI SZENTLÉLEK TEMPLOM 1990. Szeptember harmadiké - Erdélyben Hogy mit jelentett ez a nap Erdélyben, megérthetjük, ha tudjuk: a csíksomlyói plébánia- templom papja, Gergely István a diktatúra éveiben is - a securita- te zaklatásai ellenére - minden szeptember harmadikára megszervezte áz egész Erdélyt átfogó ifjúsági találkozót. „Csak Jézus az út, az igazság és az élet” - hirdeti a találkozó jelmondata, amit a résztvevők terméskőből raktak ki a Kis- Somlyó északi lejtőjén. Évközi 19. vasárnap A bizalom kényszere A kenyérszaporitás után Jézus „nyomban fölszólította tanítványait, hogy szánjanak bárkába és menjenek előre a túlsó partra.” (Mt 14,22-33) A szentírásfordítások a görög „énen- kaszen” szót így értelmezik: Jézus felszólította tanítványait. A görög szó eredetileg azt jelenti: kényszerítette. Vajon miért volt szükség kényszeríteni őket a bárkába szállásra? A tanítványokban erősen élt a messiási földi ország várása, és a kenyérszaporítás utáni felforrósodott hangulatban, amikor a nép Jézust erőszakkal meg akarta tenni királynak (Jn, 6,14), nem akartak lemaradni Jézus királyságának elindulásáról. De más oka is lehetett a tanítványok húzódozásának. Ismerték jól a Genezá- ret tavát, hiszen halászemberek voltak és bizonyos előjeleit láthatták, vagy érezhették a közelgő éjszakai viharnak. És Jézus ebbe a viharos éjszakába küldte őket, amikor csak nagy fáradsággal tudták megtenni az utat a túlsó partra. Milyen megdöbbentő, hogy a felforrósodott messiási hangulatból ki, és a nehéz munkát jelentő éjszakába bekény- szerítette Jézus övéit. Hisz övéi voltak, ő mondta, mikor rokonai keresték, rájuk mutatva: „Ezek az én anyám, és rokonaim!" (Mt 12,49) Sokszor érezzük és panaszoljuk szomorúan, hogy velünk is így bánik Jézus. A hit átélt perceiből, a vallásos élmények tündökléséből, az Isten közelségének melegéből hányszor parancsol ki bennünket a nyugtalansággal teli viharba, vagy egy fénytelen éjszakába! Ha nem is szívesen, de menjünk, mert ő tudja, miért küld bennünket. És ahogyan hajnalban megjelent a széllel küzdő apostoloknak, úgy jön majd kezet nyújtva utánunk is a küzdelembe, viharba, éjszakába. Bízzunk benne, hogy ismét belép majd életünkbe áldott jelenlétével. Ezt a megrendítő, és lelkünk mélyéről feltörő bizalmat kéri és várja. PÁPAY JÓZSEF Rendszeres zarándokút Mariazellbe autóbusszal 750 forintért Szekszárdról Zomba, Hőgyész, Dombóvár érintésével. Érdeklődni: a 74-16-775 telefonon. (13)
