Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)
1990-07-14 / 86. szám
4 - TOLNATÁJ 1990. július 14. Görög lány Mit tud ön a folklór- fesztiválról? Avagy tájékozottságunk mértékei- Miért mikor lesz?- Már hétfő óta folynak a programok. Mindenhol plakátok hirdetik. Ön nem látott egyet sem?- Nem figyeltem, tudja mindig sietek, nem érek rá nézelődni. *- Szerintem nagyon fontos esemny ez városunk életében, hiszen Szekszárd erre az időre kultúrközponttá válik, mondjaTálo- si Gábor. Az ilyen események szervezésére mindenképpen szükség van, egyrészt szellemi, másrészt anyagi gyarapodásunkat segíti elő. *- Hát én erről nem tudok semmit se mondani, sőt azt se tudom miről van szó.- Jár önnek a Népújság? Rengeteget írtak benne a fesztiválról, mégsem tud róla.- Járni jár, de nem szoktam elolvasni benne mindent. *- Úgy tudom a Duna mentén élő népek országainak vendégei érkeznek, illetve érkeztek városunkba. Nemzetiségi táncokat, énekeket, szokásokat mutatnak be nekünk és egymásnak. Dakó Szilvia a legérdekesebbnek Ígérkező programnak a vasárnapi sárközi lakodalmast tartja, ami Decsen lesz. *- Szegény nyugdíjas vagyok, nem telik nekem újságra meg effélékre. Különben is öreg vagyok én már az ilyesmikhez.- A mellette álló körülbelül tízéves unokát kérdezem. - A kisfiü megvonja a vállát, helyette is a nagymama válaszol:- Nem érdekli őt az ilyesmi, egész nap a tévé előtt ül és azt nézi, mindegy, hogy milyen műsor van. *- Talán testvérvárosok találkozása? Nem vagyok egészen biztos benne. Wild Mónika sokáig tűnődik a kérdésen. A célja azt hiszem az, hogy az egymás mellett élő emberek megismerjék a másik nemzet kultúráját, szokásait. *- Nagy Katalin a hagyományőrzés, hagyományápolás nemes feladatát látja a folklórfesztivál jelentőségében. ZSÉDELY ANDREA Táncosmonológ Mivel kínáhatom önöket kedves hölgyem, kedves uram? Talán egy kis bor, vagy üdítő? Jó, máris töltöm, egészségükre. Egyébként, mint ahogy látják, a bogyiszlói együttes tagja vagyok. Nagyon szeretem a táncot. Én nem tudok menni, úgy táncolok. Benne van a lábamban. Egyébként tolnai vagyok és úgy kerültem ide, hogy amikor megláttam a bogyiszlóiakat táncolni, azt mondtam „odapofátlan- kodok közéjük”. Többen azt állították, nem fogadnak be... 8 év után, a Szabadi Miska bácsi azt mondta: így kell járni a szigeti ugróst, ahogy a Zoli járja... Aranyos a csoport, olyan, mint egy nagy család. Tudják, amikor bekerültem a csoportba, az első fellépés Tolnán volt. Amikor megtudta a Julis néném, hogy táncolok, annyit mondott: szívemből örülök, hogy nem hagyjátok kihűlni a szép hagyományokat. No, ahogy jött a tolnai fellépés, én megvettem a Julis nénémnek a jegyet az első sorba. Az előadás után aztán odajött és annyit mondott: én még életemben ilyen szépet nem láttam. Nézzék, mi úgy megyünk fel a színpadra, hogy velünk együtt legyen mindenki... Eltörött a hegedűm... (?) Izményi figyelők
