Tolnai Népújság, 1990. augusztus (1. évfolyam, 101-126. szám)
1990-08-18 / 116. szám
6 - TOLNATÁJ 1990. augusztus 18. Lippai Tamás hagyatékából Egy név a lexikonból Gyenei Judit szobrász-, festő- és grafikusművész Általános iskolai tanulmányait szülővárosában, Tamásiban végzi, majd a tamási Béri Balogh Ádám Gimnáziumba jár. A budapesti Veres Pálné Gimnáziumban érettségizik 1961-ben. Egy évig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanul. Képzőművész képzettségét magánúton szerzi meg Somogyi János, Gacs Gábor és Lisztes István növendékeként. 1972-1982 között Vilt Tibor magántanítványa. Szabadfoglalkozású művész. A Vilt- műhely mindenre nyitott szellemisége hat elsősorban művészetére. Hagyománytisztelő, természetelvü mintázott szobrok mellett betonból, alumíniumból, üvegből készít nem pusztán dekorativ, hanem az emberi lélek mélységeit is feltáró elvont plasztikákat. Munkája elismeréseként miniszteri és minisztertanácsi dicséretet kap. 1984-ben országos nívódijban részesül, a zalaegerszegi szökökútpályáza- ton II. dijat nyer. 1975 óta tagja a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának. 1972-től rendszeresen kiállít. Egyéni bemutatója volt Tamásiban és a Budapest-Ferencvárosi Pincetárlaton (1972). Köztéri szobra látható Tamásiban, Miklósváron és a gyulaji vadrezervátumban. Művei több hazai és külföldi intézmény, valamint magángyüjtők tulajdonában vannak (pl. New Yorkban, Firenzében, Szekszárdon, a Babits Mihály Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában stb.). A Rácvölgy népdalkincse Orsós m VÜlW «jl» »■ - Ál - TO.-v«- (cUja z£. l/tr4 iwit.lL mA ■u -T«cTmlrveiH«T*rXiüer aj, áJAÚcFi fVl.Lr't ivtju-k- m-ejj-á.tifpk, Á-voW ■ cLe K, Az első öt cigánycsaládot 1916-ban telepítette be Tamásiba, az erdőszélre Niklos Pál erdőmérnök, mert szükség volt favágókra, s mert ez a cigányoknak megélhetést nyújtott. Romániából jöttek, ahol - ki tudja pontosan mennyi, de hosszú időn keresztül - éltek. Ez az öt család volt a magva az 1967-ben mintegy 400 főt számláló rácvölgyi településrésznek. Ma már nem az erdő nyújtja a megélhetést, termelőszövetkezetben dolgoznak, sokan iparos szakmát tanultak, gépkocsivezetőként dolgoznak. Többen házat építettek és beköltöztek Tamásiba. íme egy népdal, mely régi életmódjukat idézi: 1. Merszi tata... Sok népdalban megörökítették a szegénységet, a hontalanságot, melyben évszázadokon át részük volt: 6. Nuj ku- pil... S végül álljon itt egy magyar szövegű dal: 17. Nézz ki anyám... Mintegy 70 népdalt gyűjtöttem Rácvölgyben 1967-ben. Gyűjtésemből szakdolgozatot írtam, melyben népzenei elemzéseket végeztem, összehasonlítottam egyes román és magyar dallamokkal a cigány dalokat, bizonyítandó eredetüket, vándorlásukat. Ezen dolgozatomat a Magyar Tudományos Akadémia népzene- kutató osztálya rendelkezésére bocsátottam. A dolgozat másolata megtalálható a tamási könyvtárban, 48 kottapéldát - népdalt tartalmaz. Talán ezen a módon sikerült őket a feledéstől megmenteni. Illyés Gyula Három öreg (részlet) Elmondanám másik nagyapám életét, aki negyven évnél tovább szintén cseléd volt, de az ő sorsát, élete folyását, messziről látom csak, mint szerény folyócskát egy távoli völgyben... Fűzfabokrok fedik, ott megy észrevétlen s csak egy-egy kanyarnál hunyorgatja felém ravaszkás fényeit - Juhász volt ő a gróf gyánti uradalmán. Gyánt, közel Cecéhez, a Kapos lapályán fekszik Simontornya és Ozora között... Vasárnapi hangos reggelre emlékszem, amidőn pirosra mosdott s törülközött arccal és ünnepi fekete zekében mi gyerekek vidám, boldog izgalomban ültünk sivalkodva a kocsiderékban, míg a bakon apám ifjú anyám mellett a lovakhoz beszélt, a zöld búzaföldek mentén csettintgetve, - Gyánt felé röpültünk fogtuk a lőcsöket, úgy rázta belőlünk az ugráló szekér a csengő kacagást. Mily ünnepi nap volt! Az úton fölöttünk összehajoltak a kövér szedergallyak; el-elkaptuk őket s dőlt reánk a harmat. Kétfelöl a dombok riadtan szaladtak hanyatt hátrafelé, mint ijedt hatalmak. Messzire füstölgő# kocsink után az út. Távolban ha láttunk egy-egy fehér falut, fölálltunk s zötyögve bámultuk a tornyát. Szegény pusztaiak még falut sem láttunk. Mikor Simontornyát elértük, hát Klári szava is elakadt. Zengett a Sió-híd a gyors paták alatt! • Miséről tódultak ki ott épp a népek s a vidám fogatra mosolyogva néztek. Tündökölt a fényben a sok piros bársony, álom ez már nékem, tarka, boldog álom, ahogy kiabáltak, intettek utánunk... Aztán újra duzzadt dűlök között jártunk, mint éljenző tábor: a-tengeri táblák kardjukat jöttünkre ragyogtatva rázták. Vagy mint lázadt sereg, mely a jelet várja, hogy szerterohanjon, végre otthonába térjen ezredéves, kínos szolgaságból? Egyetlen nagybirtok az egész Dunántúl. Aztán átkocogtunk a Kapos fahídján, ahol három krajcár volt akkor a hidvám, mért morgott is apám - és mi is utána, míg hátra nem nézett. - Ezután már láttunk nagy birkanyájakat. Ez már Gyánt határa, látszott a számadó frissen meszelt háza, de mielőtt oda lehajtottunk volna, megálltak a lovak, tetején a csúcsnak, lekefélte anyánk fölborzolt hajunkat, # megtöröltük sorra csizmánkat a fűben s így vágtunk a völgynek, tisztán és kevélyen; mint az uraságok, mi gyerekek hárman kihúztuk magunkat a fonott ülésben. Láttuk nagyanyánkat futni a tornácban s nagyapát a porban lépegetni felénk. Kiemeltek minket. Finom birka-ebéd illata keringett a szikrázó légben. Apám apja ezernyolcszázharmincnégyben született Gyulajon. Az apja is juhász volt s a nagyapja is hasonképpen juhász s annak apja szintén. Tán Ádámig juhász volt a család, csupán ezerhatszáz táján áll a hosszú sorban egy bús kanász árván. Csicsó az a táj, mely puszta létével megteremti egy festőművész eszközeivel dolgozó, alkotó ember számára a béke csendjét, a pillanat ihletett nyugalmát. Újvárj Lajos az az alkotó ember, aki a festőművész eszközeivel a táj látványából képet fogalmaz, mely puszta létével a nézőben megteremti a béke csendjét. • -dkj-gkÉnekkari naplókban lapozgatva... Két vaskos kötetben gyűlt össze az a sok-sok fénykép, műsorfüzet, újságkivágás, mely a Tamási Pro Cultura Humana kórus 23 éves múltját reprezentálja, s melyet most lapozgatok. Mindig szívesen veszem kezembe a két énekkari naplót, pedig minden sorát, fényképét, betűjét ismerem, hiszen én vezetem már 23 éve - qiióta a kórus alakult s mióta a karnagya vagyok. Hangversenyek izgalmai, sikerei, utazások, közös élmények élednek újjá, mikor nézegetem, s mögötte érzem újra a tengernyi munkát, minek nyomán mindez megvalósulhatott. Nem állítom azt, hogy mindig minden tökéletesen sikerült, hogy jobb már nem is lehetett volna, hogy a fejlődés töretlen volt, s végül az országos színvonal csúcsára értünk, de éppen mert adottságaink és körülményeink miatt nem vagyunk hivatásos kórus, s az elmúlt 23 év hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel tarkított út, meg kellett dolgozni mindenért, s leginkább azért, hogy 23 év után ma is együtt van a kórus és készülünk a negyedszázados jubileum megünneplésére. Tisztelt olvasók! Lapozzunk most együtt a naplókban, - megpróbálok jó kommentátor lenni - „Nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek lehetünk. (Kodály Zoltán) Új kórus született Tamásiban 1967. április 17-én. Neve Tamási Járási Pedagógus Kórus. Tagjai Tamási, Iregszemcse, Nagykónyi, Szakály, Ma- gyarkeszi pedagógusai." így kezdődik a napló, s az előzményt az emlékezet diktálja: Az iskolában, ahol tanítottam, hetek óta téma volt, hogy jó lenne kórust alakítani. „Hallottátok? Szekszárdon kórus alakult! Hőgyészen is!” Sok volt a fiatal, énekelni szerető kolléga, 44 taggal április 17-én megalakultunk. A karnagyi teendőkkel néhány nap múlva engem bízott meg az akkori járási művelődési osztály vezetője, Koszter Józsefné. Az általános iskola egyik osztálytermében próbáltunk. Kánonokat, népdalokat énekeltünk, mozgalmi dalokat, melyek sohasem hiányozhattak a repertoárból - ha hiányoztak, vagy nem volt elég, szóvá tették - és könnyű madrigálokat. Emlékszem, az első madrigál Hassler: Szelek szárnyán volt. Még ebben az évben 1967. október 17-én átestünk a tűz>- • keresztségen: Szekszárdon forradalmi és munkásmozgalmi dalok I. megyei fesztiválja került megrendezésre, s ezen a zsűri különdíját kaptuk. Balázs Árpád és Lantos Rezső voltak a zsűrielnökök. A következő fénykép tanúsága szerint a tamási moziban november 7-i ünnepségen énekelünk, - fejünk felett a transzparens: Éljen a szovjet és a magyar nép örök barátsága. Műsorunkon csupa mozgalmi dal... 1968. május 1-jén új művelődési otthont avattunk Tamásiban, mely ezután otthonunk és egyik fenntartónk lett. Május 12-én Bonyhádon Liszt Ferenc-daCsicsó és a festő
