Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)
1990-07-28 / 98. szám
TOLNATAJ 5 I. évfolyam, 17. szám — 1990. július 28. Zászlók és kövek Két angyal tartja a pajzsos, koronás címert az 1938-as csapatzászló egyik oldalán. A parancsnoki szoba ékessége, a történelmi zászlókkal díszített fal, ahol - a már említett zászló mellett - - egy 1849-es lovassági, Rákóczi fejedelmi, Bocskai hajdú hadnagyi és Anjou királyi zászló is látható. Közöttük egy hüvelyéből kivont kard. Egy éve mind gyakrabban avatnak II. világ- háborús emlékműveket, ahol az imént felsorolt zászlókat is felvonultatják. A parancsnoki szoba - Erdős László ezredesé - a Tolna Megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokság szekszárdi székházában van. Az ezredes nevéhez fűződik a II. világháború Tolna megyei halottaiért alapítvány létrehozásának ötlete. A megvalósítás nyomán sorra emelkednek emlékművek az elesett katonák, áldozatok, hősök tiszteletére. * Hála, dicsőség a hősnek! Hála, dicsőség! Hála, dicsőség a hősnek! Dicsőség a hősnek! Dicsőség! De minek neki már a dicsőség? A holtnak? *- Miért maradtak el a legutóbbi négy évtizedben az ilyen emlékműavató alkalmak?- Az ezredes úr - kezdi válaszát Várallyay Dezső őrnagy - mindig hangsúlyozza az ava. tóbeszédeiben, tulajdonképpen senki nem kényszerítette rá a nemzetre, hogy szolgalel- kűen megtagadja azt, ami végül is kötelessége lett volna: az áldozatok emlékének ápolása. Azt is megfogalmazta - nem szószerint idézem -, mindenki olyan megbecsülést várjon az utókortól, amit ő megadott az elődeinek.- Ez a tisztelgés feladata a hadkiegészítőknek?- Hivatásunkkal járó feladatnak tekintjük, hitvallásunk is. Ma minden olyat lehet tenni, amit nem tilt a törvény. Bár azt hiszem eddig is lehetett volna, csak senki nem foglalkozott vele. Most felszabadult lélekkel gyűlnek ösz- sze emlékezni a falvakban. Végre azt is tisztázni lehet, hogy mit jelentett vérben a II. világháború a magyar nemzetnek. Kezdeményezésünk alapján vállalta a Hadtörténeti Intézet, hogy az alapítvány célkitűzéseit mindenütt közzéteszi. Elsősorban a katonai intézmények, illetve a katonai közigazgatás területén dolgozó szervezetek kell, hogy felvállalják ezt, de csak abban az esetben nem csorbul az alapítvány szándéka, ha tiszta szívvel, tettre készen valósítják meg. Ezt parancsra nem lehet végrehajtani. * Nem a holtnak kell ez a szemle - de, ki élsz: teneked! Ez a büszke jogod van: feledd magadat! * Az asztalra helyezett papírlap, mint egy hadműveleti térkép. Pontosan rajzolt minden mozzanat, ami az emlékműavatáskor következik. Geri Lajos őrnagy vezényli majd Váralján, amint tette Nagyszokolyban is a zászlóvivők: Szikszai György őrnagy, Ferenczi László őrnagy, Soderbech Mihály főtörzsőrmester, Tóth István őrnagy, Fehér István zászlós mozgását. Az ünnepségek szervezésénél állandó szereplőként jegyzik Magyar Károly őrnagy, a helyőrség komendáns hivatal vezetője és Csizmadia József polgári alkalmazott nevét, aki a tervek, makettek, rajzok készítője. Legutóbb Nagyszokolyban volt ilyen ünnepség. A fehér lap színes ábrái pontosan jelzik a nagyszokolyi helyszínt. Egymás mögött van az I. és a II. világháborús emlékmű. Előtte egy kis tér, amit szalaggal zártak le. Az emlékmű mellett két-két zászlóvivő állt, mellettük cserkészek. A szentelés után a parancsnok vezényszavaira átvonultak az I. világháborús emlékműhöz, a koszorúzás idejére. Azt is megrajzolták hol helyezkednek el a kuratórium tagjai, az egyházak képviselői és a koszorúzók. Külön stúdiót kell ilyenkor felállítani, ahol gépzenén, hangszórókon keresztül szólal meg a Himnusz, a Szózat, a gyászzene, a meneteléshez ritmust, ütemet adó dobszóló. Elengedhetetlen kelléke ez a rendezvénynek. * Dicsérje a fényt ez az ének, dicsérje a szív melegét! * A II. világháború Tolna megyei halottaiért alapítvány kuratóriuma két tagjának - Várallyay Dezső őrnagy és Jendrolovics Gábor főhadnagy - szavai, gondolatai, az elkötelezett emberé. Azokról beszélnek, akik az alapítvány céljával egyetértve mindjárt mellé is álltak. Olyan községekről van szó, ahol már avattak emlékművet, de olyanokról is, ahol a jövőben kerül erre sor. Elsőként csatlakozott - ezzel garantálva az alapítvány működését - Szekszárd Városi Tanács, a KSZE, a Gemenc Plast, BHG, MMG, a Húsipari Vállalat, a TÁÉV, az Aranyfürt, a Vízitársulat, a Mezőgazdasági Kombinát... és a Nyomda. A csatlakozási nyilatkozatokban rögzítik a közösségek és az alapítvány képviselőinek szándékát, kölcsönös elképzeléseit. A kuratórium döntése alapján anyagi eszközökkel is támogatnak igény és lehetőség szerint kisebb-nagyobb településeken létrehozandó emlékműveket. Ez eddig tíz- és hatvanezer forint nagyságrendű összeg volt. Az alapítvány pénzügyeit a Magyar Hitel Bank rendezi és az APEH felügyeli. Jelenleg közel egymillió forint áll rendelkezésre, de még két-hárommillió kellene, hogy minden terv megvalósuljon, ami az alapítványhoz kapcsolódik. Albumokat lapoz a kuratórium két tisztje és emlékezik. Történeteket idéz az ünnepségekről. Kajdacs az első élményt adó helység, utána Szakály, Várdomb, Sióagárd. Mindegyik más és más helyszín, újabb és újabb próbatétel á zászlóvivő katonák alaki mozgásához, más arcok... Decs, Várong, Harc, Kis- vejke, Závod, Nagyszokoly, Váralja és majd Dalmand, Szálka következik a legfrissebb jelentkezések között. Lesz még több is, de a községek néha egy héttel az ünnepség időpontja előtt jelzik a hadkiegészítési parancsnokságon a szándékukat, ami nehezíti kissé a helyzetet, az előkészületeket. Szálka nevének említésekor hangzik el, hogy itt a külföldön élőktől a kitelepített német ajkú magyaroktól is gyűjtöttek pénzt és ötezer márkát fizettek be az alapítványra. Ezt azért hangsúlyozza a két katonatiszt, mert vannak olyan anyagok, amit forintért nem lehet kapni. Például csavarok, különböző rögzítők, amiket Magyarországon nem is lehet megvásárolni, ritka kövek, márványok. * Hideg kőszál, sötét kőszál, miért hallgatsz, sötét kőszál? Te akartad? így kívántad? Nem panaszlod, mire szántak: könnyek köve - sírköve légy ismeretlen katonának? * Az Athéné Kft. nagy segítője az alapítványnak. Szabó György vezetésével, Schmidt Árpád és a Tövisháti testvérek - András és Béla -, kőfaragók közreműködésével vállalták a II. világháborús emlékművek felújításának, vagy újak építésének munkáit. Jóval árak alatt kivitelezői az általuk díjtalanul elkészített terveknek. Ök, a bizonyos fokú megszállottságuk miatt és magatartásból következően, egy-egy falu közvéleménye előtt olyan közeledést, rokonszenvet váltottak ki, ami további együttműködés, megbízás alapja. Akadnak olyan települések, ahol a község lakossága nem tud azonosulni azokkal az emlékmütervekkel, elképzelésekkel, amit másmás művészek készítettek és nem díjmentesen. Báta, Nagydorog, Dunaföldvár ma még nem jutott odáig, hogy az együttgondolkodás, emlékezés után megszülessék a község egy pontján az a hely, ahol az utókor majd elhelyezhet egy szál, egy csokor virágot vagy koszorút a múltra emlékezve, a hősöknek tisztelegve. Egyik helyen összeült egy bizottság, a község tanácsi vezetői, pártok képviselői, a kuratórium tagjaival. Egyszer egy idős férfi kitett az asztalra egy vörös csillagot, újságba csomagolva. Ez a helyi szovjet emlékműről származott. Az idős férfi pirulva vette tudomásul, hogy csak ő nem tudott róla, mikor verték le a csillagot, meggyalázva a holtak emlékét. Erről Várallyay Dezső őrnagy így vélekedik:- Maradjunk a tényéknél, ne firtassuk a célt. Voltak szovjet katonák akik itt vesztették életüket magyar földön. Parancsot teljesítettek ők is. Amikor egy katona harc közben meghal, azt hősnek kell tekinteni. Ha egyszer már emlékművet állítottak nekik, akkor azt tisztelni kell, ahogy a magyar katonáét tisztelik Németországban, Olaszországban, a Szovjetunióban ahol van. Nekünk tiszteletben kell tartanunk más nemzet fiainak emlékét halott poraikban is. * Ne feledd! Ha szállnak az évek se feledd azokat, kik vissza már sose térnek, Ne feledd! * Zomba, Mucsfa, Tamási, Kéty, Felsőnána, Németkér, Madocsa, olyan települések, ahol megtették első lépéseiket a helybeliek és a halottaikra való emlékezést segítik majd a zászlók és kövek. DECSI KISS JÁNOS * * Robert Rozsgyesztvenszkij Rekviem című versének részletei. A szálkai emlékművet Juhos László tervezte
