Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)

1990-07-10 / 82. szám

1990. július 10. KÉPÚJSÁG 3 Korszakváltás „Vaslady-módra” Eltérés a „svédutas” modelltől Dicsérni az Urat Kántorképző Bátaszéken Három szólamban hangzik a gregorián (Folytatás az 1. oldalról.) Margaret Thatchert 1979-ben választották meg miniszterelnöknek, és a „Vaslady” rög­tön 23 veszteséges skót szénbánya azonnali bezárásával kezdte. Nem indítottak nagy át­képzési programokat, ehelyett az idő előtti nyugdíjba küldést, illetve a nagy összegű egyszeri végkielégítést tartották célravezető­nek. A bányászok, ha nem akartak nyugdíjba menni, olyan összegű végkielégítést kaptak, amelyből újra tudták kezdeni gazdasági te­vékenységüket. Önálló vállalkozásba fektet­hették, részvényt kötvényt vehettek belőle stb. A militáns bányászszakszervezet Scargil- lal az élen, nem fogadta el az előnyös feltéte­leket és demagóg kampányba kezdett a kor­mány megbuktatásáért. Érveik jól ismertek: a bányász a bányászathoz ért nem lehet belő­le „szövőnőt”, vagy kiskapitalistát csinálni. Scargill arra számított, hogy más ágazatok munkásai is csatlakozni fognak a bányá­szokhoz, azonban ebben hamarosan csalat­koznia kellett. A társadalom elfordult a mili­táns bányászszakszervezettől és a bányá­szok elszigetelődve vereséget szenvedtek. A Thatcher-kormány nem a vállalatok át­alakításában látta a megoldást, hanem a klasszikus felszámolásban, a csődeljárás­ban. A bajba jutott vállalatokat hagyták tönk­remenni, viszont egy jól olajozott hitelmecha­nizmus segítségével igyekeztekföllendíteni a csúcs- és húzóipari ágazatokat Megvalósult tehát a szelektív fejlesztés! Ezt megelőzően a munkáspárti kormány még az általános restrikció eszközeit alkal­mazta, azaz igyekezett a lakossági fogyasz­tást visszafogni, abból a tévhitből kiindulva, hogy a „britek többet fogyasztanak, mint amit megtermelnek”. Az általános restrikció per­sze még jobban tönkretette a gazdaságot a nadrágszij összehúzása önmagában sem­miféle eredménnyel nem járt, nem is járhatott, hiszen a fogyasztási megtakarításból az el­avult gazdaságszerkezetet támogatták to­vábbra is, a munkanélküliséget tekintve a legfőbb ellenségnek. Az infláció a fő ellenség! A „Vaslady” a munkanélküliség helyett az inflációt tette meg az egyes számú közellen­ségnek. A dotációk megvonása csökkentette a költségvetés deficitjét nem áramlott tehát ki fedezetlen pénz, így hamarosan látványos eredmények mutatkoztak a pénzromlás elle­ni küzdelemben. Thatcher jól számított: a munkanélküliség néhány millió embert sújt, viszont az infláció tízmilliókat A munkanélkü­liek nem szavaztak rá, viszont a brit kisembe­rek tízmilliói rá adták voksukat mert sikerült megőrizni megtakarításaik vásárlóértékét Thatcher struktúrapolitikája nem volt any- nyira átgondolt, mint a svédeké, ám az ered­mény nagyjából ugyanaz lett: a brit ipar el­kezdte visszanyerni versenyképességét a vi­lágpiacon. Leépültek a klasszikus energia- és nyersanyagfaló nehézipari ágazatok, el­lenben gombamódra szaporodtak a sikeres kis- és középvállalkozások az elektroniká­ban, a mikroelektronikában stb. Skócia, a brit nehézipar fellegvára például teljesen átalakult és ma legfontosabb ex­portcikke a számitógép. A hazai szénbányászatot jelentősen kar­csúsították és átálltak az olcsóbb dél-afrikai szén importjára. Kellett a szerencse is A szerkezetváltás Angliában jóval na­gyobb társadalmi feszültségekkel járt mint Svédországban, vagy másutt Az országot éppen a legsúlyosabb sztrájkok és tünteté­sek rázták meg 1983-ban, a választások évében, amikor kitört a falklandi háború. Az argentin generálisok ostoba katonai kaland­ja Thatcher malmára hajtotta a vizet sikerült helyreállítani a „Vaslady” nimbuszát Ugyan­csak ekkorra kezdett áramolni a fekete arany, az olaj az északi-tengeri brit olajme­zőkről. A konzervatívok tehát nem álltak hadilá­bon a szerencsével. A Thatcher-kormány győzött a választásokon, és folytatódhatott a radikális struktúraváltás politikája. Brit mun­kások tízmilliói szavaztak a konzervatívokra 1987-ben, amikor harmadszorra is Margaret Thatcher lett a kormányfő, elsöprő többség­gel. Nagy-Britannia, amely az 1970-es évek­ben Európa beteg embere volt amolyan „fo­gatlan oroszlán", elaggott nehéziparával, most újra a világ egyik vezető gazdasági ha­talma, korszerű exporttermékekkel, vezető tudományos eredményekkel. Bárki megfi­gyelheti, hogy a televíziób&S, a rádióban, a sajtóban mennyi új brit tudományos ered­ményről, technikai újdonságról, találmányról lehet értesülni. A szerkezetváltás üteme Angliában 1974-1987 között a szénbá­nyászok száma 221 ezerről 118 ezerre, azaz felére csökkent Bezártak ezen idő alatt 76 aknát viszonta szénbányászattermelékeny­sége 60%-kal nőtt! Ugyancsak 1974-1987 között az acélkohászok száma 200 ezerről 50 ezer főre csökkent Magyarországon ma 62 ezer kohász dolgozik, több, mint Angliá­ban! Gyorsan növekszik a tőketulajdonnal ren­delkezők részaránya. 1979-ben a felnőtt la­kosság 7%-ának voltak részvényei, 1988- ban már 20,5 százalékának. Jól érzékelhető a tőkedecentralizáció folyamata tehát A szigetország visszaszerezte, sőt erősí­tette világgazdasági pozícióit az 1980-as évtizedben. A „thatcherizmus" fogalommá vált mint a válságból való kilábalás, a struk­túraváltás sikeres filozófiája. GAZDAG LÁSZLÓ (Folytatás az 1. oldalról.) Hogy mindezt a tudást hol lehet el­sajátítani? Természetesen a kántor- képzőn - sorolja egy szuszra a báta- széki kurzus egyik résztvevője, a 13 éves Kovács Norbert, aki pincér, vagy testnevelő tanár szeretne lenni, de ettől függetlenül harmadik alka­lommal vesz részt a háromhetes kur­zuson.- Az a baj, hogy nagyon rövid ez az idő, ki lehetne ezt bírni egész nyáron - mondja, majd még hozzáfűzi, hogy a közösség miatt szeret ide járni, és hogy jövőre ismét szeretne jönni. A kántorképző épülete a katolikus plébánia kertjében épült, tavaly tar­tották itt először az oktatást. A na­gyobbik teremben iskolai padok műanyag térítőkkel letakarva, az egyiken füzetek, könyvek, kották, a másikon bögrék, kakaószacskók, kólásüvegek. A reggelit és a vacso­rát itt kapja az 56 gyerek, a bátaszéki kántor felesége, Csukor Árpádné készíti nekik, az ebédet pedig az ál­talános iskola ebédlőjében. Az el­szállásolás önkéntes felajánlás alap­ján, családoknál történik. A Bátaszéken nyolc éve nyaranta folyó kántorképzés nem kis szerve­Oláh Piroska zőmunkát kiván, hiszen zongora, or­gona sincs elég, így a gyakorlást családoknál lévő hangszeren kell megoldani. Többek között a reformá­tus lelkészén, így aztán elmondhat­juk, hogy az ökonómia Bátaszéken megvalósult, 3—6-ig mindenhol szól­nak a harmóniumok. A napirend szerint fél nyolckor szentmise, majd reggeli után tanítás. A zenei oktatás négyfős csoportokra bontva történik, igy hatékonyabb. A Kovács Norbert délutáni közös ének után stúdium, majd az esti szentmise után találko­zás, beszélgetés különböző egyházi személyiségekkel. A legfiatalabb résztvevő 10 éves, a legidősebb 18, mint Ludwig Antal, a kecskeméti pia­rista gimnázium tanulója. Van aki ze­nei szakközépiskolából jött, a másik még szolfézsra sem járt. Vegyes a kép. A többszólamú énekkari próbán a szárnyaló szopránok mellett mutá­ló fals hangok. A kamaszodó fiúknak nem kötelező részt venni a közös éneken. A pécsi megyés püspökség terü­letén két helyen folyik kántorképzés, Pécsett és Bátaszéken.- Itt jobb, családiasabb a hangulat, reggeltől estig együtt vagyunk - mondja a kismányoki Oláh Piroska, aki szülőfalujában már segédkántor, bár még alig 16 éves. Piroska Bony- hádra jár gimnáziumba, érettségi után hitoktatóképzőbe vagy teoló­giára szeretne beiratkozni. Elhatáro­zása komoly, végleges.- Már kiskoromban eldöntöttem, hogy ezt a pályát választom. Engem nem az érdekel, hogy sok pénzt ke­ressek, hanem, hogy dicsérjem az Urat. F. Kováts Éva Fotó: Gottvald Károly Ki nyeli le a pirulát? Furcsa szerzet az ember. Azt hiszi, ha hat­nyolc évet becsülettel ledolgozik egy vállalat­nál, nem lóg, nem csal, az valamit számit Beavatják a tervezett változtatásokba, meg­hallgatják a véleményét esetleg neki kínálják fel, ha valami jövedelmező vállalkozásra van kilátás. így gondolkodott Kelemen Ferenc és Fá­bián István a Szekszárdi Húsipari Vállalat két buszsofőrje is, s igencsak meglepődtek, mi­kor 1990 áprilisában a szállításvezető közölte velük: az általuk vezetett Lengyel-Szekszárd közötti munkásjáratot egy magánfuvarozó­nak adja ki. Ezzel a vállalat saját busza ezen a vonalon felszabadul, s áthelyezhető a bátai vonalra, ahol kiváltja a Gemenc Volán bérau­tóbuszát Az intézkedéssel a vállalat éves szinten mintegy félmillió forintot takarít meg. A két sofőrnek konténeres szemétszállító-autó vezetését ajánlotta fel, ami szerinte nagyon kedvező, mert csak minden második napon kellene dolgozniuk. Akár el is fogadhatták volna. De az ember igen furcsa szerzet Ha a füle hallatára kije­lenti az igazgató egy novemberi termelési ta­nácskozáson, hogy mielőtt átszervezés lesz, arról a dolgozókat értesítik, akkor ezt komo­lyan veszi. S ha fél év múlva másképp történ­nek a dolgok, akkor megpróbálja szaván fog­ni a főnökét A szó elszáll A két gépkocsivezető ezért először külön- külön, majd közösen is felkereste az igazga­tót. Ö állítólag szóban megnyugtatta őket sőt a szállításvezető asztalán látták is azt a leira­tot amelyben kéri (utasítja?) arra, hogy a cég saját dolgozóinak adja a munkát Néhány nappal később a szállitásvezető mégis fel­mondott nekik. Kérdésükre, hogy miért az „idegennel”, és nem velük kötött szerződést hiszen ők is vehettek volna egy buszt azt fe­lelte, nem jutott eszébe. A két sofőr munkaügyi döntőbizottsághoz fordult ahol kérték felmondásuk hatályon kí­vül helyezését valamint hogy a mdb kötelez­ze a vállalatot a velük való szerződéskötésre. Indoklásként elmondták, hogy a maszek fu­varos, aki a járatot kapta, velük ellentétben nem Lengyelen, hanem Tevelen lakik, így a két település közötti többletkilométert is ki kell neki fizetni. Amivel a vállalat szerintük nem hogy nyer, inkább vészit Sérelmezték továbbá, hogy cégük ahelyett, hogy nyilvá­nos versenytárgyalást tartott volna, saját dol­gozóit eleve kizárta a vállalkozásból. A döntőbizottság a sofőrök és a vállalat vé­leményét is figyelembe véve a felmondást jogszerűnek Ítélte. A határozat indoklása sze­rint a szállítási osztály a vállalaton belül önel­számoló egységként működik, melyben a lét­szám-, bér- és költséggazdálkodás az osz­tályvezető felelős hatáskörébe tartozik. Az osztályvezető május 3-án kelt tájékoztatása szerint az átszervezést költségcsökkentéssel indokolta. A döntőbizottság - mivel a vállalat döntéskörébe tartozik, hogy kivel és milyen feltételekkel szerződik - a vállalatot nem kö­telezheti arra, hogy a nevezett dolgozókkal állapodjon meg. Irány a bíróság Az eddigieket a két sofőrtől és a tőlük ka­pott dokumentumokból tudom, a döntőbi­zottsági ülésen ugyanis nem vehettem részt Mert, bár erre előzőleg telefonon a bizottság elnökhelyettese engedélyt adott, pár perc múlva azt visszavonta. Mondván, hogy jelen­létemet csak az igazgató engedélyezheti. Ő viszont - szintén telefonon - közölte, hogy mivel korábban egy elmarasztaló cikket írtam a Dátum cimű lapban (ott soha egyetlen so­rom sem jelent meg - a szerk.) sem az én, sem a sajtó jelenléte nem kívánatos a tárgya­láson. A jegyzőkönyv bevezető soraiban ugyanakkor érdekes módon ez áll: „készülta ... munkaügyi vitájában tartott NYILVÁNOS tárgyaláson”. Június 25-én délután hivatalosan hárman üldögéltek a Tolna Megyei Munkaügyi Bíró­ság folyosóján. Az egyik pádon a két felperes buszvezető, a másikon a vállalat jogtanácso­sa (Plusz az újságíró, a bírónő engedélyével). A 14 órára kitűzött tárgyalás előtt néhány perccel a jogtanácsos egy-egy iratot nyomott a felperesek kezébe. A vállalatnak a bíróság­hoz intézett, június 22-én keltezett „ellenké­relme” alig kibetűzhető, indigós példányait Feltárva benne egyebek között azt a tényt hogy a „magánfuvarozóval történő szerző­déskötés során felperesek nem rendelkez­tek megfelelő jármüvei és feltételekkel sem, ilyen igényt elő sem terjesztettek. Annak el­döntése, hogy a privatizációval összefüggő létszámcsökkentés során a vállalat kivel köt szerződést és milyen feltételek mellett a válla­lat döntési jogkörébe tartozik, így ezt a körül­ményt a jelen perben a döntőbizottság nem vizsgálhatta...” Vesztes felperesek A tárgyalást vezető bírónő és a két népi ül­nök szép türelmesen meghallgatták a sofőrö­ket akik nem cáfolták, hogy az átszervezés megtörtént hogy az ő járatuk valóban meg­szűnt hogy ők tényleg nem fogadták el a fel­ajánlott másik munkakört és hogy annak részleteiről nem is igen érdeklődtek. Mert szerintük - és ezt nem győzték újra és újra hangsúlyozni - a vállalat velük jobban járt volna, hiszen az évente a műhelybe érkező rezsikimutatások alapján a lengyeli járat anyagköltséggel és az ő bérükkel együtt 14,70-be kerül a húsiparnak, mig a magánfu­varozó - úgy tudják -18 forintot kap kilomé- terenkét De ha nekik nem hisznek, ellenőriz­ze a bíróság az adatokat.. A jogtanácsos különösebb beszéd helyett átnyújtottaa bírónőnekazellenkérelmet amit saját szavaival „ELŐZŐLEG KÉZBESÍTETT” a felpereseknek is. A jelenlévők meghallgatása után pár perc szünet következett Majd a bíróság elnöke a köztársaság nevében kihirdette az ítéletet miszerint a felperesek kérelmét elutasította, a vállalat felmondását jóváhagyta, hiszen a vál­lalatnál a létszámleépítés, átszervezés meg­történt Azt azonban, hogy ez a lépés gazdasági szempontból valóban célszerű, és az ott dol­gozó kollektíva érdekeit szolgálja-e, a mun­kaügyi bíróság sem vizsgálhatja... CSER ILDIKÓ A Nép nevében Irigylem a Népet. Minden politikus az ő gondolatát lesi. Ha honunk valamely mandátummal felszentelt jelese, avagy ezzel az áldással nem bíró önjelölt ki­válósága véleményt nyilvánít, leggyak­rabban azzal indít, hogy mit akar a Nép. Ebből következik, hogy a politiku­sokat is irigylem. Fantasztikus beleér­ző képességük miatt. Most viszont mintha politikusaink el­bizonytalanodtak volna. Nem tudom mással magyarázni a népszavazás ki­írását. Tanácstalanságuk nem abból fakad, mintha saját empatikus képes­ségüket kérdőjeleznék meg, csakis el­lenlábasaik tudását vonják kétségbe. Az egyik tábor tudja, hogy a Nép köz- társasági elnököt akar választani, a másik oldal teljesen bizonyos benne: erre a választásra ők vannak felhatal­mazva. Most mindkét tábor fölényes nyuga­lommal várhatja a népszavazás vég­eredményét, hiszen mi újat tudhatnak meg a Népről. A végeredmény szá­mukra kétségtelen. Nem vagyok politikus ezért a Nép véleményét sem ismerem, de hajt a lot­tózó szenvedélye, aki már szerdán szeretné tudni a csütörtöki nyerőszá­mokat. Gondoltam hát, megkérdezem a Népet. De csak összezavarodtam. Már a ki­választásnál gondjaim támadtak. Sze­rettem volna egy virtigli Népet megszó­laltatni. Mélyen bent jártam az élet sűrűjében, de még mindig nem akad­tam vele össze. Találkoztam F. J-velvl. P-vel, T. S-sel, M. T-vel, de egyikőjük sem lehetett a Nép. Nincs ugyanis ha­tározott álláspontjuk. Egyesek eldön- tenék maguk, ki legyen a köztársasági elnök, ha tudnák kire szavaznak. Má­sok áthárítanák a parlamentre a fele­lősséget az előbbi ok miatt. Ez a bi­zonytalanság nem jellemző a Népre, ő tudja mit akar. (Ezt is a politikusoktól tudjuk.) A trafikusnő sem a Nép. Ö majd csak a vevők között végzett köz­véleménykutatás után dönti el, hogy mitévő legyen a népszavazáskor. Ta­lán J. B. nyugdíjas úr a Nép. Ugyanis határozottan a parlament választójoga mellett foglal állást. Kételyt csak az éb­reszt bennem, hogy egyetlen politikus sem ismeri, ezért véleményéről sem tájékozódhatott. Szörnyű gyanúm van. Nincs is Nép. Csak nép van, az viszont közel sem olyan, mint ahogy a politikusok elkép­zelik. Emberekből áll. Amennyiből, annyi vélemény. Ja, és minden ellen­kező állítással ellentétben rendkívül bizonytalanok, főleg a jövőt illetően. Egyben azonban megegyeznek: ké­retik a politikusoktól a népre nem hi­vatkozni. Az országgyűlésben politizá- lók hivatkozhatnak választóikra, vagy pártjuk választótáborára. A Házon ki­verekedtek emlegethetik pártjuk tag­ságát. Ezek is bizonytalan hivatkozási alapok azonban, ismerve az emberek esetleges döntését a választásokkor, vagy a parlamenten kívüli pártok belső harcait. Szerencsésebb lenne töme­gek megidézése helyett érveket elöci- tálni. PUSKAS IMRE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom