Tolnai Népújság, 1990. június (1. évfolyam, 49-74. szám)
1990-06-27 / 71. szám
1990. június 27. NÉPÚJSÁG 3 Síri csendben A ringen tikkasztó hőség van nyaranta. Milyen is legyen egy befütött kemencetető?! Ahogy az égetőmester egy lapát porszenet vet a kapszlit felemelve az izzó téglák közé, szikraeső tör magasba. Megtöröli gyöngyöző homlokát, s a szénport szétkenve arcán most még elkeseredettebb látványt nyújt. Ez az ember maga a fájdalom. Az igazi élni akarás, a hite hagyta el. Még egy műszakot megcsinál, s aztán jön megint az a szivszoritó, soha semmivel fel nem oldható fájdalom. Felveszi a kikészített ünneplőjét, begombolja a nehezen viselt fehér ingen a legfelső gombot is... megköti a nyakkendőt... azt a nyakkendőt amit tán még a fia keze csomózott nevetve, évődve az apjának az esküvője reggelén... Most ezt mind felveszi és kimegy a temetőbe. Tán virágot is visz, mert majd a felesége az ő kezébe is ad egy csokorral. Amúgy rendesen az asz- szony szokta vinni a virágot, az égetőmester a vizesedényt meg a kiskapát cipeli mindig. Azt a két pihekönnyű valamit, ami olyan súlyossá tette életét. Igen, most virágot fog markolni kemény, munkához edződött keze, s nem kell annak majd a víz, mert úgy szorítja, de úgy, hogy szinte a viz is csöpög belőle. Meg a tenyere is vizes. Sosem volt izgulós tipus, de ha most elmegy a ház előtt egy motor, ő összerezzen. Mint akit az áram csapott meg. A fiára gondol. Arra, mennyire imádta a motort. Azt ami végül a vesztét okozta. Pedig dehogy száguldozott, sosem kockáztatott fölöslegesen, mégis a motoron érte a halál. Már hívták valakinek, már szerették és elismerték, s az égető- mester lelkét büszkén dagasztotta a leendő nagyapák semmihez nem fogható érzése... S akkor egy örült ámok- futó, azzal a fehér Mercedessel a főváros szívében elütötte a motoros rendőrt. Az ő fiát... S most menni kell, ki a hidasi temetőbe. Sírköavatás lesz. Jönnek majd az egykori társak, a daliás, elegáns motoros rendőrök. Azok akik szerették, akik még emlékeznek rá, s tán az is, aki Lukács György helyére ült a motoron. Mert az élet nem áll meg. Nem. Csak az apa állt ott némán az életet vádlón a sir mellett. Már sehol senki nem volt. Magával volt a fájdalommal. S ilyenkor sírni kell. Ott állt némán, meg nem értetten. Sírt. Mert sírni jó, s az segít. Egy kicsit könnyebb lesz. Egy időre. Aztán megy és újra égeti a téglát, csinálja a műszakot, szívességet tesz a szomszédnak, az ismerősnek. És vádol. Vádolja az életet, melyből hiányzik már az értelem. Nincsen fia. Elment. Aztán csak mosolyt lop ez a borzasztó, kemény élet az arcára. Az unokára gondol. Már egyéves, s sosem láthatta az apukát, az ő fiát. S ilyenkor nem tudja, sírni vagy örülni kell. A ringen nagy a hőség, és délutánonként síri csend van. Lehet sírni is, és szabad egy kicsit mosolyogni is, mester.- szabó Fűtött ablakok Egy svéd cég - már régóta alkalmazott eljárás újszerű hasznosításával - olyan ablakot gyárt, amelynek három üvegtáblája közül a középsőre oxigénréteget gő- zölögtettek, tehát amelyet ezáltal árammal fűthetnek. Egy termosztát gondoskodik arról, hogy az ablak állandóan 17 Celsius-fo- kos legyen, s így a helyiséget jól hőszigetelje. Minthogy a melegített, melegen tartott ablak nem párásodik be, nagyon jól alkalmazható olyan épületek - például számítógépközpontok, múzeumok vagy nyomdák - helyiségei számára, amelyekben a páratartalomnak állandónak kell lennie. Szupravezető antenna Az antennák akkor fogják fel legjobban a rádióhullámokat, ha méretük azok hullámhosszúságához igazodik. Csakhogy számos alkalmazási területen - például a repülőgépeken vagy a műholdakon - nem alkalmazhatunk kellő hosszúságú antennákat, a szükségesnél rövidebbek- nek pedig jóval kisebb a teljesítőképességük. A birminghami (Anglia) egyetem kutatómérnökei most ittriumbárium-réz- oxidból olyan, mindössze 2 centiméter hosszú elemekből álló szupravezető - mínusz 183 C-fokon működő - antennát fejlesztettek ki, amely az 550 megahertzes frekvencián tizenhatszor érzékenyebben fogja fel az őt érő rádióhullámokat, mint a rézből készített, azonos hosz- szúságú, hagyományos antenna. Pünkösdi találkozó Eckentalban (5.) Az optimista újrakezdő „Hegy és völgy soha nem találkozhat, csak az emberek”. Német közmondás Kopp György áll a forthi templom előtt, széles mosollyal üdvözöl mindenkit, érdeklődik a rokonok után. A környéken sok kitelepített „magyar” nála talált munkát. Az 1950-ben kikerült Stefan Klam- bauert is ő alkalmazta először építési vállalkozásánál.- Orosz hadifogságban voltam 1949- ig, amikor hazajöttem Magyarországra, akkor tudtam meg, hogy a szüléimét, testvéreimet negyvenhatban kitelepítették Erlangenbe -, mondja az 1924-ben született Stefan Klambauer, aki mivel nem volt hová mennie - házukban már más lakott - német vízumért folyamodott. Többszöri próbálkozás után 1950-ben megkapta, akkor jött ki az NSZK-ba. A szülei Großgescheidtben egy parasztcsaládnál, egy kis szobában húzódtak meg, a fiú is ide került. Örült ennek is, hiszen otthon mindenüket elvették, nincstelenek lettek. Első keresetéből száz márkáért rögtön egy darab földet előlegezett le, ahová később családi házat épített szüleinek és magának, merthogy közben megnősült. Felesége Bácskából menekült gyalog, hat testvérével együtt. Ők az NSZK-ba A találkozó minden rendezvényén telt ház volt kerültek, míg szüleik az NDK-ba. Zavaros idők voltak. Amúgy Stefan Klambauer tipikus újrakezdő. A Brandtban emelt első háza után ugyanis 1965-ben Forthban épített másikat. A kitelepült hőgyésziek között sok volt a kőműves, kalákában segítettek egymásnak. A terjedelmes ház földszintjén nőtlen fia lakik, ő maga a feleségével az emeleten. Lányának a szomszédban épített házat. A ma már nyugdíjas férfi örök optimista, a dolgoknak a pozitív oldalát látja.- Jó, hogy fiatalok voltunk, amikor kitelepültünk, mert tudtunk dolgozni - mondja igy vittük valamire. A szüleimnek már nem volt ereje mindent újrakezdeni. Csak sóhajtozott anyám, naphosszat, és azt mondta, egész életében dolgozott látástól vakulásig, kuporgatott, hogy egy kis házat, meg egy darabka szőlőt vehessen, aztán mire elérte, nincstelen földönStefan Klambauer és felesége futóvá lett. Soha nem szokott meg itt, úgy halt meg, hogy visszavágyott Magyarországra. Mi fiatalok hamar alkalmazkodtunk. ■Stefan Klambauer Magyarországra öt évvel ezelőtt tért vissza először. Másodszor idén májusban, a hőgyészi templom szentelőjére jött haza. A templom felújításához, több társához hasonlóan, bizonyos pénzösszeggel ő is hozzájárult. Hogy mi késztette erre, arra a következőket válaszolta:- A hőgyészi katolikus templomban tartottak keresztvíz alá, ott voltam elsőáldozó, ott jártam hittanra, ott bérmáltak. Amikor a Petz plébános pár éve kitelepült ide Hőgyészről, kérte a hivőket, adakozzanak a templom felújítására. Hát én is adtam. ._ , . .. . , (Folytatjuk.) F. KOVÁTS ÉVA A bankrendszer decentralizációja - lakosságot érintő' változások Tovább folytatódik a bankrendszer lakosság számára is közvetlen előnyöket jelentő decentralizációja. Korábban csak a Magyar Nemzeti Bankhoz fordulhattak, ha külföldről pénzt vártak, vagy egyéb devizaműveleteik voltak, most viszont már 11 kereskedelmi bank áll rendelkezésükre. Szabadon választhatják ki közülük azt, amely számukra a legjobb szolgáltatást nyújtja, s a lakóhelyükhöz legközelebb működik. A kereskedelmi bankok közül az Általános Értékforgalmi Bank Rt., a Budapest Bank Rt., a Citibank Budapest, az Inter- Európa Bank, a Közép-Európai Nemzetközi Bank (CIB), a Magyar Hitelbank Rt., a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt., az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt., az Országos Takarékpénztár, a Postabank Rt. és az Unicbank kapcsolódott be a devizaműveletek lebonyolításába. A jövőben a Magyar Nemzeti Bank már egyre kevésbé foglalkozik ilyen ügyekkel, hiszen átalakul jegybankká. A hazai kereskedelmi bankok egyre több külföldi pénzintézettel vették fel a kapcsolatot, így á küldemények többsége már most sem az MNB-hez, hanem a felsorolt bankokhoz érkezik. A Magyar Nemzeti Bankban ezért azt tanácsolják azoknak az állampolgároknak, akik rendszeresen kapnak bizonyos összeget külföldről, értesítsék megbízójukat: melyik magyar bankot választották, hol vezetik devizaszámlájukat. Célszerű ugyanis, hogy a külföldi pénzintézet, az MNB kikapcsolásával, közvetlenül a kereskedelmi bankhoz továbbítsa a küldeményt. Ez egyrészt meggyorsítja a pénzátutalást, másrészt tehermentesíti a jegybankot. Remek mesterek Egy késesdinasztia utolsó képviselője Tiderenczl József késes- és mű- köszörűsmesternek már a nagyapja is ezt a szakmát űzte Pakson. A családi iratok szerint ugyanis Tiderenczl Alajos késesmester .Szászországból vándorolt 210 évvel ezelőtt, a Dunáimig bírom magam, még kinyitok” parti magyar kisvárosba. Fia egészen addig művelte az öröklött mesterséget, amíg az első világháborúban el nem esett. Helyét felesége vette át, míg fia, a ma nyolcvanadik évében járó Tiderenczl József a székesfővárosban el nem sajátította a szakma minden csínját, bínját.- Tíz-tizenöt év kell, hogy az ember olyan fokon elsajátítsa a mesterséget, hogy különleges vadász- és juhászkésekkel is foglalkozhasson - mondja az idős mester, aki régebben még maga kovácsolta késeihez a pengéket a ház végében megbúvó kovácsműhelyben. Ma már nem foglalkozik ilyesmivel.- Kézzel kovácsolni? Ugyan! - legyint. - Nem tudnák megfizetni, aztán nincs is már, aki igazán ért ehhez. Kihalnak a mesterek, nincs jövője ennek a szakmának. Megölte a minőségi munkát a tucattermék, csak a széria acéláru megy. Megbélyegzett emberek voltak az ötvenes években a kisiparosok, a fiam nem folytatja a mesterséget, vegyész lett. Amíg bírom magam, egy-két minőségi munkát még elvállalok, aztán, ha nem, akkor bezárok. F. KOVÁTS ÉVA GOTTVALD KÁROLY Félbehagyott munkák Köszörűk i