Tolnai Népújság, 1990. június (1. évfolyam, 49-74. szám)

1990-06-09 / 56. szám

4 - TOLNATAJ 1990. június 9. Sajátos lelkivilág A punk nem lappang Jó, én is azok közül való vagyok, akik legszívesebben semmit sem csinálnak (bár azt se szívesen), de valamit mégiscsak kezdeni kell magunkkal ez alatt a 60-80 földi év alatt. Ahogy egy alföldi tengsz-leng papa fogalmazta: a semmittevés nem szép, de roppant kellemes. Rendben van. De a lébecolás talán mégsem tekinthető perspektívának, életcélnak. így gondolkodtam a punkokról. Ahogy bárki más. Egy bizonyos kor alatt zöldfülű, feltünősködő bikficeknek, egy bizonyos kort meghaladva - mikor már benőhetne a fejük lágya - nemes egyszerűséggel dege- neráltaknak tartottam őket. Léhűtöknek, dologtalanoknak, akik egyfajta pénzszer­zési módszert ismernek a lejmolást, és egyfajta életélményt, a koncerteken való félrészeg csápolást. Nem sokat törődtem velük - nyilván ők se velem -, csak villanásnyi, félig fogalma­zott gondolataim születtek róluk, ha egy- egy kakastaréj felbukkant az utcán. (Oly­kor, enyhítő körülményként még az is felöt­lött bennem, hogy én sem nézhettem ki kü­lönbül, mikor tinédzser koromban ritka­szép szakállt próbáltam növeszteni a patta­násaimra.) Éltünk, éldegéltünk tehát békésen egy­más mellett, a punkok meg én, mígnem a sors úgy döntött, hogy találkoznunk kell. * A szekszárdi punkság prominens képvi­selőjének, Töttös Viktornak egy közös is­merősünk mutatott be. Mivel Viktor 17 múlt (!) - és ha elegendő munkaórát szán rám a restaurátor, én se nézek még ki nyugállo­mányú prémvadásznak - fürge tegeződés- be kezdtünk. A punk nem lappang, hanem megnyilvá­nul. Jelen van és hirdeti, hogy elégedetlen. Kedvenc időtöltése a polgárpukkasztás. A mozgalom Angliából indult ki, a rendszer számkivetettjei, a munkanélküliek, foglalt házakba költöztek, és sajátos fizimiskát öl­töttek.- De most ti mi ellen lázadtok?- Nálunk is van munkanélküliség meg lakástalanság, de a punkok felbukkanása Magyarországon egyértelműen az elmúlt rendszer elleni tüntetés volt- Sokan vagytok?- Szekszárdon körülbelül 15-en va­gyunk esténként a Pikolóban, de koncerte­ken, itt-ott összejövünk ötszázan is.- Hova jártok?- Biztos hallottál a Fekete Lyukról, a Fra­di pálya mellett meg van egy másik törzs­helyünk is Pesten, az „A” nevű presszó.- Kik tartoznak a csapatba?- Vegyesen. Van aki diák, van aki meló­zik, van aki nem.- Befogadtok bárkit?- Persze, de vállalni kell bennünket Fon­tos az együttlét az összetartozás.- Nem a családot pótoljátok így?- Közöttünk, szekszárdiak között min­denkinél van valamilyen családi háttér.- Nálad?- Nálam is. /- Kijössz a szüléiddel?- Nézd, az ő gyerekkoruk egészen más volt nehezen értik meg az én dolgaimat Gyűjtögetnek meg ilyesmi...- Otthon alszol?- Nem mindig.- Dolgozol?- Egy reklámgrafikusnál vagyok alkalmi munkán, havi párezer forintért- Anyagilag ki támogat?- A szüleim.- Mi lesz, ha felnősz, és a te fiad is behó­dol valami akkor divatos, fantasztikus irányzatnak? Hagyod? Viktor, a punk- Most még úgy hiszem, igen, de akkorra lehet, hogy én leszek a legkonzervatívabb apa.- A rendőrséggel volt már dolgod?- Hajaj! Tavaly augusztusban is elvittek bennünket a Vadszőlőből, és két-három órára bezsuppoltak. A szekszárdi rend­őrök nincsenek kibékülve a mássággal. Eleinte, mikor 7-8 éve megjelentek az első punkok a városban, ha valami balhé tör­tént mindjárt hozzájuk szálltak ki. Gyanús volt nekik ez a bakancsos, bőrdzsekis tár­saság.- Bőrfejűek még nem voltak akkor?- Nem, most is csak egy srác van. Szek­szárdi vidék. Itt minden vagy megkésve, vagy sohasem történik.- Jobban szeretnél máshol élni?- Hosszú távon nem. Esetleg átmeneti­leg. Például, ha indul Pesten a kirakatren­dezői suli.- Mért nem tanultál tovább?- Már általánosban gondok voltak a ta­nárokkal. Aztán, mikor elkezdtem eszter­gályosnak tanulni az 505-ösben, jött a punk és én lettem a fekete bárány.- A külsőd miatt?- Főként.- Hogyan születik ez a frizura?- Mindenki magának csinálja. A recept szájhagyomány útján terjed. Oldalt felnyír­juk, középen pedig zselével, szappannal vagy cukros vízzel bedörzsöljük. De nincs rá sablon. Van, aki csak elől hagy meg egy tincset, van aki hátul, tetszés szerint- Meddig tart a taréj?- Időtlen időkig. A következő hajmosá­sig.- A lányoknak tetszenek a punk fiúk?- A kapcsolat komolysága nem a külső­ségeken múlik.- Voltál már szerelmes?- Kétszer.- És elfogadott ilyennek a partnered?- Próbált rábeszélni a változtatásra, nem sok sikerrel.- Ha eljönne az igazi?- A társaságot akkor sem hagynám ott.- Ez a legfontosabb az életedben?- Nem. Most mindenekelőtt a tanulás, a végzettség megszerzése érdekel.- A pia mennyire meghatározó?- Őszintén szólva eleinte csak buliztunk. De most már komolyabb dolgok foglalkoz­tatnak bennünket. Mit fog elérni ez az or­szág? Milyen jövő vár a fiatalokra?- Tesztek is érte?- Én Fidesz-tag vagyok. Egy a 400 közül, a megyében. Küldtünk Romániába segély- csomagot, részt veszünk a különféle ren­dezvények szervezésében, meg ilyesmi. Már látjuk, hogy ez a kocsmázásos időszak a társadalom bűne volt Inkább igyák le ma­gukat, csak ne gondolkozzanak, nehogy észrevegyék, hol kezdődnek a gondok...- Ez tehát egy alám'erülési időszak volt, amin szerencsésen túljutottál?- Aki úgy élt hogy nem látott a világból semmit az sosem tud mérvadó véleményt mondani. Ezt úgy értem, hogy le kell merül­ni ahhoz, hogyha felülre kerekedsz is le­láss. Mert külsőségekből csak felületesen ítélhetsz.- Ezt a többi punk, a nálad fiatalabb srá­cok is így vélik?- A korombeliek és az idősebbek -17 és 27 között - így gondolják. Az utánpótlás nem csatlakozik hozzánk, ők külön társa­ságot alkotnak. Megveszik a bort a boltban, aztán megisszák a parkban. Botrányokat kevernek... ók már mások. Nekik már nincs meg az a megszenvedett üldöztetésük. Nincs ideológia, csak balhé. Nem tudni, mit akarnak.- Ti mit akartok?- Szabadon és nyugodtan élni. * Változnak az idők, változnak az embe­rek, változnak a vélemények. A következe­tességet illik megkísérelni, de lehetetlen betartani. Valami (valaki) mindig betart. Ho­gyan vált színt az, aki nincstelenből birto­kossá válik? Dobj a baromfiudvarba né­hány kenyérgalacsint, s figyelj! Változnak az idők, változnak a punkok és változik a punkokról alkotott kép is. Változ­nak a nézők, a nézettek, a nézőpontok, a nézetek. Csavargók voltunk egykoron. És most mások azok. WESSELY GÁBOR Fotó: -ór­A gótikus katedrálisok úgy épültek, hogy magasba fordulva Istennek mutas­sák fel az ember szépretörekvését. A mi­lánói dóm tetejének csodás csipkézeté­re, a kölni dóm magasbavesző díszítmé­nyeire, a tetőn álló szobrokra akkortájt embernek nem is nyílt volna alkalma letekinteni. Csakhogy minden épület: a legparányibb viskó is, mely fedelet nyújt, akárhogyan is, de a magasba tör. És an­nak az embernek a szándékát mutatja, aki emelte, aki benne él, aki otthonának vallja. Pakson, a Hősök terén áll egy régi kis ház, a paraszti architektúra méreteiben nem, de törekvéseiben, funkcionalitásá­ban értékes emléke. A sors úgy hozta, hogy az új templom legyen a szomszéd­ja. Heisler Andrásné Somogyi Mária - Maris néni - csak kilép az ő hófehér, kris­tálytiszta, nyugalmas kicsi házából, és máris beléphet Isten házába. Mindkét ház a csendet, a nyugalmat, az erkölcsi rend tisztaságát zárja magá­ba, akárcsak Maris néni maga. Kis biro­dalmának szigorú rendje-logikája talán éppen a paraszti építészet gondolkodás- módját követi. A ház teteje a legmaga­sabb: ez az otthon. Libasorban sorakoz­nak utána csökkenő magasságukkal a gazdasági épületek, legvégén a sornak az ól. Maris néni élete is ilyen egysze­rűen, szigorúan rendezett - a nagy dol­gok, a család ellátása, a gyereknevelés után, mikor magára maradt a különben változatlanul ápolt otthonban, a kisebbek következtek, hiszen már csak magáról kell gondoskodnia. A régi ház új nádfedelet kapott, hogy méltón köszönthesse az új szomszédot: a templomot. Maris néni lelki nyugalmához hozzátartozik a hit rendje és a rend hite is. DOMOKOS ESZTER GOTTVALD KÁROLY Igazgatók fakanállal Giuseppe Sparta és az olasz konyha Giuseppe Sparta az utóbbi időben gyakorta feltűnt a magyar televízió kép­ernyőjén: enyhe olasz akcentussal, mindazonáltal érthető magyarsággal ajánlotta a konyhaművészet híveinek a jobbnál jobb, eredeti, „orignale” itáliai ételeket. Egyszer például rosszallóan említette, hogy a hazai pizzafogyasztók nem tudják elképzelni kedvenc cseme­géjüket kechup nélkül. - Pedig Olaszor­szágban ismeretlen szokás apizza leön- tése paradicsommártással - fakadt ki az itthoni gyakorlat ellen Giuseppe Sparta. Persze, ne higgyük, hogy ez az olasz úr, aki a Minitalia Kft. igazgatójaként már ti­zennyolc éve köti Magyarországgal az üzleteit, híján lenne a humorérzéknek. Nemrég például Szekszárdon adta tanú­jelét jókedélyének, amikor is az Aranyfürt Tsz Háry borozójában tartott főzőver­sennyel egybekötött ételbemutatót. S ha már versenyről van szó, megemlítendő, hogy a vetélytárs szerepkörét Hartmann Lajos, a Húsipari Vállalat igazgatója vál­lalta magára. S hogy mit főztek ki ketten?- Tudod, van nőbolond, kocsibolond - magyarázta itt-tartózkodása okát Giu­seppe Sparta, akinél megszokott, termé­szetes dolog a tegeződés. - Mi ketten - mutatott a mellette ülő Hartmann Lajosra - megszállottjai vagyunk a konyhának.- Úgy egy évvel ezelőtt találkoztam Giuseppe Spartaval - vette át a szót a SZHV igazgatója. - Már akkor elkezdtünk még csak szóban főzni, de a verseny az csak ma jött össze. Jó magam egy ha­gyományos pörköltet készítek, míg Giu­seppe speciális olasz ételekkel lep meg bennünket. Már érkezik is a zöld lasagne, majd a fehér lasagne, mely ételeket leginkább fc. valamiféle húsos makarónihoz lehetne Giuseppe Sparta mint föszakács

Next

/
Oldalképek
Tartalom