Tolnai Népújság, 1990. augusztus (1. évfolyam, 101-126. szám)

1990-08-04 / 104. szám

2 - TOLNATAJ

1990. augusztus 4.

j^Vieszner^yöi^j^^^arg^Márt^rról^iogyar^ehe^ela^^

Tolna

és a polgári iskola- Nagyon köszönöm a csodálatos rózsacsokrot, nemigen szoktam én az efféle gáláns gesztushoz... De hát most külföldön vagyunk, az NSZK-ban, Hamburg mellett, s ahány ház, annyi szokás. Mindenesetre ha egy évvel ezelőtt azt mondja valaki, hogy egy északnémet kisváros patinás szállodájának éttermében, gyertyafény mellett Tolna megyéről, közös ismerősökről beszélgetünk, harsányan kinevetem. Mondd: hogyan kerültél ide?- Ez év március elsején kerültem Hamburgba. Az NSZK-ban az IBUSZ-nak saját vállalata, kft-je van, irodát tartunk fenn Stuttgartban, Frankfurtban, Kölnben, Münchenben, és itt Hamburgban, amely a legfiatalabb iroda. Az elődömnek lejárt a négyéves mandátuma, s negyven pályázó közül én nyertem el az állást, északnémet cégvezetői igazgatói beosztást látok el, majdnem 80 ezer négyzetkilométer terület tartozik hozzám. Az a dolgom, hogy ezen a területen Magyarországot propagáljam, az IBUSZ érdekeinek megfelelően Magyarországot „áruljam”.

I- Néhány nap alatt megtanultam azt, hogy jó pár dolgot nem illik megkérdezni. De hát azért mi magyarok vagyunk. Mondd, hogyan kerültél éppen te ide?- Az IBUSZ-nál házon belüli pályázati rendszer van, külképviseleti állásra, amely nem konkrét területre szól, hanem nyelvterületre. Felsőfokú végzettség, nyelvismeret és vezetői gyakorlat természetesen alap- feltétel. Pályáztam, s két hét alatt kellett el- döntenem, hogy elvállalom-e a hamburgi iroda vezetését vagy sem. Sok mindent mérlegelve úgy döntött a család, hogy nem hagyhatjuk ki ezt a lehetőséget és belevágtunk.

I- Egy ilyen külföldi iroda hogyan néz ki, hányán dolgoznak, hogyan áruljátok Magyarországot és hogyan kél el?- A város szívében, egy 170 négyzetméteres szép nagy irodánk van. Mi itt 1400 utazási irodával állunk kapcsolatban, akik továbbadják a mi ajánlatainkat Most készülünk Dánia felé is nyitni. Heten dolgozunk az irodában, s egyedül én vagyok magyar, de mivel a vállalat bejegyzett német cég, rám is az NSZK munkatörvénykönyve érvényes. Most hogy új ember vagyok, különösen sok a dolgom, hisz meg kell ismernem a terepet, be kell mutatkoznom az üzletfeleimnek. Ősztől áprilisig minden városban hétvégeken úgynevezett szabadidővásárt tartunk, ahol mi képviseljük a céget egy-egy standdal, prospektusokkal, apróságokat, magyar ajándéktárgyakat árulunk. Itt Hamburgban a Pannónia, a Malév utazási iroda is megtalálható, s versenyzünk, hisz meg kell élnünk. Ennek ellenére azért segítünk egymásnak.- Nem lehet könnyű dolgotok, hisz most találkoztam egy 22 éves egyetemistával, aki Portugáliába készül, s egy 18 éves kislánnyal, akit a szülei Palma de Mallorcára küldenek nyaralni. Kik keresik Magyarországot?- Innen nagyon messze van Magyarország, s nagyon keveset is tudnak rólunk. Aki hallott már az országról, az a Balatont a gulyáspartit és Budapestet említi. Az elmúlt év végi határnyitás nagyon feldobta Magyarország ázsióját ahol az ember megjelenik, mindenütt említik, hogy hálával tartoznak Magyarországnak, ezt személyesen nekem is megköszönik, ami nagyon megható, s jó érzés magyarnak lenni. Hóm Gyula nevét az egyszerű állampolgár is ismeri, s mivel megkapta a Károly-díjat egyenes adásban közvetítette a televízió. Szóval érdeklődnek az országunk iránt bár még a kiutazási listán elég hátul vagyunk.

I- Mondd: hogyan jelenik meg ebben a hatalmas országban Magyarország? Mit lehet eladni ott, ahol egy egyszerű boltban pápáját és harmincféle macskatápot árulnak?- Magyar termékkel, különösen itt északon, nemigen találkozni. A múltkor

az egyik raktáráruházban hatféle magyar szalámit láttam, de itt Brémában a Monim- pexnek is van képviselete. Hogy mit lehetne itt eladni? Nagyon nehéz dolog, mert igen nagy a verseny. Mindenesetre a kereskedelmi kirendeltségen kívül Hamburgban 15 vállalat képviseli magát Nem a termékkel, hanem az eladás módjával van gond. Itt nem kell megrendelni az árut írásban visszaigazolni, elegendő, ha a kereskedő telefonon fölhívja a gyárat... A telefon itt bizalmi dolog, s csak ezután rögzítik írásban a megállapodást.- Hát igen: akármerre megy vagy néz az ember, látja, hogy itt bizony minden „ki van találva”. Nyugodtabban, okosabban és ésszerűbben dolgoznak mint mi, s az életvitelükben is kevésbé fedezhető fel a ránk bizony nagyon jellemző kapkodás.- Az emberek mentalitása lényegesen eltérő. Nálunk, ha egy új törvény lát napvilágot két hét múlva mindenki tudja, hol a kiskapu. A német - a Fritz, meg a Joan - pedig szalad az ötletével: hogyan lehetne jobban megoldani a dolgokat. Ez az egyik alapvető különbség a magyar és a német ember között A bérházban, ahol eddig laktam, egy aranyos kis táblácskán a következő felirat olvasható: „Semmi sem olyan jó, hogy azt még jobban ne lehetne csinálni”. Ez itt egy olyan alapelv, amit az ember úton-útfélen tapasztal, s nem ártana nálunk otthon is mielőbb átvenni. Mert azért még itt is lehet eladni dolgokat hisz nincs olyan rendszer, amelyben ne akadnának hézagok. Ehhez viszont olyan szakemberek kellenek, akik felismerik, hogy hol vannak a hézagok. Itt egyetlen áruféleséget 25 helyről lehet megrendelni, s annak, aki a magyar árut választja, kötődnie kell az országhoz: ő maga, vagy valamelyik ismerőse mondjuk már járt Magyarországon, látott magyar filmet vagy olvasott egy jó magyar könyvet Aki viszont még nem tud rólunk semmit ha az országról esik szó, két dolgot említ: kelet és Balkán. Az újságokban szinte semmi sem olvasható Magyarországról. Nemrég előadást tartottam az akadémián, ahol tapasztalhattam, hogy azért érdeklődnek irántunk.

I- Nyakkendőt viseltél az előadásodon is bizonyára. A nyakkendő ugyanis a társadalmi hierarchia mérföldköve: osztályvezetői beosztáson fölül kötelező a sötét öltöny, a nyakkendő, a márkás autó.- Érdekes megfigyelni: aki egy bizonyos posztot elért, azt nagyon megbecsüli a környezete már a bemutatásnál, a titulusok használatánál. Más az értékrend mint ami nálunk kialakult: ha valakinek például doktorátusa van, annak igen nagy a respektu- sa, hisz mindenki tudja, hogy a doktori címért nagyon meg kell dolgozni. Mélységesen elismerik a tudást, a megszerzett szintet, és címet Igyekszik is mindenki följebb kerülni.- Fantasztikusan érdekes, hogy egy fiatalember 20-21 éves korában már tudja, mit szeretne elérni, mit kell ehhez tanulnia és dolgoznia, hogyan illik viselkednie, vagyis hogyan kell felépítenie az életét és a karrierjét- Ez pontosan így van. Egy bizonyos szint után a városon, az országon belül is lehet mozogni. Itt Hamburgban például rengeteg a bank, a pénzintézet biztosító, és mind megél, és még mindig építik az irodaházakat Aki ebbe a körbe belekerül, tudja mit kell tennie azért, hogy előbbre jusson. De ugyanez jellemző a vállalatokon belül is.

I- Kik itt a gazdagok, és kik a szegények?- Hamburg kikötő- és kereskedőváros, tehát igen sok a gazdag ember, amit elsősorban a külső jelek mutatnak, például az öltözködés, az Elba- vagy Alster-parti villák. A külvárosok többemeletes bérházai között azonban gyakran látni rozzant autókat leromlott lakásokat Az itt lakók között soka külföldi. A nagytöbbség azonban ha nem is olyan gazdag, nem gondtalanul, de jól él. Nem olcsó itt sem az élet, hogy csak egy példát említsek: 100 márka a belépődíj az operettszínházban a Macskák című muzi- kel előadására. Száz márka itt sok pénz, de

a kis pénzt is megbecsülik, nagyon figyelnek arra, hogy mire költenek. A németek, jól tudjuk, alaposak. Például a legapróbb részletekig megszerveznek mindent, mert tudják, hogy ha ezt teszik, nem kell kapkodni, telefonálgatni, idegeskedni, nem kell senkit szidni, és nem lehet leégni mások előtt. Mindenki pontosan tudja, hogy mi a dolga, számára ez a legelső, s fontosnak is érzi magát. A főnök és a beosztott között nincs akkora különbség, mint otthon, mert a főnök is tudja, hogy a másik is fontos, s mindenkinek megvannak az értékei. Tudja mindenki, hogy mihez ért, miben kvalifikált A munkahely bizonyítványt ad például állásváltoztatásnál a dolgozóról, s nagyon adnak arra, hogy milyen ez a bizonyítvány.- Nem lehet könnyű egy ilyen jellemzést elkészíteni, hisz én itt nem láttam például trafikáló, cigarettázó embereket, akik munkaidő alatt elüldögéltek volna: mindenki állandóan és tempósan dolgozik.- Igen, de ha az ember tárcsáz, azonnal van vonal, ha valaki éppen nincs a munkahelyén, megkérdezik a társai, hogy „tehetek-e önért valamit”, s nincs olyasmi, hogy ha szabadságra megy az ügyintéző, megáll az élet. Az emberek precízek, és mindennek megvan a rendje.- A rend, a rendezettség igen megnyerő, mégis: hogyan lehet megszokni ezt a tőlünk idegen életstílust? Például azt hogy a férj-feleség a szombat délutáni gyümölcstorta és kávé mellett társalgási stílusban beszélget a szomszédok nem ismerik egymást s az apa kézfogással üdvözli a 10-12 éves gyermekét- Éppen nemrég beszélgettünk erről a feleségemmel, akinek a finom barátkozási kísérlete kudarcba fulladt Ilyen környezetben egyedül élni rendkívül nehéz, csak a családdal együtt lehet. A magánélet, a hétvége teljesen zárt családi körben zajlik. A kollégáimról például nem tudom, hogy há- zasak-e vagy sem, vagy ha igen, mióta, rajtam kívül senki sem tudja, kinek mennyi a fizetése.- Most hogy az egyesítés előtt áll az ország, igen sokat foglalkoznak az NDK-val, s mint mondják: az NSZK gazdaságilag nem fog tönkremenni. De vajon jut-e még erő és pénz arra, hogy Magyarországon is megteremtsék a gazdaságos termelés feltételeit?- Ahogy hallom a rádióból és televízióból, Magyarországot nem fogják elhanyagolni. Az NDK olyan piac, amely holnap az ország része lesz, az a tőke, amit ott befektetnek, nem külföldre vitt tőke, hanem olyan tőke, amelynek nincs semmiféle rizikója. Most az NSZK-beli cégek azért versenyeznek, hogy ki legyen az első befektető az NDK-ban. Az NDK-t elsősorban piaci, nem pedig érzelmi oldalról közelítik meg. A hamburgiakat például zavarja, hogy kedvenc vasárnap délelőtti kedvtelésüknek a halpiacon való nézelődésnek nemigen hódolhatnak, hisz lépni sem tudnak, annyian vannak. A trabantos szabálytalankodik, pöfög, és megzavarja a kialakult, megszokott rendet. Az NDK-val egyszóval igen elfoglaltak, de ettől függetlenül a magyar üzleti lehetőségeket nem szabad halogatni. Okosan kell a piacot megszervezni, tudniillik itt nem lehet mesélni, tétovázni. A termékről leírást, színes fotót kell adni, hogy lássák konkrétan, hogy mi, mennyiért és hogyan eladó.

I- Ilyen távol Magyarországtól, Tolna megyétől, találkozol-e magyar emberekkel?- Élnek itt magyarok, akiknek klubjuk van, már engem is meghívtak. Érdekes emberek, s nehezen hiszik, hogy valóban nagy változások zajlanak ma Magyarországon. Otthoniak még nem kerestek föl itt, úgy, hogy te vagy az első Tolna megyei, szekszárdi, akivel itt találkozom.

I

Mit is mondjak erre? Örülök, hogy találkoztunk, és a mielőbbi viszontlátásra.

Tolna község lakosságának régi, hőn óhajtott vágya volt egy középfokú tanintézet létesítése. A jómódú iparosokból, kereskedőkből, gazdálkodókból álló községben időről időre felmerült egy polgári iskola szervezésének gondolata. Elérte a százat azon tanulók száma, akik polgári iskola hiányában idegen településen voltak kénytelenek tanulni. 1925-ben a községi képviselőtestület határozatot fogadott el polgári iskola létesítéséről. Az elöljáróságot utasították a királyi tanfelügyelővel történő kapcsolat létesítésére egy „állami-, esetleg államsegélyes- községi”, de ha ez sem kivitelezhető, akkor teljesen községi fenntartású polgári iskola létesítése engedélyezésére.

A kapcsolatfelvétel eredményesnek bizonyult, hiszen 1925 júliusában már a vallás és közoktatásügyi minisztérium kiküldöttje, Kovács György által jelzett feltételek ismeretében foglalkozhatott ismét a képviselőtestület az iskola ügyével. Örömmel vállaták a 4 osztályos fiú és 4 osztályos leány polgári iskola részére az ideiglenes, majd 5 év múlva a végleges elhelyezés biztosítását. Ezzel együtt vállalták az épülethez legalább 1000 □ öles udvar és a gazdasági oktatás területfeltételének teljesítését is. A község terhe lett az iskola dologi kiadásainak fedezése.

Az államtól kérték (a miniszteri kiküldött, ha nem is hivatalosan, de jelezve várható teljesítését) a tanárok és szolgák fizetésének folyósítását. Külön kikötötte a testület a kinevezendő tanárok római katolikus vallásúságát. Az épület termeinek fűtésére, valamint a tanszerek és bútorok vásárlására a tanulóktól hozzájárulást szedhettek. Az iskolai oktatás megnyitásának idejét 1925 szeptemberére tervezték első és második osztályok indításával. Ekkor még szándékukban állt a tandíj teljes vagy részleges igény- bevétele községi célra, de ettől később ' elálltak.

Gyorsan döntés született az ideiglenes elhelyezés ügyében. A község iskolai célra megkapta a Selyemtenyésztési Felügyelőségtől a selyemfonodai mun- kásnőotthon II. emeleti helyiségeit. Egy- szerhay Jenő államtitkár döntésének megfelelően, ezért bérleti díjat sem kellett fizetni. A gyors átalakítások után 1925 szeptemberében 4 tanteremben 5 pedagógussal megkezdődött az oktatás. Az első és második osztályba 89 tanuló iratkozott be. A következő tanévben már a harmadik, majd 1927/1928-tól mind a négy évfolyamon folyt a tanítás.

Hamarosan megkezdődött a község vesszőfutása a tett ígéret megvalósításáért. A vállalkozás alapján 5 év múltán végleges épületben kellett folyni a polgári iskolai képzésnek.

1925-ben az alispán a vármegye tulajdonát képező régi laktanyát ajánlotta fel 200 000 aranykoronáért a községnek. A képviselőtestület kedvezőnek tartotta az ajánlatot. Az épület bizottsági felmérése szerint a 4-4 osztály elhelyezésére, a szükséges torna-, rajz-, díszterem és egyéb melléképületek, a pedellusi lakás céljára elegendő nagyságú. Sőt mindezek mellett még tűzoltószertár elhelyezésére, hatósági hússzék és napi árusoknak árusítófülkének kialakítására is teret biztosit.

A nagy gondot a tető és a felmerülő költségek jelentették. Az átalakítás és vételár együttes költségét Tolna képtelen lett volna vállalni, hiszen a felveendő kölcsön kamataival 50 évig 27 000 aranykoronás törlesztést igényelt volna.

Az első igazgató, dr. Kliegl Lajos az áldatlan helyzetben felmentését kérte. Megbízott utódja 1926 novemberétől * Kálmán Gizella, majd Kleiszner Gyula lett.

A szükséghely tulajdonosa' a második év végeztével egyre nehezebben tűrte épületében az oktatást. A községi főjegyző - egyelőre konkrét építési hely nélkül- elkészítette az új iskola tervét, amelynek várható költsége 252 000 pendő lett volna.

A község egy évvel később is csak arra vállalkozott, hogy építés helyett újabb épületet béreljen. Az átmeneti megoldást Braun Sándorné lakásának évi 2500 pengőért 5 évre történő átvétele jelentette.

A gazdasági válság éveiben nemcsak új iskola építése, de még telek vásárlása is nagy feladatot jelentett az állandóan pénzhiánnyal küszködő település vezetésének. A „mentőangyal” Felber Alajos községi bíró felesége, Kovinger Rozina személyében jelentkezett, aki 10000 aranypengőt adott kölcsön, a helybeli pénzintézetekben szokásos kamatfeltételekkel, a községnek. Ebből történt meg a rk. fiúiskola használaton kívüli épületének megvásárlása, amely tranzakcióhoz a megye és az egyházmegye egyaránt hozzájárult.

Az immár végleges iskolában 1933 szeptemberében kezdődött meg az oktatás. Hamarosan kiderült, hogy az épület udvara kicsi az egyre növekvő létszámú tanulók számára. 1934-ben, ismét Felber Alajosné támogatásával megvásárolták a szomszédos ingatlant. A 4800 pengős kölcsönt 8 éves lejáratra kapta a község. A szomszédos Steindl-féle ház lebontásával megtörtént az iskolai udvar bővítése. Elhárult egy lényeges akadály az iskola fejlődése elől. Zavartalan azonban a munkavégzés soha nem lett. Ezt mutatja, hogy a megyei felettes hatóságok és a székesfehérvári tankerületi ellenőrzések általában nem a szakmai munka minőségét bírálták, hanem a község által az alapításkor ígért feltételek megteremtésének hiányát sérelmezték. 1939-ben a tankerületi főigazgató az épület bővítését és alkalmas mezőgazdasági gyakorlótér létesítését szorgalmazta.

A bővítés a 380 000 pengős községi adósságok mellett megvalósíthatatlan- nak bizonyult, de a gyakorlótér kérdését megoldották azzal, hogy a volt faiskola területéből 2 kh-t e célra a képviselőtestület kijelölt. A község kiadásait évente a polgári fiú- és leányiskola épületének megvétele, átalakítása és működtetése 27-28000 pengővel emelte.

Természetesen biztosítani kellett az épület fűtését, nyáron el kellett végeztetni az épület belső és külső tatarozását, karácsonykor és húsvétkor a szünetet kihasználva kőművesekkel ki kellett javíttatni az osztálytermek és a folyosók apróbb hibáit és a falakat lemeszeltetni. Az épületbe belépőt „kellemes látvány fogadta, a nagy, tágas virágágyásokkal, jegenye- és gömbakácokkal szegélyezett udvar... virágos és képekkel díszített folyosó”. Az iskolában 6-7 pedagógus, felszerelt szertárak, oktatófilmes szemléltetési lehetőség biztosította az oktatás feltételeit.

A tanulók szabadidejének eltöltése ún. iskolai egyesületek keretében történt. Az irodalom iránt érdeklődők az Arany János ifjúsági önképzőkörben, a sportolni vágyók (meg a nem vágyakozók is, ugyanis a részvétel a felmentettek kivételével kötelező volt) a sportkörben dolgoztak. Iskolai keretben működött a 686. számú Szent Imre királyfiról elnevezett cserkészcsapat, a Mária-kongregáció munkájában 50-60 tag illetve jelölt vett részt. Működött ifjúsági vöröskeresztes egyesület is.

Az iskola fennállásának húsz éve alatt, tehát 1925 és 1945 között 3148, többségében tolnai fiatalnak tette lehetővé ismereteinek gyarapítását. Az 1941-es népszámlálás adatai szerint Tolna megye 14 év feletti lakosságának 3,7%-a, míg Tolna község lakosságának 6,3%-a rendelkezett nyolcosztályos végzettséggel. _

A település vezetőinek reményét a polgári iskolai képzés beváltotta.

DR. DOBOS GYULA