Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)

1990-07-10 / 82. szám

A meglepett szervezők 2 NÉPÚJSÁG __________________ A legidősebb lengyel pár Még folynak az utolsó simítások a Babits Mihály művelődési központ iro­dájában, amikor megér­kezik a lengyel csoport, enyhe meglepetést kelt­ve. Érkezésüket csak este nyolc órára várták, ehe­lyett azonban reggel nyolcra jelentek meg. Az történt ugyanis, hogy a csoport vezetője arra gondolván, hogy mind a lengyel, mind a magyar határon órákat kell várakozniuk, sokkal előbbre tette az indulást, nehogy véletle­nül lekéssenek a tervezett programokról. A határokon legnagyobb csodálkozá­sukra egy óra alatt zökkenőmentesen át­keltek. Egyedüli problémát csak az együttes ruhái, mármint nemzetiségi öl­tözékük jelentett, mivel a lengyeleknél minden hatvan évnél idősebb darab nemzeti értéket képvisel, és mint ilyen, az országból nem vihető ki. Ennek ellenére is jóval a megbeszélt időpont előtt érkez­tek Szekszárdra. A meglepett szervezők kétségbeeset­ten kutattak saját tolmácsuk után, ugyan­is a lengyel tolmácsnő pont csak magya­rul nem tudott egy árva kukkot sem. Ezen idő alatt a magyar tolmács nyugodtan horgászgatott a Duna-parton. Viszonylag hamar rátaláltak azonban, így meg tudta menteni a riadt rendezőket a teljes káosztól. Én is csak az ő, Osipowicz Stanislaw, segítségével tudtam a csoport vezetőjé­vel, Miroslaw Nektalaval beszélgetni.- Először vannak Magyarországon?- Igen, s bár még nagyon álmosak és fáradtak vagyunk, mivel nonstop utaz­A lengyel együttes legfiatalabb hölgy tagja, ő kilencéves tunk idáig, annyit már láttunk a városból, hogy elmondhassam, nagyon szépnek találjuk.- Mit jelent Önöknek ez a folklórfeszti­vál?- Mindent. Lengyelországban részt vettünk egy nemzeti fesztiválon, ahol a legnagyobb elismerést, a Kolberg-dijat kaptuk meg. Ezért vehetünk részt mi, Do- háchowo község együttese ebben a Du­na menti folklórban. Egy picit izgulunk is, hiszen saját országunkat képviselve bi­zonyos vizsga előtt állunk: vajon, hogy tetszik majd szereplésünk az itt élő em­bereknek.- Meséljen valamit az együttes múltjá­ról!- Együttesünk fennállásának tizen­nyolcadik évét ünnepli az idén. Fiatalok és öregek vegyesen alkotják a csoportot. A legidősebb úr nyolcvan, a legfiatalabb, egy hölgy, kilencéves. Az együttes neve „Biskupianie”, ennek a névnek történelmi oka van. Lengyelül ugyanis a „Biskup” püspököt jelent. A parasztok földhöz jutását valamikor a XVIII—XIX. században a püspök segí­tette elő azzal, hogy birtokait fölszabadí­totta. Biskupianiek, tehát püspökségiek ala­kultak a római katolikus parókiák mellett. Ezeknek az együtteseknek hagyomá­nyőrző, hagyományápoló munkájuk már az említett századokban kimutatható volt. Énekeikkel, táncukkal az élet szerves ré­szévé tették a parasztok szokásainak fel­elevenítését mind a mai napig. A mi együttesünk tagjai is egytől egyig földművelők, tehát parasztok. Csopor­tunk önfenntartó, egyetlen szponzorunk egy társaság, ahol szakképzett népmű­velők dolgoznak. Mi életünk értelmének, el nem hagyha­tó részének tartjuk, hogy a múlt emlékeit átadjuk a jövő generációjának. Van egy hölgy köztünk, aki már hetvenéves, és egész életében még egyszer sem vett fel „civil” ruhát. ZSÉDELY ANDREA SZKP­kongresszus Csapongó, változatos témákat érintő vitával kezdte hétfő délelőtt második munkahetét az SZKP XXVIII. kongresszu­sa. Az elnöklő Nyikolaj Rizskov ugyanis bejelentette, hogy a szervezeti szabály­zat tervezetével foglalkozó bizottság - Mihalil Gorbacsowal az élén - a délelőtt folyamán véglegesíti a dokumentumot, hogy már délután dönthessen róla a kongresszus. így érdemi vita helyett szó­párbajok folytak. Többen felvetették, hogy a KB és a PB kapjon elégtelen osztályzatot az előző kongresszus óta végzett munkáért. El­hangzott, hogy Gorbacsovot ne enged­jék elnökölni, mert nem hagyja érvénye­sülni a kongresszust és ezért pártfegyel­mit érdemel. Mások óva intették a kong­resszust a „lincshangulat” kialakulásától. Egy üzbég küldött közölte: Kirgizia Os te­rületén a nacionalista összetűzések ák- dozatainak száma több mint ezer és hogy a kommunistáknak ezzel is foglalkozniuk kell. Egész küldöttségek kifogásolták a kongresszusi tv-közvetítések „szerkesz­tését”, az újságírói kommentárokat. Hiá­ba győzködte Leonyid Kravcsenko, a sajtóbizottság elnöke, hogy az újságíró­kat nem lehet „megrendszabályozni”, ezt a tv elnöksége sem teheti meg, a küldöt­tek túlnyomó része - a régi szép időkre emlékeztetve - a sajtó szigorúbb fel­ügyeletét szorgalmazták, hogy a tv az egész kongresszust közvetítse. Izraeli légitámadás Az izraeli légierő hétfőn reggel is a le­vegő-föld rakétákkal támadta a Hezbol­lah síita szervezet dél-libanoni támasz­pontjait. Az elmúlt 24 órán belül ez volt a második, az év eleje óta a tizennegyedik légitámadás Libanonban, az iránbarát Hezbollah ellen pedig a negyedik. Izraeli vadászgépek vasárnap lerom­bolták a fundamentalista Hezbollah egyik épületét. Két milicista életét vesz­tette, egy pedig megsebesült. Egyelőre nem ismeretes, hogy a hétfői támadás­nak voltak-e áldozatai. Az izraeli tüzérség hétfőn reggel, a lé­gitámadással egy időben, az úgyneve­zett biztonsági övezetből a fundamenta­lista szervezet állásait ágyúzta. A bizton­sági övezetet Izrael hozta létre határa mentén Dél-Libanonban a gerillák beszi­várgásának megakadályozására. Vasárnap késő este, a két izraeli táma­dás között a Hezbollah harcosai három föld-föld rakétát indítottak észak-izraeli területre. A három rakéta a határövezet­ben csapódott be. Anyagi kárról vagy ál­dozatokról nem érkezett jelentés. Izraeli és libanoni források egyaránt úgy vélik, hogy a légitámadások nem be­folyásolják egy Libanonban fogva tartott nyugati túsz beharangozott szabadon bocsátását. Bejrúti források szerint a döntést Teheránban hozták, a részletek­ről pedig Libanonban döntenek. A nyu­gati túsz kilátásba helyezett szabadulása tájékozott források szerint Teherán gesz­tusa lenne az iráni földrengés áldozatai­nak nyújtott nyugati segítségért. A szabad demokraták az önkormányzatokról, a hitoktatásról és a népszavazásról A Szabad Demokraták Szövetsége Tolna Megyei Egyeztető Bizottsága 1990. VII. 6-i tanácskozásán megvitatta az ak­tuális politikai kérdéseket. Véleményük szerint az önkormányzatokról szóló tör­vényjavaslat túl sok teret hagy a kor­mányzati beavatkozásra. Elképzeléseikkel szemben túl erős a települési önkormányzatokat korlátozó (vár)megyei önkormányzat szerepe. Az önkormányzatok gazdasági alapjai ki­dolgozatlanok és a mindenkori kormány döntéseitől függenek; ehhez képest sok kötelező feladat hárul az önkormányza­tokra. Állásfoglalásukban hangsúlyozzák: „Az önkormányzati választásokról szó­ló törvénytervezetet antidemokratikus- nak tartjuk. (Egyetértünk a települések lakosságszám-szerinti felosztásával il­letve a képviselőtestületek taglétszámá­val.) A polgármesterek közvetlen válasz­tása mellett vagyunk. A közvetett válasz­tás elidegeníti a választóktól az önkor­mányzatot. A közvetett választásnak esetleg a 60 ezer lakos feletti városokban lehet helye, ahol az emberek nem ismerik jól városuk közéletének szereplőit. Elfogadhatatlannak tartjuk a területi, többségi elv kizárólagosságát. A többsé­gi elv szigorú alkalmazása jelentős tö­megbázisú kisebbségi véleményeket is teljesen kizár a beleszólás lehetőségé­ből. Ezért az 5 ezer és 60 ezer fő közti te­lepüléseken is szükséges az arányossá­gi elv érvényesítése. Mi, a felerészben lis­tás, felerészben egyéni területi választást tartjuk megfelelőnek. Ez a választási rendszer automatiku­san megoldaná az etnikai, nyelvi kisebb­ségek képviseletét is, szemben a tör­vénytervezet erőltetett és diszkriminatív elképzelésével. Másik nagy előnye, hogy a választások egy fordulóban lebonyolít­hatók. A hitoktatást mi is nagyon fontosnak tartjuk, ezért felhívjuk a kormány figyel­mét az egyházak nehéz gazdasági hely­zetének rendezésére, hogy ezt és más fontos funkcióikat is eredményesen el­láthassák. A hitoktatás az egyházak és az iskolák közti egyedi megállapodások alapján - folyhat az iskola épületében, de a hitok­tatók ne legyenek az állami iskolai tan­testület tagjai, a hitoktatás ne legyen benne a tanrendben és lehetőleg óraren­den kívül oldják meg. Az állam és egyhá­zak szétválasztásának szellemében a hi­vatalos állami bizonyítványban ne sze­repben a hitoktatás ténye és eredmé­nyessége. Ha egyházak ezt fontosnak tartják, írjanak külön oklevelet erről. A népszavazás az egyik legfontosabb demokratikus jogintézmény, amely ko­molyságának veszélyeztetését elítéljük. A népszavazás bármely eredménye szá­munkra kedvező. A mi köztársasági elnökjelöltünk Göncz Árpád. Parlamentáris demokráciánkkal legin­kább az lenne összhangban, ha a parla­ment erősítené meg tisztségében. Leg­jobban annak örülnénk ha végérvénye­sen lekerülne ez a kérdés a napirendről, azaz érvényes lenne a népszavazás és a választók nemmel szavaznának. Hasonló eredmény, ha a népszavazás érvénytelen marad. Csak félő, ez esetben bizonyos erők tovább rágódnának ezen a csonton. Ha a nép a közvetlen elnökvá­lasztás mellett dönt - a mi jelöltünk akkor is Göncz Árpád -, aki bizonyára megnye­ri majd ez idáig titokban tartott ellenfelei­vel szemben az elnökválasztási kam­pányt. Ez utóbbi azonban túl sok időt és ener­giát vonna el fontosabb kérdésektől és továbbra is ideiglenes hatalmi viszonyok közt kéne élnünk még jó darabig.” Szenvedélyes vita a német fővárosról 1990. július 10. (Folytatás az 1. oldalról.) A mértéktartásáról, pártatlanságáról és méltóságáról híres elnök ugyanis im­máron második hivatali ideje alatt először avatkozott bele közvetlenül egy országos politikai vitába olyan időpontban, amidőn ennek még csak egyetlen egy pontja tisztázott. Nevezetesen az, hogy a kér­dést csak az eljövendő egységes Német­ország honatyái dönthetik el, követke­zésképpen a bonni kormány még nem is tehette le a garast. Ezért most először tör­tént az is, hogy a Bonn-Berlin párviadal­ban elhangzott Weizsácker-állásfogla- lást némely jeles politikusok és publicis­ták is elsietettnek érezték. És való igaz: bár az államfő kürtjeiére válaszként innen-onnan azon nyomban lelkesen helyeslő fanfárok is harsantak, így például Hans-Dietrich Genscher kül­ügyminiszter, nemkülönben Willy Brandt tiszteletbeli SPD-elnök és szintén egyko­ri nyugat-berlini kormányzó polgármes­ter háza tájáról, a berlini táborral szem­ben széles arcvonalon felfejlődnek Bonn, az első szövetségi főváros bátor védelmezői is. És közöttük sem akárkik. Egy tekintélyes lap kimutatta, hogy Weiz­säcker kürtjeiére bizony nem gyűltek a nagy berlini medve képét feltüntető zász­ló alá olyan fontos személyiségek, mint például Rita Süssmuth asszony, a Bun­destag elnöknője, Lothar Späth, a csúcs­technológiai Baden-Württemberg tarto­mány miniszterelnöke, Norbert Blüm népjóléti és munkaügyi miniszter, Heiner Geissler, a CDU elnökhelyettese. Sőt: a tartományok vezetőinek többsé­ge nemigen vágyódik Berlinbe, és magá­nak Helmut Kohl kancellárnak is az a vé­leménye, hogy a kormánya számára a fő­város problémája addig nem téma, amíg az NDK jelenlegi területén szovjet fegyve­res erők fognak állomásozni... Tény azonban, hogy az újságok levele­zési rovatai tele vannak mindkét város mellett nyomosabbnál nyomosabb érve­ket felsorakoztató írásokkal, és az igaz­ság kedvéért azt is meg kell állapítani, hogy az NSZK-beli kollégák többsége szakmai-folyosói beszélgetések közben immáron magától értetődőnek tartja: Vé­gül amúgy is Berliné lesz a babér. Három év? Nyolc év? Igaz, ettől eltérő véleményt hallatott egy olyan kolléga, aki talán a többieknél is jobban értesült. Szerinte lé­nyegében már megvan a döntés: meg­osztják a hatásköröket Bonn és Berlin között. A főváros lehet Berlin, elnökkel, esetleg Bundesrattal, de a kormány és a parlament marad... A Stuttgarter Zeitung a minap „Védő­beszéd Bonn mellett” közölt nagy hatású vezércikket, amelyben idézte a német­francia barátság kiváló alakját, a német és francia nevelésben részesült, a nácik elől Franciaországba menekült Alfred Grosser politológust: „miként lehet sza­vatolni, hogy az egyesült Németország újra megtalált fővárosával, Berlinnel megtartsa azt a demokráciát, amelyet Bonn jelképez?” és a lap kiegészíti azzal: Bonn senki számára sem jelent sem győ­zelmet, sem pedig vereséget, vagy mi­ként ezt a franciák mondani szokták: Bonn nem fogja elcsavarja a fejét a né­meteknek. „Az Európai Közösségben nyolcvanmillió német olyan gazdasági súlyt alkot majd, hogy jól tesszük, ha a fő­város kérdésében úgy döntünk: nem kel­tünk szomszédaink körében nagyhatal­mi emlékeket. Berlin fővárosi cim nélkül is európai metropolisszá változik, össze- . kötő kapocs lesz a Kelet és a Nyugat kö­zött. Márpedig ezt a feladatát könnyeb­ben is betöltheti, ha nem főváros. Mert - miként Michael Stürmer történész mond­ja - Bonn végre-valahára az a főváros, amellyel a németek először tudtak együtt élni.” - írta a lap. A Handelsblatt, a legmagasabb pénz­ügyi körök újságja is szokatlan heves­séggel állt ki vezércikkben Bonn mellett. Egyrészt félresöpörte a Berlin-pártiak történelmi érveit, arra hivatkozva: Berlin csak 1871 óta volt főváros, tehát Rómá­val, Madriddal, Párizzsal és Londonnal összehasonlítva, német fővárosként alig ' van története. De még ez is megszakadt 1945-ben. Különben is szerencsétlen egy történet volt ez 1871 óta: II. Vilmos, Hitler, Ulbricht, Honecker, az első és a második világháború, wilhelminizmus, nemzeti szocializmus, NSZEP-szocializ- mus. A világ számára - írja a haragos és Berlinnel szemben nagyon elfogult szer­ző - Berlin a másik, tehát nem a népek családjába tartozó Németország jelképe lett, ami ugyan nem Berlin városának és lakosainak a hibája, de arra sem ok, hogy Berlinre mint birodalmi fővárosra hivat­kozzanak... Ám a gazdasági lap fő érve mégiscsak az alábbi: Berlin távol lenne a német gazdaság erőközpontjaitól, és 1 még távolabb az európai Közös Piac köz­pontjától, mindennek tetejében pedig Németország más részei táplálnák és tartanák ki anyagilag is. Berlin évente 15 milliárd márkába kerülne elsősorban a nyugatnémeteknek - így a lap, amely ezek alapján végül leszögezi: elviselhe­tetlen lenne egy berlini centralizmus, ezért elégséges, ha csak az államfő tar­tana székhelyet Berlinben... Az olvasók most azt várják, hogy az eddigi demokra­tikus és még távolról sem eldöntött vita szellemében mikor jelenik meg újabb ve­zércikk a Handelsblattban - a változatos­ság kedvéért ellenkező előjellel. FLESCH ISTVÁN (BONN) Egységes vámszabályok az NDK-NSZK területén A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága az NDK vámigazga­tóságától kapott értesítés alapján az alábbi tájékoztatót adta ki: A német valuta-, gazdasági és szociális unió életbelépésével július 1-jétől az NDK és az NSZK egész területe egységes vámterületté alakult. Ennek megfelelően egységes vámjogszabályok érvényesülnek a be- és kiutazással 4 járó vámkezelésekre is. Az NDK új vámrendelkezései szerint lényegében mindenféle kiviteli tilalom- például hús, húsáru, cipő, bőrruházat stb. - megszűnik, kivéve a közbizton­sági, állategészségügyi vagy művészetvédelmi okokból meghatározott áru­kat, mint például a fegyvereket, kábítószereket, állatokat, növényeket, ame­lyekre továbbra is érvényesek a korlátozási, vagy tilalmi rendelkezések. Vámmentesen vihető be az országba a személyes útiholmi. így ha az utas legalább 17 éves, akkor egyebek között 200 db cigaretta, 1 liter tömény szeszes ital, 2 liter bor után, illetve, ha az utas legalább 15 éves, akkor 500 gr kávé, 100 gr tea, 50 gr parfüm után nem vetnek ki vámot. A gépkocsi üzemanyagtartályában és egy 10 literes tartalék kannában lévő üzemanyag szintén vámmentes. Gyógyszert csak az utas személyes szükségletére, más áruféleségeket 115 DM értékig vihetnek be az országba vámmentesen. A szabadon bevihető mennyiséget meghaladó áruk után - 420 DM értékig- 15 százalékos vámot kell fizetni. A postán kis csomagban küldött áru küldeményenként 100 DM értékig vámmentes. Postai kis csomagokban azonban tilos gyógyszert, kábítószert, egyes növényeket és állatokat, védett állatokból és növényekből készített tér- ^ mékeket, lehallgató készülékeket, fegyvereket, robbanószereket küldeni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom