Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)
1990-07-07 / 80. szám
6 - TOLNATÁJ 1990. július 7. Liszt Ferenc és a sárközi dallamok Liszt Ferenc lehetett volna Sárköz első népdalgyűjtője. Szekszárdi tartózkodása idején - 1865 - egy vasárnap délután vendéglátója Decsre és Őcsény- be vitte hintón. Látták, hallották a nagy körben éneklő-táncoló leá- nyokat-menyecskéket, találkoztak páros táncot járó asszonyokkal és emberekkel, akinek valamilyen banda játszotta a talpalá- valót. De arról egyetlen árva szó sincs a korabeli híradásban, hogy milyen zenekar játszott (magyar-e, vagy cigány) milyen hangszerek szóltak (vonósok-e, vagy fúvósok, pengetősök) és hogy miféle dallamok hangzottak. Liszt Ferenc műveiben nyoma sincs a sárközi dallamoknak. Az igazi népdalgyűjtés ezen a tájon 1902-ben kezdődött. Vikár Béla, Garay Ákos, Lajta László, Bartók Béla, Bogár István, See- mayer Vilmos, Kerényi György, Olsvai Imre, Csalog József, Wo- sinsky Mór fonográf- és magnetofonfelvételei, lejegyzései őrzik leghívebben Sárköz népdalkincsét az utókornak. Ezekből adunk közre egyet kottával, Olsvai Imre gyűjtéséből, megtalálható a „88 Tolna megyei népdal” című kötetben. A szekszárdi Nem hinném, hogy sok magyar város mondhatná el magáról, hogy miseírásra ihleti a zeneszerzőket. Nos, Liszt Ferenc férfikarra és orgonára irt miséje után újatib szekszárdi mise született, mégpedig Tomsits Rudolf, Európa-hirű jazzmuzsikusunk tollából. A szekszárdi jazzmisét a Liszt Ferenc pedagóguskórusnak és a Szekszárd Big Band-nekajánlotta a szerző. A bemutató a Duna menti folklórfesztivál részeként 1990. július 11 -én lesz a belvárosi templomban. A jazz műfajában nem egyedülálló ez a jazzmise elé próbálkozás, hiszen Duke Ellingtonnak is több miséje illetve egyházi müve ismeretes. Hazánkban azonban még nem volt hasonló próbálkozás. A vállalkozás nagyságát emeli, hogy mindkét bemutató együttes - a pedagóguskórus és a big band - amatőr együttesek. A jazzmise a hagyományos misetételekből - Kyrie, Glória, Credo, Sanctus-Benedictus, Agnus Dei - építkezik. Szövege természetesen latin nyelvű. A bemutatón szólistaként részt vesz a zeneszerző Tomsits Rudolf is. írás közben Legenda a bátor tücsökről Éjszaka tücsökciripelésre ébredtem. Bágyadtan muzsikált, erőtlenül, éneke úgy szólt, mint a rossz költő verse, melyben gyatra közhelyek ismétlődnek szerelemről, boldogtalanságról s arról, hogy a költő nyíló rózsához hasonlítja közömbös kedvesét Végsőkig elcsüggedt tücsök lehetett, kófic csavargó, talán a szomszéd kocsmában fel is öntött a garatra s kapatosán összetévesztette magát valakivel, például egy csalogánnyal s rázendített keservesen és nyekeregve. Még azt is elfeledte, hogy jeles világirodalmi rokonai sokkal előkelőbb környezetben forogtak, egy anakreoni dal ismeretlen szerzője például boldog tücsökről énekelt, aki már csaknem isten, az I. század táján élt Babriosz az akkor is jól ismert történetet foglalta versbe a hangyával történt szóváltásról. De nem folytatom ezt a tücsök-antológiát, hosszú az út Szabó Lőrincig, aki himnikus versekben ünnepelte az éjszakát betöltő tücsökzenét Mindez rendjén van, a mi tücskünk azonban méltatlannak bizonyult világirodalmi rokonaihoz, nem is ciripelés ez, amilyen a boldog görög éjszakában zengett, inkább áléit nyávogás, egy öreg kandúr keserve, aki kár- vallottan tért meg szerelmes kirándulásából. Nem sokkal később elaludtam s el is felejtettem volna ezt a homályos éjszakai kalandot de reggel megtaláltuk a tücsköt ott lapult a főidre dobált párnák között Csapzott volt másnapos, busa fejét bűntudattal lehajtotta s látszott rajta, hogy mindenbe beletörődött, jöjjön akár a végítélet Megütközve néztem rá, nem értettem, hogyan került hozzánk, miféle ördögi sugallat vezette, hogy bekvártélyozza magát harmadik emeleti lakásunkba.- Mit keresel itt - mondtam neki szemrehányóan -, hogy is képzelhetted, hogy otthonra lelszalkalmi bérleményünkben? Milyen sötét ideológia, hamis képzet oktalan képzelgés vezetett ide, úttalan utakon, ezer hiábavaló veszély közepette, mig megmásztál három emeletet magad sem tudtad, mivégre, amikor egy szorgos hangyával sem tudok szolgálni, aki nyilván keményen megróna, miként meg is érdemied. Eltékozlod derűs ifjúságodat pedig ha egy kicsit komolyan vennéd az életet még megjöhetne az eszed, szeleverdi Ifjú s előrelátóan fölkészülhetnél a télre, mely előbb-utóbb kíméletlenül beköszönt hideggel, vad szelekkel, végül fagyos szentekkel. Anakreon tücske mélabúsan nézett maga elé, talán éhes is volt de nem tudom, mivel táplálkozik, így nem kapott, semmit Valamit viszont mégiscsak kellett vele kezdeni, így hát udvariatlanul kitessékeltük, pontosabban kjdobtuk az erkélyről. Ha szerencséje van, épségben földet ért s bár bicegve, talán visszatalált övéihez s elmesélte vad kalandjait szárazon és vizen. Nem tudom, van-e tücsöktörténelem, vannak-e tü- csöktörténészéek, ha így van, s éppenséggel miért ez lenne elképzelhetetlen feje tetején álló világunkban,nyilván tátottszájjal hallgatják a tücsök atyafiak a merész vándor kalandjait Engem viszont semmiképp nem úgy emlegetnek, mint a tücsök önzetlen barátját bár azt talán elismerik, hogy némi jártasságom van a világirodalom tücskökről szóló fejezetében, de mégiscsak dühös szörnyetegként vérengző zsarnokként kerülök be annale- seikbe, jóllehet igazán nincsenek ilyen hajlamaim. Babits azt kérdezte versében: költő vagy, csupa szeretet szereted-e a legyeket? És a tücsköket? - bár a legyek világirodalmi jelenléte mégiscsak más, nem emlékszem, hogy a legyekről csak egy jó szót is olvastam volna. A tücskökkel másként vagyunk, végigkísérik életünket és az irodalomtörténetet egyszer a könnyelműség példái, máskor a szelid derűé, sorsuk egy kicsit hasonlít a miénkhez. Megtörténhet hogy egy téli estén, mikor vacogva kucorognak vackukban s átkozzák a zsugori hangyát egyiknek eszébe jut a boldog aranykor s a költő, aki arról dalolt hogy házasodika tücsök, de hát ez régen volt talán igaz sem volt Vigasznak viszont ott lesz közben hőssé előléptetett tücskünk legendás történetével, vad kalandokról, gonosz manókról, kezüketdörzsölő hóhériegényekről, s csodálatos menekülésről sivatagokon, hómezőkön át S elindul útjára a legenda a bátor tücsökről, a rettenthetetlen hősről, talán népdalok is szólnak róla s esténként a nyár gondtalanságában eztciripelik s megint csak megfeledkeznek arról, hogy még egy kis idő és beköszönt a tél. CSÁNYI LÁSZLÓ „Tágasságot nekünk es...” Magyar falusi mulatozók (XVII. századi rézmetszet) * Még nem született meg az írásos irodalom, még nem volt festészet, szobrászat, az ember már táncolt. A tánc ősi és összetett művészet. Legfontosabb eleme az emberi test mozgása. De ez elválaszthatatlan a hangszeres zenétől, szövegek éneklésétől, a táncos ajkán fakadó fölkiáltásoktól, táncszóktól. Tánc közben az emberi test minden porcikája mozog. Legbeszédesebbek a végtagok. A kéz és a láb. De jelentése van a fejtartásnak, a tekintetnek, a csípő mozgásának. A ritmust főként az ütő- és pengetőhangszerek adják. A dob, a nagybőgő, a citera. Vannak helyi, jellegzetes hangszerek. Ilyen például a csíki székelyek háromhúros hangszere, a tekerőgardon. A tánqot gyakran kíséri éneklés. Vagy maga a táncos, vagy a körben állók kara, esetlég mind a kettő énekel. Ha tánc közbe.n magasra csap a kedv, a táncosbarrmegszületik a költő. Ilyenkor pattannak ki a tréfás hangú rigmusok, táncszók: „Tágasságot nekünk es, ha kicsikék vagyunk esi” Lukianosz mondta A szíriai Szamoszatából származó Lukianosz (i. sz. 120-180) hellén gondolkodó, aki a felvilágosult értelem segítségével rendkívül szellemesen gúnyolta ki a babonát, az elvakult vallásosságot, a korlátoltságot és az egyszerű embereket rászedő álprófétákat. A táncról, a táncművészetröl például ezeket mondta:- Ha igaz amitPaltón tanít a lélekről, akkora táncművész szépen képviseli ennek három alkotórészét, az indulatit, amikor haragvó embert jelenít meg, a vágyódót, amikor szerelmest alakít, és az értelmi tényezőt, amennyiben minden szenvedélyt féken tart.- A táncművész teste ne legyen se túlságosan magas és mértéken túl hosszúra nyúlt, sem pedig alacsony és törpe termetű, hanem éppen megfelelő méretű, sem pedig nagyon kövér, mert akkor hiányoznék belőle a meggyőző erő, de túlságosan sovány sem, mert ez a csontvázra és a halálra emlékeztetne.- Olyan bűvös ereje van a táncnak, hogy ha egy szerelmes megy el a színházba, kijózanodik, látva, hogy mennyi baj származik a szerelemből, s ha bánata volt, derűsebben távozik a színházból, mintha valami feledést adó varázsitalt ivott volna, olyat, amit a költő búfelejtőnek és bánat- vesztőnek mond.- A tánc akkor talál a nézők körében tökéletes elismerésre, ha mindenki, aki látja, a saját ügyére ismer benne, vagy még inkább, ha a táncművészben, mint egy tükörben, saját magát pillantja meg, azt, ami őt éri, amit ő szokott cselekedni. Akkor... erőltetettség nélkül valósul meg rajtuk e látvány következtében ama delphoi kijelentés: Ismerd meg magadat. Egy magyar verbunkos Katonatoborzó tánc. Bikkesy Heimbucher József mérnökkari tiszt munkája Bölcsességek- aforizmák- szállóigék- ...felemelkedik minden szív a népdal madarával, amely örökké énekel, nem hal meg soha! Andersen, Hans Christian (1805-1875) dán költő és elbeszélő *- ...a népköltészet olyan a müveit írónak, mint törzsök a virágnak. Erdélyi János (1814-1868) költő, népdalgyűjtő, esztéta *- ...a népköltészet az igaz költészet. Legyünk rajta, hogy ezt tegyük uralkodóvá! Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék, s ez a század föladata... Petőfi Sándor (1823-1849) költő *- A néprajz a kis nemzeteknél virágzik, mert azok korán felfedezték benne a nemzeti önismeret forrását és a létért való küzdelem hatalmas fegyverét... Kodály Zoltán (1882-1967) zeneszerző, zenetudós Berzsenyi Dániel A táncok Martyn Ferenc tollrajza Berzsenyi Dánielről Nézd a tánc nemeit, mint festik játszi ecsettel A népek lelkét s nemzetek izleteit. A német hármas lépéssel lejtve kering le, S párját karja közé zárva s lebegve viszi. Egyszerű a német mindenben, s csendesen örvend, Egyet ölel mindig, s állhatatos szerető. A gallus fellengve szökik, s enyelgve kacsingat, Párt vált, csalfa kezet majd ide, majd oda nyújt; Ez heves és virgonc, örömében gyermeki nyájas, Kényeiben repdez, s a szerelembe’ kalóz. A magyar egy Pindár: valamerre ragadja negéde, Lelkesedett tűzzel nyomja ki indulatait. Majd maga fellobbanva kiszál a bajnoki táncra S rengeti a földet: Kinizsit látsz véres ajakkal A testhalmok közt ugrani hőseivel. Titkos törvényit mesterség nem szedi rendbe, Csak maga szab törvényt, s lelkesedésébe határt. Ember az, aki magyar tánchoz jól terme, örüljön! Férfierő s lelkes szikra feszíti erét. Kotta és szöveg
