Tolnai Népújság, 1990. augusztus (1. évfolyam, 101-126. szám)

1990-08-30 / 125. szám

2 NÉPÚJSÁG 1990. augusztus 30. Épül a Duna-híd Szekszárdon? Bővítették és korszerűsítették a bajai hidat Az első átkelők (Folytatás az 1. oldalról.) Szólt arról a munkafolyamatról, amely során a körülbelül 1100 tonnányi acél- szerkezetet a forgalom minimális korlá­tozásával kellett beépíteni. Ehhez a ter­veket az Út-, és Vasúttervező Vállalat 1988-ban készítette. Fövállalkozású kivi­telezője a Hídépítő Vállalat volt. Az acél- szerkezetet a Közúti Gépellátó Vállalat gyártotta. Az útépítési munkákat a pécsi Közúti Építő Vállalat végezte. A MÁV, hír­közlő- és biztosítóberendezéseket szállí­tott. Természetesen a felsoroltakon kívül még számtalan alvállalkozónak volt fon­tos szerepe, hogy ez a munka két év alatt elkészülhetett. A hídszerkezet építése csupán egy- harmadába került egy hasonló nagyság- rendű hidénak, így a teljes beruházást 370 millió forintból sikerült megvalósíta­ni. Ezzel megszűnt a személygépkocsik kényszerű várakozása és elmarad az évi öt- ven-hatvanmillió forint veszteség ami ebből a várakozásból adódott. DKJ - GK Szekszárd? Dunaújváros? Tegnap délután a Du- na-híd átadása után a közlekedési tárca veze­tői sajtótájékoztatót tar­tottak, ahol lapunk munkatársának módjá­ban állt megkérdezni Kálnoki Kiss Sán­dor, helyettes államtitkárt, hogy épül­het-e még Szekszárdon Duna-híd? A kérdés azért is volt aktuális, mert a mi­niszter avatóbeszédében említette, hogy kevés a déli országrésznek a 80 kilométerenkénti Duna-hidak száma.- Szóba került Szek­szárdon és Dunaújvá­rosban egy-egy Duna- híd építése. A szekszár­diról már régen tervek is készültek. A tárca sze­retné, hogy ezt a nagy könnyebbséget jelentő átkelőhelyet mihama­rabb építeni lehessen. Jelenleg vizsgáljuk a forgalmi helyzetet, azt, hogy hol van nagyobb forgalmi igény a hídra. Lehet, hogy csak egyről lesz szó, de sze­retnénk mindkettőt megépíteni, - mondta Kálnoki Kiss Sándor, majd Siklós Csaba miniszter vette át a szót:- Gazdasági haszon kérdése. Meg­építhető a két Duna-híd az említett tér­ségben, de a költségvetést nem terhel­heti. így aztán nem marad más, mint a külföldi tőke, vagyis beruházó jelentke­zése. Úgy gondoljuk, hogy a kormány ál­lami garanciát adna és a beruházó pedig hídpénzt szedne, ami biztosítaná, hogy 20-25 év alatt kellő haszon mellett meg­térülne a beruházás.- Mikor lehet erről szó?- A mikor kérdése bennünket is izgat. Szeretnénk, ha a munkát - ami a terve­zéssel kezdődik - 1991-92-ben elkezd­hetnénk. H. J. Az ötméteres konzolokon a személygépkocsik sávjának két és fél méteres felfestett szakasz ad utat A második bécsi döntés Román-magyar vetélkedés Erdélyért Tegnap nem sikerült dönteni Hétfőn folytatódik a parlament ülése (Folytatás az 1. oldalról.) A kormánypárt és ellenzék közötti „kö­télhúzást” tovább bonyolította az önkor­mányzati bizottság jövő hétre tervezett franciaországi utazása, amely veszélyez­tette volna a módosító indítványok feletti bizottsági állásfoglalást. A felszólalók azon a véleményen voltak: a bizottság mondja le vagy halassza el utazását, hogy mielőbb és zökkenőmentesen si­kerüljön megalkotni az önkormányzati választásokat alapvetően befolyásoló törvényt. A több órás vita után e kompromisszu­mos megállapodással - anélkül, hogy bármelyik törvény ügyében is döntöttek volna a képviselők - véget ért a szerdai ülésnap. Az Országgyűlés hétfőn folytatja a munkát. Lőfegyver­stop A bevonás határidőre megtörtént A belügyminiszter rendeletét követően Tolna megyében is megkezdték az önvé­delmi lőfegyverek begyűjtését.- Korábban is volt egy ilyen „begyűjté­si akció”. Akkor csak a pártvezetők fegy­vereit vonták be? - kérdeztem dr. Józsa Csaba rendőr alezredest, aki a megyei igazgatásrendészeti osztályt vezeti.- A kör tágabb volt. Nemcsak párt - hanem gazdasági és tanácsi vezetők va­lamint nyugdíjas katonatisztek is beletar­toztak. Egyébként a fegyvertartási enge­délyeket - már korábban is, és azóta is - folyamatosan felülvizsgáljuk, és ha meg­szűnik az ok, amiért az illető kapta, visz- szavonjuk. Ez a tavaszi esemény azért tűnt ilyen dömpingszerűnek, mert „so­kaknál szűnt meg az ok”.- A most hatalomra került új politikai vezetők kapnak lőfegyvert?- Ha kértek, és megfeleltek a jogszabályi feltételeknek, kaptak. De május 15-éveleza gyakorlat további rendelkezésig megszűnt. Azóta az újonnan igénylők közül magán- személyeknek nem, csak jogi személyek­nek engedélyeztük az önvédelmi lőfegy­vertartást (például pénzőrzéshez).- A mostani rendelkezés kiket érint Tolna megyében?- Itt jelenleg 160 engedély van kiadva. Ezek tulajdonosai közül 49-en belügyi dolgozók. (Őket nem érinti a dolog, mivel a rendelkezés nem vonatkozik a tényle­ges szolgálatban álló rendőrökre és kor­mányőrökre.) További 43 személy a hon­védségnél szolgál, náluk különbséget kell tenni tisztek és tiszthelyettesek kö­zött. A rendőrökön és katonákon kívül ál­ló 68 főtől pedig be kell vonni az engedé­lyeket. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy az engedély is, a tulajdonjog is megmarad az illetőnél, a fegyverek pedig letétbe kerülnek az új jogszabály megje­lenéséig.- Hol tart a munka?- A megye öt rendőrkapitánysága kö­zül négyen már befejeződött korábban, Szekszárdon pedig - ahol a legtöbb volt a feladat - tegnap. A 30-i határidőt betar­tottuk. - Wy ­A vb határozott, de... A Panteon Kft. nem veszi tudomásul a döntést (Folytatás az 1. oldalról.) Az ezzel kapcsolatos romániai történé­seket figyelemmel kísérve a hazai tömeg­tájékoztatás is gyakorta emlékeztet az öt­ven évvel ezelőtti eseményre. Ám, hogy valójában mit is jelentett a második bécsi döntés, arról kevés sző esik. A dolgok eredője, mint már annyiszor, ebben az esetben is Trianon. Az 1920 nyarán hozott békediktátum a mai Ma­gyarországnál is nagyobb területrészt ítélt Romániának, a 103 ezer négyzetkilo­méter kiterjedésű Erdély elcsatolásával. Itt élt a legtöbb magyar nemzetiségű la­kos is, számuk meghaladta a kétmilliót. Húsz évnek kellett ahhoz eltelnie, hogy 1940. augusztus 16-án a békés terület­visszacsatolások reményében tárgyalá­sok kezdődjenek az érintett két fél, tehát Románia és Magyarország között az al- dunai kikötővárosban, Turnu-Severin- ben. „A tárgyalások azonban semmi eredményre sem vezettek, mert a romá­nok kitartottak a lakosságcsere mellett, a magyarok pedig területi revíziót követel­tek, s augusztus 26-án a magyar delegá­ció visszahajózott Pestre” - jellemzi a tör­ténteket a már a bevezetőben idézett Mi- kó Imre a Huszonkét év című müvében. A magyar kormány ezután a fegyveres fel­lépést latolgatta, Bukarest pedig felvetet­te Berlinben a döntőbíráskodás gondo­latát, amire Hitler amúgy is készült. Az ak­kor már a náci Németország által beke­belezett osztrák főváros, Bécs adott ott­hon 1940. augusztus 30-án az ítéletet hozó konferenciának, melyen Ribbent- rop német, illetve Ciano olasz külügymi­niszter mellett magyar részről Teleki Pál, a később öngyilkos miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter, valamint román részről Mihai Manoilescu külügy­miniszter és Valeriu Pop volt miniszterel­nök vett közvetlenül részt. Hory András, az ugyancsak Bécsben tartózkodó ma­gyar diplomata Bukaresttől Varsóig című visszaemlékezéseiben így idézte fel a ki­hirdetett határozat pillanatait: „Másnap, augusztus 30-án a Belvedere kastélyban gyülekeztünk (...) Az órák izgalmas vára­kozásban teltek. Délután 15 óra 15 perc­kor Ujpétery Elemér, Csáky személyes titkára lépett be a részünkre kijelölt váró­terembe és boldogan újságolta: - Nagy­várad, Kolozsvár, Szatmárnémeti és az egész Székelyföld a miénk!” A második bécsi döntés az elcsatolt 103 ezer négyzetkilométer nagyságú er­délyi területből Magyarországnak jutta­tott 43 ezer 492 négyzetkilométert 2 mil­lió 500 ezer lakossal. Ebből 1 millió 300 ezer volt a magyar, 1 millió 100 ezer a ro­mán, s közel 100 ezer volt a német nem­zetiségű. Az Erdély története című kiad­vány harmadik kötetének idevágó része így jellemzi a kialakult helyzetet: „A sze­szélyesen kanyargó határral gazdasági­lag szoros egységeket vágtak ketté, vá­rosokat fosztottak meg hagyományos hátterüktől, elképesztő közlekedési ne­hézségeket teremtettek. Politikailag a döntés azt eredményezte, hogy Magyar- ország és Románia Hitler játékszere lett, a német politika a szovjetellenes háború­ban való részvételünktől tette függővé Erdély további sorsát." Ezt persze akkor csak kevesen látták, az ország döntő többsége örvendezve fogadta az Erdély északi részét nekünk juttató határmódositást. Ismét Mikó Imre könyve jelzi ezt a hangulatot: „Leírhatat­lan örömujjongás fogadta a bécsi dön­tést az egyik oldalon. Huszonkét éves idegen uralom után megtörtént a nagy csoda és vér nélkül visszakerülhetett az anyaországhoz Erdély egy része, ahol most már minden gáncs és félelem nél­kül lehetünk ismét magyarok. Végtelen elkeseredés fogadta a döntést a Romá­niának maradt erdélyi részeken, főként ott, ahol biztosan számított a magyarság a visszacsatolásra.” Az örömujjongás azonban nem tartott sokáig. Románia - amely Magyarország­gal együtt vett részt a Szovjetunió elleni rablóháborúban - 1944 augusztus vé­gén szembefordult német szövetségesé­vel, és szeptember 12-én fegyverszüne­tet kötött a Szovjetunióval. Az egyezmény kimondta, hogy „a szövetséges kormá­nyok a bécsi döntésnek Erdélyre vonat­kozó határozatát semmisnek tekintik, s egyetértenek azzal, hogy (...) Erdély, vagy annak legnagyobb része adassák vissza Romániának.” 1944 októberében pedig, egy Dél-Erdély elleni értelmetlen né­met-magyar támadás visszaverése után a román csapatok a szovjet hadsereg ol­dalán bevonultak Észak-Erdélybe. Összeállította: SZERI ÁRPÁD Megfelelő mennyiségűnek tűnik az a pénzösszeg, ami a Szekszárdi Városi Ta­nács rendelkezésére áll az év befejezé­séhez - derült ki abból a beszámolóból, melyet tegnap délután tartott Szekszárd Város Tanácsának végrehajtó bizottsági ülésén Takács József pénzügyi, terv- és munkaügyi osztályvezető. Az örvendetes tény után egy újabb elismerés hangzott el, ez már viszont a Babits Mihály művelő­dési központra vonatkozott, mely intéz­mény sokat tett a város kulturális életé­nek fellendítése érdekében. A vb úgy döntött, hogy Szekszárd anyagilag és er­kölcsileg egyaránt hozzájárul a hamaro­san megrendezendő néptáncfesztivál si­SZDSZ Nyilvános taggyűlés Az SZDSZ Tolna városi csoportja augusztus 30-án, 18 órakor nyilvános taggyűlést tart. A gyűlésen bemutatják az SZDSZ által támogatott képviselő-jelöl­teket. Munkás-nagygyűlés 1990. augusztus 31-én, 17 órakor munkás-nagygyűlést hívunk össze a bonyhádi művelődési központba, melyre minden érdeklődőt szeretettel várunk. Előadóknak a Munkástanácsok Or­szágos Szövetségének prominens sze­keres lebonyolításához. A bejelentések között szerepelt a Temetkezési Vállalatot és a Panteon Kft-t érintő ügy, mellyel már foglalkoztunk lapunk hasábjain is. A vb úgy határozott, hogy a Panteon Kft. által a temetőüzemeltetésre vonatkozó, már lét­rejött szerződéskötés ellentétes a ta­nácsrendelettel, így az érvénytelen. En­nek megfelelően december 31-ig to­vábbra is a Temetkezési Vállalatnak kell vállalnia ezt a szolgáltatást. A kft. jogi képviselője a vb-ülés után lapunknak adott nyilatkozatában jelezte, hogy a döntésről nem vesznek tudomást, s az eddigieknek megfelelően folytatják tevé­kenységüket a lakosság szolgálatában. mélyeit hívtuk meg, akik minden kér­désben és problémában felvilágosítás­sal szolgálnak. Nagygyűlésünket Barcza Imre országgyűlési képviselőnk patro­nálja. FKgP Előkészítő taggyűlés A Független Kisgazdapárt két szek­szárdi alapszervezete ma 17 órai kezdet­tel választási előkészítő taggyűlést tart a megyeszékhelyen, a Hunyadi utca 5. szám alatti épületben. A gyűlésen Csirke Ernő, a párt országos ügyvezetője is részt vesz. A vonalkázott Észak-Erdély, a II. bécsi döntés által visszajuttatott terület Párthírek

Next

/
Oldalképek
Tartalom