Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)
1990-07-28 / 98. szám
6 - TOLNATÁJ 1990. július 28. A Gellérthegy vallatása Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban Eraviscus házaspár sírköve Aquincum területéről Régészeti kutatások bizonyítják, hogy annak idején, a vaskorban, a kelta oppidumok korában már megvalósult az európai egység, amelyet nem erőszak, nem politika, nem háborúk hoztak létre, hanem a közös életmód és kultúra. A munkaeszközök, a pénzgazdálkodás, a díszítőművészet hasonlósága mind erről vallanak. A törzsek laza szövetsége lehetővé tette az eszmék szabad áramlását. Ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg a Budapesti Történeti Múzeum kiállítását Jean Paul Guil- laumet professzor, a Mont Benvary régészeti központ vezetője. A vaskori Európa régészeti feltárásán harmadik éve dolgoznak együtt francia és magyar szakemberek. A kelta kutatásokat, amelyeket Franciaországban mindig is elsőrendűen fontosnak tartottak, Mitterrand elnök kezdeményezte. S amikor az idei ásatási évben a Gellérthegyen kezdődött a közös munka, az elnök levélben küldött üdvözletét. Régi és új leletekből, a kutatások új fejezete előtt, most kiállítást nyitottak a Budapesti Történeti Múzeumban Budapest őse, a gellérthegyi oppi- dum cimmel. Budapest területén az i. e. 1. században kelta eraviscusok éltek, keveredve az illír-pannon őslakossággal. Legfontosabb központjuk a Gellérthegyen kiépített erődítmény - op- pidum volt. Ez a hozzávetőlegesen 15 hektárnyi terület a gazdasági, politikai, vallási központ szerepét töltötte be, s mint ilyen, Budapest legkorábbi városias jellegű előzménye. Más, későkelta erődítményekhez hasonlóan a gellérthegyi oppidumot is sziklafallal és sánccal vették körül. Ezen belül lakó-, műhely-, és szentélykörzet különült el. Az egyszerű, tapasztott agyagfalú lakóházakból a korabeli életmódra utaló tárgyak, munkaeszközök, háztartási eszközök kerültek felszínre. Műhelyeikből kerámiatárgyak, vörös-fehér sávos festésű díszedények, pénzérmék, dísztárgyak származnak. Vallási, kultikus szokásaikról néhány oltárkő tanúskodik. A római hódítás után a gellérthegyi oppidum elnéptelenedett, és csak mint vallási központ működött. A Gellérthegy régészeti leleteire először a múlt század közepén szőlőművelők bukkantak. Nagyobb arányú kutatás a század elején, később a 30-as években, majd 1946-47-ben folyt. Újabban 1981-81-ben, a Budapesti Történeti Múzeum folytatott tervásatásokat, s 1990-től kezdődött meg a közös francia-magyar kutatás. KÁDÁR Gellérthegyi edények Írás közben (Időjáték) 1914. június 27-én Ferenc Ferdinánd felesége, chotkowai és wognini Chotek Zsófia, akit őfelsége Hohenberg néven örökös hercegi rangra emelt, majd 1909-ben megadta neki a Herzogin címet és a Hoheit rangot, ilidzsei szállásukról Szarajevóba utazott, megnézte a várost s néhány apróságot vásárolt, bár ezeknek soha nem vette hasznát. Az órák ekkor már visszafelé jártak. Férje ezen a napon még a hadgyakorlattal volt elfoglalva, körülötte öreg katonák fontoskodtak, Morsey báró, Bardolff ezredes, Rummerskirch föudvarmester, Merizzi szárnysegéd. S természetesen még sokan mások, például Potiorek táborszernagy, aki már ekkor sem volt épelméjű, nem sokkal később szabályosan megőrült. Az urak elégedettek voltak, a manőver kitűnően sikerült, s indultak is vissza llidzsébe, ahol a trónörököspár és udvartartása lakott ezekben a napokban. Ez valamikor délután lehetett, s nekik is feltűnt, hogy milyen gyorsan fut az idő. Később, már ilidzsei lakosztályukban, a trónörökös aranyórájára pillantott s azt mondta feleségének, hét óra, de ennek alig volt jelentősége, bár valóban hét óra volt, úgy általában, mert ennyit mutatott a szarajevói polgármester, Fehim effendi Curcic és a hivatalszolga órája is. Ferenc Ferdinánd azonban félrevezette feleségét, Hohenberg hercegnőt, mert azt kellett volna mondani, még körülbelül tizennyolc óránk van, talán valamivel több, de ez meg sem fordult fejében. Egyelőre siettek, mert a vacsoravendégek, akik között polgári személyek is voltak, már felsorakoztak. Az egykori beszámolókból tudjuk, hogy a vacsora emelkedett hangulatban folyt le, ami egy sikeres hadgyakorlat után érthető is. A már hibbant Potiorek nyilván dicsérte a felség bölcsességét és saját hadvezéri képességeit, az urak bőségesen ettek és ittak, pohárköszöntők hangzottak el s nyilván szóba került a másnapi szarajevói út is. A városházán már mindent előkészítettek a fogadásra, a trónörököst ugyanis itt kellett köszöntenie a polgármesternek, miközben felesége előtt a bosnyák mohamedán nők hódolnak. Rummerskirch báró főudvarmester felvetette a gondolatot, hogy jobb lenne lemondani a szarajevói kirándulást, a sikeres manőverrel véget ért szerepük, a különvonat befűtve vár, reggel elmennek a tengerpartig, ahol a Viribus unitis nevű csatahajó horgonyoz, s így Trieszten át előbb érnek vissza Bécsbe. A vélemények megoszlottak, volt aki arra hivatkozott, hogy a polgármester már bemagolta beszédét, a bosnyák hölgyek is kikészítették ünneplős ruhájukat, kár lenne megcsalni reményeiket, mások arra gondoltak, jobb lenne már maguk mögött tudni ezt az ellenséges vidéket. A trónörökösnek is ez járt eszében, a bosnyák urakat is felettébb unta, végül mégis úgy döntött, hogy most már ne változtassanak tervükön. Még ittak néhány pohár pezsgőt, majd a trónörökös, akit kimerített a hőség, a hadgyakorlat és a bőséges vacsora is elbágyasztotta, elővette óráját. Éjfél van, mondta feleségének, ideje lefeküdnünk, holnap még nehéz nap vár ránk. Hohenberg hercegnő is megnézte óráját, amit a nyakában hordott, vastag aranyláncon. Tizenkét óra, mondta tárgyilagosan. Pontosan ennyi volt. Másnap, június 28-án, minden a tervek szerint történt. A különvonat fél tízkor indult s fél óra sem kellett a tizenkét kilométeres útra. Az állomáson oly ünnepélyesen fogadták őket mintha most látnák először a trónörököspárt, majd megnézték a katonai tábort, amit a kívülálló nehezen ért meg, mert az elmúlt napokban épp elég bakát láthattak, s gépkocsikba szálltak. A főhercegi pár természetesen az első kocsiba ült, amit még öt követett. Alig tettek néhány száz métert, robbant Cabrinovic bombája, többen megsérültek, de a trónörököspárnak nem esett baja. Mindez percek alatt zajlott le. A merénylőt elfogták, s amint az izgalom elült, siettek is tovább a városházára, ahol a polgármester, aki valószínűleg még semmiről sem tudott, betanult beszédébe kezdett, de a trónörökös idegesen leintette s már indult is újra a gépkocsisor. Elmúlt dél, állapította meg órájára pillantva a trónörökös, akinek néhány perc múlva végleg megállt az órája. Végzetes tévedés: letértek a kijelölt útról s a fontoskodó Potiorek megállíttatta a kocsit Az ő hibbant eszére volt szüksége a sorsnak? - mert áthaladva a Miljacka hídján, pontosan három méterre álltak meg Gavrilo Principtől, aki ebben a pillanatban két lövést adott le. Tudjuk, mindkettő halálos volt. A helyszín minden részletében ellenőrizhető. Annyi változott, hogy az akkor Latin-hídat Principről nevezték el, akinek lábnyomát is megörökítették. Az is változás, hogy llidzsébe ma a városi villamossal lehet eljutni. Már a múlt század 80-as éveiben divatos fürdőhely volt, a monarchia urai szívesen időztek itt. Néhány épület áll még ebből az időből, de hiába kérdezősködtem, senki nem tudta megmondani, hogy melyikben lakhatott a trónörökös és kísérete. Valószínűleg ö sem találna ide, ha váratlanul visszafelé kezdenének járni az órák, a naptár ismét 1914. június 27- ét mutatna, s a sikeres manőver után italtól hevült urak újra elmondanák pohárköszöntőjüket a császárra és a trónörökösre, aki időnként az órájára pillantana, de most sem venné észre, hogy a mutatók visszafelé'járnak. Pedig Cabrinovic most ellenőrzi rejtekhelyén bombáját, Princip töltényeket helyez pisztolyába, minden megy a maga végzetes útján. Még tizenkét óra, kiisszák pezsgőjüket, aztán reggel van, hat óra, öt, a polgármester krákogva kezdi ünnepi szónoklatát, az órák őrülten rohannak, már csak percek vannak hátra, majd két dörrenés jeladására vérbe és szennybe zuhan a viläg. csANYl USZLÓ Kuti Horváth György versei A lélek húrjain A lélek húrjain pendül a vágy Nincs más kincsünk csak mit a szív legmélyéből kitár vagy magába zár mint gyöngykagyló a gyöngyét... Vigasz Földönfutó költő ha világ a bajától perzselő a föld meztelen talpadra bocskort köt az ének... Hajnal nyújtózik hajnal nyújtózik már a dombon vágyó szememben messzeség felkéklik fölöttem az égbolt kitárt karokkal hív a fény hajnali fénnyel' érkeztem kedves nyisd ki az ajtód bocsájts be minket adjál szívemnek balzsamos reményt óceán-gyönggyel hímezd az ingem Bárány Péter Tamás: Sírvers Majsai Emil emlékének Itt nyugszol valahol, jelöletlen sírban, barátunk, mesterünk és bátor példánk a tudásban-tettben. Hasztalanul szabadultál meg a náci gyiloktól: abban a korban vágtak le, amelyért harcoltál. Vallottad, az igazság nem lehet pártos igazság; s lássék bár igazoltnak az osztálygyűlöletre nem épülhet a társadalom, és múlt-tagadással nincsen alapja jövőnek és széthullik a nemzet. Tárgyilagosság! Legfőbb bűn, melynél csak egyetlen elnémítandóbb szó volt akkor: a szabadság; ejtetted légyen ki akárcsak egyszer e szót vagy zárt szempilládon némán e vágy kiparázslott: társaiddal együtt kijelöltettél a halálra. Mekkora éjszaka volt! Az ölés hajtó eszmévé vált a tudatban és kötelességgé szabadulni a lélek tiltó gátjaitól, hogy társsá váljon a társadalom a bűnben, a hallgatásban azonképp. Éhségben született mezei ivadékok lettek hóhérokká, s eltorzított lelkű verő vad némberré, elegáns nyomozóktól ölni okítva rúgták szét a vesét, a herét; a gerincet törték. Társak, akik túléltétek, tanúsíthatjátok s embertársak, akik halljátok, elhiggyétek: Nem a rúgás, korbács, gumibot fáj legjobban, az ember fáj, sok régi barát, ki ezt cselekedte. Hajnalodik, ha későn is. - Könyörüljön majdan rajtatok kegyelemmel az Úr; mi bocsátva felejtünk. S rákönnyeznek a csillagok a kihűlt hantokra; és már irgalomért esedeznek a fényes szellők. Éjjel a tornácról sóhajtás Csillagok, leikeim, óh ti a táguló kozmosz agyamból elszabadult kóbor kutyái, a fagyra kiverten huholjatok, repedt gégével, ráhallgatlanul, ott is, nemző apátokkal, amígnem halhatatlanul visszanyugosztok az ómega-ponthoz. Közreadja: DR. CSENDES BÉLA
