Tolnai Népújság, 1990. augusztus (1. évfolyam, 101-126. szám)
1990-08-25 / 121. szám
1990. augusztus 25. TOLNATÁJ - 5 lesz másképp” és azokat is, akik úgy vélekednek: „ameddig mi élünk, jó lesz igy is.” Aztán nem ártana, ha jobban tájékoztatnák a falu-lakosságát azok, akiknek ezt meg kell tenniük. No és az is igaz, csak az összefogásban van - lehet - az erő. * Gyöngyössy József elöljáróval egy régebbi beszélgetésünket elevenítjük fel először. Arról szóltunk és Írtam egykor, hogy terveik között szerepel az elhanyagolt középületek rendbetétele - a falugyűlés kérése volt -, az orvosi ellátás megoldása, az alsó tagozat visszavitele, a vízhálózat kiépítése. Nos, a középületeket két év alatt rendbe tették, az óvodát a volt titkári lakásba telepítették át és az iskola is fogadóképes. Tizenkét gyerek van három osztályban és öt szülő akarta, hogy Koppányszántón tanuljon a gyereke. Az elsősök visszajöttek volna, de a harmadik osztályosok nem. Az iskola berendezése félmillió forintba kerülne.- A vízvezetéket a falu egyik felében végigvittük, a másik fele az ötezer forint hozzájárulás miatt azt nem akarta. Most meggondolták magukat - közli Gyöngyössy József.- Az idei költségvetésben szeqjpel egy mélyfuratú kút elkészíttetése, s a tanács szerint kétmillió tartalékolva van. Másfél millió zárolva van... A jelenlegi vízhálózat a téesz jóindulatával működik, de irritálja az embereket, az erdésznek megengedték, hogy rákössön. Szeptember 5-én kezdik el egyébként a kútfúrást - állítja az elöljáró -, s a hónap végére befejezik. Azután a víztársulat megalakul és rá lehet kötni.- Mi volt azzal a falugyűléssel? - érdeklődőm.- Nem falugyűlés volt az, hanem elöljárósági, ahol az idei költségvetési terv feladatainak végrehajtását beszéltük meg. Eddig négyen voltunk ezeken az üléseken, most megpróbáltuk nyilvánossá tenni. A tanács kb. 100 meghívót fénymásolt, de amikor háromszázat küldtünk ki, akkor is csak húszán jöttek el. A vb-titkár javasolta aztán, jó lenne, ha a választási bizottság tagjait is megválasztanánk. Szóba került az is, hogy önálló legyen-e a falu, körjegyzőséghez tartozzon, vagy maradjon együtt Nagykónyival. Ez utóbbit elvetették és a körjegyzőségre voksoltak... Amikor szóba hozzuk a fodrászt, kiderül, végzett egy-két „hajszobrász” ugyan a szántóiak közül, ám egyik sem akar a szülőfalujában dolgozni. Felemlegetjük a rossz járdákat, amire az elöljáró annyit mond, az a következő ciklus feladata. Nos, e kis kitérő után folytassuk a tanácsülésen elhangzottak felidézését. Vass Lászlóné arról beszélt, hogy a június 5-i tanácsülés hatására vitte fel levelét az MDF és az FKgP központjába. (Emlékeztetni szeretném olvasóinkat, hogy azon az ominózus tanácsülésen lincshangulat uralkodott az említett két párt helyi képviselőinek „jóvoltából”.)- Nem mi kezdtük az aláírásgyűjtést - érvelt Gárdi György -, hanem a Szeléék. Elmentek Medinára, s a Szeléné mondta az ottaniaknak, hogy Kölesden a virágosnál lehet aláirni. Idejöttek hozzánk, aztán mi útba igazítottuk őket a másik virágoshoz. Ami pedig a börtönt illeti - válaszolt Kovács Istvánnak -, a mostani vezető állásban lévők politikaiak voltak, nem úgy, mint itt, mert ezek bűncselekmények miatt ültek. De mindenkire rá lehet fogni mindent...- Felkérem a tanácstestületet - kezdte Zsebe Anita -, hogy ma döntsön az orvos nyugdíjazása ügyében. Ez nem pártkér- dés, ez a falu ügye. Száznyolcvanán aláírták, de van pár száz, aki nem meri elmondani a véleményét...- Nem értem, a pártok miért ragaszkodnak ahhoz, hogy egy legitim testület munkáját akadályozzák - kezdte Vaskó János. - Szomorú dolog lenne, s ez nem felelne meg a pártokon kívülieknek sem, ha a pártok mondanák meg, miben döntsön a tanács. Ha törvényes joguk van, akkor kötelességük is dönteni.- A falunak kéne az orvos nyugdíjazását eldönteni - vélekedett Szabó Tibor. - Az a nép véleménye lenne. Lehetne aláírást gyűjteni ellene is, mellette is... Itt mindig a módszerrel van a baj.- Megfélemlítették az embereket azon az ominózus tanácsülésen - hangoztatta Kovács Lajos. - Amikor a mostani aláírásokat gyűjtötték, megkérdezték, mit Ígértek akkor nekik, hogy a doktor mellett szóljanak. Azt is mondták: aláírunk, de ha nem mertek dönteni, fenékbe rúgunk benneteket. Döntsünk! A tanácselnök törvényt idézett, hogy miben nem rendelhető el helyi népszavazás, mire az FKgP helyi képviselője azt javasolta, ne döntsön a testület a 180 aláírás alapján. Szólunk a helyiek szerint elkótyavetyélt szolgálati lakásokról is. Ekkor tudom meg, hogy a hiedelemmel ellentétben Gyöngyössyék nem nyolcvan, hanem 250 ezerért vették meg a házat.- Mi van a cigányok által elfoglalt egykori óvodával? - kérdezem.- Felértékeltettük, árverés útján értékesítjük - lebontás céljából. A bíróság kötelezte a házfoglalókat, hogy azonnal költözzenek ki, ám nem tettek eleget ennek a határozatnak. Az intézkedő rendőröket leöntötték forró vízzel. A végrehajtó sem akarja végrehajtani az utasítást... ... * A nagykónyi tanácsházán szezonzárás előtti csend. A vb-titkár hollétéről érdeklődőm, s megtudom, szabadságon van. Aztán amíg beszélgetünk az ajtóban, előkerül. Egy cseppet sem örül az újságírónak, de azért szakit néhány percet rám. Az irodában, ahol leülünk, látszik az egymástól jókora távolságra lévő ülőalkalmatosságokon, hogy itt más sem szívesen látott vendég. Mindketten rövidre fogjuk a beszédet.- Lejjebb kellett tenni a búvárszivattyút - ismétli meg a Koppányszántón hallottakat Hintenberger Károlyné -, mivel csökkent a vízszint. A téesz szerint veszélyben van a vízellátás. Egyébként, ha erről többet akar hallani, akkor keresse Müller Jánost a vízműnél, ő bonyolítja az ügyet. Az inszeminátorra pedig azt mondhatom, nem tudunk változtatni rajta. Itt is be lehet jelenteni Nagykónyiban... Egy füzetbe kell beirni, kihez menjen el... Elhangzik még az is a válaszokban, hogy több meghívót is csináltak volna, de ennyit kértek, meg a vb-titkár is meghívott volt, a Mérei meg hőbörgött... A járda még akkor készük, amikor Szántónak önálló tanácsa volt és amit most építettek, abból nem lopták el a cementet Szót ejtünk a fodrászatról is: a vb-titkár megerősíti az elöljárótól hallottakat, aztán azt mondja, a tűzoltószertárban megoldható lenne.- Az ígérgetésekről meg annyit, hogy én nem ígértem felelőtlenül senkinek semmit. De egyébként maguk úgyis azt írnak le, azt jelentetnek meg, amit akarnak... Mert Kónyiban is van ám sáros utca! - jegyzi meg arra utalva, amikor fényképpel illusztráltuk az értényi elmaradottságot, rombolást és a nagykónyi fejlesztést, fejlődést.- Tudja - szólok elköszönés előtt -, a fényképezőgép lencséjét objektivnek nevezik. És ez nem véletlen... ÉKES LÁSZLÓ- A párttörvényt és az alkotmányt ajánlom figyelmükbe - így Kocsis György -, és akkor mindjárt tisztázódik, kinek milyen joga van. Miután a testület egyhangúlag elfogadta a titkos szavazásra tett javaslatot, Kovács István megjegyezte:- így szokott ez lenni... Törvényesen lezajlott a szavazás, s a jelen lévő 14 tanácstagból 11 szavazott arra, hogy a tanács dr. Szele Miklós munkaviszonyát nyugdíjazás, illetve a nyugdíjkorhatár elérése miatt felmondja. Ezután az úgynevezett technikai részről beszéltek: a munkajog szerint 4 hónap felmondási idő jár, de újabb vélemények, javaslatok után végül is úgy döntött a tanács, hogy dr. Szele Miklóst augusztus 22- től mind a négy hónapra felmenti a munkavégzés alól, és gondoskodnak az orvosi ellátás mielőbbi megszervezéséről. A történet itt véget is érhetne, ám Pataki Gyula bácsi kért szót, s a kölesdi FKgP nevében megköszönte a bizalmat és az intézkedést.- Dr. Szele jó politikus volt - magyarázta -, maga mellé vette az MDF-et - joga van neki -, s a kisgazdapártot is maga mellé csábította. Azt gondolta, úgy csinálhat, mint a múlt rendszerben. A párt- funkcienáriusok mindig odamentek hozzá először, s a megbeszélés után oda mentek vissza, vagy a tanyájára mulatni. Jól helyezkedett. Sorozó orvos volt... Mindent megragadott, hogy ellene senki ne tudjon semmit tenni. Hogy mellé állt a kisgazdapárt, szinte szégyellem. Örvendetes dolog ez a döntés, mivel a kölesdi nép javát szolgálja. Hiszen annyi durvaságot csinált, hogy az nem emberi. Higy- gyék el, uraim, ez így van - adott nyoma- tékot mondandójának. Az ülés végén Pataki Gyula bácsi odajött hozzám, megszorította a kezem, s any- nyit mondott:- Ezt akartam elmondani magának, ezért mondtam, hogy várjon meg... Az ember azt hinné, ezzel a döntéssel véget ért egy fejezet, elült a vihar, az indulat kiváltotta személyeskedés Kölesden. Tartok azonban attól, hogy nem így lesz. Pedig nagy szükség lenne végre kizárólag a falu érdekeiért érvelő vitákra - nemcsak Kölesden. ÉKES I ÁS7I Ó Kis világ: KALAZNÓ A világok egyformán fontosak, akár kicsik, akár nagyok. Azok számára, akik bennük élnek, a bonyolultságuk nem fokozható. Egy 281 lélekszámú falu - amelybe paradicsomi szépségű bekötőút vezet a forgalmas világból, egy itt véget érő köldökzsinór - épp olyan univerzum, akár egy világváros. Annak, aki itt lakik. Aki mindenkit ismer: a kézbesítő felüli a világtalanságom, tízen jóval aluli a látásom - mondta szelíden. Testvére, Lőrinc magára hagyta, ő már végképp otthonra lelt a kalaznói földben, elnéptelenedett méhes sírkövekként álló kaptárait hagyatékoz- va az utókorra. A plébános urat a tanácstól kirendelt gondozónő istápol- ja. Csak az bántja, hogy nem tud annyi jót cselekedni, mint azelőtt.- Nyolcvankét esztendővel ezelőtt azt tanultarrThittanból: jó ember az, aki mindig kész jót tenni - mondja. - Az Új Emberben hirdettem, hogy házvezetőnőt keresek, aki segítene a híveket a templomba vinni, s aki azért tanulná a hittant, hogy helyettem, aki már nem vagyok képes, oktatná... Megkérdeztük, miben segíthetnénk.- Van Budapesten papi kórház... Általános kivizsgálásra, szemészeti vizsgálatra, gerontológiai vizsgálatra lenne szükségem. Oda segítsenek eljutnom. Mikor'számot kellett vetnem a betegséggel, megértettem: jobb vakon élni, mint látó szemmel meghalni. Nem épített templomot. Nincs is Kalaznón katolikus templom, csak imaház. Annak a hátsó traktusában lakik most is Kalaznó plébánosa. Vajon elöregedő falvaink ismerik a sors vállalásának, az élni akarásnak ezt a filozófiáját? Hogy jobb vakon élni, mint látó szemmel meghalni? DOMOKOS ESZTER GOTTVALD KÁROLY * Zalai Józsefné a postai kézbesítő. Mondja: 192 házszám Kalaznó. Sok házat lebontottak, sokat eladtak. Hétvégi háznak is. Olyan is akad köztük, amiben butikot akarnak nyitni. A hajdani sváb lakosságnak csak írmagja maradt: egyetlen család. Mint béna sas, lebeg a falu fölött a bezárt evangélikus templom. Csak a harangja beszél arról, hogy hinni kell. Hogy bízni kell múlt és jövő szépségében. A föld terem. A kertek megtermik a mindennapit. A gyümölcs nem jellemző. Szőlőhöz nem elég tágasak a kiskertek, a kilencvennégy nyugdíjas egy-egy holdja külterület, ösz- szességében tengeriföld. Kalaznó földje olyan föld, amely Mementó Megújulás előtt Katolikus település. Székelyudvarhelyen született plébánosa, aki szeretetben segíteni akarásban egy- gyéforrott Székelyföld és Bácska szegényei, elesettjei után a kalaz- nóiakkal, november 8-án tölti a nyolcvankilenc esztendőt. Negyvenötben jött Kalaznóra. Meglátogattuk. Nem állítható, hogy jó egészségnek örvendene Elekes Dénes plébános úr: kilencven százaléknál jóval Elekes Dénes plébános úr a leikével lát, nem a szemüvegével Az imaház' nemcsak holtuk után fogadja be az embereket: befogadta a Bukovinából érkezetteket régebben, befogadta az Erdélyből érkezetteket újabban. Nem tudni, hogy ez a kis világ önálló lesz-e - mondja Balázs Jánosné elöljárósági elnök. De hogy mire lenne legégetőbb szüksége, az nem vitás. Az egész falut átfogó-megmentő vízhálózatra, meg a három földes utca, a Kossuth, a Béke, a Petőfi utca ősztől tavaszig tartó sárpoklának megszüntetésére. Az elmúlt negyven évvel elmúlt Kalaznó hajdani fénykora is. A mára elöregedett település az első - kitelepítés alapjául szolgáló - „felszabadult” népszámlálás adatai szerint akkor még 804 lélek érezte s tudta otthonának a falut. Reggelente negyed nyolckor kapaszkodnak fel a Hőgyészre induló buszba a gyerekek. Délután öt tízkor érkeznek haza. Huszonhét általános iskolás, tizennyolc óvodás... Hő- gyészről jön hetente egyszer az orvos is, meg misézni a pap. A plébános úr velünk jött ide - meséli Balázs Jánosné
