Tolnai Népújság, 1990. augusztus (1. évfolyam, 101-126. szám)
1990-08-09 / 108. szám
1990. augusztus 9. "ríÉPÚJSÁG 3 Saját spájzban a gabona A gazdaságok nyakán maradhat Városi erőmű Szekszárdon? Kalcsu Miklós a szekszárdi átvevöhelyen az utolsó kilókat igazítja az aknába (Folytatás az 1. oldalról.) Hazánkban is elöbb-utóbb megjelenik a világpiaci árstruktúra, amely az energia terén egyértelműen áremelkedéseket hoz. Elég, ha arra utalunk, hogy a szovjet olajat.jövőre már dollárért kapjuk, de a jelenlegi közel-keleti események is aggodalomra adnak okot, mert tartós olajár-emelkedést idézhetnek elő. Ugyanakkor a tröszt a fogyasztók Számára elfogadható árakat szeretne elérni, ezért kutatja új műszaki megoldások alkalmazásának lehetőségeit. Az MVMT-t ellátási kötelezettség terheli és pénzét ott invesztálja új energiatermelő egységek létesítésébe, ahol ez a legolcsóbban megoldható. Ezért a villamos-energiát is termelő fűtőmű megvalósítására a jövőben esetleg valamilyen társaságot hoznak létre a VGV-vel közösen. Dr. Gerse Károly műszaki tanácsadó a szóba jöhető megoldásokról adott tájékoztatást. A jelenleg működő alaperőművek mintegy 25-35 százalékos hatásfokkal hasznosítják a tüzelőanyagok energiáját, míg a kombinált megoldással 80- 90 százalék is elérhető. Persze, minél magasabb a hatásfok, annál bonyolultabb technika kell hozzá, ami a beruházási költségeket emeli. Természetesen - mivel Szekszárdon a vezetékes földgáz rendelkezésre áll - gázturbinás erőműről van szó, amely az áramot termeli és a kijövő füstgázok energiáját, valamint egyéb hulladékhőt lehet különböző megoldásokkal hőszolgáltatásra, vagyis távfűtésre, melegvízellátásra felhasználni. A városi erőmű csúcsteljesítménye mintegy 20 megawatt körül alakulna, és az MVMT kétezerig 6-700 megawattnyi ilyen, hőszolgáltatással kapcsolt teljesítményt szeretne létesíteni Magyarországon. A Szekszárdon megkezdődő vizsgálat modellértékű, illetve az erőmű referenciaberuházás lehet, ha magvalósul. Lengyel Gyula hozzáfűzte, hogy ehhez a gazdasági feltételek nem éppen a legkedvezőbbek, de mindenképpen szükség van ilyen kis, rugalmas energiatermelő egységek létrehozására. Sajnos a gazdasági számításokat nehezíti, hogy nem ismertek sem a tüzelőanyagok jövőbeli árai, sem a villamos energia fogyasztói ára, amely a kormány árpolitikájától függ. Ráadásul a beruházás megtérülését veszélyezteti a rendkívül magas bankkamat is, amely legfőbb gátja lehet az elképzelés megvalósulásának. A jövő azonban mindenképpen a lokális megoldásoké, a városokban jelenleg üzemelő, rossz hatásfokú, drágán termelő fűtőműveket fel kell váltani korszerű, kombinált üzemű erőművekkel.-áaTúlzott óvatosság? Mindenesetre tény, hogy egyes Tolna megyei gazdaságok megszegve szerződéses kötelezettségüket, nem, vagy az igédnél kevesebb gabonát adtak le idén a gabonaforgalmi vállalatnak. Főleg a dombóvári és a tamási járásból érkezett aránytalanul kevés kenyérnekvaló, szemben a szekszárdi, paksi és bonyhádi kerületekkel, ahonnan rekordmennyiséget szállítottak. Ennek ellenére a teljes éves előirányzat nyolcvan százalékát, összesen 153 ezer 326 tonnát már felvásárolt a gabonaforgalmi. S több ríiint 20 ezer tonnát az uszályok már el is vittek a jelenlegi legnagyobb importőr Szovjetunióba. S mivel a szemek minősége jó, az átvett mennyiség túlnyomó részéért a tavalyinál többet, 590-600 forintot fizetett partnereinek a vállalat mázsánként. Az eddig beérkezett mennyiségnek közel a duplája termett a megye gabonatábláin,, de a magasabb árakra számítva illetve az aszály következtében várható gyengébb kukoricahozam miatt takarmányozásra visszatartják a téeszek. Ez azonban csak részben indokolt, s mint Bräutigam Konrádtól, a megyei gabonaforgalmi vállalat megbízott igazgatójától hallottuk, veszélyes is. Ez év januárjától ugyanis a gabonaipar felvásárlási kötelezettsége megszűnt, s így az is előfordulhat hogy a terményüket később kínálóknak nemet mondanak. Mivel pedig az exportlehetőségek igencsak korlátozottak, előfordulhat, hogy a gazdaságoknak esetleg nyakán marad a gabona.- esi - kpm A fő ellenség: az infláció A munkanélküliség és a gazdaságszerkezet Politikai sérelmek - anyagi kárpótlás Mennyit érnek az elvesztett évek? Beszélgetés Kiss Gyula tárca nélküli miniszterrel a Kárpótlási Hivatal megalakulásáról Vannak olyan nézetek, miszerint az infláció kevésbé veszélyes, mint a munka- nélküliség, valamint hogy a veszteséges termelés még mindig kifizetődőbb, minta nem rentábilis üzemek bezárása. Az érvek a következők:- a veszteséges üzemben dolgozó még mindig produktívabb, mint az egyáltalán semmit sem termelő munkanélküli, akit a társadalomnak el kell tartania;- az inflációhoz nagyon szépen hozzá lehet szokni, míg a munkanélküliség mindenképpen demoralizál, és az utóbbi jelent nagyobb politikai veszélyt;- az infláció igazságosabb, mert az egész társadalmat egyformán sújtja, míg a munkanélküliségre ez nem áll fönn. Valójában mindhárom érv hamis. Nézzük az elsőt! Magyarországon a termelés önköltségéből átlagosan 10-12% a munkabér és a bérjellegű egyéb költségek részaránya. Ez is mutatja egyébként, hogy nem az „elszaladó” bérek okozzák az inflációt, ahhoz ugyanis túl kicsi a súlyuk. Ha a béreket húsz százalékkal növeljük, az még mindig csak két százalékkal emeli a költségeket. Magyarországon a 30 százalékos infláció - ha csak a bér- emelkedés okozná - évi háromszáz százalékos bérnövekedést követelne meg. lEttől azért még messze vagyunk... Ha a veszteséges tevékenységet felszámoljuk, úgy az eredeti költség 10-12 százaléka marad elvileg, amit nem tudunk megtakarítani, mert ebből kell finanszírozni a munkanélküliséget. Valójában ennél is kevesebbről van szó. Nem minden dolgozó kerül ugyanis automatikusan a munkanélküliek listájára. Sokan korkedvezménnyel nyugdíjba mennek, másutt mégiscsak találnak állást stb. Másrészt a munkanélküli-segély nem éri el a bér száz százalékát, és a munkanélküliek egy része képes folytatni valamilyen gazdasági tevékenységet a segély folyósításának időtartama alatt is. De nézzük, hogyan szokik hozzá a társadalom az inflációhoz! A túlzottan nagy ütemű-általános áremelkedésre a válasz mindig egy védekezőreakció, amelynek következményeként a társadalom termelő organizmusból üzletelő-seftelő egyének szervezetlen masszájává válik, ahogy ezt Jugoszlávia és Lengyelország példája is bizonyítja. Jelentős rétegek szakadnak ki a produktív termelés szférájából és kerülnek a gazdaság szürke és fekete zónájába, ahol nem értékek termelése, csupán újraelosztása folyik. A munkanélküliség ellenben nem vezet ehhez az általános elkalmárosodáshoz önmagában. Végezetül nem igaz, hogy az infláció lenne az igazságosabb, mert nem igaz, hogy mindenkit egyformán sújt. Az infláció a struktúrakonzerválás eszköze Ahol bárki árakat emelhet kontroll nélkül, ott a hanyag munka, a csapnivaló gazdálkodás, az alacsony színvonal az általános áremelkedés jótékony homályába burkolózhat. A költségek növekedését át lehet hárítani a fogyasztóra, akkor is, ha ez a fossz teljesítmény eredménye. A dotációk leépítése nagyon kívánatos, azonban ennek szinte egyedüli módszere lett nálunk a dotáció mértékének megfelelő áremelkedés. Senkinek nem jut eszébe megvizsgálni, hogy vajon a dotáció oka nem éppen a csapnivaló gazdálkodás volt-e? Ez a gyanú már csak azért is jogos ilyen esetben, mert az állami támogatás olyan védő-óvó üvegházat jelentett, amely közegben virágzott a pazarlás, a trehány munka, az érdektelenség, a költségérzéketlenség. Általában a veszteséges, alacsony hatékonyságú termelés egybeesik anyers- anyag- és energiaigényes ágazatokkal, ezért ezek leállítása drasztikusan csökkenti az energia- és nyersanyag-felhasználást és -importot, tehát eleve a külkereskedelmi mérleg javulása irányában hat. Vagyis a veszteséget termelő sokkal inkább rontja a nemzetgazdaság általános hatékonyságát, mint a semmit sem termelő. Az infláció oka Természetesen azt el kell fogadnunk, hogy az infláció elleni küzdelem nem lehet öncélú. A pénzromlás csak a gazdaság reálfolyamatai torzulásának felszíni megjelenése, indikátora. Ezért az alapbajt kell kezelni és nem a lázat. Az infláció oka az elavult gazdasági makró- szerkezet, amely nem képes megfelelni a kor követelményeinek. A makrostruktú- raváltás tehát az általános gyógyír, amely megszünteti a krónikus pénzhígulást is. Ez az orvosság azonban nemkívánatos mellékhatásokkal is jár, mint például a gyárbezárás, a munkanélküliség. Azonban ezt nem fölvállalni annyit jelent, mint a betegnek nem beadni a gyógyító injekciót, arra hivatkozva, hogy nem akarunk a tűszúrással fájdalmat okozni. A kérdés csupán az, hogy mennyiben tudjuk csökkenteni a gyógymód fájdalmas mellékhatásait. A nemzetközi tapasztalat Az elmúlt 10-15 év bebizonyította, hogy csak azok az országok képesek kikeveredni a válságból és a prosperálás útjára lépni, amelyek felvállalták a radikális gyógymódot, végrehajtották a makrostruktúra-váltást, aminek lényege, hogy a gyárkéményes ipart felváltotta a „fehérköpenyes” ipar; vagyis azok az országok, amelyek az inflációt tekintették a fő ellenségnek a munkanélküliséggel szemben. Ugyanis az infláció hatékony kezelése egyben az alapbaj hatékony kezelését is jelentette, tudniillik az elavult gazdaságszerkezet átalakítását. Bármennyire furcsa, de először egy radikális termeléscsökkenésnek kell bekövetkeznie a gyógyulás útjára lépett országban, azaz le kell épülniük a gazdaságtalan, a konzervatív termelő ágazatoknak. Csökken a termelés, felszökik a munkanélküliség, vagyis a műtét utáni sokkról van szó. Csak ezután fognak felszabadulni azok az erőforrások, amelyek eddig az elavult struktúra működtetésére voltak elpocsékolva, s amelyek mostantól a húzó- és csúcságazatok fejlesztésébe fognak beáramolni. A mellékhatások tompítása A nemzetközi tapasztalat arra is rámutat, hogy a struktúraváltás káros mellékhatásai tompíthatók, átgondolt gazdaságpolitikával. El lehet kerülni a nagyarányú, krónikus munkanélküliséget a kis- és középvállalkozások felfuttatásával, jól működő és vállalkozásbarát pénzügyi (adóügyi, hitelügyi) politikával, infrastrukturális beruházások beindításával. Sajnos a jelenlegi kormányzati politika még mindig inflatorikus hatású a deklarált célok ellenére. A dotációk leépítése kizárólag áremelések útján valósul meg, olyan áremelésekre is sor kerül, amelyek egyértelműen tovagyűrűző inflációs hatást váltanak ki. (Pl. a benzináremelés.) Félő, hogy a vállalatfelszámolás helyett továbbra is a „szanálás” lesz a bűvös szó, ami csupán a struktúrakonzerválás szinonimája. Tulajdonforma-váltás esetén az állami vállalat adósságait egyszerűen leírják és így a tulajdonreform nem a szerkezetváltást szolgálja, hanem ellenkezőleg: a további szerkezetkonzerválást. A nyugati tőke örömmel fogja kihelyezni saját környezetszennyező, energia- és nyersanyagfaló kapacitásait hozzánk ha mi belemegyünk ebbe az őrültségbe. Meg kellene végre értenünk hogy az undorító csukamájolajat le kell nyelnünk akármeddig kerülgetjük is. Minél előbb, annál jobb! A további elodázó, halogató magatartás sehová sem vezet Sajnos azt kell látnunk, hogy tovább folytatódik az ország rohamos ütemű eladósodása, szinte győzelmi jelentésként közli a tömegkommunikáció az újabb és újabb hitelfelvételeket. Pürruszi győzelem ez, nemzedékek fogják a terheit nyögni. GAZDAG LÁSZLÓ (Folytatás az 1. oldalról.) Ebbe az intézményrendszerbe illeszkedik a fogva tartás idejének szolgálati időként történő elismerése is. Ezeknek az intézkedéseknek egy része már az előző kormány nevéhez fűződik, azonban ebben a tevékenységében egyfajta állandó lépéskényszer volt a jellemző. Mindig csak egy részterületet szabályozott. Mi most úgy gondoljuk, hogy politikamentesen, egységes elvek alapján az egész kérdéskört kezelni kell. Egyéni kérelem alapján- A Kárpótlási Hivatal milyen módszer szerint végzi a munkát, hivatalból vagy döntően egyéni kérelmek alapján jár el?- Azt a kérdést, hogy milyen sérelmek után kik kaphatnak kárpótlást, a megalkotandó kárpótlási törvényben kell rendezni. Ehhez képest működik a Kárpótlási Hivatal, mint új, országos hatáskörű államigazgatási szerv; szervezetileg a tárca nélküli miniszter, jelen esetben az én felügyeletem alatt. Ötvenfős apparátussal működő szervezetről van szó, amelynek élén az elnök áll. A hivatal a Belügyminisztérium épületében van, a minisztérium technikáját használja a munka végzéséhez. Munkáját a sérelmet szenvedettek kérelmei alapján végzi, ezeket a kérelmeket bírálja el a Kárpótlási Hivatal. Tehát konkrét kérelemre indul meg az eljárás és megy végig azon a procedúrán, amelynek eredményeként megállapítható a kárpótlás összege.- Államigazgatási szervről lévén szó, kapnak-e valamiféle betekintést, netán beleszólási jogót a politikai rehabilitáció ügyét felkaroló különböző társadalmi szervek?- Ez valóban lényeges kérdés. A hivatal mellett, szándékaink szerint, föl kívánunk állítani egy társadalmi bizottságot. Ez a társadalmi bizottság a sérelmet szenvedetteket tömörítő szervezetek által delegált tagokból állna. Jelenleg konzultálnak, hogy milyen elvek alapján álljon föl ez a bizottság, hogy miként tudnánk bekapcsolni magukat, a sérelmet szenvedetteket is.- Ez a párbeszéd, feltételezem, ma sem mentes a szenvedélyektől. Hiszen a kárpótlásra szánható költségvetési keret mindenképpen szűk ahhoz, hogy a sérelmet szenvedők teljes kártalanítást kapjanak.- A rehabilitációt korlátozza, hogy mit bír el jelenleg az államháztartás. Ez nyilván az összegeket is meghatározza, de ami természetesen a kérelmek számától is függ.- A Kárpótlási Hivatal majdani gyakorlatában mennyit ér egy elvesztett év? Habár tudjuk, hogy ezt forintban aligha lehet kifejezni. Igazodik-e a kárpótlás az egyéni kereseti lehetőségekhez vagy pedig egy társadalmi átlagot vesznek alapul?- Igyekszünk objektív módon meghatározni ezt, ellenkező esetben teljesen kezelhetetlenné válna a probléma. Jelen pillanatban komolytalan lenne konkrét összeget mondani. Az azonban biztos: amikor dönteni kell, alapvetően a kiesett jövedelmet igyekszünk kárpótlás címén nyújtani mindazoknak, akik meghatározott időtartamra elestek a jövedelem- szerzéstől. Bizonyítékok kellenek- Kell-e dokumentálni, hogyan kell bizonyítani a kérelmezőnek az elszenvedett sérelmet? Be kell-e szerezni például az ítéletmásolatot?- A jogsérelmet bizonyítani kell. A bizonyítást a kérelmezőnek csatolnia kell a kérelméhez. Ebben az esetben nem lesz különösebb gondja a hivatalnak. Ellenkező esetben a magyar jogrendben ismert szabad bizonyítási rendszer szabályai szerint járnak el. Tehát az okiraton kívül bármely más módon is bizonyítható a kérelmező sérelme, jogosultsága. Azt hiszem, természetes dolog, hogy a döntéshez, a határozathoz bizonyítékra mindenképpen szükség van.- Kell-e várni a kérelem benyújtásával a hivatal formális megalakulásáig, szeptember 1-jéig? S mit tanácsol a miniszter a vidék lakosságának? Kaphatnak-e ügyükben lakóhelyükhöz közel is tanácsot?- Ne várjanak! Már azért sem mondhatnám ezt, mertjelen pillanatban is több mint 170 ezer kérelmet tartunk nyilván a Belügyminisztérium igazgatási osztályának rehabilitációs alosztályán. Jelen pillanatban is érkeznek ilyen kérelmek, melyeket már iktatnak, rendszereznek, tehát előkészítenek a későbbi elbírálásra. Ami a vidéki lakosságot illeti, számunkra is fontos, hogy a hivatalról tudjanak az országban. Jelen pillanatban azonban nem áll a szervezettségnek azon a szintjén, hogy vidéken is fogadhatná a kérelmezőket. Csak most történik meg a hivatal vezetőjének a kinevezése, s ezt követően épül ki szervezeti értelemben is a hivatal. Azt azonban indokoltnak tartom, hogy a Kárpótlási Hivatal összefüggő információkhoz a politikai meggyőződésük miatt sérelmet szenvedett állampolgárok mind a fővárosban, mind vidéken, hozzájussanak. BODNÁR LAJOS
