Tolnai Népújság, 1990. június (1. évfolyam, 49-74. szám)

1990-06-27 / 71. szám

I 2 NÉPÚJSÁG 1990. június 27. Az Országgyűlés keddi ülésnapja Polozkov és Nyina Andrejeva (Folytatás az 1. oldalról.) ként. A most napirendre tűzött javaslatot a Külügyi, illetve a Honvédelmi Bizottság dolgozta ki többszöri egyeztetés alapján. Vásárhelyi Miklós felszólalásának elején eredeti indítványának egyes részleteit idézte fel, hangoztatva: az általában ked­vező fogadtatásra talált a közvélemény­ben. Akadtak természetesen, akiket ag­godalommal töltött el a javaslatban meg­fogalmazott szándék, a kormány hivata­los fellépése azonban ezeket az aggá­lyokat eloszlatta. Az ultimátumszerűsé­get, az elsietettséget kifogásolókat végül is sikerült meggyőzni arról, hogy hazánk a VSZ-ből való kilépést tárgyalások út­ján, az egyetértésen alapulva kívánja elérni. A legfontosabbnak azt tartotta, hogy a bizottsági viták során a parlamen­ti pártoknak sikerült egyezségre jutni, s a kormány ez irányú állásfoglalása mögött immár ott áll az Országgyűlés is, mint a nemzet akaratának kifejezője. Hegedűs István (Fidesz), a Külügyi Bi­zottság alelnöke elöljáróban a határozati javaslat történetéhez kanyarodott vissza. Kijelentette, hogy kizárólag a jogi meg­alapozás miatt volt szükség a hivatkozási alap megváltoztatására. Nemzetközi jogi szempontból szerencsésebbnek tekint­hető a bécsi konvenció 62. cikkelyére való hivatkozás, mint a Nagy Imre-kor- mány november 1 -jei nyilatkozatára való utalás. A parlamenti pártok közös állás­pontját nem szabad alábecsülni - hang­súlyozta. Mint mondta: szó sincs egyol­dalú kilépési szándékról, a parlament tárgyalásos úton kívánja a kormányzat­tól, hogy a kilépési szándékot végigvigye. Balogh György (FKgP), a Honvédelmi Bizottság elnöke külföldi tárgyalásaira utalva leszögezte: a Magyar Köztársaság szándékát széles körű nemzetközi ér­deklődés kíséri. Katonai szempontból az önálló magyar katonai doktrína kidolgo­zását elsődleges feladatnak tartotta. Ezt lényegében azzal hozta összefüggésbe, hogy a VSZ katonai vonatkozásban el­vesztette önállóságát, a Szovjetunió ka­tonai doktrínájának részévé vált. A tag­ság megszüntetése katonai szempontból korántsem egyszerű - tette hozzá, s ezt több példával illusztrálta. A szovjet csa­patkivonások kapcsán a Szovjetunió 50 milliárd forintos kártérítési igényét túl­zottnak ítélte, Magyarország ennek leg­feljebb ötödét ismeri el. A vitában felszólaló képviselők kivétel nélkül a határozati javaslat elfogadása mellett érveltek, függetlenül pártállásuk­tól. Mózs József (SZDSZ) szerint a VSZ- ből való kilépés szándéka a választók akaratával párosul. Mind mondta: „meg­szálló és megszállott között nem létezhet barátság, csak szolgaság”. A fennálló, képmutató helyzetnek vet véget a határo­zati javaslat. Indítványozta: ahogy a Szovjetunió meg követte 1968-ért Csehszlovákiát, ez a gesztus kijárna ha­zánknak is az 1956-os beavatkozásért. Katona Tamás külügyminisztériumi ál­lamtitkár arra hívta fel a figyelmet, hogy a VSZ-ből való kilépés szándéka a kor­mányprogramban is megfogalmazódik. Az elérendő célok közé sorolta, hogy a VSZ katonai szervezete - lehetőleg kö­zös határozattal - mielőbb szűnjék meg. Amennyiben a tagállamok ragaszkodnak a katonai szervezet fenntartásához, ak­kor hazánk első dolga az lesz, hogy a ka­tonai szervezetet hagyja el, legkésőbb 1991 végéig. A kilépésnek nyilvánvalóan több lépésben kell megtörténnie, úgy kell végbemennie, hogy hazánk lehetőleg ne veszélyeztesse a bécsi tárgyalásokat, az eddig menetrendszerint folyó szovjet csapatkivonásokat Magyarországról, s nem szabad figyelmen kívül hagyni azo­kat a nehézségeket sem, amelyeket Európa egységén belül Németország uniójának újramegteremtése jelent. Rá­mutatott arra is, hogy a kilépés Magyar- országot egyfajta elszigeteltségbe so­dorhatja, s ez ellen védekezni kell. A kor­mány ennek érdekében máris megkezd­te a kétoldalú barátsági és kölcsönös se­gítségnyújtási szerződések felülvizsgá­latát. Ezt követően felidézte a magyar kormány javaslatának több elemét, ame­lyeket a VSZ Politikai Tanácskozó Testü­letének közelmúltbeli ülésén terjesztett elő. Az előterjesztett javaslatot elfoga­dásra ajánlotta, mert az a kormány szán­dékával tökéletesen megegyezik. A kor­mány számára egyfajta különmeghatal- mazást jelent, mert nem pusztán a három kormánypárt természetes szolidaritásá­ra számíthat, az valamennyi parlamenti párt egyetértésével született. Horn Gyula (MSZP) a kormány figyel­mébe ajánlotta: az e témában folytatandó tárgyalásokon törekedjen arra, hogy ne tegyük lehetetlenné a magyar tárgyalási pozíciókat Bécsben, a 23-ak tanácsko­zásán. Ez nem csupán hazánknak, ha­nem az egész enyhülési folyamatnak is létérdeke. Rendkívül fontos az is, hogy mielőbb kezdjünk tárgyalásokat a VSZ- szel összefüggően - hazánk biztonságá­nak garantálásáról. Ez többek között a feltétele annak is, hogy Magyarország csatlakozhasson a nyugat-európai in­tegrációs szervezetekhez. A képviselő új kétoldalú szerződések megkötését sür­gette többek között a Szovjetunióval, s a tömb valamennyi országával. Megfonto­landónak ítélte azt is, hogyan lehet az ér­vényben lévő és korszerűsíthető ma- gyar-NDK kétoldalú egyezményt az új egységes Németország esetében is ér­vényesíteni. Felszólalásában kifogásolta Balogh György kijelentését, amely sze­rint hazánk a Szovjetunió kártérítési igé­nyét 10 milliárd forintban akceptálná. Horn Gyula annak a véleményének adott hangot, hogy határozott magyar állás­pont érvényesítésével elképzelhetően egyetlen fillér kártérítést sem kell fizetni, így minden összegszerű megfogalmazás káros lehet. Darvas Iván (SZDSZ) szerint a magyar szándék támogatja azokat a szovjetunió­beli erőket, amelyek egy igazságosabb, emberibb rendet szeretnének felépíteni. Demszky Gábor (SZDSZ) alkotmányjogi kérdésekre hívta fel a figyelmet. Mint mondta: a magyar fegyveres erőknek akár belföldi, akár külföldi alkalmazásá­hoz az Országgyűlés kétharmados több­séggel hozott határozata szükséges. Ez­zel szemben a Varsói Szerződés a tagor­szágok kötelességévé teszi a közös fellé­pést háború esetén, vagyis kivonja e kér­dést a parlamenti döntés alól. A hatályos honvédelmi törvény a honvédség pa­rancsnokának a döntésére bízza a had­sereg mozgósítását. A képviselő szerint a határozat végrehajtása során - az ellent­mondás feloldása érdekében - a hon­védség parancsnokának e széles jogkö­rét korlátozni kell, összhangba hozva az alkotmánnyal. Az ide vonatkozó törvény­módosításnak meg kellene tiltani idegen csapatok beléptetését az ország terüle­tére, illetve a magyar csapatok idegen parancsnokság alá helyezését az Or­szággyűlés engedélye nélkül. Mécs Imre (SZDSZ) azt indítványozta, hogy a hatá­rozat preambuluma Vásárhelyi Miklós eredeti indítványa legyen. Javaslatát több őt követő felszólaló elvetette, mert a határozattervezet kimunkálásakor a bi­zottságok erről már döntöttek Vásárhelyi Miklóssal egyetértésben. Mécs Imre „meghajolt” a többség akarata előtt, ám jegyzőkönyvben rögzítette a preambu- lum első mondatait: 1956. november 1- jén Magyarország forradalmi kormánya a Varsói Szerződést azonnali hatállyal felmondta. A november 4-i katonai beavatkozás, amely a kormányt megdöntötte, elébe vágott a kilépési nyilatkozat törvényerőre emelésének. E döntés megsemmisítését külső kényszer alatt hajtották végre, s az ennélfogva törvényesnek nem tekinthe­tő. Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ) a kilé­pési szándékot minden megfontoltsága ellenére merész lépésnek nevezte, de a független Magyarország megteremtésé­hez ez elengedhetetlen - mondta. Ha­zánk új szövetségi rendszerben lehet biztonságban, olyanban, amelyet ön­ként, saját maga köt. Király Béla, függet­len képviselő hangoztatta: a törvény megalkotásakor a logika és az érzelem egyensúlyára van szükség, a határozat mögött az egész nemzet felsorakozik. Az ’56-os eseményeket felidézve leszögez­te : a szovjet agresszió már október 30-ról 31 -re virradó éjjel megkezdődött, s a no­vember 1 -jei semlegességi határozat ki­mondása ezt kívánta tudatni a külfölddel. Elmondta, hogy a Nagy Imre-kormányzat akkor sem egyoldalúan gondolta a kilé­pést a Varsói Szerződésből, a kérdést tárgyalásos úton kívánta rendezni, s a tárgyalódelegáció már készen állt. Antall József miniszterelnök ezt a tényt személyes emlékei alapján megerősítet­te. A napirend kapcsán megerősítette: Magyarország egy status quo konzervá­lását nem kivánta az elmúlt időszakban sem elősegíteni. Egy új európai és politi­kai biztonsági rendszer részeként vállal­kozott arra, hogy e kérdésekben az éllo­vas szerepét betöltse. A kérdést tárgya­lások útján kívánjuk rendezni, s ezt ak­ceptálják a nyugati nagyhatalmak is, éppúgy, mint ahogy azt remélhetőleg te­szik majd partnereink is. A parlament délelőtti munkáját felcsat­tanó taps szakította félbe, amikor a dísz­páholyban feleségével együtt megjelent Sütő András. Szabad György meleg szavakkal kö­szöntötte az erdélyi írót, akire - mint mondta - úgy tekintünk, mint a magyar­ság kiemelkedő „oszlopemberére”, aki dísze és képviselője a magyarságnak itt­hon és külföldön. Emlékeztetett rá: Sütő András hivatalos volt az Országgyűlés ünnepi ülésére, ám a közismert sajnála­tos tények miatt széke üresen maradt. Sütő András elérzékenyülve köszönte meg a szívbéli fogadtatást. Nem annyira megérdemelten mint inkább megszen­vedtem azt - mondta. Erdélyről beszélt, a magyarságnak arról a mikrokozmoszá­ról, amelyet kényszerűen hagyott el, de kötelességszerűen keres meg újból, s ahol keményebb és elszántabb küzde­lem folyik, mint valaha. Mégis biztatónak tűnik a kisebbségek helyzete - mondta -, hiszen a szolidaritás, az összefogás fel­erősödött a világban. Az ebédszünetet követően az interpel­lációk és a kérdések kerültek sorra. Az interpellációk és a kérdések el­hangzása, illetve az azokra adott vála­szok után a plénum folytatta a Magyar Köztársaság és a Varsói Szerződés vi­szonyáról szóló határozati javaslat feletti vitát. Újabb két egyetértő felszólalást kö­vetően Baka András (MDF) a yita lezárá­sát indítványozta, mert szerinte olyan előterjesztés felett, amely hat párt egyet­értésével született, felesleges a vita. Fel­vetése a képviselők széles körének óha­jával találkozott, így következhetett a sza­vazás. Az Országgyűlés elsöprő több­séggel, 232 igen szavazattal, 4 tartózko­dás ellenében fogadta el a Magyar Köz­társaság és a Varsói Szerződés viszo­nyáról szóló határozatot. A határozat szövege a következő: „1956. november 1-jén Magyarország kormánya kinyilvánította a Varsói Szer­ződésből való kilépés szándékát. A no­vember 4-i katonai beavatkozás, amely a kormányt megdöntötte, meggátolta a ki­lépési nyilatkozat törvényerőre emelését. A szabadon megválasztott Országgyűlés most újólag kinyilvánítja Magyarország­nak a Varsói Szerződésből való kilépési szándékát, és ezért az alábbi határozatot alkotja. 1. Az Országgyűlés felkéri a Magyar Köztársaság kormányát, hogy a bécsi konvenció 62. cikkelye alapján, a szerző­déskötés körülményeinek alapvető meg­változására hivatkozva, kezdjen tárgya­lásokat Magyarországnak a Varsói Szer­ződésből való kilépéséről. Valamennyi tagállammal kívánatos egyetértésre jut­nunk abban, hogy Magyarország ne le­gyen tagja a Varsói Szerződésnek. 2. A kormány a tárgyalások során első lépésként tűzze célul Magyarország részvételének szüneteltetését a Varsói Szerződés katonai szervezetében. A honvédség ne vegyen részt közös had­gyakorlatokon, valamint a Varsói Szerző­dés csapatai ne tartsanak hadgyakorla­tot Magyarország területén. 3. Az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy a tárgyalások során legyen figye­lemmel a Magyar Köztársaság biztonsá­gi, politikai, jogi és gazdasági érdekeire, valamint gondoskodjék azok érvényesí­téséről. 4. Az Országgyűlés felkéri a Magyar Köztársaság kormányát, hogy kezdjen tárgyalásokat a Varsói Szerződés tagál­lamaival a kétoldalú barátsági és kölcsö­nös segítségnyújtási szerződések felül­vizsgálatáról. Ezekből a szerződésekből törölni kell mindent, ami katonai beavat­kozásra ad felhatalmazást, vagy más mó­don sérti hazánk szuverenitását. 5. Az Országgyűlés ünnepélyesen ki­jelenti, hogy a Magyar Köztársaság bé­kében és barátságban kíván élni vala­mennyi szomszédjával. Senkinek sem engedi meg területét harmadik állam el­leni támadás vagy fenyegetés céljaira felhasználni. A kormány az összeurópai biztonsági rendszer létrehozása érdeké­ben tett erőfeszítéseiről tájékoztassa a Varsói Szerződés tagállamait, melyekkel gyümölcsöző gazdasági és kulturális kapcsolatokra törekszik.” Délután 5 óra 20 perckor az Ország- gyűlés befejezte aznapra rendelt munká­ját, így az elnök bezárta az ülést. Bejelentette, hogy a következő ülésre július 2-án, hétfőn 10 óra 30 perckor ke­rül sor. Ekkor várhatóan megkezdik az önkor­mányzatokkal kapcsolatos törvényjavas­latok általános vitáját, majd folytatódik az állam- és közbiztonságról szóló törvény- erejű rendelet módosításával kapcsola­tos törvényjavaslat tárgyalása. (Folytatás az 1. oldalról.) ről azt mutatja, hogy a szombaton lezárt első szakasz után az OSZSZSZK kom­munista pártjának kongresszusa nyu­godtan nevezhető a megválaszolatlan kérdések kongresszusának. A megosztottság, amely a kongresszu­si vitát, majd a választást is jellemezte, el­vi kérdésekből fakad. A krasznodári párt­ós tanácsi vezetőből hirtelen a legna­gyobb köztársasági párt első emberévé lett Polozkov tiltakozik a konzervativiz­mus bélyege ellen, ami természetes reakció annak láttán, hogy megválasztá­sa rendkívül élesen vetette fel a nálánál mérsékeltebbek számára is rémlátomás­nak tűnő pártszakadás lehetőségét. A Demokratikus Platform hívei egyenesen a pártból való kilépést látják a járható útnak, mások attól félnek, hogy a konzer­vatív erők oroszországi győzelme előre­vetíti, a politikai harc kimenetelét az SZKP 28. kongresszusán. Ami az „Andrejeva-elemet” illeti Poloz­kov politikai portréjában, az első titkár a leghatározottabban igyekszik visszauta­sítani mindenfajta szellemi rokonságot a konzervatív „mumussá” lett Nyina Andre- jevával. Mint mondja, nem is ismerik egy­mást, s állítólagos kapcsolatuk emlege­tése „bizonyos erők” tudatos manővere. Eközben a leningrádi tanárnő sem hall­gat. Legutóbb a reformok iránt elkötele­zett Szobeszednyik című ifjúsági lap adott teret nézeteinek; a sztálinista szel­lemiségét nyíltan valló Andrejeva első­ként a kelet-európai változásokról be­szél. - A kelet-európai országok párt- és állami vezetésének képtelenségét a gaz­dasági nehézségekkel való megbirkó­zásra kihasználták mind a belső, mind a külső reakciós erők, amelyek képesek voltak a nép jogos elégedetlenségét a kommunista- és szovjetellenesség javá­ra fordítani - mondja a térség változásait értékelve.- Ezeket a szocialista országokban le­zajlott pszeudoforradalmakat jól előké­szítették, időben jól egyeztették - ezt ma amerikai elemzők is elismerik - folytató­dik Andrejeva „elemzése”. - Mindenütt Eddig hatvanhárom személyről állapí­tották meg Szegeden, hogy valószínűleg szalmonellás fertőzés miatt betegedett meg. A Taurus Gumigyár szegedi gyáregy­ségének dolgozói közül azok, akik az el­múlt héten pénteken az üzemi étkezdé­ben paprikás csirkét és galuskát ebédel­tek, vasárnaptól egyre többen fordultak orvoshoz panaszaikkal. Tizenöten olyan Kint vagyunk a vízből! címmel vidám nyári találkozóra hívja a Szocialista Párt megyei koordinációs tanácsa a párt tag­jait és szimpatizánsait, július elsején a reggeltől estig tartó programra. A volt KISZ-tábor területére, Domboriba. Találkozzunk tehát a vízparton, gyűjt- sünk erőt az önkormányzati választások­ra. Lesz ott minden, amit a tagság akar. Összemérjük erőinket, ez egyszer nem más pártokkal, hanem a halászléfőzés tudományában. Hívunk és várunk min­denkit sportvetélkedőinkre, családi já­tékra, és egy kis kikapcsolódásra. A kínálatból a politika sem maradhat ki, kötetlen beszélgetést folytathatnak az ér­deklődők a párt alelnökével Jánosi megfigyelhető a szoros koordináció a külpolitikai erők, az emigráció, az egyhá­zak és a megdöntött osztályok, naciona­listák, cionisták, nemzeti kommunisták sokáig álcázott ivadékai között. A reakció nemegyszer leverte a szo­cialista forradalmakat, de mindmáig egyetlen szocialista államból sem lett burzsoá állam - hangzik Andrejeva érté­kelése a jelenkori történelemről. „Kioszt­ja” a tanárnő a párton belüli platformokat, az SZKP KB és a Demokratikus Platform nézeteit. Szerinte mindkettő egy eszmei, politikai tőről - a szociáldemokráciából - fakad. Mélységesen elítéli, hogy a közelmúlt­ban több alsóbb szintű pártvezetőt a tag­ság haragja söpört el pozíciójából. A ve­zetés sorsát - mondja a tanárnő, aki e té­ma kapcsán kifejti antiszemita nézeteit is, a „sárga sajtó” nyakába varrva a felelős­ség egy részét - pártértekezleteknek, nem pedig a „csőcseléknek” kell eldön­tenie. A tömeggel dacoló helytállók egyi­keként dicséri Andrejeva Polozkov politi­kai tartását. A válságért felelősek a KB és a PB tag­jai, de eltérő mértékben. Mindjárt osztá­lyoz is: vannak a jobboldali opportuniz­mus megalkotói, s vannak, akik gyengék voltak ezzel szembeszállni. A főbünös a Gorbacsov-Jakovlev-Sevardnadze triumvirátus, a „kapitalista réstauráció építőmesterei”. - Gorbacsov 1989-ben átállt á jobboldali opportunista, áruló ál­láspontra, ő vezette a mozgalmat a piac- gazdaság, az elnöki rendszer, a politikai és eszmei szociáldemokratizálódás, a többpártrendszer felé. A gorbacsovi áru­lás veszélye az - hangzik Andrejeva ta­nárnő magyarázata -, hogy remekül tud­ja tetteit szavaival álcázni. Az egyetlen mai vezető, aki jó szavakat kap - ez nem meglepetés - Jegor Ligacsov. Az ő állás­pontját a többi pb-tagénál következete­sebbnek, véleményét a párt és az ország helyzetéről elfogadhatónak tartja a ta­nárnő. Bolsevik típusú pártra van szük­ség - mondja, majd zárszóként jön a pa- tetikus felkiáltás: Szocializmus vagy ha­lál! Szántó András súlyos állapotban voltak, hogy a kórház fertőzőosztályára kerültek ápolásra. Egy megbetegedett kismama a női klinikán megszülte gyermekét; a vizsgálatok az anyánál egyértelműen szalrhonellás fer­tőzésre utalnak. Az újszülött állapota sú­lyos, ezért fokozott megfigyelés alatt áll. Mindkettőjüket a fertőzőosztályon keze­lik. A gyár konyháját bezárták, a Köjál és a rendőrség folytatják a vizsgálatot. Györggyel, Szekeres Imre országos tit­kárral és két volt miniszterrel, országgyű­lési képviselőkkel, Csehák Judittal és Gaál Zoltánnal. Csehák Judit mint a megye szülöttje közvetlen kapcsolatot is tart a választók­kal a Szocialista Pártfrakciója részéről. A nyár folyamán akár minden hét végén is az állampolgárok rendelkezésére áll. Július elsején reggel nyolc órakor au­tóbuszok indulnak Szekszárdról a Ge­menc Szálló parkolójából Domboriba. Várunk minden párttagot és szimpati­zánsunkat családjukkal együtt. A Szocialista Párt megyei koordinációs tanácsa Tömeges ételmérgezés Szegeden Késik a Privát Profit Valószínűleg két hetet késik a vállalkozók havilapjának, a Privát Profitnak a megje­lenése. Az NSZK-beli Frankfurtban készülő újság azért nem kerül időben az olvasók kezébe, mert a Botzum nyomda csődbe ment, ezért a lapot Magyarországon állítják elő. A Privát Profit alkotógárdája kéri olvasói türelmét. Kint vagyunk a vízből Találkozó a vízparton, Domboriban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom