Tolnai Népújság, 1990. augusztus (1. évfolyam, 101-126. szám)

1990-08-28 / 123. szám

1990. augusztus 28. Képújság 3 Szekszárdi Polgári Kör Az önkormányzatnak is segítene ,A kórházakon kormányok bukhatnak meg” Az elmúlt negyven év egyebek mellett a civil társadalom szerveződéseit is tönk­retette, ám civil társadalom nélkül nem működhet az ország. Mindezt Rácz Zol­tán (Szekszárd-Ért klub) állapította meg a Szekszárdi Polgári Kör vasárnapi ala­kuló ülésén, ahol egyúttal köszöntötte a - sajnos, kevés számú - megjelenteket. A volt tanácsi klub nagytermében tartott rendezvény elsősorban az alapelvek megfogalmazására adott módot: aho­gyan Rácz Zoltán hangsúlyozta, szükség lenne egy olyan állandó, rendszeres idő­közönként összejövő körre, amelyik le­hetőséget nyújtana az embereket foglal­koztat gondok „kibeszélésére”, s amelyik emellett még a helyi önkormányzatot is segítené. Megfelelő berendezés után a (Folytatás az 1. oldalról.) A kérdés persze óhatatlanul felvetődik: mi­ként került kapcsolatba a világhírű cég és a „kisváros kisüzeme”? Már az elmúlt évben 89 milliós nyereségre tettek szert a költségvetési üzem, az idei év első felében pedig 59 milliót teljesítettek. (A számokat annak tükrében kell értékelni, hogy a költségvetési üzemek immár nem a költségvetésből, vagyis állami dotáció nélkül működnek.) A lakossági alapszolgálta­táson túl létrehoztak egy kábelkötegelő üze­met, ahol az Audi gyárnak végeznek bérmun­kát, ezenkívül az 1988-89-es években a Ma­lév Hungarian Airlines Catering igényeinek megfelelően Pakson fejlesztették ki a fedélzeti vendéglátó eszközök új családját, és azóta a volt tanácsi klub alkalmas lenne erre a célra, azaz kulturált, beszélgető „munka­hellyé” válna. Nemcsak a politika szere­pelne napirenden ezeken az összejöve­teleken, hiszen a politika nem töltheti ki a világot - mutatott rá egy felszólaló. A kör szándéka szerint a társadalom széles ré­tegeit tömörítené, nemcsak a hagyomá­nyosan vett középosztályt: itt találkozhat­na egymással a fizikai dolgozó, az értel­miségi vagy a földműves. Felmerült a tag­sági viszony gondolata is, ami azért lenne célszerű, mert így elkerülhető lenne a kocsma jelleg. Horváth József, a szek­szárdi Kertbarát kör elnöke azért tartotta fontosnak a polgári kör létrejöttét, mert így valóban emberközeli kapcsolatok alakulnának ki, ami magával hozná a lelki müanyagüzem fő termelési iránya a légiközle­kedésben használatos vendéglátó műanyag edények gyártása. ~ Ezt követően 1990. január elsejével nem­zetközi árufuvarozó kft-t alakítottak 50-50 százalékban magyar, illetve nyugatnémet ér­dekeltséggel. A társulás nemcsak fuvarozta- tással, hanem a nyugati partneren keresztül fuvarszervezéssel és -biztosítással is foglal­kozik. Egyre több magyar magánfuvarozó ve­szi igénybe szolgáltatásaikat, mivel saját gép­parkjuk, szállítójárműveik elavultak, a jövőben pedig nem fuvarozhatnának Nyugaton, így ha­szonbérleti szerződéssel jutnak hozzá a több milliós gépekhez. A nyugatnémet partner Re­nault gépkocsikat hozott apportként a vállal­felszabadulást. Dr. Csordás Jenő nyu­galmazott főorvos a kör integráló funk­cióját emelte ki, tehát itt otthonra lelné­nek e különböző klubok és egyéb szer­veződések képviselői. Balázs Csaba, a városi tanács műszaki osztályának vezetője ezt a gondolatme­netet folytatva azon reményének adott hangot, hogy a polgári kör - a pártpoliti­kai meggondolásoktól függetlenül - kö­tetlen beszélgetések keretében adna al­kalmat a jogász, az orvos, a kertész közti találkozókra. így elérhető lenne az is, hogy más megközelítésű információkhoz jussanak azok, akik nap mint nap hoznak felelős döntéseket.- szá ­kozásba, innen tehát a kapcsolat a gyártó céggel. Ilyen indíttatásból vállalta a paksi üzem, hogy piackutatást végez, megszondázza min­denekelőtt a magánfuvarozók táborát. A két­napos bemutató mérlege, hogy elsősorban az egytonnás és a nemzetközi fuvarozásra alkal­mas tehergépkocsik iránt nagy az érdeklődés, ezekre köttetett a legtöbb előzetes megállapo­dás. A jövőben e korszerű gépjárművek váltják fel a ma országútjainkon közlekedő Zuk, Awia tehergépkocsikat, amelyek nemcsak a nem­zetközi szabványnak nem felelnek meg, de az árukban sem lesz rövidesen jelentős különb­ség, miután gyártóik is a konvertibilis elszá­molásra térnek át. - ka ­A vezetőváltás kérdése szinte elsodor­ta a Magyar Kórházszövetség hetedik kongresszusát, szerencse, hogy a szak­mai előadások anyagát írásban is meg­kapták a résztvevők, mert ezek megvita­tására alig jutott idő. Gyakran volt ideges, feszült a hangulat a háromnapos tanács­kozáson.- Beváltotta-e ennek ellenére a hozzá fűzött reményeket? - kérdeztük dr. Mányi Gézától, a kongresszus elnökétől, az Or­vostovábbképző Intézet tanárától.- Tulajdonképpen a kórházügy min­den területéről szó esett, de az igazgatók cseréje valóban a kórházirányítás téma­köre felé vitte el a konferenciát. Ez azon­ban érthető. Hiszen rengeteg bennünk a bizonytalanság. Nem tisztázott például, hogy milyen képzettség kell ahhoz, hogy valaki pályázhasson ezekre a fontos funkciókra, kidolgozatlanok az eljárási szabályok is. Véleményünk szerint álde­mokratikus az egész pályázati rendszer.- Többen felvetették a tulajdonlás kér­dését is.- Eddig - az igen megfoghatatlan - magyar állam volt a kórházak gazdája. Ezentúl ki lesz? Az önkormányzat? Vagy a társadalombiztosítás? Nagyon fontos a finanszírozás kérdése is. Sok híve van a társadalombiztosításnak, de úgy, hogy afölött a kormány diszponáljon, és ne a parlament. Mert a régi rendszerben gyakran eltűnt a kórházakra fordítandó pénz. Volt olyan tanács is, amelyEgysze­rűen nem utalta át a kórháznak a neki já­ró összeget, hanem felhasználta valami másra.- Márpedig - ez'ma már nem titok - a kórházak többsége közeledik a teljes fi­zetésképtelenség felé.- így van. Az utolsó tartalékaikat élik fel, nem tudnak fejleszteni, korszerűsíte­ni, gyógyszerkészletüket felújítani.- Az egyik referátum a kórházi kataszt­rófaterv készítését taglalta, olyan teen­dőkről szólt, melyek egy természeti csa­pás, járvány esetén hárulnak az egész­ségügyre. Úgy érzem, mintha a kórházak meg­mentése érdekében is valami ilyenre len­ne szükség. Vág ez azért túlzás?- Sajnos, nem. Európai viszonylatban nálunk szinte a legrosszabb az egész­ségügyi ellátás. Talán durván hangzik, de nem minden kórházban van garancia ar­ra, hogy a beteg életben marad, még ha gyógyítható lenne is. Sok helyen nélkülözhetetlen eszközök hiányoznak. Nem tudom, lehet-e ezt még fokozni.- Mindennek tudatában hogy látja a magyar kórházak jövőjét?- Politikai ügy lesz, mint nyugaton. Megbukhatnak miatta kormányok, hi­szen egy-egy időszak végén be kell szá­molniuk arról, mit tettek e területen. Ez a jó a demokráciában. De addig is gyógyí­tani kell. CSER ILDIKÓ Piackutatás Pakson A költségvetési üzem és a Renault Józsi úr, a gazda (Folytatás az 1. oldalról.)- Ahol dolgoztam, a kölesdi Általános Művelődési Központban, annak könyvtá­rában, nem volt szabad kezem! Minden itől függtem, a mozgási lehetőségem a nullával volt egyenlő, s a távlatokban sem láttam az én számomra kedvező megoldást. A fizeté­semmel sem mertem ugrálni, hiszen 6700 forint volt. Az engem követő kolléga egyből megkapta a tizenkét ezrest. Már ekkor is voltak állataim, csak egynéhány. Mindezek véglegesítették szándékomat, hogy az állatokat válasszam, ne pedig a könyvtárat! - kedzi a beszélgetést Fejős József, 39 éves kistormási gazda, a volt pedagógus.- Az állatokkal való foglalatosság hozzáértést is igényel...- ...meg épületet, helyet is. Ez meg is volt teljes egészében: szép, nagy istálló, rajta szénapadlás, mellette pajta, mögötte tágas kert, kifutónak. Hát a gyakorlat...Hm...Hm... Előzőleg voltak nutriáink... Ahogy visszagondolok, egy kicsit bátor voltam, mert hat te­hénnel és egy lóval kezdtem. De rest az nem voltam, gyakran meglátogattam a néhány házzal odébb lakó Pintér Ferenc szomszédomat és a kölesdi Tavaszi János bácsit, akik mindketten nagy szakértői a lónak, tehénnek! így tanultam meg az állattartás tu­dományát, rejtelmeit, közben én is szereztem tapasztalatokat. Az is igaz, hogy időbe telt, míg a jelenlegi állomány kialakult. Volt olyan tehén, amelyik nem fogott fiat, a má­siknál meg nem volt megfelelő a tej mennyisége, a harmadiknál a minőség volt a prob­léma... A napokban ért egy nagyon is érzékeny veszteség; mondhatom a legszebbik tehenem nem tudott megelleni... pedig másodszor adott volna fiat!- Most mekkora a gazdasága?- Időközben eladtam a lovamat, s ezt pótlandó, vettem egy Wartburg kombit. Ebben elfér a kasza, a villa, a gereblye. Fuvarost meg kell fogadnom, aki hazahozza a takar­mányt. Mert erre is szükség van mindennap. A tizenegy tehén, a két vemhesités előtt álló üsző, az egy apró bikaborjú, és a hat üszőborjú - igazán nem rossz evők. Bár az aprók közül néhányan még szopnak. Ezek adják a sajátnevelésű utánpótlást. A kis bikát minden bizonnyal el fogom adni, de pillanatnyilag olyan árat ígérnek érte, ami csak kótyavetyét jelentene. így egy ideig megtartom. Fő vonalban a magyartarkát szeretem, mert tejet is ad, húsa is van. Naponta 130 litert viszek a csarnokba.- Ennyi állatnak évente bizonyára sok takarmány kell?!...- Valamicske földem is van: 1160 négyszögöl a háztáji, és nyolcezer négyszögöles a bérleményem. Ebben van lucerna, zab, csalamádénak, esetenként búza s kukorica. Úgy számolom, hogy naponta 120-130 kiló abrak fogy el. Amit most mondani fogok, eléggé nagy számok, de már a régi állattartó öregek is mondták, hogy csak a kútvíztől nem tejel a tehén! Évente 200 mázsa szénát vagy lucernát, 450 mázsa Ercsiből hoza­tott répaszeletet, és mintegy 300 mázsa kukoricát vagy búzát etetek meg. Saját mafla- ságomnak köszönhetem, hogy az idén nem sikerült kaszálót szereznem a Sió partján. A padlás már dugig van az illatos lucernával és a finom zabcsalamádéval. Ha egy kis eső jönne, lehet, hogy negyedszer is kaszálhatnám. Valamikor javasoltam, hogy közösen tartsunk a tavaszi-nyári hónapokra egy pász­tort. A többi gazdatárs elzárkózott, - mondván: nincs hozzáértő, megfelelő ember, meg a legelő is messze van. Én most egyedül fogadtam egy legénykét, havonta négy és fél­ezret fizetek neki!- Ez óriási munka! Mennyiben öröm és haszon?- Öröm, hogy most már értek az állatokhoz! Öröm látni, hogy szépen fejlődnek, gya- rapszanak! A haszon is megvan: a tej, a bikaborjak. Bár most csak egy van. Eladom. Én nem hizlalok. A munka valóban óriási, mert elő kell teremteni nekik a mindennapit. Ép­pen azon rágódom, az elképzelésemet forgatom jobbra, forgatom balra, hogy kellene vennem egy traktort, pótkocsival. Az imént jöttem meg a kaszálásból, kétszáz öl csalamádét kaszáltam, de a fuvarosom majd délután vagy estére ér rá, s addig kint aszalódik a napon. Ezért kellene a gép! Szóbeszéd tárgya a Bush elnök ígérte hitel. Hallani azt is, hogy az ilyen falusi egerek mint mi, azért nem jutunk hozzá, azért nem kapunk belőle, mert valami kft. elhappolta az egészét! Éppen a napokban vettem fel a kapcsolatot egy bizonyos társasággal, - gépvásárlás ügyében. Számomra, meg sokunk számára azért lehet érdekes a dolog, mert az ellenértéket áruval lehetne kiegyenlíteni. A pótkocsis traktor mellé nagyon fon­tos lenne még egy eke, egy rendsodró, egy fűkasza. Kíváncsian várom a földdel kapcsolatos huzavona végét! Nagyapának volt 15 hold földje, s azt szeretném megkapni!- A könyvtár és az iskola...?- Nem! Egyelőre nem! Itt a magam gazdája vagyok! Itt, ahogy dolgozom - precízen, előrelátóan vagy éppen lustán -, annyi a hasznom! Ez a mozgástér kell nekem! Kell, hogy megvalósítsam a gondolataimat, elképzeléseimet! KONRÁD LÁSZLÓ Egely: Parajelenségek (7.) Prekogníció a tőzsdén? A prekogniciós kísérletek kezdeti si­kerei arra biztattak néhány vállalkozó ku­tatót, hogy ne csak a jelenség elvi vonat­koztatásait kutassák, hanem próbálják meg aprópénzre váltani a jelenségkuta­tás során elért eredményeket. Erre az adta a lehetőséget, hogy az Egyesült Államokban értéktőzsde is működik, ahol különböző nemesfémeket is lehet eladni és vásárolni. A spekulációra kiválóan al­kalmas az ezüst, mert annak ára szinte véletlenszerűen változik, éppen a pilla­natnyi kereslet-kínálat és spekuláció függvényében. Semmilyen módon nem lehet rövid távon előre jelezni a nemes­fém értékét, csak nagyon hosszú távon és akkor sem naprakészen. A kísérletet Russeltarg amerikai lézerfizikus és kollé­gái két különböző módon végezték el. Az első, egyszerűbb esetben az ezüst árfo­lyamát - igen szellemesen - egy kivá­lasztott felhőkarcoló segítségével mo­dellezték. A kísérleti személyt minden­nap felvitték a felhőkarcoló egy bizonyos emeletére, szintjére. Ha az ezüst ára ép­pen magas volt - akkor az épület tetejére, ha pedig nagyon alacsony - akkor az al­sóbb szintek valamelyikére; a kísérleti alanynak pedig csak azt kellett előre megmondania, hogy a következő napon körülbelül melyik szintre fogják őt felvin­ni, s ezzel végül is azt, hogy milyen lesz a másnapi árfolyam! Ilyen módon nem egy konkrét értéket, egy számot kellett előre megmondania, hiszen erre soha senki nem volt még képes, hanem nagyjából egy helyzetmeghatározást kellett végez­nie, ami már a paranormál jelenségek te­kintetében egy egyszerűbb dolog. Való­ban a módszer segítségével nagyjából előre lehetett jelezni legalább egy napra, hogy milyen irányba mozdul el az ezüst árfolyama. (Hosszú gyakorlás segítségé­vel a kísérlet résztvevője ezt nagyjából pontosan, mindig meg tudta előre mon­dani mégpedig abból, hogy „jóslása” közben milyen szintről „érezte”, vagyis milyen perspektívából látta a környéket a felhőkarcolóból.) A módszer elvi sikere arra késztette a kutatókat, hogy tovább finomítsák ezt az eljárást, úgy, hogy a gyakorlat igényei­nek is megfeleljen. Ehhez az kellett, hogy néhány nappal előre is meg tudják mon­dani az ezüstárfolyam mozgásának irá­nyát és mértékét is. Ha ugyanis csak kis­sé növekszik vagy csökken az árfolyam, akkor nem érdemes üzletet kötni, hiszen ekkor a vételi vagy eladási jutalék fel­emésztheti, meghaladhatja a nyereség értékét is. Ezért egy olyan, meglehetősen bonyolult eljárást ötlöttek ki, ahol a jós­lásra képes embernek négy tárgy közül kellett választania. Mindegyik tárgynak megvolt a maga jelentősége, funkciója. Az egyik azt jelképezte, hogy az ezüst értéke kissé emelkedik, a másik azt, hogy nagyon emelkedik. A harmadik tárgy azt jelképezte, hogy az ezüst értéke kissé csökken, a negyedik pedig, hogy nagyon csökken. A kísérlet alanyának tehát két feladata volt: egyrészt le kellett írnia, hogy milyen tárgyakat fog látni a kísérlet napján, és ezek közül melyik tárgyat fogják elhe­lyezni. Magyarán, ha például az alma jel­képezi a kísérlet napján azt a helyzetet, hogy az ezüst árfolyama nagy mértékben zuhanni fog, akkor a kisérletvezető az almát nyújtotta át néhány nap múlva a kí­sérleti személynek. Csak abban az eset­ben hajtották végre a tőzsdék a pénzügyi manővert, ha a kísérleti személy világo­san le tudta írni azt a négy tárgyat, amelyet a kísérlet céljára kiválasztottak, mert ekkor remény volt arra, hogy ezután meg tudja azt is mondani, hogy melyik tárgyat fogja ő megkapni. Eme furcsának, összetettnek és bo­nyolultnak látszó kísérlet azonban egy­más utáni sorozatban is sikeresnek tűnt. A kísérlet résztvevői egymás után kilenc alkalommal pontosan meg tudták hatá­rozni az ezüstárfolyam mozgásának irá­nyát és mértékét is. Az első három alka­lommal nem hajtották végre a megfelelő tranzakciót a tőzsdén, a sikeres előkísér- letek után a pénzemberek fantáziát láttak a dologban, és egyre növekvő pénzt ru­háztak be a kísérletekbe. A kilencedik sikeres kísérlet után aztán már annyira magabiztos lett a csoport, hogy egy egé­szen nagy pénzösszeget, 100 ezer dollár körüli összeget fektettek be, de a tizedik kísérlet csúfos kudarccel végződött. Na­gyon valószínű, hogy a teljes magabiz­tosság, az önteltség tudata elrontotta azt a kényes tudatállapotot, ami a helyes prekogniciós kísérlet elvégzéséhez szükséges. Későbbiek során más kuta­tócsoportok, ugyancsak az Egyesült Ál­lamokban (jóval kisebb tétekkel ugyan) megismételték a kisérletsorozatot, és nyertek ezen a műveletsoron. Ez a kísér­let annyira egyszerű, hogy ha nem is az ezüst árfolyamával, de például a hőmér­séklettel nálunk is el lehetne végezni. Mi­vel gyakran rapszodikusan változik ná­lunk az időjárás, hideg- és melegfrontok jönnek-mennek, ezért egyszerűen kipró­bálható lenne nálunk is ez a megfigyelési eljárás. Az egész dolog azonban sokkal jelen­tősebb minthogy hőmérséklet vagy Ag­árfolyam jelzésére használjuk, és egy alapvető, fundamentális dologra mutat rá - méghozzá arra, hogy az ok-oksági kapcsolat nem olyan egyszerű, mint ahogy ez számunkra tűnik. Mai ismere­teink azt mutatják a fizikában, hogy idő­utazásra nincs mód, azaz nem tudunk beülni valamilyen szerkezetbe, elmenni a jövőbe, vagy a múltba, majd onnan visz- szatérni, és újra a jelenbe. Éz logikai pa­radoxonok, buktatók sorát vonja maga után, amit ma még sehogy nem tudunk feloldani. A kísérletek azonban azt mutat­ják, hogy testünkkel nem is tudunk a jö­vőbe, vagy a múlta utazni, információkat azonban lehet kapni a jövőből (és elvileg a múltból is, bár ez már nem annyira ér­dekes). Hogy hasznos lenne-e ez az átlagem­ber számára és minden percben, má­sodpercben - az erősen kétséges. Gon­doljuk el, ha minden egyes másodperc­ben információkat kapnánk a közeli és távoli jövőből, akkor állandóan egy kusza összevisszaságban élnénk, és pokol len­ne az életünk, nem tudnánk hétköznapi teendőinkkel foglalkozni. Ugyanúgy va­gyunk tehát itt is, mint a telepátiánál, hogy a normális élet elengedhetetlen fel­tétele az, hogy ne, vagy csak kivételes vészhelyzetek esetében jussunk szá­munkra fontos információkhoz. Minden­esetre, ha valaki azt tapasztalja a hétköz­napi életben, hogy állandóan és mindig bejönnek a „tippjei”, a meglátásai, a megérzései, az hallgasson magára, fi­gyeljen erre a belső fülre különösen ak­kor, amikor valami lényeges dolgot tud meg. Ha például kimegy a repülőtérre és úgy érzi, hogy a gép nem fog elindulni, vagy valami baleset éri, inkább ne száll­jon fel, vagy ha kocsiba ül és rossz érzés keríti hatalmába, akkor várjon egy-két napot, mert ez a „belső fül” segítsé­günkre lehet. A cikkben persze helyszűke miatt nem lehetett még sok fontos összefüggést, mérési módszert leírni. Az érdeklődők számára a „Titokzatos erők tudománya?” c. könyv további rész­letekkel szolgál. (Háttér Kiadó, 1989)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom