Tolnai Népújság, 1990. június (1. évfolyam, 49-74. szám)

1990-06-09 / 56. szám

1990. június 9. TOLNATÁJ - 5 A negyedik nemzetőrség Egyéni ügyekkel ugyan nem szokás újságcikkben foglalkozni, de azért hadd bocsássam előre, hogy van nyelvünkben két rokonszó, melyet felettébb kedvelek. Az egyik a „nemzeti őrseregből” tömörí­tett „nemzetőrség”, a másik a „honvéd­ség”, mely utóbbi szerencsére ismét visz- szanyerte polgárjogát. Az első, az 1848- as nemzetőrség a honvédség egyenes­ági őse volt, a honvédzászlóaljak jelentős része a nemzetőrségből szerveződött. Nem kis örömömre családi kapcsolatok révén is érdekelt vagyok az első nemzet­őrségben. Koltai Vidos József, aki őrna­gyi rangban Vas vármegye nemzetőrsé­gének parancsnoka volt és két alkalom­mal elpáholta a horvátokat, az egyetlen felmenőm, akiről utcát neveztek el. A Vi­dos József utca Szombathelyen van, névadója az ükapám öccse volt, arc­képe és akkori nemzeti színű kokárdája családunk féltett kincse. Az 1944-es nemzetőrségnek már ma­gam is (rosszul felfegyverzett) tagja vol­tam, az 1956-osé Mezőfalván szintúgy, de ezúttal már teljességgel fegyvertele­nül. Napjainkban pedig felfedeztem a de- csi tanácsház udvarán, egy melléképüle­ten a fényképen is bemutatott táblát:- Mi ez? - kérdeztem Konyorcsik Györgyöt, aki a nemzetőrség országos ügyvezető elnöke és Vidor Gézát, aki me­gyénkben viseli ezt a tisztet.- Ha ön 1956-ban nemzetőr volt - kap­tam a választ -, akkor ma is az, hiszen a nemzetőrség sosem szűnt meg. Világ- szövetsége van a külhoni magyarok közt, melynek most már az újjáalakult itthoni is tagja. Törvényesen bejegyzett társa­dalmi szervezet vagyunk, a Fővárosi Bí­róság 1705. sorszám alatt legalizálta mű­ködésünket. Igaz, nem egykönnyen... A saját nemzetőr tagságommal kap­csolatban ugyan más a véleményem, de a tényeket tudomásul kell venni és köté- lességszerüen ismertetni az olvasóval is.- Fegyveres testület?- A legkevésbé sem! Tagjaink karsza­laggal és igazolvánnyal ellátott társadal­mi munkások, akik politikai rendezvé­nyeken - hangsúlyozottan bármely párt politikai rendezvényein - a rendőrökkel karöltve igyekeznek biztosítani a közren­det, közbiztonságot...- Ami zavaros napjainkban tagadha­tatlanul ráfér a társadalomra!- Valóban! Azt igyekszünk folytatni, amit 1956-ban tettünk, őrködni a forra­dalom tisztaságán.- Vörösőrség, vagy ha úgy tetszik, ön­Az első nemzetőrök egyike kéntes rendőrség és munkásőrség he­lyett most fehérőrség?- Aki ilyesmit állít, az tudatos konkoly­hintő. Közénk csak a társadalom köz­megbecsülésnek örvendő tagjai léphet­nek, akik önként és ellenszolgáltatás nél­kül vállalják céljainkat. Védnökséget vál­laltunk a Magyar Cserkészszövetség fe­lett is, aminek szintén vannak nemzetközi vonatkozásai. A közeljövőben Essenből jönnek, részben mozgássérült cserké­szek ide táborozni. Addigra elkészül itt, a tanácsház mellett a vendégházunk is, mely az első szervezett szálláslehetőség lesz ebben a híres nagyközségben. A sárközi lakodalmasra már rendbe hozzuk. Egyéb­ként ez lesz a legközelebbi jelentős szerep­lésünk, hiszen a lakodalom idejére har­minc karszalagos nemzetőrt mozgósítunk, akik a bennünket mindenben készsége­sen segítő Nagy Zoltán tanácselnök és a rendezvény vezetőinek igényei szerint biz­tosítják majd a közrendet és a forgalomirá­nyítást. ORDAS IVÁN Fotó: KISPÁL MÁRIA A vendégház hasonlítani, csakhogy ez esetben mint valami kalácsot, úgy kell szeletelni az egész tepsit kitöltő különlegességet Majd a fusilli következik emilianamódra: talán ha tejszínes, gombás csavart tész­tát képzel maga elé az olvasó, nem jár messze a fusilli lényegétől. Míg szemrevételezzük az ínycsiklan­dozó menüt, Szűcs László, az Aranyfürt Téesz elnöke, a főzőcske megszervezője egy el nem hanyagolható adalékot is megemlít: Ha ezek az olasz izek magyar borokkal társulnak, akkor esetleg Itáliát is meg tudjuk hódítani. No nem az egé­szet, csak egy részét - tette hozzá óvato­san. Persze az, hogy az Aranyfürt Téesz borai mikor jutnak el Olaszországba, még kérdéses. Giuseppe Sparta min­denesetre elismerően nyilatkozott azok­ról, mint ahogyan a magyar konyháról is.- Bár a virslit a legjobban Németor­szágban készítik - jegyezte meg -, de ha pörköltről, gulyásról vagy csirkepapri­kásról van szó, akkor Magyarországot választom.- Ha pedig spagettiről, akkor Olaszor­szágot?- Vigyázz, a makaróniból, spagettiből van vagy kétszáz fajta. Nem mindenki tudja ám azt Olaszországban sem elké­szíteni... Az művészet. Nem úgy, mint a szobrászat, vagy a festészet, mert a szobrász megalkotja a művét, s azt az emberek még évszázadok múltán is cso­dálják. A szakács szegény, az minden­nap megszakad, de mindennap művész­nek kell lennie. Nos, a résztvevők is megcsodálták Giuseppe Sparta „alkotásait”, majd meg is kóstolták azokat. Győztest végül is nem hirdettek. - Nem is ez a lényeg, hanem a barátság - legyintett Giuseppe. - Min­denesetre lesz folytatás. Ami elképzelhe­tően nem válna kárára a Szekszárdi Húsipari Vállalatnak sem. Hiszen Hart­mann Lajos igazgató nem titkolta: szíve­sen létesítenének gazdasági kapcsolatot Giuseppe Sparta vendéglátóipari egysé­gével. S ha a közeljövőben az SZHV ter­mékeiből készülnének a Minitalia olasz ételei, már nem is lenne kétséges a győ­zelem kérdése... -szá-kpm­Néha a nyúl is megszólalhat Iskolakísérlet - diákszemmel Megdöbbentő adat: Magyarországon jelenleg mintegy ezer iskolakísérlet fo­lyik, azaz minden harmadik honi iskolánk diákjai valamely - a központitól eltérő - különleges nevelési, oktatási rendszert illetve módszer kipróbálásának részesei. Mindez azon a találkozón hangzott el, melyet az Országos Pedagógiai Intézet szervezett - kivételesen nem az érintett intézmények igazgatói, tanárai, hanem az ilyen iskolákban tanuló gyerekek szá­mára. Mondják el ők a pedagógusoknak, újságíróknak és egymásnak: hogy érzik magukat „kísérleti nyuszikként”, mit csi­nálnának másként, ha rajtuk múlna. Hogy a társalgás minél fesztelenebb, .ugyanakkor még mederben tartható le­gyen, összesen húsz-harminc tanulót hívtak meg, többek között a Paksi Atom­erőmű Energetikai Szakképzési Intézeté­ből, a Hungar Hotel’s Iskolakollégiumá­ból, a Pécsi Nevelési Központból, gya­korló gimnáziumokból, különleges profi­lú fővárosi szakközépiskolákból valamint a Zsolnay-, illetve a Bánréti-módszert al­kalmazó általános iskolákból. Alig pár percnek kellett csak eltelnie, s már látszott, izgalmas beszélgetésnek nézünk elébe. Miután Benedek András, az OPI főigazgatója köszöntötte a gyere­keket, kérte, vázolják fel rövidén a náluk zajló kísérlet lényegét, mire felnőtteknek is dicsőségére váló szabatossággal megfogalmazott, kerek, világos beszá­molók következtek. Szinte nyoma sem volt a gyerekekben gátlásosságnak, bát­ran, nyíltan, s érezhető büszkeséggel szóltak iskolájukról. (Az ember önkénte­lenül arra gondolt, ha csupán ennyi eredménnyel jár is egy-egy új kezdemé­nyezés, már megérte.) Nemcsak köpenyügy Az olykor komoly, mélyenszántó esz­mefuttatások, az aggályokat, kemény kri­tikát sem mellőző beszélgetés során szá­mos kérdésre válaszoltak a gyerekek. Véletlenül kerültek-e kísérleti iskolába, szabad akaratukból, netán küzdeniük is kellett ezért? Boldognak érzik ott magu­kat? Bevonják őket alkotóként is a kísér­let menetébe? Milyen előnyeit illetve hiá­nyosságait érzékelik annak? A válaszok alapján igen színes kép alakult ki. A tanulók többsége úgy érezte, akaratától függetlenül jár kísérleti isko­lába, egyfelől, mert kicsi volt még, mikor erről dönteni kellett, másrészt mert ma­guk a felnőttek, még a tanárok is keveset tudnak az egyes intézményekben folyó munkáról. Nincs erről elég információ a felvételi tájékoztatókban. A diák csak ak­kor döbben rá, hogy hova csöppent, mi­kor már nemigen van visszaút. A tanter­vek különbözősége miatt körülményes az átigazolás máshova, sőt, olykor a to­vábbtanulásnál is gond, hogy a választott iskolában más módszereket alkalmaz­nak, mi több, más tananyagot tanítanak. Van persze ellenpélda is, ahol iskolán belül is „évet lehet ugrani" egy-egy tan­tárgyból levizsgázni és abbahagyni, má­sik fakultációra átjelentkezni, és így to­vább. Különböző a gyerekek szellemi igénybevétele is. Egyes helyeken alap­elv, hogy nulladik, illetve naponta hatnál Nézetegyeztetés több óra lehet, másutt (nem tévedés!) reg­gel héttől este hatig foglalkozások vannak. Heti 38-40 órán át kell helytállniuk a diá­koknak. Sokuk úgy érzi, e közben szemé­lyisége szabadon kibontakozhat, mások úgy látják, csak a teljesítmény számít, maga a tanuló, az egyéniség háttérbe szorul. Hol katonás rend uralkodik, hol közvetlen, ba­ráti légkör, itt „parlamenti demokrácia”, ott erős konzervativizmus. Előszeretettel em­legették a jelenlevők ezzel kapcsolatban a „köpenyügyet’’, mely az egyik iskolában szinte nem is téma, másutt az iskolatanács feloldó döntése ellenére egyes pedagógu­sok saját óráikon mégis megkövetelik az egyenköpeny viselését. Felmerültek kérdések szerzett képesíté­sük elismerésével, az iskolák jogállásával, az érettségivel, az országos tanulmányi versennyel, s még számos - a nem kísérleti iskolákat is érintő - témával kapcsolatban. S ha az oktatásügy jelenlévő képviselői mindenre nem is tudtak válaszolni, s azon­Kis Erzsébet bemutatja iskolájukat nali változtatásokat sem ígérhettek, szán­dékuk mindnképpen jó jel: a pedagógusok rájöttek, hogy a mindenhatónak hitt refor­mok feletti eufória közepette nem árt egy pillanatig a végeredményre is odafigyelni. Magamtól is többet várnék Az „atomos iskolát” a dunaföldvári Kis Erzsébet és a paksi Dudás László képvisel­te a találkozón. Mindketten végzősök, Er­zsébet számítástechnikai, László elektroni­kai műszerész szakon. Tanulmányi ered­ményűk most negyedikben 4,83, illetve ki­tűnő volt. Mennyire érezték, hogy kísérleti iskolába járnak, s mit jelentett nekik ez a ta­pasztalatcsere? - kérdeztük tőlük a be­szélgetés után.- A mi sulink némileg eltér a többiekétől, nálunk nem annyira a módszerek mások, inkább az, hogy vállalati intézmény va­gyunk. Ezért is szóltam hozzá ritkábban, meg azért, mert nem tudom, mennyire él előítélet az itt lévőkben az atomerőművel kapcsolatban - mondta Erzsi. - Persze el­sős korunk óta éreztük, hogy különlegs is­kolába járunk, mert mindig máskor voltak a tanítási szünetek, szabad volt a légkör, s ami a legfontosabb, erőműves szakembe­rek is tanítottak minket Ez egyrészt jó, de gyakran rossz is. Vagy mert remekül értette az illető az anyagot de nem tudta elmagya­rázni, vagy azért hogy jó kapcsolata legyen a taníványaival, nem követelt igazán. Néha úgy éreztük, azt küldték ki órát adni, aki ép­pen ráért Ettől függetlenül jó volt ide járni, bevontak minket a tanterv kialakításába, sok javaslatot tehettünk, csak az a kár, hogy ezeknek a hasznát az utánunk jövők élvezik majd. Ami ezt a mostani beszélge­tést illeti, mindenképpen hasznos volt megismerhettük, hogy tanulnak másutt Engem például teljesen meglepett, hogy van, ahol három szakmát tanul egy diák egyszerre.- Ha egyszer saját gyermeked lesz, mi­lyen iskolába iratod?- Attól függ, mihez lesz tehetsége és kedve. Mert erőltetni semmiképp se sza­bad. Laci a vita sorári végig hallgatott, most sem volt könnyű szóra bírni.- Nálunk nem volt sok tanárváltás, de az osztály másik felének, az irányítástechnika egyes szakágait más és más szakember tanította, s a csoport elég nehezen alkal­mazkodott az újabb és újabb oktatókhoz - mondta némi gondolkodás után. - Én egyébként a pécsi Zippernovszkyra jelent­keztem elsőként, de közben elkészült a "paksi iskola, s mivel helyben volt, azért oda mentem. Szerettem ide járni, kitűnővel vé­geztem, de szerintem ennél jobb is lehet­tem volna. _ Számos kérdésben megoszlottak a Vélemények- Gyakran járok szakmai tanulmányi ver­senyekre és ott látom, hogy a matek például gyengébb nálunk, mint másutt Magamtól is többet vámék. Érettségi után a műegyetem villamosmérnöki karára, vagy mint Erzsi, a Kandó híradástechnikai szakára készülök. Ha nem sikerülne, a PAV-nál leszek ügyele­tes műszerész. Beíratnám-e a fiamat kísérleti iskolába? Egy olyanba, ami már jól bevált Mondjuk, amilyen a miénk lesz pár év múlva CSER ILDIKÓ Fotó: ÓTÓS RÉKA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom