Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)
1990-07-07 / 80. szám
1990. július 7. TOLNATÁJ -5 Szurdikok szépsége Ki ne csodálta volna meg a szekszárdi dombok között kígyózó szur- dikot (vagy szurdokokat). Ez a nem gyakori geológiai jelenség, a függőleges földfalak, a felettük összeboruló fák koronájával, földbe vájt pincékkel, kertekkel olyan értékét képviseli Szekszárd környékének, amit minden ide látogató, aki véletlenül, vagy a lokálpatrióta jóvoltából meglát, örök élményként visz magával. Európában is páratlan az a látvány, amit egy rövid sétaúttal elmondanak a szurdikok, - természetről, emberekről, kertekről. Az emberek dolgossága ott van a kis présházak környezetében, a virágos udvarban, a gondosan művelt kertben. Ezt ismeri mindenki, de vajon a természet művével tisztában vagyunk-e? A lösz a levegőben található por, amely a kőzetek málásakor keletkezik. Ez a szél szállította por rakódott le ide a szekszárdi dombokra körülbelül 1 millió éve folyamatosan. A földtörténeti korban ez a pleisztocén, azaz jégkorszak, ami alig 25000 éve ért véget. A löszre jellemző a sárga szine és a függőleges lejtők. Néhol vörösbarna agyagcsík található a löszfalakban. Ezek a csíkok a pleisztocén kori felmelegedések nyomán kialakult, majd elpusztult erdőségek talajai, amelyeket mindig felváltott a hideg szavannás mező. A szélhordta löszben az elhalt fűfélék gyökereit, szárait kalciumkarbonát kérgezi be, ez adja a hajszálcsövességét és nagy hézagosságát. Ha vizet kap, a hajszálcsövek szétrepedeznek, a lösz összeroskad, azaz tömörödik. Egy meredek szurdik lejtőjén felkaptató szőlősgazda, aki ismeri e történetet, gondoljon arra a domb tetején kifújva magát, hogy a falban húzódó vörös csíkok a millióéves történelmet jelentik - összesűrítve pár méterbe. RÁCZ ZOLTÁN Eijá rt az idö Őcsényben készülnek a folklórfesztiválra, az utca embere tájékozott. Ünnepi istentisztelet lesz vasárnap, 8-án a református templomban, de nem akármilyen, mondják, merthogy népviseletben lesz a falu apraja-nagyja, és meghatározott rend szerint, kijelölt helyen hallgatják végig az istentiszteletet. A 80. életévét betöltött Berekai Jánosné és kortársa Werner Andrásné is gondolkodás nélkül sorolja az egyhetes fesztivál minden programját, miközben a Fő utcai ház első szobájában, az ablak előtt, egymással szemben ülve rojtozzák a Sárközi Népi- és Iparművészeti Szövetkezet térítőit.- Most már csak ezt csináljuk, a rojtozáshoz nem kell erő, azelőtt szőttünk is - mondja Werner Andrásné.- Régen minden parasztháznál szüttek saját szükségletre, költött a ponyva', a zsák - mondja ízes szóval Berekai Jánosné. - Fonalas türülközőt szüttünk, az olyan, minél többet mostuk, annál jobban fehéredett. Télen megfóráz- tuk, kitettük fagyni, utána lett jó puha. Kiadtuk a kendert részibül, kitilolták, kigerebelyezték. Mi megfontuk először, aztán megszűrtük. A pamukot főnyútottuk, fonalat dobáltunk rá. Én a szö- döttet szívesebben csináltam, a , függönyt nem szerettem. A kás nehezebb volt. A mönyeim is szűrtek, de az unokáim már nem értenek hozzá, meg nem is akarnak. Amit én szűrtem, rájuk attam. Régi abroszaim még vannak, más már nem. Ami cifra dolog volt, elajándékoztam, nem is tudtam adni semmit a mostani kiállításra. Eladtam én már a szövőszéket, nem szüvök, eljárt az idő, elfogyott az erő. F. Kováts Éva Fotó: Gottvald Károly Nemcsak fesztiválvendégeknek! Tipplista I. (a szabadidő haszontalan eltöltésére) Hogyan érintkezzünk a külföldiekkel? A külföldiekkel nyelvvel érintkezzünk. Beszéd útján. Ha a nyelv bizonytalan, akadozó, ré- veteg, akkor gondolataink, érzelmeink közlésére igénybe vehetjük valamennyi végtagunkat. Fontos a kezdetekkor a szimpátia felkeltése, később a szívélyes összhang, majd a finisben a minden igényt kielégítő, teljes és tökéletes odaadás. A külföldi meg fog érteni bennünket, hisz számára mi is külföldiek vagyunk. Ne sajánljuk, ő sem sajnál minket. Azért feltárhatjuk előtte sanyarú sorsunkat, azt hogy már igen régen ültünk egy valamire való Rolls Royce-ban, és az idejét sem tudjuk, mikor vízisíeltünk utoljára a Floridai-öbölben. (Szélső-Kelet-Európából, és az Ázsia-Házból érkezett külföldi ezt nehezen érti meg.) Tovább is ecsetelhetjük a magyar sorsot, hogy évről évre drágul a tűzkő és a sebbenzin, miközben tisztán védelmi jellegű hadseregünk technikája - mely már az első világháborúban is remekül bevált - évtizedről - évtizedre amortizálódik... De eredményeinkről, vívmányaikról se feledkezzünk meg! Dicsekedjünk el a külföldinek, hogy hazánk polgárai - a lélek- számhoz viszonyítva - nagyon kevés fehér cápát, oroszlánfókát és kacsacsőrű emlőst ejtettek el, továbbá azzal a csöppet sem el- . hanyagolható ténnyel, hogy az elmúlt negyven évben nálunk is negyven esztendő telt el. A külföldivel való érintkezés után tartsunk alapos önvizsgálatot! Vászonszőttesek Tolnából Színfalak m Gondosan válogatott, szépen elrendezett kiállítási anyag, ünneplő ruhás közönség, okos megnyitóbeszéd, ez, ami egy fesztiválmegnyitón látható, hallható. Flogy milyen munka előzte meg a kiállítást, és kiknek köszönhető, arról általában nem írunk, tegyük meg legalább egyszer. Hétfő, július elseje. A Babits Mihály művelődési ház kamaratermében, Szekszárdon szőttes szőttes hátán. Szatyorban, kosárban, kicsomagolva, alig lehet lépni tőlük. Az egyik szabad sarokban gondos kezek rendezgetik a kiállítás anyagát.- Félkör alakban rakjátok, a közepével kezdjétek - mondja a kéztörlőkre mutatva dr. Németh Pálné a kiállítás rendezője. - A ögött megálmodás, az ötlet a legfontosabb, de legtöbb energiát az anyag összegyűjtése igényli - magyarázza az ősz hajú nyugdíjas asszony, aki 27 évig járta a megyét népművelőként.- Flúszéves álmom egy olyan kiállítás megrendezése, ahol Tolna megye összes archív szőttesét bemutatnánk - mondja - mert lehet, hogy területre kicsik vagyunk, de mint ezt a szőttesbemutató is reprezentálni fogja, Tolna néprajzilag igen gazdag. Még a helyiek is csak egy-egy tájegységet emlegetnek. Fia Sárközről beszélnek, akkor csak Decset, Őcsényt, Sárpilist említik, pedig állítom, hogy Alsónyék szőtteskultúrája, sárközi hímzései, népviselete éppoly jelentős, de szerintem még szebb is a decsinél. * A kamaraterem előtti ruhatár pultjánál ősz hajú asszony a kiállításra szánt térítőkét vasalja.- Zombai parasztterítők, háztól valók - mutatja a kézzel szőtt vásznakat Váradi Imréné, aki a szekszárdi Népművészeti bolt vezetője volt, nyugdíjbamenete- léig. Mióta jobban ráér, azóta alkalmanként segít kiállítások előkészítésénél, vagy teremőrként.- Szőttesek, népművészeti tárgyak között telt el az életem, szeretek ilyesmivel foglalkozni - simítja féltő gonddal a lassan százéves térítőkét. F. Kováts Éva Fotó: Ótós Réka Werner Andrásné Berekai Jánosné Kiállítás előtt Váradi Imréné
