Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)

1990-07-26 / 96. szám

1990. július 26. Képújság 5 Nem csak a versenyen, az életben is bizonyítani kell Újsághír: Az Országos Közlekedésbiz­tonsági Tanács által Debrecenben meg­rendezett Nemzetközi Kerékpáros Isko­lakupa versenyeiben a magyar leány­csapat, melynek az őcsényi Kárpáti Bar­bara is tagja volt, az első helyen végzett. A szőke, mosolygós arcú leányt ottho­nában kerestük fel. Megkértük számol­jon be az előkészületekről, s a verseny­ről.- A helyi versenyre mindenki egyéni­leg készült - kezdte beszámolóját. - A városira és a megyeire Zala István és Farkas Dezső segített, akik itt, az őcsényi általános iskolában tanítanak. Az orszá­gos verseny előtt két napot Szekszárdon voltunk, tesztlapokat töltöttünk ki, majd a városban kerékpároztunk, ismerkedtünk a forgalommal. A feladatok igen sokré­tűek, mert a KRESZ-lapok kitöltése után az ügyességi pályán kell vizsgázni, a kü­lönböző feladatoknak megfelelni. A nem­zetközi versenyen például az elsősegély- nyújtásból a gyakorlatban kellett a fel­adatokat végrehajtani. Ha a verseny kül­földön van, akkor még az országról, an­nak jellegzetességeiről is szólnak a kér­dések, melyek arról tudakozódnak, meny­nyire vagyunk tájékozottak az ottani em­berekről, életükről. És természetesen a feladatok nemcsak ügyességre, hanem időre is mennek.- Szándékodban áll-e továbbra is nye­regbe szállni és versenyeken bizonyíta­ni?- Nagyon szeretnék, de ezeket általá­nos iskolásoknak rendezik meg, s kö­zépiskolában motorverseny van. Ezt is megpróbálom. De a kerékpárral szíve­sebben barátkozom. Minden egyes verseny alkalmával mindent beleadtunk, hogy sikerüljön a továbbjutás. Az idei országoson is egy apró hiba miatt lett enyém a második hely.- Beszéltünk a versenyrők, most lás­suk, milyen eredménnyel fejezted be az Kárpáti Barbara általános iskolai tanulmányaidat, és van- nak-e terveid a jövőre vonatkozóan?- Kitűnő lettem. Ez nemcsak az én ér­demem, mert sokat köszönhetek Bittner Gyuláné és Öszéné Bárdos Éva tanár­nőknek, akik sokat segítettek. A tanulás­sal nem kellett sokat foglalkoznom - nem is nagyon jutott rá idő a más egyéb elfog­laltságok miatt - mivel könnyen meg­jegyzem az órán hallottakat. Bátaszékre megyek a II. Géza Gimnáziumba, s ha ott jó eredménnyel végzek, külkereskedelmi főiskolára szándékozom jelentkezni. De van még egy elfoglaltságom is, amit szí­vesen csinálok, táncolok. A helyi együt­tes nagycsoportjának vagyok a tagja.- Mivel töltőd a szünidő hátralévő ré­szét?- Két hétre Olaszországba megyek, amit jutalomként kaptam az iskolától. Aztán később ellátogatok Szentendrére, Kecskemétre az ismerőseimhez, s szep­tembertől jöhet ismét az újabb erőpróba, a gimnázium.- péteri - Fotó: ÖTÖS RÉKA Sajtókrónika 1990. június Június 1. KBJ: Több törődést. Tanfolyam Tolnában = Híradó - Tolna megye, vadászat, továbbkép­zés. Június 2. Ordas Iván: Ládába zárt történelem = A Helyzet - Regöly, néprajz, történelem. Tamási János: Nem kellett a szociális mun­kás? = A Helyzet - Szekszárd, tanítóképző főiskola, dr. Jánosi György beszél a szociális munkás képzésről. Június 3. Esti Krónika = Kossuth Rádió - Paks, Szentlélek templom átadása. Szepesi László tudósítása. Június 6. Ma reggel elindult a vonat... Kiégett fűtőele­mekkel Paksról = Esti Hírlap - Paks, atomerő­mű. Június 9. Terling József: Kastély habbal. Az érték- becslést ismereteién kezek átjavították=A Helyzet - Tamási, Miklósvári kastély. Magyar siker németül = Film Színház Mu­zsika - A szekszárdi Német Bemutatószinpad NSZK turnéjáról. Tamási János: Paksi templomszentelő = A Helyzet. Június 12. Vödrös Attila: Nem mindegy, ki ül az elnöki székbe. A falu és a pártviták = Magyar Hírlap - Dunaföldvár, politika. Június 15. A kenyérgyárak alkonya és egyéb, sütödéi sületlenségek=Népszava - Tolna megye, sü­tőipar. Június 16. Fegyvertolvajokat fogtak Tolnában = Nép- szabadság - Tolna megye, bűnügy. A manipuláltság és az ötlet = A Helyzet - Szekszárd, Babits Mihály művelődési központ gyermekrajz kiállításáról. Június 19. Hazafi József: Szövetkezetből szövetke­zésbe - Tolna: Akik együtt maradnak = Nép- szabadság - Tolna megye, vélemények a ké­szülő földtörvényről. Június 21. Önálló szekszárdi főiskola. Németnyelv-ta- nárokat is képeznek = Népszabadság - Szek­szárd, tanítóképző főiskola. Június 22. Cser Ildikó: Ne legyen két Magyarország! = Mai Nap - Tolna Megyei Faluszövetség. Június 23. Tamási János: Alapítvány - kötelekből = A Helyzet - Szekszárd, Babits Mihály művelődé­si központ, Decsi Kiss János textilképeinek kiállítása. Baklövés? Vadászati jog = Heti Világgazda­ság - Gemenc, vadászat. Június 27. Vitéz: Ki mit vethet? = Magyar Mezőgazda­ság - Iregszemcse, a KSZE növénytermeszté­si bemutatója. Június 29. Más: Biobolt, Szekszárd = Élet és Irodalom - Az Elixir Egészségvédő Kft. bioboltot nyitott Szekszárdon. Június 30. Ékes László: Laktanyabejáró Tamásiban. Csak higgadtan és főkével lehet lelkesedni = A Helyzet - Tamási, volt szovjet laktanya. Ékes László: Küzdelem a Bátán = Magyar Horgász - Báta, horgászat. összeá||ftotta. DR. IMREH CSANÁDNÉ Einstein világa Századunk Newtonja 1879. március 14-én született. Egy érdekesség a dátu­mot illetően: négy évvel később, ponto­san ezen a napon halt meg Kari Marx. Mindkettőjük felesége négy évvel volt idősebb náluk. S mindkettőjük életműve ma is viták kereszttüzében áll, illetve nagy hatással volt az embeiség sorsára. einstein enyhén szólva nem volt cso­dagyerek, hároméves korában még egyáltalán nem beszélt. Orvosa azzal vi­gasztalta a szülőket, hogy szellemileg kissé visszamaradott lesz, de talán nem túlságosan. Soha nem tette le a gimnáziumi érett­ségit. Egyesek szerint azért, mert ebadta kölyökként kirúgták, mások szerint bizo­nyítványa olyan rossz volt, hogy valószí­nűleg ezért vették ki szülei a gimnázium­ból. A legújabb kutatások viszont arról szólnak, hogy a gimnáziumban megvál­toztatták éppen azokban az években az osztályzást, a rossz lett a jó jegy, vagyis Einstein nemhogy megbukott volna ma­tematikából, de kifejezetten kiváló jegyei voltak. Tény, hogy Albert azért Iratkozott be a zürichi műszaki főiskolára, mert német nyelvterületen ez volt az egyetlen intéz­mény, ahol nem kértek érettségi bizonyít­ványt. A főiskola után a svájci szabadalmi hi­vatalban helyezkedik el, és 1905-ben in­nen küldi be négy híres dolgozatát, az Annalen der Physiknek: a speciális rela­tivitáselméletet, az atomok létét bizonyító Brown-mozgásról szólót, az E = m.c2 képletet tartalmazó írást, illetve a fotonel­méletet. Bármelyikért Nobel-díjat kellett volna neki adni. Végül jókora késéssel, 1921-ben kapta meg a díjat, éppen a 16 évvel korábban megírt fotonelméletért. Különös, de a relativitáselméletet soha­sem díjazták Nobel-díjjal. A speciális relativitáselmélet kidolgo­zásában nagy segítséget nyújtott neki Mileva Marie, a szerb származású fele­ség, a kiváló matematikus. Egyesek sze­rint Einstein 1905-ben még eléggé hadi­lábon állt a matematikával, és felesége öntötte végső formába az elméletet. Igaz, a speciális relativitáselmélet nem igényel magasszintű matematikai tudást, a köz­hiedelemmel ellentétben. Az általános relativitáselmélet kidolgozása már sok­kal nehezebb volt, évekig kínlódott vele s közben jelentősen továbbfejlesztette a tenzorszámítást, a matematika egyik leg­keményebb ágát. Ebben segített neki a híres matematikus, Grassman. 1916-ban készült el az életműve csúcsát jelentő ál­talános relativitáselmélettel, amely tulaj­donképpen korunk gravitációelmélete. Ennek egyik állítása az volt, hogy a fény nagy tömeg közelében elhaladva elhajlik. 1919-ben Egyiptomban teljes napfo­gyatkozás volt, amikor sikerült bebizo­nyítani, hogy a távoli csillagok fénye való­ban eltérül a Nap mellett elhaladva. Az ember ezek után nehezen érti, hogy miért csak 1921-ben kapott Nobel-díjat. Pél­dául az 1911. évi fizikai Nobel-díj kitünte­tettje egy, ma már ismeretlen norvég, aki a tengeri jelzőbólyák világítását oldotta meg. Einstein nevét hallva mindig a jóságos, öreg tudós jut eszünkbe, kissé különc fri­zurájával. Valójában élete első felében lezárult alkottói korszaka, 38 éves koráig mindent letett az asztalra. 76 évesen halt meg, 1955-ben. Még 38 évig dolgo­zott élete nagy álmán, az alapvető köl­csönhatások egyesítésén, de sikertele­nül. 1938-ban Szilárd Leó meggyőzte őt, hogy forduljon Roosevelt amerikai elnök­höz a német atomkutatások veszélye miatt. Ennek eredménye lett a Manhattan- project, az atombomba előállításának programja. 1938-ban Otto Hahn és Strassman el­végezték Németországban az első mes­terséges atommaghasitást, és ezzel le­hetővé vált a Szilárd Leo által megjósolt láncreakció létrehozása, illetve az 1905- ben Einstein által leírt E=m.c2 képlet ál­tal hordozott lehetőség megvalósítása. Einstein élete vége felé elszigetelődött a fizika fejlődésének fő áramától, nem fo­gadta el a gyorsan fejlődő kvantummec­hanika egyes következtetéseit, főként az úgynevezett határozatlansági elvet, amely szerint a szubatomi részecskék vi­lágában csak valószínűségi jóslásokba bocsátkozhatunk a részecskék viselke­dését illetően. „Az Isten nem kockázik” - mondta. Ilyen és ehhez hasonló kijelen­tései miatt él róla a köztudatban a temp­lomba járó, hívő ember képe. Leopold In­feld, egykori lengyel munkatársa, cáfolta hogy Einstein vallásos ember lett volna. Valójában soha nem fejtett ki filozófiai nézeteket; s bár gyakran hivatkozott Is­tenre, mint végső érvre, de többnyire humoros formában. Einstein zsidó volt, és amikor a másik világháború után megalakult Izrael, föl­ajánlották neki az államfői tisztséget, amit azonban finoman visszautasított. Sok anekdota maradt fenn róla. Egy­szer állítólag Spanyolországban nem tudta elolvasni az étlapot, ezért megkérte a pincért, hogy olvassa föl neki, mert nem volt nála a szemüvege. „Hagyja, papa! Nem szégyen az, ha valaki nem tud ol­vasni.” - veregette meg a vállát a pincér. Egyszerű ember maradt mindig. Ugyanúgy beszélt a sarki utcaseprővel, mint az államfőkkel. Az úgynevezett „jó­zan észről” azt mondta: „A 17 éves ko­runkig belénkvert előítéletek összessé­ge.” Utált minden tekintélyt, hatalmat. Igazi szuverén gondolkodó volt. GAZDAG LÁSZLÓ Relaxáljak vagy meditáljak? A gammasugarak hatása a hangulatomra Mikor már kezdtem érezni, hogy meg kellene állnom né­hány órára, napra, és semmi mással, csak egy kicsit magam­mal törődni, pihenni, és azt tenni, amihez kedvem van, a ke­zembe nyomtak egy magnókazettát. A hipnorelaxációs, én­erősítő kazettán ismertetőszöveg. „Ön egy nagyhatású, mély testi-lelki ellazulást biztosító speciális hanganyag birtokába jutott. A 25 perces program bizonyos lelki működések és beállítódások, például figyelmi koncentráció, önbizalom, önérvényesítés - erősítésében, fejlesztésében is segítséget nyújt... A szövegre nem kell tudatosan koncentrálni, csupán hagyja, hogy hasson! A hatás legmélyebb akkor, ha fekvő helyzetben végzi, fejhallgatóval, elsötétített zajmentes helyi­ségben”: Hát rajta - biztattam magam és a zaj kivételével minden kö­rülmény a lehető legaktuálisabb volt. Kellemes, bensőséges lágy férfihang szólalt meg, s rendkívül lassan a következőket mondta: „Becsukom a szemem, most csak önmagámra figye­lek”. Majd minden testrészem ellazitására szólított fel, s mikor néhány mély légzés után már ott tartottunk, teljesen laza va­gyok, és feltöltődöm energiával és kevésbé leszek fáradé­kony, lehangolt és kedvetlen, napról napra meglelem az örö­mömet mindenben, megszólalt egy végtelenül szép zene­szám, és ki kellett nyitni a szemem. Nem rossz - állapítottam meg magamban -, egy hónap, naponta kétszer fél óra, és kutya bajom, már nem is én leszek én, hanem olyan ember, akinek manapság lenni kell: jókedvű, önbizalommal teli, és lehengerlő. Ekkor azonban belenéztem a tükörbe. Túlsúly - állapítottam meg magamban tárgyilago­san, és elmentem a legközelebbi drogériába, ahol a dr. Eöry Ajándoh által kikísérletezett műanyag schlank-klipszet árulták. Elmés kis szerkezet: a rugalmas, félköríves, és az egyik végén tűhegyes műanyagot bele kell csiptetni a fül­kagylóba, s ha megéhezünk, nem kell mást tenni, mint tízszer megnyomkodni a klipszet és kész. Az éhség rögtön elmúlik, az egész olyan mint az akupunktúra, ráadásul olcsóbb, és ál­landóan kéznél van. „Igyon Bálint fogyasztóteát” - üvölt rám a reklám, de mire elértem a Herbária boltba, már elkapkodták, nem csuda, hisz por alakú instant tea, igen mutatós üvegben potom 146 forintért. Állítólag jobb mint a Bogumil, ami savanyú is, keserű is, meg drágább is. Csak megyek, megyek itt össze-vissza, közben megfájdul a lábam, és kibicsaklik a bokám. Talpmasszázs! - állapítot­tam meg igen bölcsen, és elmentem a hölgyhöz, aki ezzel fog­lalkozik. Csekély másfél órai várakozás után bejutottam a rendelőjébe. Néhány gyengéd mozdulat után megállapítot­ta, hogy mi a bajom, rábeszélt, hogy ne egyek húst, továbbá zsálya, csalán és cickafarkgyökér teát igyam. Másnap alig bírtam lábra állni -, de semmi panasz: mindent megtettem azért, hogy egészséges, jókedvű és kiegyensúlyozott legyek. Ezek után fogtam magam, és kedvenc helyemre telepedve elővettem a képes hetilapot. Néhány semmitmondó cikk, filmkritika és divattanács után végre megtaláltam azt, amit ki­fejezetten nekem írtak a transzcendentális meditáció bűvere- jéről. Naponta kétszer 15-20 percig, eleresztve, a feszültség­től megszabadulva kell ülni, otthon, vagy a munkahelyen, de közlekedési eszközön is lehet gyakorolni. Ha ezt teszem, mó­dosul az agyamban a bioáram, az alfahullám, mely csak alvás közben mutatható ki, most fantasztikus mértékben „produká- lódik”. Hát ez remek - állapítottam meg boldogan, csak azt nem tudtam eldönteni, hogy akkor most mit csináljak: relaxáljak, vagy transzcendentálisán meditáljak? Nagy dilemma. Azt hi­szem, az utóbbit választom, ezzel ugyanis nagy hasznára vá­lók az emberiségnek. A Maharishi-effektus szerint ugyanis ha a világ összlakosságának egy százaléka meditálna transz­cendentálisán és közösen, akkor a felszabaduló és kiterjedő harmónia olyan fantasztikus mértékű pozitív hatást gyakorol­na világunk egészére, hogy például csökkenne a bűnözés, a balesetek száma, a környezetszennyezés, a munkanélküli­ség, oldaná a feszültségeket, beleértve a gazdaságot, a politi­kát, akár a háborúkat is. Nem, nem lehetek a világ ellensége! Legfeljebb a pénztár­cámé - ha mindazt a kúrát végigcsinálom, amit egyre na­gyobb számban, s mind drágábban ajánlanak nekem - és persze értem. Csak azt nem értem, hogy miért „vesszük be” mindezt, miért nem hallgatunk a józan eszünkre. Mert ha az ember túl­súlyos - kevesebbet kell enni. Persze, hogy mind több em­bernek fáj a lába, ha gyalogol egy kicsit - kevesebbet járunk ugyanis, mint kellene, busz visz, és személyautó hoz. Ami pedig a hangulatunkat, közérzetünket önbizalmunkat illeti, ez főképp annak a függvénye, hogy jól érezzük-e ma­gunkat ott, ahol dolgozunk, találunk-e örömet a munkánkban, vagy sem, megleljük-e azt a foglalatosságot, ami tényleg re­generál bennünket. Ha mindez együtt van, beadhatja az ipart az, aki a hipnore­laxációs kazettát kitalálta, dr. Eöry Ajándoh klipszét senki nem veszi, s az alfahullámok is csak akkor sugároznak ki az agyunkból, amikor annak itt az ideje, vagyis éjjel, amikor a na­pi munkában olyannyira elfáradtunk, hogy megérdemeljük az éjszakai nyugalmat. D. VARGA MARTA Fedett uszoda Mezőkövesden A nagyhírű mezőkövesdi Zsóri-fürdő új fedett medencével gyarapodott. A ragasztott fa tetőszerkezetű impozáns épületben a medence feszített víztükrét gyógyvízzel ke­verik, így hőmérséklete ideális az úszáshoz, s talán az esős idő sem riasztja el majd a vendégeket. Fotó: KOZMA ISTVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom