Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)

1990-07-14 / 86. szám

1990. július 14.

TOLNATÁJ - 7

Garay János: Szegzárdi bordal (részlet)

Mint a legszebb kék leányszem, Mint a nyájas őszi ég,

A szekszárdi szőlőfürtnek Szeme olyan tiszta kék;

S hogyha már szőlőkorában Ily varázsjátékot űz:

Hogy ne volna hát borában,

Hogy ne volna égi tűz!

Töltsd pohárba, és csodát látsz! Szine, mint a bikavér,

S mégis a gyöngy, mely belőle Fölragyog, mint hó, fehér.

És a tőke, melyen termett.

Nemde, oly zöld, mint a rét?

Hol leled föl szebben együtt Szép hazánk háromszínét?

Ha sűrűn tölt a szekszárdi,

Hát ne bánja senki se!

Mert hazája színeivel Honszerelmét szijja be!

Ha a szekszárdi borral élne Minden ember, mint te s én;

Nem rágódnék annyi hernyó Nemzetünk szent törzsökén.

Formák - emlékek

Scultéty Erzsébet rajza

É ne k e I j ü n k

2. Ugat a kutyám, a Lesi,

J J

Jön a szeretőm, a decsi. A kutyám is azér Lesi,

Mer' a szeretőm is decsi.

M

1- Nem ettem én ma egyebet, Csak égy kuti1 aludttejet.

„ K J■ J J

Azt is csak úgy kalán nélkül, Mégélek a babám nélkül.

> J- J J

4• Van szeretőm, de ném tetszik, Most is az ágy alatt fekszik.

jJjj

Ollyan. mint a szitakérég, Máj’ kisöpröm, ha ráér ék.

(Enekhangra és zongorára: KÖNCZÖL Ferenc: Tizenegy Tolna Megyei Ntpda\-ában; két énekJoangra: TILLAI Aurél a Gerlice Madár c. sorozatban; vegyeskarra: KÖNCZÖL Ferenc: Decsen végig c. müvében.)

Domokos Eszter:

Tánc

Többezer éves mozdulatok rebbennek lágy rebegéssel, gondolatodba ha én fölmerülök valaha.

Mély az az árok, mély az a Hádész, mély az a vágy, ami rejt: első határa a Ma, másik határa: Soha.

Jöjj ide hozzám, jöjj ide, távol, jöjj, el ne maradj soha már.

Nem lehet többé közted és köztem táv, amit százszor átvergődtem - semmi határ.

Ez nem a túlsó, ez az innenső, mindig örök Csoda-part.

Ez: a múlandó.

Ez: a halandó.

Ez a közeg, ami életben tart.

Éld velem újra,

Éld velem végig, éld velem hát az életedet. Sorsom, mi forrás - belőled folyvást ■ forgó örvényben csak így értheted.