Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)

1990-07-14 / 86. szám

A Duna Menti Folklórfesztivál Bács-Kiskun me­gyéből - Kalocsáról - indult. Az újra és újra megtar­tott rendezvények ünnepélyes megnyitója mindig is ebben a közel húszezer lelket számláló alföldi város­ban volt. Itt szólaltattunk meg embereket. Aki fegyelmit kapott és aki jövőt remél Hangos, zajos üdvözlések, kemény, baráti kézfo­gások fogadják az érkező jó ismerőst, minden pont­ján a városnak. Bármelyik program esetébenjgy van ez. Vásárhelyi László, koreográfus (a néprajz ber­keiben csak országos Laci bácsinak szólítják), ép­pen Kallós Zoltánnak mutatja be régi ismerősét, Far­kas Gábort:- Ö az, aki fegyelmit kapott a fesztiválért!- ???- Mi részesei voltunk az első fesztiválnak is - mondja szinte egyszerre - Farkas Gábor és Vásár­helyi László. Jött a gondolat, hogy egy hagyomány- őrző fesztivált kellene csinálni Magyarországon, nemzetközi szinten, mert ilyen még nem volt. Ez 1968-ban történt.- Egy lett ez az ötlet a tettel, ezt láthatjuk, de miért kapott fegyelmit?- Nézze, 1968 az az esztendő volt, amikor Ma­gyarországon az új gazdasági mechanizmus elkép­zeléseit kezdtük megvalósítani - magyarázza Far­kas Gábor. A fesztiválról azt gondoltuk, hogy Kalo­csa lesz a nemzetközi székhelye a népművészetnek. Mint tudjuk, 1968-ban vonultak be Csehszlovákiába a Varsói Szerződés csapatai. Ez így önmagában el­ső hallásra nem okoz meglepetést, de aki poli­tikai csomót akar keresni, az talál. Az 1968-as augusztus 21-i Petőfi Népe számolt be az ese­ményekről. Egyik oldalon üdvözölte a népek feszti­válját, a mellette levő oldalon tudósított a csehszlo­vákiai bevonulásról. Abban az időben ehhez külö­nös kommentárt nem kellett fűzni, semmi magyaráz­kodás nem volt... Fegyelmi igen! A körben állók derülnek ezen az emléken, amikor Vásárhelyi László szólal meg:- Érdemes volt megcsinálni ezt a fesztivált. Na­gyon jó együttesekkel találkozhattunk és sikerült le­hetőséget teremteni a tudományos munkatársak­nak, hogy összehasonlító folklorisztikai vizsgálato­kat végezzenek. Ezzel a tudományos archívum is gazdagodott. Egyetlen példát említek. A török cso­portok csak később jelentkeztek a fesztiválon, de azzal magyaráztuk létük jogosságát, hogy a Fekete­tengernek is két partja van. A szovjet együttesek mellett a törökök is magukkal hozhatták az évszáza­dok során különböző népektől felgyújtott, átvett kul­túratöredékeket. Ez számos összehasonlításra kí­nált módot. Most már nemzetközi tanácskozást szer­veznek a fesztiválon. Idén például a fegyvertáncok­ról van kétnapos tanácskozás. Tulajdonképpen vi­rágzik a fesztivál.- A virágzást hervadás követ...- Ma még nem úgy néz ki Európában a folk­lór, hogy ennek lefelé hajló ága következne. Pil­lanatnyilag nagyon nagy az érdeklődés a nép­művészet iránt, sájnos, ennek torz mása is je­len van és piaci igényeket elégít ki. Az autenti­kus folklórnak egyre nagyobb közönsége lesz. A jö­vőt illetően nekem nagy a reményem - köszön el Vá­sárhelyi László. A művészettörténész szemével A Bács-Kiskun Megyei Múzeumok igazgatója, dr. Bánszky Pál művészettörténész gondolatait a kis­mesterségeket bemutató kiállítás megnyitóján így összegezte:- Győrffy István: A néphagyomány és a nem­zeti művelődés cimű tanulmányában a következőket írta: „A néphagyomány tart meg bennünket magyar­nak, s a nemzetközi műveltség tesz bennünket euró­paivá. Ha azonban csak az európaiságra törek­szünk, lehetünk nagy műveltségű népek, de minél hamarabb megszűnünk magyarnak lenni. Beolva­dunk a nagy nyugati nemzetbe, melynek műveltség- hatását legkönnyebben elfogadjuk. Ha pedig telje­sen kivonjuk magunkat a nyugati műveltség hatása A holnap hangjai alól, akkor meg müveit és erősebb szomszédaink gázolnak keresztül rajtunk s úgy tűnünk el.” E fél év­százada leírt gondolat ma is időszerű. Ma sem for­dulhat el az ember sem a hagyománytól, sem a je­lentől, nem fordíthat hátat sem a saját nemzetének, sem az emberiségnek. Vannak népek és népcso­portok, akik különösen jó példát adnak miként válnak ipari nagyhatalommá anélkül, hogy nemzeti hagyományait feladta volna. Japánra kell gondolni. A finnek, dánok, svédek nemzeti karakterüket azzal erősítették, hogy gazdag néphagyományukat szer­vesen beépítették nemzeti műveltségükbe.- A hagyománynak tehát megtartó ereje van.- Erre egyik erdélyi települést említhetem példá­nak, Szék múltját. Itt a nők, de a férfiak viselete sem változott évszázadokon keresztül. S hogy milyen mélyek a gyökerei ennek a magatartásnak, bizony­ságként idézem Kallós Zoltán néprajztudós közlé­sét: „Augusztus 24. Szent Bertalan napja, a székiek legnagyobb ünnepe. Az utolsó 1716. évi erdélyi tatárbetörés emlékére tartják minden évben. A Szék városára törő tatárok lemészárolták a város lakos­ságát. Az életerős embereket rabságra hurcolták. Gyermekek és felnőttek összesen százan maradtak életben... A Székről elszármazott lakosok az ország bármely részéről erre a nagy napra mind hazamen­nek... Három istentiszteletet tartanak. Ismerik Szék város történetét. Felolvassák a tett fogadalmát, majd az életben maradottak tanúvallomásait a mészárlás­ról. A széki lakosok ezen a napon örökös gyászt fo­gadtak. Ezért a széki kislánynak a fekete kendőt már bölcsőben a fejére teszik és azt haláláig viseli.”- Az utóbbi időben, a másfél, két évtizedben Euró- pa-szerte megnőtt az érdeklődés a népművészet iránt.- Ez a tendencia abból ered, hogy a modern mű­vészet kiüresedett. A civilizált ember tiltakozik az el- gépiesedés ellen. Jobban becsüli az egyedi alkotá­sokat, mint a tömegterméket. Az érdeklődés jelei a népzenei mozgalomban, a táncházakban is meg­mutatkoznak. A játszótereken a fából készült eszkö­zök sorozatban jelennek meg és nőtt a sikere az ilyen fesztiváloknak.- Ha a kismesterséget bemutató kiállítást tekint­jük, azt kell mondanunk, hogy arról van szó, amikora tervező a kivitelező, a piackutató, a muzeológus és a kereskedő egy személy. Mesterség, művészet?- A polinézek azt tartják magukról, hogy nekik nincs művészetük, de mindent a legjobban csinál­nak. Ebből a „legjobban csinálni” magatartásból születhet a művészet, amikor a funkció formába csap át. Lyka Károly művészettörténész szavaival él­ve: „Az anyag fölött való föltétien uralkodás, az anyag teljes átérzését teszi művészivé a mesterem­ber munkáját. Ezt már nem lehet megtanulni, erre születik az ember, aki úgy tud formát és egyéni életet adni az anyagnak, a művészkategóriába tartozik, ha néha mesterembernek neveződik is.” ... Ennek a személetnek a terjesztését, a modern ember szolgá­latát vállalja föl a Nemzetközi Folklórfesztivál kereté­ben rendezett kiállítás is. Csak parasztegyütteseknek való Benkő Évával, az Országos Közművelődési Köz­pont Módszertani Intézet igazgatójával arról beszél­getünk, hogy ez a fesztivál és a kistelepülések, falvak miként kapcsolódnak össze.- Ez a fesztivál Magyarországon az egyetlen olyan esemény, ahova hagyományosan és rendszeresen hívnak meg falusi együtteseket, sőt ha lehet kizáró­lag csak hagyományőrző, vagy parasztegyüttese­ket. Napjainkban kérdés, hogy a kisebb népcsopor­tok és nemzetek rangja mi, a nagyvilágban? Ez a világ egyre inkább az egyesülés irányába megy. Ezzel párhuzamosan folyik egy védekezés, az em­beri egyéniség megőrzése érdekében. Ehhez tarto­zik a kistelepülések arculatának megvédése.- Ennek egy része a néptánc és a népzene.- Igen. Ez a fesztivál ezt szolgálja immáron tizedik alkalommal.- Miért nem maradhatott ez a rendezvény csak Kalocsán?- Azért mert a hagyományőrző együttesek egyik legfontosabb jellemzője, hogy csak saját hagyomá­nyos táncait adják elő és nem vállalják fel azt, amit más amatőr néptáncegyüttes. Ök amit tudnak, és mindenki másnál jobban tudják, az a saját hagyo­mányanyaguk. Ennek viszont időbeli és egyéb kor­látái vannak. Ez azt jelenti, hogy színvonalasan tíz és húsz perc között tudnak fellépni. Ez azzal a vonzattal jár, hogy egy fesztiválra nem elég néhány együttes meghívása ahhoz, hogy komoly fesztivál­program legyen. Több együttes, nagyobb létszámú, tehát szükséges hozzá a többi rendezvény.- Ez természetesen megyék és városok közötti együttműködést is feltételez.- Tapasztalható a jó kapcsolat az említettek kö­zött, amihez a Közművelődési Központ és a Magyar Tudományos Akadémia is csatlakozik érzésem sze­rint egy nemzetközi kitekintéssel.- A tudományos értéken túl és azon is, ami a kö­zönségnek a színpadon tetszik, mikor nevezhető jó­nak egy fesztivál?- Akkor, ha a megjelentek nemcsak mint néző és szereplő vannak jelen, hanem barátkozási alkalmak is teremtődnek együttesek és a lakosság között, amelyek a mindennapi élet megismerésére is lehe­tőséget kínál.- A jövőben lesznek-e ilyen alkalmak, lesz-e Duna Menti Folklórfesztivál?- Nem tudom. Szeretnénk! A magunk részéről mindent megteszünk ennek érdekében. Ha Magyar- ország ad önmagára, akkor ennek a fesztiválnak élni kell. Belülről nézvén Mátrai Károly, a Kalocsai Városi Tanács elnökhe­lyettese, aki a kezdetben járási hivatal dolgozójaként vett részt a fesztivál rendezésében, most belülről nézvén, milyennek látja a rendezvény jövőjét?- Ez az idei alkalom a legnagyobb fesztiválunk. A vá­rosok ezt anyagi támogatás nélkül nem tudták volna megoldani. A szervezéssel kicsit megkéstünk. Koráb­ban minisztériumi és megyei tanácsi támogatással tud­tuk megvalósítani terveinket ami most elmaradt, vagy váratott magára. A jövőben gazdasági érdekeltséget kell figyelembe venni az önkormányzatoknak, az ide­genforgalom szervezőinek. Ez nem lehet csak egy ta­nács érdeke. A három városnak át kell gondolnia a fesztivál jövőjét. Nagyobb szerepet kell adni a magán- vállalkozóknak, hogy a fesztivál anyagi feltétele megte­remtődjön, Kalocsán, Baján, Szekszárdon.- Az anyagiakról esik szó. Mennyibe kerül Kalo­csának idén ez a fesztivál?- Előzetes terveink, felmérései alapján kettőmillió­hatszázezer forintba. Ebből a városi tanács ötszáze­zer forintot vállalt. A többi megyei és minisztériumi támogatás.- Szó volt arról, hogy ez a legnagyobb fesztivál amit eddig Tolna és Bács-Kiskun megye rendezett. Nőhet-e tovább, milyen gondok merültek fel a szer­vezés során?- Sem városunk nagysága, sem intézményeink be­fogadóképessége nem teszik lehetővé, hogy ez tovább nőjön. Nem tudjuk a megnyitó programját bemutatni például a város lakóinak, mert az érseki kert szabadtéri színpadának nézőterére ezerkétszáz embert tudunk csak elhelyezni, nézőként. Nincs színháztermünk és nincs olyan sportcsarnokunk sem, mint Szekszárdnak, ahol két-három ezer embert lehet ültetni, mozgatni, be­fogadni. A következő öt évben nem javul a helyzetünk. Kisebb létszámmal leszünk kénytelenek dolgozni, úgy mint a kezdetekben.- Tanulság, amit a jövő szervezőinek figyelembe kell venni mikor a Duna Menti Folklórfesztiválért akarnak tenni?- Korábban kell elkezdeni a szervezést. A három vá­rosnak összehangoltabban kell együttmunkálkodni. Kevés idő maradt míg a megyék döntöttek a támoga­tás összegéről, módjáról. Idén pályázni kellett a forin­tokra. Kuratórium döntött, az idő ment a tervezés várt. Kalocsa város azt vállalta, ha nem kap elég támogatást, akkor kisebb létszámmal tartjuk meg a folklórfesztivált, ami ugyanúgy szolgálja majd a Duna menti népek ba­rátságát, szerényebb, bensőségesebb körülmények között. DECSI KISS JÁNOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom