Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)
1990-07-14 / 86. szám
1990. július 14. TOLNATÁJ - 5 Egy legény van A fesztivál egy fáradt estéje Sűrű programjuk volt vendégeinknek június 10-én, kedden. Hiába vártuk azonban őket a művelődési központ márványtermében, a műsorfüzetben feltüntetett 22 órára. A néptáncegyüttesek kalocsai bemutatkozó műsora miatt csúszott a kezdés, bár a szabadtéri előadás második felét amúgyis elmosta az eső. A fáradt, csuromvíz táncosok 23 óra után pár perccel érkeztek meg Szek- szárdra. 23 óra 30-kor még mindig csak néhány zenész hangolásánál tartott az előadás. Az est fénypontját egy váratlan megérkezés adta. Az ukrajnai csoport mondhatni bevánszorgott a márványterembe. Megpróbáltuk szóra bírni az együttes álmos képviselőjét, Szoloduhi- na Jelena Grigorjevnát, Kenyeres Jó- zsefné tolmács segítségével:- Látom nagyon elcsigázottak, milyen volt az útjuk?- Kellemes de fárasztó. Bulgárián és Románián keresztül Magyarországra. Mindkét helyen nagy közönségsikert arattunk előadásainkkal. Budapesten rendkívül kedves fogadtatásban volt részünk, s az itteniek is nagyon aranyosak. ^ - Milyen főbb események voltak az együttes eddigi életében?-1976-ban alakult, neve Forró Szív. Izmail városából érkeztünk. Már három év alatt megkaptuk a Népi Együttes kitüntető cimét, s a csoport jó munkáját még több.díj igazolja.- Ön szerint mi a célja ennek, és az ehhez hasonló jellegű fesztiváloknak?- Az eltérő népszokások, táncok és zenék megismertetése idegen népcsoportokkal. Mi például egy igen sok nemzetiségű országból érkeztünk, ennek megfelelően együttesünk is több nemzet kultúráját képviseli, illetve mutatja be. Van köztünk orosz, morva, cigány, ukrán stb., ezért előadásaink széles színskálájúak. (Mivel látjuk rajta, hogy szívesen lepihenne már megköszönjük a beszélgetést, és a házigazdáktól érdeklődünk.)- Szekszárdon a Bartina néptáncegyüttes tölti be ezt a felelősségteljes szerepet. Vendéglátók ők a szó szoros értelmében is, hiszen az olasz csoport tagjait saját otthonukban szállásolták el.- Jankó Klárát kérdeztük, milyen érzés az együttes számára ez a szerep?- Nagyon készültünk rá, bár hétfőn érkeztünk meg Skóciából, ahol nagy sikerű előadásokat adtunk. Egy kicsit fáradtak vagyunk, de megpróbáljuk minden erőnket összeszedni, hogy a fesztivál kellemes, jó hangulatú legyen.- Zsédely - Borsi „A leghangosabbak” Az idézőjelbe tett címmel arra akarok utalni, hogy van (volt) egy kis beszélgető csoport Bogyiszlón, amikor a németül zajló diskurzus általában szívből jövő nevetéssel zárult. A német vendégek mellett a Stockholmtól 200 kilométerre lévő Gávle város képviselői - Calle Dandenell, Lilli-Ann Dandanell, Bestil Ridal és Kajsa Ridal - alkották a kis csapatot és mondhatni, remekül szórakoztak. Még az sem vette el a jókedvüket, sőt!, hogy Calle Dandanellt az egyik tolmács „jóvoltából” polgármesternek titulálták. (Ki tudja, talán megelőlegezték a bizalmat a svédországi hagyományőrző csoport elnökének, aki az oktatásügyben dolgozva főhivatásként végzi nemes tevékenységét.) Vele és a zenekar egyik tagjával, Kajsa Ridallal ültünk le egy kis csevegésre, amiből megtudtuk, 2 évvel ezelőtt találkoztak Bonfig Ágnessel, a Babits művelődési központ igazgatóhelyettesével egy NSZK-beli fesztiválon, s most meghívást kaptak a rendezvényre. Nem csoporttal jöttek, mert nem sikerült megszervezni, de megállapodtak abban, hogy a következő fesztiválon dalokkal lépnek fel. Lehetséges - mondták -, hogy egy Tolna megyei csoport bemutatkozik Svédországban is. A svéd vendégek először járnak Magyarországon, s eltökélt szándékuk, hogy a barátságos Tolna megyei emberek, és a szép vidék miatt turistaként is visszajönnek. Meg aztán - mondták - hazánk, a magyar zene nagyon népszerű Svédországban, ezért rajtuk kívül még sokan jönnének. Szeretettel várjuk őket! Széki magyarok Romániából - először Zsali, fara, rézpatkó A csizmánk rámás, tulipántos, rézpatkós. Ez itt a pendely, fölötte a szoknya, azon a fersing, a kötényt meg ruhának mondjuk. Ez ing, ez a zsali, ez meg a lájbi. Ez a csupa rojt itt a derekamon a fara. Évszázadok óta ilyen a széki viselet. A tánc, amit először jártunk, csárdás, amiben meg négyen mentünk, az a magyar. így mutatta be öltözéküket Szabó Róza, a széki népi együttes egyik tagja, majd beállt a többi asszony közé, hogy ősi szokás szerint a férfiak előtt menve, végigballagjanak a szekszárdi Széchenyi utcán. Míg a Garay térig értünk, Fodor Istvánt, az együttes 49 éves vezetőjét kérdezgettem arról, hogy érzik magukat Magyarországon, a folklórfesztiválon, ahova Romániából idén először érkezett küldöttség.- Itt jó, nagyon jó - mondta a kék mellényes, szalmakalapos, huncut szemű, ízes beszédű táncos - de otthon sajnos nem érezzük a változást, nem tapasztaljuk, hogy demokrácia lenne.- Mióta készültek az itteni szereplésre és hol szoktak gyakorolni?- A Ceausescu-korszakban nem nagyon mehettünk versenyekre, főleg az utóbbi évtizedben nem az volt a vezetés célja, hogy mi megőrizhessük a hagyományainkat, hanem hogy szorongassanak bennünket, marokban, így ni, ahogy mutatom! A fiatalok el is maradtak közülünk, valaha negyvenen voltunk, most meg csak tizenkét párunk van. Vissza kell csalogatnunk őket, hogy legyen utánpótlás. A fesztiválra felkészülni nemigen tudtunk, még zenét se hozhattunk magunkkal, mert sokba került volna. Itteni fiúk muzsikálnak nekünk szívességből. Támogatója nincs az együttesnek, minden kiadásunkat magunk fizetjük. A Volán-buszra 52 800 lejt kellett adni. Másra nem futotta... Országuk zászlaja nélkül, összebújva, összekapaszkodva vonulnak tovább.- cser Nád a falon A bátai művelődési ház nagytermének falát nádszálakkal borították a „Fotódokumentumok a falu történetéből” és a „Bátai szőttesek” című kiállítások rendezői. Az ötletet bizonyára a Sárköz egykori nádi világának emléke adta. Különös értéke a Duna Menti Folklórfesztiválnak az a tény, hogy összefogja a különböző nemzeteket, de ezen belül egy-egy falu népét is úgy mozgat, hogy látszatra a község azonos gondolkodása, együttes cselekedete a jellemző. Ez a titka a sikeres rendezvényeknek. A kiállítás olyan emlékidézése a falu lakosságának, ami egy speciális technikai eszköz lehetőségeivel élve hitelesít. Azoknak beszélnek, vallanak igazán a fekete-fehér fényképek, akik fölismerhetik a nagyapát, körösztkomát, ilyen-olyan ági rokont, barátot. Megállásra késztetők és helyben született történetekkel marasztalók a fotók. Hasonlóak a szőttesek is. Kendertermesztéssel Bátán szinte minden család foglalkozott. Ez volt, maradt alapanyaga a szőtteseknek. A szövők ízlésvilágát tükrözi minden egyes darab. Az igazán értők könnyen olvasnak a szőttesmotívumokból. El tudják választani, melyiket szőtte katolikus, melyiket református ember. Melyik abroszt használták egyik, vagy másik ünnepen. Mit terítettek a bölcsőre és mit a halotti ágyra... A kiállításmegnyitón Fülöp László, a helyi termelőszövetkezet elnöke mondott megnyitóköszöntőt.- dkj Nagy kanállal eszünk a hét végén, szoktuk mondani, ha valami dínom-dánomra, vendégségbe készülünk. Bízvást mondhatják ezt a Sárközi lakodalom vendégei is, hiszen a vasárnapi ebéden és vacsorán minden olyan speciális ételféleség ott lesz az asztalokon, amit ezen a tájon már évszázadok óta felszolgálnak a násznépnek.- Mi lesz a menü, mi rotyog a bográcsban? - kérdeztük Ivanizs Lászlót, a decsi tsz konyhájának vezetőjét, aki ugyan mindössze 37 éves, ráadásul férfi, mégis rendszeresen főz lakodalmakat.- A Sárközben a vacsora a lakodalmi főétkezés, az ételek közül pedig a pörkölteken van a hangsúly - mondta - bár az elmúlt húsz-harminc évben Bátaszéktől Szekszárdig elterjedt a töltött káposzta is. A menü első fogása a húsleves, ami általában tyúkhúsból készül, de lehet orjából is. Ezt követi a kakas vagy egyéb baromfipörkölt. Köretként csipedett, más néven csipetke való hozzá, ez szinte szentírás. Utána sült húsos tálakat szolgálunk fel, majd kézzel nyújtott túrós, illetve meggyes-mákos rétes zárja a vacsorát. így lesz ez most is, de nemcsak vasárnap este, hiszen már csütörtöktől kezdve a készülőben is főznek az asszonyok.- Egy háromszáz-háromszázöt- ven személyes vacsorához rengeteg alapanyagra van szükség. Vegyük számba, miből mennyi kellett a lakodalmi vacsorához.- Hoztunk 140-150 kakast, 150 kiló sertés vegyescsontot, 350 kiló darált húst, 200 kiló savanyú káposztát, hogy csak a legfontosabbakat említsem. A főzés egyébként két helyszínen történik majd, a téeszkonyhán és az óvoda konyháján. Ostházakban, de a régi szokásoktól eltérően, nem szabad tűzön, hanem gázlángon. A lakodalmi sátrat a tanácsháza udvarán állítjuk fel. Éhesen senki sem marad, Százötven kakasból rotyog a pörkölt
