Tolnai Népújság, 1990. augusztus (1. évfolyam, 101-126. szám)
1990-08-22 / 118. szám
1990. augusztus 22. népújság 3 Amit nem érzékelhet az SZDSZ elnöke... Miért lesz az olcsó búzából drága kenyér? Számítógépes munkaruha-ellátás Dr. Zsíros Géza érti a kérdést Három egyetemi oklevéllel rendelkezik, mindegyik a mezőgazdasággal kapcsolatos. Nyolcadik éve magánvállalkozó, kilenc megyét érintve készíti a zöldborsótermesztéssel, -betakarftással kapcsolatos programokat, ezenkívül foglalkozik a gépkezelők képzésével, anyag-alkatrész beszerzésével, szervizszolgáltatással, közúti áruszállítással. Dr. Zsíros Géza - mert ugyanis róla van szó - azonban nemcsak ennek a cégnek a vezetője, hanem kisgazda országgyűlési képviselő is. Méghozzá olyan képviselő, akinek a neve mint lehetséges mezőgazdasági miniszter is felmerült. - Mit gondol, miért pont az ön neve? - érdeklődtünk dr. Zsíros Gézától, aki számított a kérdésre.- Talán a szakmai képesítésem, gyakorlati tapasztalatom, a parlamentben végzett munkám alapján vélték egyesek, hogy el tudnám látni ezt a feladatot. Persze, egy miniszteri tisztség nem egyszerű dolog. Nekem most az a kötelességem, azon kell lennem, hogy miként lehet a jelenlegi mezőgazdasági minisztert, Nagy Ferencet segíteni, s nem akadályozni. I- A kisgazdák hajlamosak a demagógiára és a tekintélyuralmi módszerekre. Ezt Kis János, a szabad demokraták elnöke állapította meg nemrég a Független Kisgazda Pártról. Valószínűleg önnek egészen más a véleménye...- Kis Jánosnak bizonyára korábban nem volt fontos, hogy a kisgazdapárt múltját megismerve, a jövőre a megfelelő következtetéseket levonva nyilatkozzék. A kisgazdákat nem felülről szervezték, a kisgazdapárt a magyar ember leikéből és akaratából született, s nyolcvanegy évvel ezelőtt indult útjára. Azóta nagyon sok párt tűnt el a politikai porondról, mi azonban maradtunk. Amit Kis János demagógiának vagy tekintélyelvűségnek érez, az merőben más: a magyar lelkiségből fakadó olyan dologról van szó, amit ö bizonyára kellően nem is érthet, nem is érzékelhet. Majd remélhetőleg lesz elég ideje és lehetősége, hogy ezt feltárja önmagának és másoknak is. I- A hírek szerint elkészült a koalíciós pártok végleges földtörvénytervezete. Korábban viszont több olyan tervezet is keringett az országban, amely a kisgazdapárthoz kapcsolódott. Tehát a jelenlegi az már biztos, hogy a megfellebbezhetetlen variáció?- Ezt is meg kell érteni és értetni az emberekkel: eddig az állampárt leküldött egy törvénytervezetet, indult arról egy jelképes társadalmi vita, s utána jóváhagyatta azt a saját parlamentjével. Miért szokatlan az, hogy öt-nyolc- tiz vagy húsz törvénytervezet készül a jobbítás szándékával? Hát ne felülről várjuk már az áldást, hanem igenis mi magunk kezdeményezzünk! Ezekből a tervezetekből sok hasznos részletet sikerült beiktatni a jelenlegi anyagba. I- Ön azt állítja magáról, hogy nem té- eszelnök-ellenes, ám gyakorta kikel az úgynevezett zöldbárók ellen. Nem ellentmondás ez, s nem sérti a tisztességes téeszve- zetőket ez a sommás minősítés?- Kérdem én öntől: régen minden gróf és báró gazember volt? Hát nagyon sok olyan „A kisgazdapárt a magyar ember leikéből született” intelligens, több nyelven beszélő ember is volt közöttük, akik az ország javáért tenni mertek! Miről is van szó? 1945 előtt 1270 gróf és báró élt hazánkban, 5500 holdas átlagos birtokterülettel. Most van több mint 1300 termelőszövetkezet és 200 állami gazdaság 4100 hektár átlagos téeszterülettel. Ezek a számok közel állnak egymáshoz! Nézzük csak tovább: 1945 előtt a grófok és a bárók beépültek az akkori politikai hatalomba, a parlament és a felsöház szintjén egyaránt. Az 1990-es országgyűlési választás előtt közel száz téeszelnök és állami gazdasági igazgató volt a parlament tagja. A mostani zöldbárók tehát ugyancsak beépültek a hatalomba, élvezve a vörösbárók támogatását. Én valóban nem a téeszelnökök és a téeszek ellen szólok, hanem a politikai és gazdasági hatalom összefonódása ellen. Korábban csak úgy lehetett valaki téeszelnök, ha előtte megkapta az MSZMP és a téeszszövet- ség jóváhagyását! I- A jelenlegi mezőgazdasági miniszter, Nagy Ferenc József nemrég némi meglepetést keltve kijelentette, hogy nem érti, miként lesz az olcsó búzából drága kenyér. Dr. Zsíros Géza érti ezt?- Természetesen értem. Azt hiszem, egy miniszternek nem feltétlenül feladata, hogy bizonyos részleteket ismerjen. Szóval a kérdésre a válasz: amikor a korábbi államhatalom egy gazdasági szerkezetet ráerőszakolt erre az országra, egyenes következményként kialakult egy óriási bürokrácia, a maga hatalmas költségvonzatával. Ez az egyik fontos tényező. A másik meg az, hogy a fenntartás költségei a fogyasztóra hárulnak, s nem a gazdasági szükségszerűség tartja fent az ügyvitelt. A bürokrácia vezető emberei - a vállalati, elsősorban a gabonaipari igazgatók - nem valós gazdasági megmérettetés alapján kapják a jövedelmeiket, hanem egyfajta „kiverekedés” alapján. Ezt a pénzt elő kívánják teremteni, egyebek mellett ilyen mesterséges árfelhajtásokkal. Ezt a szerkezetet is le kell bontani, s ezután, a konkurencia belépésével megteremtődnek a természetes árképzés feltételei. Szeri Árpád Fotó: Gottvald Károly A jelenlegi kínálat szűnt az illető részleg, ott áll a sok, még nem használt, de számukra hasznavehetetlen holmi.) Fehér László azt is elmondta, hogy az egész „munkaruha-ötlet” onnan adódik, hogy felfigyelt arra: a honvédség létszáma egyre csökken, de a khaki ruhaanyagot változatlan ütemben gyártják. Mi lenne, ha ezekből varratnának modernebb vonal- vezetésű, tartósabb munkaruhákat? Az elgondolást tett követte, s csakúgy, mint a fővárosban létrehozott Vektor Kisszövetkezet, a szekszárdi Stefi is „belevágott”.- Lehet, hogy úgy alakul majd a kép - folytatta a munkavédelmis -, hogy idővel a Vektor egyik vidéki üzletévé leszünk. Már Kazincbarcikán működik egy boltjuk, és Győrött is indult hasonló kezdeményezés. A jövő nálunk is a számítógép. A most alakuló kis cégek nyilván nem fognak külön anyagbeszerzőket, raktárosokat foglalkoztatni, csak azért, hogy a munkaruha-ellátásukat biztosítsák. Ha velünk szövetkeznek, minden dolgozójuk adatait gépre visz- szük, és naprakészen tudjuk majd, hogy X-nek, ekkor és ekkor esedékes egy köpeny, csizma vagy kesztyű. S a kellő időben a kellő ruha vagy eszköz, a kellő helyen lesz. Fehér László reméli, hogy a kicsik példáját a nagyvállalatok is követni fogják. Nem raktároznak, nem készleteznek, hanem rájuk bízzák az ezzel kapcsolatos teendőket. Mint mondta, megéri, hisz egy ilyen Totév nagyságú cégnél, az ő ötleteik nyomán realizálható éves megtakarítás akár félmillió forint is lehet. - wy - Fotó: - őr Eladni mindenki akar, venni már kevesebben. Napjaink egyik alaptézise ez, melyből következik, hogy a július elsején megalakult Stefi Munkaruházati Gmk-nak csak a kisebb gondja volt az, hogy gyártókat keressen. A nagyobb falat majd a termékek értékesítése lesz.- Boltunkat Szekszárdon, a Totév telephelyén alakítottuk ki - mondta Fehér László a gmk munkavédelmi szakértője. - Eddig 15 gyártóval kerültünk kapcsolatba. Hogy mit vállalunk? Egyrészt azt, hogy ha egy-egy cég megbíz bennünket, rendszeresen és olcsón ellátjuk a dolgozókat jó minőségű munkaruhával, védőruhával, védőeszközzel. Másrészt azt, hogy az üzemeknél az elmúlt években felhalmozódott fölösleges készletek értékesítésében segítünk. (Mert eddig úgy volt, hogy ha tehették, bevásároltak egy vagon védő- szemüveget, s most, ha esetleg megModern modell (khakiből) A szakember spórol Egely: Parajelenségek (2.) A felület egy másik helyén található bőrredőlenyomat. A szívós, kemény rozsdamentes acél azokon a helyeken puhult meg legerősebben, ahol a minta meghajlása is a legerősebb volt A határok A parajelenségek és a már elfogadott jelenségek közti határ megvonása nehézkes és esetleges. Amikor a régi görögök figyelték a természetet, számukra a villámlás egyértelműen az istenek műve, azaz csoda volt. Későbbi korokban már nem tekintették ezt a jelenséget csodának, de azért még mindig féltek, tartottak tőle, sok-sok babona vette körül. Mindaddig így ment ez, amíg hosszú évek, évszázadok kutatómunkájával ki nem derült, hogy ez egy elektromos jelenség és védekezni is lehet ellene. Általában mindaddig parajelenségnek tartanak a kutatók valamit, az „képünkbe” nem illeszthető bele, amíg meg nem ismerik és le nem írják tüzetesen. Ha már a magyarázat is ismert, akkor a legfurább dolog sem tartozhat a parajelenségek közé. Vegyük például a hipnózis történetét, mint az egyik legegyszerűbb példát. A jelenség a természeti népek körében évezredek óta ismert és sokféleképpen elő lehet állítani mind egyedi, mind tömeges méretekben. Egyes vallási ünnepeken a természeti népeknél a beavatandók tucatjai kerültek hipnotikus hatás alá és így akár órákon át tudnak szinte önkívületben táncolni, fájdalmas beavatási szertartásokat nagyobb megrázkódtatás nélkül kibírni. A nyugati orvostudomány valamikor a 17. században szerzett tudomást a jelenségről (érdekes módon először a tyúkok hipnotizálhatóságát írták le pontosan) és csak ezután kezdődött el az emberek hipnózisának vizsgálata Mesmer és követőinek munkássága rendkívüli indulatokat váltott ki annak idején a Francia Akadémiából és a hipnózissal végzett gyógyításaik, tanaik miatt menekülniük kellett Franciaországból. Mesmer módszerét „állati delejezésnek” nevezte és a ma elfogadott értelmezések szerint nála még a kézrátételes gyógyítás és a verbális hipnózis összekeveredett, egymás mellett használta őket. Később ez a két irányzat szétvált és a hipnózis ma már nem parajelenség, majdnem teljesen elfogadott tudományos irányzattá vált, lehetőségeit azonban messze nem használjuk ki. A jelenség másik részét, a kézrátételes gyógyítást - ami talán a legrégebbi gyógyítás - viszont „hivatalosan” sehol nem használják és csak néhány természeti nép körében van nagymértékben elterjedve. Milliók láthatták Magyarországon, mi mindent tudnak a „parafenomének”, többek között Úri Geller, vagy Ignatyenko. Nem a tanúk száma és a megbízható kísérletek jelentik annak a feltételét, hogy valamit paranormálisnak, vagy normálison túli jelenségnek nevezünk-e, vagy egy elfogadott jelenségnek, hanem pusztán csak az, hogy be tudjuk-e illeszteni a természetről alkotott képünkbe. Furcsa paradoxon, hogy általában pont az ilyen ismeretlen paranormál jelenségek kutatását tiltja a hivatalos irányzat, pedig pontosan itt lenne a legnagyobb szükség az objektív, érzelemmentes, higgadt kutatómunkára. Százszámra élnek a Földön Ignatyenko és Úri Geller képességeivel rendelkező emberek, néhányat ismerünk közülük, de többségüket nem. Ha a jelenségekről többet beszélhetnénk, akkor nemcsak néhány száz kivételes képességű ember lenne, hanem ezrével, akár milliószámra is élhetnének, hiszen ezekkel a képességekkel szinte minden gyermek meg van áldva. Általában mindenki maga vergődik végig ezen az úton és így nem véletlen, hogy olyan kevesen rendelkeznek például telepátia, vagy fémhajlítási, vagy gyógyító képességgel. Ez nagy baj, mert jelenleg többé-kevésbé csak cirkuszi mutatványként lehet például szuggesztióval, vagy fémhajlítással találkozni, holott ezek lényegesek lennének a természettudományokban és számos új, fontos felfedezést lehetne tenni ezeken a területeken. Sajnos, szinte minden egyes természeti jelenség ugyanezen a rögös úton jutott el az elfogadott, tudományos jelenségek közé, hogy egy nagyon ismert példát idézzünk, ilyen volt az elektromosság is. Volta, amikor a híres békacombos kísérletét bemutatta, kollégái gúnyolódásainak céltáblája lett, rajta köszörülték nyelvüket korának tudósai. Azután az elektromosság cirkuszi mutatvány lett; francia szalonokban minden egyes gazdag polgár és előkelő nemes azon versengett, hogy kinek az udvari fizikusa tud nagyobb szikrákat előállítani. A királyok mulattatására például katonák százait ugráltatták egyszerre úgy, hogy mikor egymást kézen fogták, elektromos ütést kaptak és emiatt egyszerre ugrottak fájdalmukban a levegőbe. Ezen mindig nagyon jót mulatott az előkelő udvari társaság és álmukban sem gondoltak arra, hogy az elektromosságnak fontosabb szerepe lenne az életfolyamatok megismerésében, mint katonák, vagy szerzetesek ugráltatásá- ban. E rövid bevezető után most pedig nézzük meg részletesebben ezeket a paraje- lenségeket, nézzük meg milyen kísérleti módszerekkel lehet őket vizsgálni, milyen gyakorlati tapasztalatok vezettek a jelenségek vizsgálatához(Folytatjuk.)
