Tolnai Népújság, 1990. augusztus (1. évfolyam, 101-126. szám)
1990-08-04 / 104. szám
TOLNATAJ I. évfolyam, 18. szám 1990. augusztus 4. Vihar Getényben Ha nem tudná a kedves olvasó, akkor elárulom, Getény nemcsak Tolnában nem létezik, de ha bebarangoljuk az. ország összes települését, akkor sem találunk ilyen nevűt közöttük. így meg kell maradnunk abban a tudatban, hogy ez egy fantázia szülte álnév, ugyanúgy, mint az a név is, ami megjelent a Magyar Nők Lapja 1990/23. számában egy úgynevezett pesszimista olvasó gondolatainak aláírásaként. Az álnév tulajdonosát még nem sikerült kideríteni - bár egyesek tudni vélik, ki az ám azt mindenki tudja, akivel beszélgettem és olvasta az említett olvasói levelet, hogy Getény nem más, mint Kölesd. Példának álljon itt az írás részlete - elöljáróban -, aztán pedig Vass Lászl&né helyi tanácstag levelének kivonata, amelyet személyesen juttatott el az MDF és az FKgP országos vezetőségének, az Orvosi Kamarának és néhány lap mellett a Tolnai Népújságnak is megküldte. * „Kis falunk - attól félek - az egész országot tükrözi kicsiben. A volt MSZMP-tagok gerincesebbek lennének, hogyha az MSZP-be átigazolnak, és így vesznek részt a közéletben, vagy mint MSZMP-tagok nyíltan vállalnák véleményüket. De ők egyiket sem tették meg! Ám a falubeli orvos felesége a választások előtt gyorsan alakított egy MDF-sejtet. Most az ő fedezékükben, az ő befolyásukkal akarja hatalmukat átmenteni... Hogyan lesz így itt rendszerváltás, hogyha ugyanazok irányítanak? A tanácselnök fiatal, reformgondolkodású. Mindig is szembeszállt velük, most is próbálja vinni a tanács munkáját. Az iskolaigazgatói és orvosi állást meghirdette, van is sok jelentkező. Ám a régiek nem akarnak nyugdíjba menni. Szívesen maradnának, noha a falu kívánsága megegyezik a tanácselnökével, de ez kit érdekel?...” (Magyar Nők Lapja 1990/23. sz. 25. old.) * Vass Lászlóné levele 1990. június 11-én kelt. „1990. június 5-én tanácstagként községi tanácsülésen vettem részt, ahol a 4. napirendi pont - körzeti főorvosi nyugdíj ügye - nem záródott le a község számára megnyugtatóan. Dr. Szele Miklós körzeti főorvos 1960 óta dolgozik községünkben, 1990.augusztus 16-án betölti 60. életévét. Az itt élők többsége hosszú évek óta várja ezt a napot, hisz ennek az orvosnak a kiszolgáltatottjai harminc éve. Modorával, megjegyzéseivel, viselkedésével megalázza a hozzá fordulókat, s teheti mindezt már évtizedek óta úgy, hogy „fentről” még dicséretekkel, jutalmakkal is buzdítják. Vajon honnan, kinek a javaslatára kapta ezeket. Köztudott tény a falu népe előtt, hogy annak idején pártgyűlésekre a megyei és járási elvtársak dr. Szele Miklóstól indultak, s a gyűlés befejeztével ugyancsak az ő lakásukon vagy pincéjükben találkoztak ultipartival egybekötött ivászaton. Ez olyan nyilvánvaló tény volt megyei tanácsi, járási tanácsi, helyi tanácsi és orvosi körökben, hogy a betegek, a lakosság részéről érkező panaszokat azzal tették semmissé, hogy közölték, Szele doktor úr ezért nem kaphat fegyelmit, de a bejelentőnek, a feljelentőnek továbbra is hozzá kell fordulni, ha megbetegszik. Ezért aztán nincs ellene írásos bizonyíték és sajnos, a mai napig ez tartja félelemben az embereket! Féltik az idős, betegeskedő szülőket, s a betegségre még fogékony gyermekeiket. Hisz nincs mindenkinek autója, telefonja, orvos ismerőse, amikor bajba jut. A betegségtől, haláltól való félelem az embernek száját zárva tartja! Van-e ennél hatalmasabb úr bármely társadalmi rendszerben? Demokráciát, igazságosztást remélünk. Kitől, mitől?... Az óvónő ezután arról ír, hogy azon az ominózus tanácsülésen a főorvost támogató leveleket olvastak föl az MDF és az FKgP helyi szervezetének képviselői, szóban is megerősítették az elhangzottakat. „Mivel az előző részben említett tények igazak, köztudottak - szól a levél - e támogató levelek írói szégyent hoztak pártjaikra, lejáratták. Ismerem a levélírókat, tudom azt is, egyéni érdek vezérelte őket... A főorvos úr meghívottjai szintén indulatoktól, érzelmektől túlfűtötten, olyan módon nyilvánítottak véleményt, hogy az a bizonyos egészséges, korrekt vitaszellem nem alakulhatott ki. Ezt látva a tanácstestület, amelynek a parlament ugyan szeptember 23-ig bizalmat szavazott, úgy határozott, hogy a körzeti főorvos nyugdíj ügyében nem kíván dönteni ezen a tanácsülésen..." Vassné javaslattal is előáll: „Javaslom, ha az MDF és a Független Kisgazda Párt helyi szervei valóban segíteni akarnak a főorvos úrnak, ne kényszerítsék őt 60 évesen sok évi, nehéz munkára! Nyújtsanak segítséget abban, hogy 42 évi munka- viszonyát, ami 18 éves korától 60 éves koráig bizonyítható lenne, derítsék fel, legyenek közreműködők - ha szükséges - a különböző igazolások beszerzésében! Máris emelkedne néhány százalékot a nyugdíja! Azt nem tartják felháborítónak, hogy a 42 évből csupán 37 évet igazoltak annak ellenére, hogy ma már az egyetemi évekre is figyelembe vesz 6 évet a Társadalombiztosítási Igazgatóság? S ha e pártok szivükön viselik a főorvos úr jövőjét, segíthetnek neki abban is, hogy nyugdíjazása után a községben magánrendelést folytathasson a hozzá kötődő betegeket továbbra is kezelhesse!...” * Kölesdi látogatásomról a fenti levél íróját arról faggatom, mi késztette arra, hogy véleményét írásban fejtse ki?- Ez a falu nem tud egyről a kettőre lépni - mondja. - Nem tartanak össze az emberek és senki nem mer szólni. Ha hangot hallat valaki, azt egyéni érdekből teszi, de a faluért kiállni senki nem mer. Ez is baj - töpreng el hangosan -, de akkor még az embert lealjasítják a végtelenségig... Nézze, lehet, hogy nem csináltam mindent jól, de becstelen embernek nem érzem magam... Nem voltam és nem vagyok párttag, az sem mindegy, ki mondja, hogy: gerinctelen, jellemtelen, vörös pribék. Ha egy hiteles ember mondaná, aki megbízható, becsületes, akkor elgondolkodom, mert lehet, hogy igaza van... Mindig az övék volt a hatalom, meg ezután is az övék lesz. Félnek tőlük az emberek. Nem véletlenül kérdezték tőlem a levél után, hogy: életben vagy, nem ütöttek el, nem kerültél puskavégre? Vádak, pletykák értek, de nem törődöm vele. Nem igaz, hogy nem derül ki egyszer az igazság... A múltkor azt mondta egy öreg néni - vált vissza Vassné -, kiszámolták, a falunak több mint fele azon van, hogy nyugdíjba menjen az orvos. A levél tartalmával egyébként a tanácstagok tizennégyen egyetértettek, aláírásukkal igazolták ezt, rajtuk kívül a tizennyolc tagú tanácstestületből még kettő egyetértett, de nem írta alá idős, beteg szülei miatt... Három templom van a faluban - így az óvónő -, de nem mernek az emberek misére járni. Miért?... Hál’istennek - szólal meg kisváratva -, az MDF és az FKgP nem egyenlő a kölesdivel. *- Ismeretlen embernek nehezen nyílnak meg az itteniek - állítja Kocsis György tanácselnök -, engem is este, sötétben keresnek meg. De nem tudok a vásárban úgy végigmenni, hogy ne húznának be egy sátor árnyékába és ne kérdeznék meg: hogyan tovább? Tavaly aláírásgyűjtés miatt kerestek meg - a falu is számon tartja, mikor megy nyugdíjba az orvos -, s az én hibám, hogy nyugalomra intettem őket, mondván, legyen béke az Olajfák hegyén...- De hát mi a baj harminc éve Kölesden dolgozó, gyógyító dr. Szele Miklóssal. A szakmai munkáját, akivel beszéltem, elismeri, nagyra értékeli. Kell-e ennél több? Úgy látszik kell, hiszen nem került volna másként a főorvos a középpontba.- Nem pártharcról van itt szó - vallja sokakkal együtt Gárdi György, a helyi áfész elnöke. - Ez egy ember, egy család témája. Mióta el hagytuk laposodni, nem beszélünk róla a kerékasztal-tárgyalásokon, nincs az a gyűlölködés, ami korábban volt a pártok között. Akik a doktor mellett állnak, azok rá vannak utalva. Eddig pacizott az MSZMP-vel, most náluk találkoznak a kisgazdák és az MDF- esek.- Az összes vezető eddig még mindig barátja volt a doktornak - magyarázza Greifenstein József, a Fidesz helyi csoportjának vezetője -, samíg az volt, maradhatott, utána munkahelyet vagy lakóhelyet kellett változtatnia. Most azt kiabálja a lakása előtt: a vörös bárók, a zöld bárók menjenek a francba. Nekem is azt mondta, te disznó, a Baranyáménak meg köpött egyet... Mit jelent a megalázó viselkedés? Érdeklődtem szinte minden beszélgető partneremtől. Greifenstein József szerint, ha valakitől csak száz forint borravalót kap, kilógatja a pénzt az ablakon, mondván, vegyen rajta gyufát. Vagy hozza vissza, amikor megzöldül. Kovács János volt téeszelnök, ma alsóhidvégi lakos úgy fogalmaz, szakmailag nagyon jó, de elítélendő a magaviseleté, mivel letapos mindenkit, rendkívül durva hangnemben beszél. Legyen az férfi vagy nö, hamar elküldi az édesanyjába. Az emberek azért nem beszélnek a Szele-ügyről, mert félnek tőle - ugyanis ha valaki megbetegszik, hozzá kell menni -, mondja, aztán megállapítja: - föllélegzik Kölesd lakossága, ha nyugdíjba megy. Vargáné Kisfalvi Erzsébet pedagógus véleménye, egy orvos a faluban hatalom. Ugyanis nincs mindenkinek autója, hogy másik faluba vigye a beteget. Ő is elismeri a szakmai hozzáértést, de a drasztikus kifejezéseket elítéli. Berényi István is hasonlóképpen vélekedik, majd úgy fogalmaz: nem akkor kell megvetni az orvost, ha elfogadja a borravalót, hanem, ha kéri. * Ismét adódik egy kérdés, ha mindez így volt (van), akkor miért nem léptek előbb? Kocsis György tanácselnök közli, évente, kétévente volt olyan dolog, amiből jegyzőkönyv született. Két olyan esetről maga is tud - állítja -, amikor a megyeszékhelyen lebeszélték a bejelentőt, mondván jogos, de magas is, a doktor is a faluban marad. Jobb a békesség... A botrány végül is, mint ahogy az írás elején utaltunk rá, a júniusi tanácsülésen pattant ki. Vargáné Kisfalvi Erzsébet szerint a közel kétszáz ember azért ment el a tanácsülésre, mert a tizennyolc tagú testületet akarta támogatni. Ők segítettek abban, hogy titkosan szavazzanak. Az FKgP és az MDF viszont nyílt szavazást követelt - mondja, s hozzáteszi -, ezzel lehetett volna provokálni... A vita alapját az képezte, hogy az említett pártok szerint a tanács fittyet hányt a kerékasztal-tárgyalásokon elfogadott nyolc pontra, köztük arra, hogy ez a testület ne döntsön már személyi ügyekben. Most mégis erről lett volna szó, pontosabban az iskolaigazgató és a fogorvos kinevezéséről, a körzeti főorvos nyugdíjazásáról... * Dr. Szele Miklóssal este hét órára beszéltük meg a randevút olyan alapon, hogy hallgattassák meg a másik fél is. A bemutatkozás után dr. Szele Miklósné, az MDF helyi csoportjának vezetője veszi át a szót, s elmondja, a 30 év alatt, amit Kölesden töltöttek, nagyon sok disznóságot tapasztalt. Most sincs rendszerváltás a faluban - vélekedik -, hanem maffia van.- Politizált-e az ezt megelőző években? - szakítom félbe.- Soha - feleli -, falugyűlésre sem jártam. De most már nagyon tele van a hócipőm. Tudja, mindig demokrataérzelmű voltam és most felfedeztem, jönnek a helyhatósági választások, lépni kell. Most lesz a váltás, gondoltam és megalakítottam az MDF-et. Fele SZDSZ-es volt, de átjött hozzánk. Amikor a dolog a maffiának veszélyes volt, hozzácsapták a Szele Miklós-ügyet - summáz. A doktor cigarettára gyújt és ennyit mond:- Idáig nem szólt senki... Van egy-két vb-dicsé- retem... Ennyi év után vesznek elő valakit? - sóhajt, majd jóleső érzéssel tölti el az, amikor megmondom neki, mindenki azt állítja, a szakmai munkája ellen nincs kifogás, jó orvos. Kopognak. Szabó Kálmán az FKgP helyi szervezetének elnökhelyettese érkezik, s mondja, a doktor úrhoz jött, de nem akar zavarni. Marasztalják - sikerrel. így most már négyen beszélgetünk a doktor elleni kifogásokról.- Az én véleményem szerint itt az a gond - hangsúlyozza Szabó Kálmán -, hogy a doktor úr nem cseresznyézett ezekkel a...- Miért, hogy a fütyfürüttybe keveredek bele én ilyen dologba? - morfondírozik hangosan az orvos. - Tavaly, amikor szólt a tanácselnök, azt kértem, maradhassak, mert nagyon kevés - 7-8 ezer forint - lesz a nyugdíjam... Nem értem... Ha a hatalom egy évvel ezelőtt azt mondta volna, nem tart igényt a munkámra... Fegyelmit soha nem kaptam... Igaz, nem bírom azt, ha bejön az alkoholista, és feldönti a vérnyomásmérőt... Jó orvos kell a falunak vagy az alkoholistát kitessékelni?- Megmondom, néha kitessékelted - szól közbe a felesége.- Velem arról nem tárgyalt senki, hogy menjek vagy maradjak - gyújt rá egy újabb cigarettára az orvos. Rendeletek vannak. Ha útjukban voltam, egy évvel ezelőtt írásba kellett volna foglalni. Nem értem ezt az egész pocskondiaáradatot...- Az ő koncepciójukba nem fértél bele - állítja Szabó Kálmán. - Ha a barátjuk vagy, eszükbe sem jut, hogy 60 éves lettél. Amikor a nyolc pontban megállapodtunk, szó sem volt a Szele doktorról. Kértük, a tanács ne döntsön személyi ügyekben, mert látható volt, a jelenlegi hatalom oda akarja tenni az embereit mindenhova, hogy a hátukon megmaradjon.- Nevetséges, amit a borravalóról állítanak - így a doktor -, meg az is, hogy én a tanácsülésen manipuláltam az embereket. Beteghez kellett mennem, aztán oda ültem le, ahol volt hely.- Az én véleményem szerint a Vassné levele tollbamondás volt - vált át egy pillanatra Szabó Kálmán. - Szerepelnek benne ugyanis olyan mondatok, amit a Kocsis György már nekünk mondott. Egyébként meg ez az orvosügy nem pártügy - állítja határozottan. - A Szele doktor öreg, mondták, ugyanakkor megválasztottak egy olyan igazgatót, aki három év múlva nyugdíjba megy...- Ezt a falut nem én tettem padlóra - hangsúlyozza a doktor, mire a felesége megjegyzi:- Az emberek sorba jönnek, s mondják: kitartás.- ... senki nem hivatott engem fel, senki nem mondta, hogy van ilyen rendelet - meditál dr. Szele Miklós.- Én azt is elmondtam a tanácsülésen - veszi át a szót Szabó Kálmán -, az volt a baja a doktornak, hogy nem kommunista. Igaz, ez nincs benne a jegyzőkönyvben.- Mondja, uram - fordul felém az orvos -, mikor lesz vége egyszer már ennek az ügynek? Miért nem záródik le egy rendelettel? Szellemileg, fizikailag semmi gondom... Azt kértem levélben, maradhassak... Azt szeretném elérni, törvényességi alapon maradhassak. Higyje el, olyan helyzetbe kerültünk - fenyegetnek bennünket hogy félünk... Dolgozom itt is egész héten, aztán Szek- szárdon a hét végi ügyelet, hétfőn a táppénzes ellenőrzés... Ezt a felfokozott idegállapotot nem lehet sokáig bírni... Nem mindegy, hogy a jobb vagy a bal oldalon keresem a vakbelet... En szeretnék tovább gyógyítani... ÉKES LÁSZLÓ
