Tolnai Népújság, 1990. augusztus (1. évfolyam, 101-126. szám)

1990-08-04 / 104. szám

4 - TOLNATÁJ 1990. augusztus 4. Mottó: Sokan közülünk akkor kez­denek el dolgozni, amikor mi, a nagy többség nyugovóra térünk. Ök meg­fordították a napot, mert munkájuk, hivatásuk ezt kívánja tőlük. A megfor­dított élet egészségüket, családi éle­tüket is nagy próba elé állítja. Csilla­gok ők, az éjszaka csillagai. Sosem hullanak le csak néha nagyon-nagyon elfáradnak. Nyomda A fülsiketítő gépzajban gyerekes kí­váncsisággal figyelem a mester és mun­katársai minden mozdulatát. Itt készül hát az újság. A papírra vetett gondolatok, a jó és rossz hírek, napi életünk eseményei­ről, művészetről, politikáról írottak, végső mindenki által olvasható formába öntése. Nyomda. Rotációs gépterem. Síknyo­mógépmester. Ez a pontos munkahelye és foglalkozása Hajdú Istvánnak, aki nem hiába választotta a szerdai napot beszél­getésül. Látnivaló van bőven. A gépte­remben a zaj óriási, ott az összeszokott éjszakai csapat szemrebbenésből is érti egymást, mi a rövidebb szünetekben a beszélgetést az udvarban folytatjuk.- Milyen újságok kerülnek le a gépről ma és milyen példányszámban?- Szerdai napokon illetve éjszakán két újság kerül ki a kezünkből, a Tolnai Nép­újság 33 500 példányban és a Tolnai Extra 44 000 példányban. Ezeken a na­pokon érezhető, hogy a csoport össze­szokott, jó szakembergárdából áll, hisz az újságok nagy része már éjfél előtt a Akik megfordították a napot Az éjszaka csillagai postakocsikra rakva indul, hogy reggel minden olvasó időben kaphassa meg kedvenc lapját.- Hogy lehet bírni ezt az örökös zajt, forró levegőt, a papírport, hisz ezek az egészségre mind nagyon ártalmasak?- Tűrőképességtől is függ, megszokástól is. Sokan men­tek el innen azért mert nem bír­ták az állandó és nehéz fizikai munka mellett még a zajt is. Használunk füldugót, ami segít elviselni. A meleg ellen sajnos semmit sem tehetünk, rossz a gépterem szellőzése.- Mióta dolgozik ezeken a gépeken?-1976 óta vagyok gépmes­ter, ezeket a gépeket akkor kaptuk. Bár nem a legsikerül­tebb konstrukciók, technikai­lag ezeknek az újságoknak az előállítására megfelelők.- Mióta dolgozik a nyom­dában, hisz mint az előbb mondta már 1976-ot meg­előzően is itt volt.- Jövőre lesz 20 éve. Érett­ségi után itt tanultam szakmát, majd letet­tem a gépmesteri szakvizsgát.- Mit jelent önnek az állandó éjszakai munka? Hogyan osztja be napjait, hisz az ilyen felelősségteljes fizikai és szellemi munkát csak alapos pihenéssel lehet hosszú távon végezni.- Kezdetben örültem ennek az idő­beosztásnak, fiatalabb voltam, jobban bírtam az éjszakázást. Sokat lehettem napközben együtt a fiammal. Megszok­tam. Voltak nehéz időszakok, szerencsé­re a gépeken jelentkező kisebb hibákat - műszerész lévén - meg tudtam javítani. Azután amikor jött a Dátum, a feladatok megnövekedtek, néhány dolgozó el­ment, az újak nem bírták a megterhelést. Rengeteget idegeskedtem abban az idő­ben, ami aztán meg is hozta az „eredmé­nyét” egy gyomorfekélyt, amit meg kellett műteni.- Számomra aki csak vendégként va­gyok itt, a festékesdobozok, a zakatoló hengerek, a pillanatokra látható lemezek a betűk ezreivel, a hatalmas papirgörge- teg ahogy hófehéren felkerül a gépre és mind színesebben, mind telitettebben ro­han tovább útján, csodálatos élmény. Ön, aki 14 éve ugyanazokat a határozott mozdulatokat végezve „parancsol” en­nek a gépóriásnak jelent e még sikerél­ményt egy-egy ledolgozott műszak?- Rabszolgamunka, viszonylag gyen­ge minőségű anyagokkal, jó minőségű újságot előállítani. Sikerélmény? Talán inkább megelégedett fáradtság, amikor az utolsó szám is lekerül a gépről. Meg­szűnik a feszültség, hisz az utolsó pilla­natban is történhet valami. Márpedig az újságnak mindennap meg kell jelennie. Bármi történik is.- Hogy alakulnak a nappalai, mivel tölti szívesen szabad idejét, mi az amivel a legjobban kipihenheti fáradságát?- Sajnos a nappali alvás nem az igazi. Annál is inkább, mert az emberben egész nap benne van a feszültség, hogy este menni kell dolgozni. Megpróbálom úgy beosztani a napjaimat, hogy jusson idő a fiamra, aki a Rózsa Ferenc Szakközépis­kolába jár és szinte ugyanazok a tanárai akik annak idején engem is tanítottak. Szeretek horgászni, a háztartásba is be­segítek, a szőlőben már kevesebbet, az édesapám csinálja. Főzni viszont nagyon szeretek, ha van rá időm. A televízió, a mozi, az esti szórakozások kimaradtak az életemből, helyette olvasok. * A gépek zakatolása végigkíséri beszél­getésünket, a nyomda udvarában megszo­ruló forró nyári levegő alig enyhül az éjsza­ka folyamán. Az újságot szertehordó kocsik megrakodva indulnak útnak. Hajdú István gépmestertől ajándékba kapott két újságot - mint a nyomdászok munkájának nagy tisztelője - köszönettel megőrzőm. SAS ERZSÉBET Pilátus a credóban Sárosi Pál, a kitüntetett Sohasem voltam horgász, de amikor itt, Hőgyészen alakult az egyesület, je­lentkeztem tagnak, s aztán amint a titkár­ság került szóba, valaki bedobta az én nevemet. Belecsöppentem, mint Pilátus a credóba - mondja Sárosi Pál, miközben a nyári hőségben a levegős, hűs tera­szon beszélgetünk.- Jó, hogy így alakult a dolog, vallja sok hőgyészi pecás -, hiszen nagyon sokat nyertek a 69 éves, ám a fiatalokat meg­szégyenítő lendülettel dolgozó, jó szer­vezőkészséggel rendelkező Pali bácsi­val. Az utóbbi nem véletlen, hisz 1949-től az anyaggal, pontosabban az anyagbe­szerzéssel áll(t) kapcsolatban, s vallotta, olyan nincs, hogy valamit nem lehet megkapni. A lényeg, időben érjen oda és ő legyen az első. Nos, azt a rengeteg tapasztalatot, amit az évek során szerzett, mentette át a hor­gászmozgalomba. Nagyon sokat fejlő­dött négy év alatt a hőgyészi egyesület, rengeteg munkát végeztek: helyrehozták a közösségi épületet, bevitték oda az ivó­vizet, kiépítették a horgászállásokat, facsemetéket ültettek, megerősítették a gátat, rendbe tették a tavakat körülvevő utakat, két hete új tölgyasztalokat állítot­tak le, jól halad az ifjúság nevelése és még sorolhatnánk. Mindebben - a gazdaság vezetőinek és a tanácselnöknek segítsége mellett - nagy szerepe volt Sárosi Pál szervező- készségének, ismereteinek, üzleti ér­zékének. * A ritkuló ősz hajú, szemüveges, kissé tempós beszédű, egyenes tartású, logi­kusan gondolkodó Pali bácsival azért ülünk a teraszon, mert hírt kaptunk, ki­tüntették. Olyan elismerések birtokosa, amiből nem nagyon van Magyaror­szágon.- Az erlangeni sporthorgász egyesü­lettől kaptam, amiért összehoztam egy találkozót -, mondja és mutatja a mű­anyag dobozba tett jelvényeket. Az aranyat az idén, az ezüstöt tavaly, a bron­zot, az egyesület jelvényét, amivel tagjuk­ká fogadtak, azt pedig tavalyelőtt adták. Házigazdánk német nyelvű levelet vesz elő, a napokban érkezett, mondja - és fordítani kezdi. Megtudjuk, sok él­ményben volt része a német csoportnak hazánkban, nemcsak a barátság, a ver­seny adta élmény, a szívélyes fogadtatás is a hőgyésziekhez köti őket. Pali bácsi szervezőmunkáját ma is emlegetik, szól az elismerés, s aztán arról ir az egyesület elnöke, hogy jövőre újra jönnének kilen­cen, utána évben pedig az egyesülettel egy újabb cso­porttal érkeznének és szeret­nék, ha az ellátást és a prog­ramot Pali bácsi szervezné meg. Ezután egy másik levél is előkerül, ezt az eckentaliak küldték, s az áll benne, hogy a helyi Sport SE szeptember 25-én tartja fennállásának 10. évfordulóját, s ebből az alkalomból rendezendő programon szívesen látná­nak négy hőgyészi pecást - természetesen fedeznék a költségeiket is. Ez egy nem­zetközi horgásztalálkozó lesz, franciák részvételével. Arról is szól a levél, hogy sze­retnék a kapcsolatot tartani a hőgyésziekkel. Ezután adódik a kérdés: hogyan találtak egymásra a Tolna megyei település pe- cásai és az erlangeni horgá­szok.- Van egy közös barát, aki minden év­ben Hőgyészen van, itt horgászik. Kupát is ajánlott fel - közli házigazdánk. - Ta­valy elhozta magával Hans Van der Heidt, az erlangeniek vezetőjét, aki jól érezte magát nálunk, s megkérdezte, eljöhetnék- nek-e ide az idén. Aztán jött az a helyzet, amiről írásunk elején már szóltunk: Pilátus és a credo...- Vezetőségi ülésen szó volt a dolog­ról, aztán rám maradt a szervezés. Senki nem szólt bele. Ez talán szerencsém is volt - gondolkodik hangosan Pali bácsi. - A levelezésben Molnár Sándor segített, kiválóan tud németül, de ezzel nem feje­ződött be az egész. Amikor aztán idejöt­tek májusban, nálunk az egyesületben mindenki összefogott. Összejött az egy­ség. Első nap fogadtuk őket, másnap horgászverseny volt - ők is, mi is adtunk díjakat -, s a szerencse sem pártolt el mellőlünk: még a 32. helyezett is 2 kiló 80 deka halat fogott, az utána következő napon Budapestre kirándultunk... * Végül is - azt igazolják a köszönő, elis­merő sorok - jól sikerült a hőgyészi pe- cástalálkozó, állapítjuk meg ismét, majd visszakanyarodunk a kitüntetésekhez.- Ha az erkölcsi oldalát nézzük, akkor mit jelent ez Pali bácsinak? - érdeklő­döm.- Nézze, amit én kaptam a találkozó szervezéséért, az egyenlő a nullával. Nem is a valamiért tettem. A magyar nép átka, ha külföldivel találkozik, azt nézi, mennyiért lehet a márkát megvenni. Példák sorát hozza. Szóba kerül a bu­dapesti ebéd, ami - igaz, az utazási iroda szervezte - 450 forint/fő volt, utána a solymári „faluvégi vendéglő”, ahol potom 850-ért adtak volna egy vacsorát. Pali bácsi gyorsan számolt: tizen ülünk egy asztalnál, ennyi pénzből veszünk másfél disznót és az 40 embernek elég. Megkér­te a vendégeket, mindenki fizesse ki, amit addig fogyasztott, aztán elindultak Hő- gyészre. Az Interág Shell kútnál aztán a legdrágább vacsorát ették - rántott hús, saláta, sütemény - 180 forintért. Szóba hozza azt a pincért is, aki a német cso­port láttán 150 DM-t kért „edénnyel együtt” a kékfrankosért. Házigazdánk ekkor ismét megjegyezte: én a gazda­ságból 45-ért tudok szerezni ennél job­bat -, s ha megveszik hozzá a 10 literes kannát 110-ért, akkor is jobban járnak.- Nem szeretem, ha valakit kizsigerel­nek, summáz, majd megtoldja: - Furcsa dolog megy ma végbe az országban... - Mire jók ezek a kapcsolatok? - furakodik elő a kérdés.- Egymás megismerésére, a megmé­rettetésre. Talán ez is hozzásegít, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, hogy ne a csikóst, a gulást lássák bennünk. Néz­ze, ők nem találkoztak ilyen törődéssel, amilyenben itt volt részük. Mert aki meg­keres 10-12 ezer márkát havonta, az ha eljön Magyarországra, könnyen van itt. Azt nem érdekli, mi mennyibe kerül. Most, a találkozáskor kiderült, az isme­retlen emberek mennyire megértik egy­más gondjait. Ezek a tözsgyökeres németek eddig nem hitték el, milyen ven­dégszeretők a magyarok, s a tapasztalat most csodálkozással töltötte el őket. Meg lehetett győzni arról is a csoportot, hogy az a kapzsiság, amit itt tapasztaltak - vendéglátás, frekventált helyeken külön­böző dolgok árusítása, méregdrága áron -, az náluk is létezik. * A hőgyészi örökmozgó, mindig tüstén­kedő Pali bácsinak - bár sok időt elvesz a horgászattal való foglalkozás - sok másra is jut energiája. Most, a volt hadi­foglyok hőgyészi szervezetének megala­kításán fáradozik. Huszonöt tag már van, de házigazdánk többet vár a soraikba. Dohog is, mondván, sokan úgy véleked­nek, nem baj, ha megalakul, csak kaparják ki azt a gesztenyét, ami jár még erre a pár évre. Felelősséget vállalni azonban nem mernek. így vannak a fiatalok is, állítja, elhú­zódnak a véleménynyilvánítás elől. Féltik az állásukat, a család megélhetését.- Néhány hónap múlva 69 leszek, ne­kem már nem kell félnem. Élményekben gazdag életet éltem, sokszor elébe men­tem a sorsnak... Önként vonultam be... De lehet, hogy jobban jártam így, mert akkor ott feküdnék a Donnál, mint a tolnai XII. tüzérosztály és a szekszárdi ezred volt tagjai. Csak azt nem értem, tudja - csó­válja a fejét -, miért testvérmegyénk nekünk Tambov, amikor nem messze tő­lük, a szomszédos Voronyezsben ott fek­szenek a föld alatt a volt Tolna megyeiek és ök nem törődnek velük. Ott megy el a vasútvonal is Tambovba, de még nem hallottam, hogy a Tolna megyéből kiuta­zók közül valaki egy csokor virágot kido­bott volna... * A kitüntetett egy tevékeny élet után ma is komolyan veszi a munkát és nem a plecsniért, és nem az elismerésért teszi a dolgát, hanem megszokásból. Pali bácsi most dilemmázik: folytassák a kapcso­latot vagy ne? Na nem a szervezéssel van a gond, sokkal inkább a levélfordítás­sal. Mert bár megtanult egy picit né­metül, azért a nyelvtudása korántsem tö­kéletes.- Talán ha nem ilyen rövid ideig va­gyok orosz fogságban, hanem hat évig, akkor most menne az írás, az olvasás is németül - neveti el magát, s aztán a mo­solyából látszik, lesz folytatása a kapcso­latnak. Ehhez kívánunk jó erőt, egészséget, ha már egyszer belecseppent Pilátus a credóba. (ékes lászló) Fotó: kispál mária Imreit lirt m«iK' *ílwrvlcti»mu\unrft JSiU'uot ytir öerc Tí*erfric«íte mim »f »icrru íiicfc Itrhniirc £tirrfaunt MH'ljcmi»crcí»i k?tmtuljt\niVVc c Dokumentumok

Next

/
Oldalképek
Tartalom