Tolnai Népújság, 1990. június (1. évfolyam, 49-74. szám)
1990-06-09 / 56. szám
6 - TOLNATÁJ 1990. június 9. ¥ Kiállítás Pakson Kettős zsoltár Orosz János: Csoóri Sándor portréja A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság elnöksége illusztrációs kiállítást állított össze és rendezett Pakson a művelődési központban. Irodalom és képzőművészet kapcsolatát kutatták és rokonították. Leginkább arra kerestek választ, hogy az irodalmi „alapanyag", vers, novella, regény miképp hat az alkotó emberre, annak képzelőerejére és tehetségére. Van erre példa a művészettörténetben, hogy neves festők megfestettek egy verssort. A grafikai illusztrálás elfogadottabb és népszerűbb műfaj, ami a könyvművészet útján vált ismertté. Az ilyen illusztrációk mindig az egyén, a szubjektum értelmezésének szülöttei. Az alkotók között találjuk Bakallár József, Ba- kázs Imre, Bazsonyi Arany, Bálványos Huba, Cs. Kovács László, Eigel István, Gerzson Pál, Kádár János Miklós, Kovács Imre, Kő Pál, Macskássy Izolda, Orosz János, Plugor. Sándor, Szervátiusz Tibor, Széles Judit, Tar László, Zugor Sándor nevét, akik úgy nyilatkoznak festők, szobrászok, grafikusok nyelvén, hogy nem egy előadóművész produkciójával találkozhat a néző, a tárlatlátogató, de vallomás is egy-egy kiállított alkotásuk. Pakson, június 18-ig tekinthető meg ez a kiállítás. D. K. J. Kő Pál: Vázlatok Balassi Bálint verseihez Korallszínű ég Darvas Ferenc versei mellé Ismerem-e azt az embert, aki gyakran jelenik meg egy megyei újság szerkesztőségében és egyszer tudósítást, máskor valami fontos információt, harmadszor verset hoz, közlés céljával? Mit tudok Darvas Ferencről, aki harminc éve él Szekszárdon és naponta vívja az önemésztő, marcangoló, belső-külső kínokkal tűzdelt harcót, amit a pálya szélén levők mondhatnak igazán magukénak? Darvas Ferenc legutóbb egy füzet vastagságú verskötettel lepett meg, címe Korallszínű ég. Most jelent meg az idei ünnepi könyvhétre. Ötszáz emberhez juthat el az az üzenet, amit Darvas Ferenc kiált. Mind gyakrabban hallani, hogy csökkent a vers tekintélye és egyáltalán, kinek van igénye a költészetre!? Cáfoljuk nyomban! Legyen bármilyen apró ünnep, azonnal a vershez nyúlunk, hogy az alkalmat emlékezetesebbé tegyük, nyomatékot adjunk a percnek. Ezt teszi Darvas Ferenc is. Verseit: (idézzük Csányi László lektori véleményét e kötetről) „az egyszerűség, közvetlenség jellemzi, meghittség, szerető ragaszkodás a családhoz, a szülőföldhöz. Ez jelenti versei igazi értékét, s ebből következik egyben az is, hogy távol van a mai lírai törekvésektől, nem akar feltétlenül modern lenni, ahogy a megszokott értelemben a hagyományos formákhoz sem ragaszkodik, mindig azt írja, amiről úgy érzi, életében és zaklatott korunkban versbe kívánkozik.” A versírás - szóművészet. Darvas Ferenc olvasói bizonyára többször találkoznak olyan gondolatokkal, amelyekre azt mondják: megéltem magam is. Ez az a pont, amikor a két ember azonosan rezdül és ezen a ponton dől el, ki kapott az élettől olyan talentumot, amivel kereskednie kell. Kérdés: a műszaki pálya hétköznapjai, mennyire teszik alkalmassá a perceket, hogy a szavak szavakat szüljenek? Lehet-e olyan erős hite bárkinek önmagában, hogy leküzdjön minden megbélyegző mosolyt, vállrándítást, gáncsolást? Elegendő-e a mustármagnyi remény, hogy helyet találjon idővel, a versformákra alakított gondolat? Válaszokat keres, talál e kötetében Darvas Ferenc, aki, mint vallja: „mondandóm mindig egyértelmű, az egyszerűen megfogalmazott mindennapi- ság felvillanása, érzelmi képek által.” Ezt vállalta és teljesítette e kötetében mely munkásságának ez állomásán összefoglaló gyűjtemény. - decsi Darvas Ferenc Megismerhetsz Itt és most megismerhetsz olvashatod elektronok csípte és csipkézte gondolataimat, láthatod tenyerem kapavágott kéregre érett barna barázdáit ázott sebeimet lelkem mélyében összegyűjtött drága ocsukat egyszerűnek vélt drágaságokat úgy mint boltosnál megkapod, ha figyelsz és értően hallgatsz megismerheted egy Senkinek egy Valakinek sem mondhatónak de mégis mindenkinek szólónak tévelygéseit, gyarlóságait gyötrelmeit vagy örömeit, emberhez embernek szólónak kívánságait, féltő intelmeit, nos kérlek figyelj és hallgass sorok sorsok sodrásában rejtve és rejtetlenül vagy Te, Ö és Ők Ti értőn és Ti féltőn figyelők. Kutak Ilona: Fekete spirál Félek! Azt hiszem meghaltam, istenem, biztosan meghaltam, hiszen itt lebegek a heverő felett, kéznyújtásnyira a mennyezettől, és ha lenézek ott látom a testemet, ott alszom! Alszom? Ott lent biztosan az vagyok, aki meghalt Lehet, hogy van lélek? De ez is a testem itt fent érzem ahogy elmozdulok, a lábam már az ajtónál van. Félek lenézni, mert ha már nem vagyok ott, akkor meghaltam, és érzem azt ha egészen kilibegek az ajtón, akkor elvesztem a testem. Nem akarok meghalni! Görcsösen kapaszkodom az ajtókeretbe, a kezem izzadt, megcsúszik, de valamiben meg kell kapaszkodnom! Muszáj kapaszkodni valamibe, mert különben önmagam nélkül maradok ott fekve, és az akkor már csak egy halott lesz! NEM TUDOK MEGKAPASZKODNI SEMMIBEN! Időt nyerni, valamit kitalálni! Afejemben gomolygó mákszürke semmiből előkúszik egy gondolat; - próbálj meg visszamenni magadba! Óvatosan manőverezni kezdek, hátha sikerül visszalibegni a testem fölé. Az ajtót még nem merem elengedni, de aztán egyszerre érzem, hogy menni fog a dolog. Szép lassan navigálok míg a testem fölé nem érek, és leereszkedem. Óriási, ez sikerült! Újra benne vagyok saját testemben, a kettő szép lassan elfedte egymást és összeolvadt. Takács Béla rajza Nagy nehezen felülök. Alig hiszem el, hogy vagyok és élek. Az állólámpa feldőlt, a faliszö- nyeg leszakadt de csak egy a fontos, hogy izzadtan és dideregve, de megvagyok. Kivánszorgok a fürdőszobába és a csap alá tartom a fejem. Ömlik a hideg víz, határozottan jót tesz, lassan már gondolkodni is tudok. A konyhában rágyújtok egy cigire, rögtön el is nyomom, az első slukkk után rohanok hányni. Elgyötörtén megyek vissza a csap alá. Valahogy rendbe kell jönnöm, mielőtt hazaér anyám, ha Így meglát a frász fogja kitömi. Amikor először látott ilyen szédülősen, rögtön elkezdte, pont olyan vagyok, mint apám volt. Vajon tényleg nem tudja, hogy van az italtól keményebb dolog is? Mi lett volna, ha nem tudok visszamenni magamba? Betántorgok a szobámba megnézni nem fekszem-e ott, hátha kettő lett belőlem. Meg kell néznem, mert hihetetlenül valóságos volt az egész. Ahogy a heverőre nézek, az elég rossz érzés. Mi lenne, ha tényleg meghaltam volna? Persze ha jobban belegondolok az a lebegés nem volt olyan szörnyű, két helyen lenni egyszerre. Most tényleg, lehet hogy van lélek? Mi a csoda volt az, hogy két helyen voltam egy időben, de nem az volt az igazi, aki ott lent feküdt, mert az nem gondolkodott. Én ott fent lebegve gondolkodtam, és biztosan az voltam én... vagy az volt a lelkem? Nézem az ajtókeretet, annyira soha nem tiszta a kezem, hogy ne legyen nyoma, ha én abban valóban meg akartam kapaszkodni. Semmi, furcsa... a faliszőnyeget meg letéptem, pedig ahhoz hozzá sem értem. Azért erről a lélekizéröl nem beszélek senkinek, mert biztosan marhaság. Lenyomom a magnón a gombot Zene, sok-sok decibellel. Azt mondják a kilencven már halálos, ez nyolcvan körül van. A szomszéd rögtön örjöngeni fog, pedig a zene csak így igazi, ha az egész testet átjárja, minden idegszálban külön dörömböl és zeng,és én már nem is vagyok, feloldódtam, elolvadtam, szétáradok a hangokkal együtt Jól van öreg, ne rugdald a falat, lehalkítom egy kicsit, persze csak egy nagyon kicsit, hogy neve legyen a gyereknek. Várd ki, míg haza jön anyám, majd akkor kapod a szerinted normális hangerőt. Hohó! Itt a szokásos cédula! Már direkt hiányzott. „Légy szíves vásárolj be, és hozd el az altatómat a gyógyszertárból. Anyú!” Egyszer a változatosság kedvéért írhatná rövid u-val is... Recept, csak altató, és csak egy doboz. Római egy „unó” vagy „unos". Hát akkor ezt megduplázom, húzok még egy vonalat, oké, akkor az már kettő, és idepörgetek az elejére egy szép vézna dé betűt. Kész, egy doboz anyukának, egy doboz a kisfiának, megérdemli mert olyan okos! Feladatok teljesítve, a közért egy téboly volt, totál hányingeres lettem attól a mindenféle ételszagtól. Hát, ahogy így elnézem magam a tükörben, nem. nyújtok valami nagy látványt! Rögtön hat óra és kezdődik anyu szövege. - Hogy nézel ki!? Ittál? Ettél? Miért nem ettél? Ha elmegyek hazulról, hogy ne találkozzunk, akkor meg az lesz a gond. A cetli, hátsó oldala még üres... „Anyu! Nagyon nehéz napom volt az iskolában, két dolgozatot is írtunk. NE ÉBRESSZ FEL!” Kicsit korán beraktam a bogyókáimat a tomacsukámba, de kihalássza azt onnan az anyukának jó kisfia, aki egy csepp alkoholt sem iszik, és bekap egy, kettő, három... ennyi biztosan elég...altatót mert azelőbbi adagból már kitisztult és most elmegy alukálni. Alu- kálni, mert megviselte a két dolgozat - amit nem írt meg -, meg az iskola - ahol nem volt -, mert lazítani kell egy kicsit a mai túlterhelt ifjúságnak. Dobozka vissza a tomacsukába és irány az ágy. Jó, ez nagyon jó! Remek sötét lett hirtelen és zuhanok, zuhanok lefelé. Ezt ismerem, ezután majd nem emlékszem semmire, csak az álmok vannak, a szép tiszta álmok és fények, mert ez egy rendes gyógyszer, és vízzel vettem be... Már nem olyan félelmetes ahogy felemelkedem, hiszen vissza tudok menni magamba... Lenézek, ...igen újra ott fekszem! Nem, nem félek, akkor megyek vi^za amikor akarok... És nem kapaszkodom meg, mi baj lehet abból ha kilibegek a másik szobába? Ügyes kanyar volt nem is éreztem, hogy hozzáértem volna az ajtóhoz, ...ez a másik szoba, de itt sötét van, és ha visszanézek akkor is sötét van! Ebben a sötétben én eltévedek! Már nem is tudom merre van az ajtó! ...Vissza akarok menni magamba! Hol van a testem!? Hol van az ajtó!? Kapcsolja fel valaki a villanyt mert nem találom magamat! Miért lett ennyire sötét? Eltévedtem... Érzem, hogy az erkélyajtón úsztam ki. Vissza akarok menni a szombám- ba! Miért nincs még itthon anyám? Ő felkapcsolná a szobában a villanyt hogy visszataláljak! Talán ha a kezemmel csapkodok és nem maradok ilyen mozdulatlan, akkor sikerül... Mint a madarak. A madarak élnek, repülnek, és MINDIG VISSZAREPÜLNEK, ha akarnak! Nem jó! Nem sikerült! Zuhanok! Hatalmas fekete spirálban zuhanok lefelé, egyre lefelé... Anya, én soha többet, de kérlek, könyör- gök kapcsold fel a villanyt! Macskássy Izolda: Bánk bán
