Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)

1990-07-24 / 94. szám

1990. július 24. Képújság 3 Évente húszezerrel kevesebben vagyunk Remek mesterek Népesedési kilátásaink Szomorú rekordot tartunk mi, magya­rok: a fejlett országok között nálunk a legmagasabb a halandóság. Népesedé­si helyzetünket tovább rontja az a tény, hogy évről évre kevesebb gyerek szüle­tik.- Magyarországon 1981 óta nagyobb a halálozások száma, mint a születéseké - mondja a téma avatott ismerője, An- dorka Rudolf egyetemi tanár, a Budapes­ti Közgazdaságtudományi Egyetem szo­ciológiai tanszékének vezetője. - Ennek következtében 1983 óta évente 20 ezer­rel csökken az ország népessége. Fi­gyelmeztető adat: az elmúlt hónapokban az eddiginél is kevesebb gyerek jött vi­lágra, s ha ez így megy tovább, az idén saját negatív születési rekordunkat is megdöntjük!- Mikor kezdődött ez a folyamat?- A születések száma először 1958- ban esett az egyszerű reprodukcióhoz szükséges szint alá. Azóta csak négy kivételes évben - 1974 és 77 között - volt az évi termékenység és a halálozások száma között egyensúly.- Ez magyar sajátosság lenne? Milyen tendenciák figyelhetők meg az oly sokat emlegetett fejlett Európában?- Az, hogy a szükségesnél kevesebb gyerek születik, nem csak nálunk gond. Szinte valamennyi európai ország ha­sonló helyzetben van. Talán csak Íror­szág és Lengyelország termékenységi szintje jobb az átlagosnál. A probléma te­hát azonos, de az egyes országokban más-más okokra vezethető vissza.- Miről lehet szó?- Nálunk az alapvető ok, hogy egyre kevesebb a három- és többgyermeke­sek száma. A magyar családok'többsé- gében két gyermek születik. Ez azonban nem elég, mivel vannak nők, akik életük végéig gyermektelenek maradnak. Ez a hiány is pótlásra szorul. S akkor még nem beszéltünk a csecsemő- és gyer­mekhalandóságról. Más szóval több há- rom-és többgyermekes családra lenne szükség ahhoz, hogy ezek a hiányok ki­egyenlítődjenek, és a népesség fogyása megálljon. S ha már itt tartunk, szólni kell a háza­sodás és a válás alakulásáról is, mert ezek is befolyásolják a népesedési hely­zetet. Nyugat-Európában azt látjuk, na­gyon megcsappant a házasodási kedv, ugyanakkor jelentősen megnőtt a válá­sok száma. Egyes országokban újabban mind több gyerek születik házasságon kívül. Itthon, ha eltérő mértékben is, de hasonló jelek látszanak. A fiatalok házas­ságkötései csökkentek, míg a válások száma igen magas, Európában nálunk a legmagasabb. Magyar sajátosság, hogy az elváltak közül egyre kevesebben áll­nak újból az anyakönyvvezető elé. A há­zasságon kívüli születések aránya itthon jóval kisebb, mint Európában, de emel­kedett, és 1988-ban elérte a 12 százalé­kot.- Mi az oka az Európa-szerte tapasz­talt alacsony gyermekszámnak?- A demográfiai szakirodalomban há­romféle elméleti magyarázat olvasható. Az első és legegyszerűbb a gyermek­szám csökkenését annak tulajdonítja, hogy legalizálták a művi abortuszt, és el­terjedtek a modern fogamzásgátló sze­rek. A második azt mondja, az emberek egész gondolkodásmódja megváltozott. Más értékek lettek fontosabbak, mint a gyerek, s megszerzésüket nehezíti, ha több utódról kell közben gondoskodni. A harmadik vélekedés szerint az anyagi té­nyezők a felelősek a kialakult helyzetért. Megegyezés ma még nincs, a szakem­berek véleménye megoszlik. Ha engem kérdez, szerintem az abor­tusz legalizálása, illetve a modern fogam­zásgátló szerek hozzáférhetősége nem ok, hanem eszköz. Eszköz, amelynek se­gítségével a családok a korábbinál keve­sebb gyereket vállalnak. Meggyőződé­sem, s a külföldi tapasztalatok is ezt tá­masztják alá, hogy anyagi szempontok igenis befolyásolják a gyermekvállalási kedvet. A családok többsége meggon­dolja, el tud-e tartani egy újabb jöve­vényt, győzi-e pénzzel, idővel, energiá­val. Ezt látszik bizonyítani az a tény is, hogy az elmúlt 25 évben a gyermekes családok anyagi helyzetét javító intézke­dések után mindig emelkedett a születé­sek száma. Gy. K. Szíjgyártó dinasztia Tamásiban A patinás műhely századszíjgyártó. Fia, Huth Márton is a második világháború idején Szé­kesfehérváron honvédségi szíjgyár­tó volt. Amióta Huth János az ipart 1937-ben kiváltotta, nem szünetel­tették vállalkozásukat, a téeszbe ugyan „belépett”, de édesapja nevén fenntartotta műhelyét. Huth Márton nyugdíjas már, de ma is dolgozik, szerszámaival részt vett mindhárom Magyarországon rende­zett kettes- és négyesfogat-hajtó vi­lágbajnokságon. Mi sem bizonyítja jobban, hogy csakugyan dinasztiáról van szó, mint az, hogy fia, Huth Zoltán szintén szíj­gyártó és bőrdíszmű-készítő. Gottvald Károly Csipkefinomságú fonott magyar sallang Nemcsak királyi dinasztiák van­nak. Van szíjgyártó dinasztia is, ame­lyet igen jól ismernek Tamásiban. A Huth-dinasztia székhelye jelenleg a Szabadság utcában található, de a háború előtt a község központjában volt üzletük, amelyben négyen-öten dolgoztak. A dinasztiát 103 évvel ezelőtt Huth János alapította: tizenkét évig volt Öröklődő szerszámok 16 keréken a Kárpátiéval (8.) A köztársasági elnök kávézója Erija Torfayehet, egy kuwaiti úr elvált finn feleségét, a véletlen és tökéletes né­met nyelvtudása hozta elém. Egy terme­tes férfi korábban felfigyelt arra, hogyan bajlódok semmivel azonos finn nyelvtu­dásommal egy - 1000 kilométereken át szomjazott - sör rendelésével, az 1868- ban épült „Kappela” kávézó pincéjében, és segítségemre sietett. Ő is meg az újsá­gírók előttem eleddig ismeretlen védan- gyala. Eero Tennilaról ugyanis kiderült, hogy sportriporter, aki már járt Buda­pesten a Formula l-en. Ö se sokat tudott németül és elökerítette Eriját, aki finn ápolónő létére privát hobbiból a mi Er­zsébet királynőnk életével foglalkozik. Nyomban levizsgáztam előtte, mert nem tudtam, hogy I. Ferenc József tragikus sorsú hitvesének milyen nevű leánya halt meg Magyarországon. Ök viszont, a magyarok iránt érzett és félreérthetetle­nül kinyilvánított szeretetük fenntartása mellett, azt sem tudták (megérteni), ho­gyan választhattuk és tarthattuk meg olyan sokáig Kádár Jánost.- Nem választottuk - helyesbítettem. - Kaptuk! Közelgő önkormányzati választásaink kapcsán szóba jött egy érdekes részlet. Finnország gyéren lakott területeinek központja a „templomkerület”. Itt él a pap, a tanító, az orvos. Itt a posta és az államigazgatás központja. Utóbbit vá­lasztott személy irányítja, aki egyáltalán nem biztos, hogy a leggazdagabb, de . mindenképpen a legtekintélyesebb pol- ' gár. Fizetése a választók bizalma. így az­tán előfordulhat ilyen szövegű tábla a községháza ajtaján: „Ügyfélfogadás 1/2 7-től 1/2 9-ig és 19-20 óra között. Napközben a közigaz­gatás szünetel.” A polgármester ugyanis vagy kaszál, vagy tehenet fej. Egy másik példa a viszonyok „eltérő” voltára. Az elnöki palota előtti piacon van Paulig úr sátoros, lócás kávézója, a „Pre­sident kahvia”, azaz „Elnöki kávézó”.- Csakugyan ide jár kávézni a köztár­sasági elnök? - kérdeztem.- Sajnos, mostanában ritkábban ­hangzott a válasz. - Sok a dolga. De már az elődei is hoztak ide vendégeket... Nem beszélt a levegőbe. A kávézó homlokzatán dokumentumfotók sora. A kávéját kortyolgató Giscard d’Estaing, Bush még alelnök korában, XVI. Gusztáv svéd király, Júlia holland királynő és fér­je, Bernhard herceg. Kanada főkormány­zója. Dániel Ortega feleségestől. Az érté­kes trófeák sora azóta egy „Kárpátia Kft. Szekszárd” feliratú, nemzeti színeinkkel ékes kártyával gyarapodott. Finnországban a munka nem szégyen, és semmilyen tisztességes tevékenység se az. Sappo Myllylá, a finn dzsudoszö- vetség elnöke reggel 6-tól déíután 2- ig a piacon árulja - felesége kézimun­káit. A piacon egyébként minden kapha­tó. Hal, sajt, banán, cobolyprém, jávor­szarvasbőr, kucsma, ezüst ékszer, kivi, virág, WC-papir, nyírkéregből készült pásztorkürt és finn tör. A vásárlók között jól táplált sirályok tipegnek, akár a házi­szárnyasok egy otthoni baromfiudvrban. A nyelvrokonságot - a géppuskatűz módjára ropogtatott „r”-eket nem számít­va - az élőbeszéd dallama félreérthetet­lenül bizonyítja. Az „egészségére” helyett „kippis”-t kell mondani, szappanvásárlás esetén pedig elég egyetlen szó: „epäjär- jestelmáhőmyydelláánsáköhán!” A félmilliós lélekszámú, de óriási kiter­jedésű és körgyűrűkkel könnyen átte­kinthetővé tett főváros másik fénypontja a kikötő. Nagyjából úgy helyezkedik el, mintha a mi csepeli szabad ki kötőnk százszorosára néznének a parlament ablakai. Rotterdamhoz mérten Helsinki kikötője persze kicsi, számunkra mégis lenyűgöző. Egymást érik a kamiontöme­geket partra ontó óriási komphajók. Itt is mindenre ugyanaz jellemző, ami az or­szágra. Aminek valahol ott kell lennie, az ott is van. Ami pedig felesleges, azt nem kell kerülgetni, mert egyszerűen nincs jelen. A Viking Line, a mókás fókafejes fe­hér lobogóval ékített Silja Line hajói és a szovjet Konstantin Szimonov, a lengyel Pomeránia, a kétszer is látott svéd Silvia Regina egymást váltogatták a szemünk előtt. Ügyes gépek pillanatok alatt emel­nek háznyi magasságba1 a mi teljes ter- helésünbknél sokkal súlyosabb konté­nereket, kamionpótkocsikat. Emberkéz­nek szinte semmi szerepe sincs. A teljes kikötő árurakodását 4-5 gépke­zelő végzi. Két napig a szemünk előtt, amivel azonban már a külön folytatást ér­demlő saját rakodásainkhoz értünk. Írta és fényképezte: ORDAS IVÁN A halászok áruja hajóval érkezik a piacra Az elnöki kávézó Versenyfogat-díszkantár

Next

/
Oldalképek
Tartalom