Tolnai Népújság, 1990. május (1. évfolyam, 24-48. szám)

1990-05-11 / 31. szám

2 NÉPÚJSÁG 1990. május 11. Viszonyunk a VSZ-hez Az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának ülése (Folytatás az 1. oldalról.) Wachsler Tamás (Fidesz) módosító ja­vaslatát adta közre, amely egyértelműb­ben rögzíti a célt, a Varsói Szerződésből való kilépés szándékát. A tervezet szerint addig is, amíg az egyetértés megszületik, az Országgyű­lésnek fel kell kérnie a Magyar Köztársa­ság kormányát, hogy Magyarország ne csak a Varsói Szerződés katonai, hanem politikai szervezetében is szüneteltesse részvételét. Balogh János (SZDSZ) ezzel szemben a fokozatosságra helyezte a hangsúlyt, rámutatva: hazánk számára a francia példa lehet irányadó; elegendő a katonai tömb katonai szervezetéből kilépni. A bizottság tagjai végül is a testület tit­kárának, Perjés Gábornak (MDF) a javas­latát szívlelték meg, aki az ad hoc bizott­ság felállítását indítványozta. Az ülésen döntöttek arról is, hogy négy munkabizottságot hoznak létre. Ezek elvi, politikai stratégiai; személyi; anyagi-technikai, gazdasági, pénzügyi, valamint ifjúsági, nevelési, polgári védel­mi kérdésekkel foglalkoznak. Szó volt ar­ról is, hogy a testületnek szoros kapcso­latot kell kialakítani a Külügyi, illetve a Nemzetbiztonsági Bizottsággal. Borz Miklós (FKgP) napirenden kívül a magyar hadsereg megosztottságára hív­ta fel a figyelmet. Szerinte a BM Határőr­ség és a Magyar Honvédség szervezeti elkülönültsége bármilyen konfliktus ese­tén komoly gondot okozhat, ha nem egyeztetett parancsokat adnak ki. A ha­tárőrség katonai jellegének megszünte­tését, illetve honvédségi parancsnokság alá csatolását szorgalmazta. A HM parlamenti titkára, Fehér József is célszerűtlennek ítélte, hogy két minisz­térium alá tartozzanak a fegyveres erők. A határőrség katonai jellegének meg­szüntetése része a haderőreformnak, a határrendészeti, illetőleg igazgatásren­dészeti feladatokat nem biztos, hogy ka­tonai mintára létrehozott szervezet fogja ellátni. (MTI) Befejezte magyarországi látogatását a walesi hercegi pár Károly walesi herceg kezdeményezé­sére magyarországi magánvállalkozók részvételével megalakulta „MagyarGaz­dasági Vezetők Csoportja”. Az erről szóló bejelentést csütörtökön tették közzé, amikor a trónörökös a magyar magán- vállalkozói szféra két jeles képviselőjé­nél, a Microsystem Rt.-nél és Rubik Stú­dióban tett látogatást. Amíg Károly herceg a magyar üzleti élet képviselőivel találkozott, Lady Diana a Pető Intézetbe látogatott. Lady Dianát Háry Mária igazgatónő kalauzolta végig a mozgássérült gyermekek rehabilitációja terén nemzetközi hírnevet szerzett intéz­ményben, ahol egyébként, ez idáig több száz, idegközponti rendellenességben szenvedő angol kisgyermeket is kezel­tek. Károly herceg a nap folyamán magyar egyházi vezetőkkel találkozott szállásán. A találkozón részt vett Harmati Béla evan­gélikus püspök, Paskai László bíboros, esztergomi érsek, Schöner Alfréd főrab­bi, Tóth Károly református püspök. A walesi hercegi pár délután a főváros­sal ismerkedett. A hercegi pár a Vörös­marty térről a Ferihegyi repülőtérre in­dult. Itt Göncz Árpád ideiglenes köztár­sasági elnök és Szűrös Mátyás, az Or­szággyűlés alelnöke búcsúzott Károly hercegtől és hitvesétől. A katonazenekar eljátszotta a magyar és a brit himnuszt, majd a trónörökös pár a katonai dlszegy- ség sorfala előtt elhaladva felszállt külön- gépére, amely - királyi pontossággal - pontban négy órakor indult el Ferihegy­ről. Antifasiszták, ellenállók a győzelem napjáról A pártoló tag hozzászólása - A mínuszból plusz lett - Kirándulni küldtem a döntőbizottságot Biztonsági szolgálatok Ök itt - mi ott Az ANT szovjet szövetkezet magyaror­szági tranzakciója körül felmerült vádak kivizsgálása rendőrségi, illetve ügyész­ségi hatáskörbe tartózik - jelentette ki a Nemzetbiztonsági Hivatal szóvivője az MTI kérdésére. Párvy Tivadar elmondta, hogy a Hivatal és a KGB között ez ügyben nem volt érintkezés. Arra a kérdésre, hogy végül is KGB-provokáció volt-e az ANT repülögép-hajtóműeladási tervének meghiúsítása, a szóvivő csak annyit mondott: a Szovjetunióban a szervezett bűnözés felderítése a KGB hatáskörébe tartozik, főként azokban az esetekben, amikor az ügynek nemzetközi vonatko­zása is van. Azzal kapcsolatban, hogy a Varsói Szerződésből való kilépés nem növelné- e a KGB érdeklődését Magyarországgal kapcsolatban, a szóvivő úgy válaszolt, hogy bármilyen idegen titkosszolgálat tevékenységének felerősödése esetén a kormány illetékeseit, illetve az Ország- gyűlés nemzetbiztonsági bizottságát idő­ben tájékoztatnák. Szólt arról is, hogy a KGB magyarországi irodája a meg­szűnt Állambiztonsági Szolgálat épületé­ből már egy éve kiköltözött. Az összekö­tői feladattal megbízott személyek most a Szovjetunió budapesti nagykövetségé­nek épületében dolgoznak. Hasonló cél­lal magyar szakemberek is tartózkodnak moszkvai nagykövetségünkön. Arra a kérdésre, hogy hány országgal van köl­csönösségi alapon titkosszolgálati együttműködés, a szóvivő nem kívánt vá­laszolni. Csupán annyit sikerült megtud­ni, hogy a magyar fél nyugati országok titkosszolgálataival is együttműködik, például a terrorizmus, vagy a kábítószer­kereskedelem elleni harc területén. A fasizmus felett aratott győzelem nap­ja alkalmából ünnepi bajtársi találkozót tartott tegnap délelőtt a szekszárdi Szak- szervezetek Házában a Magyar Ellenál­lók, Antifasiszták Tolna megyei szerveze­te. Elsőként Lovas József megyei titkár köszöntötte megjelent húsz bajtársát, s rövid megemlékező beszédet mondott. Ebben egyebek között felhívta a figyel­met arra, hogy a második világháború idején uralkodó politikai irányzatok ered­ménye, hogy a szovjet csapatok felsza­badítókból elnyomókká váltak, s hogy a nácizmus legyőzésében vitathatatlan ér­demeket szereztek a magyar ellenállók is. Miután az összejövetel résztvevői né­ma felállással adóztak az áldozatok em­lékének, Lovas József ismertette a szö­vetség országos küldöttgyűlésének ál­lásfoglalását, valamint új alapszabályát. Ezen belül azt a változást, miszerint a szövetség függetlenné vált az őt koráb­ban felügyelő MSZMP-től, s a tagfelvétel­ben szabad kezet kapott, s pártoló tago­kat is fogadhat sorai közé. Hogy ez mennyire nemcsak elvi lehe­tőség, ezt bizonyította Hartmann Lajos­nak, a szekszárdi húskombinát igazgató­jának részvétele a találkozón. Aki mint el­mondta, személy szerint havi száz, válla­lata részéről évi 10 ezer forinttal „beszáll” a tagdíjba. Az igazgató bemutatkozó beszédében ezután több egymással nehezen össze­függésbe hozható dologról is szólt. El­mesélte például, hogy a munkahelyi dön­tőbizottság tagjait fejenként ezer forint költségráfordítással „kiküldte a grazi vá­sárba”, megemlítette, hogy másnap ün­nepli a születésnapját, hogy hiányolja a teremből a hamutartókat, és hogy bár ro­konsága mindkét oldalról sváb, ő soha nem volt antiszemita. Ezután egy viccel il­lusztrálta, milyen felemás időket élünk napjainkban, s a jelenlévőket felszólította (idézzük): „Nyugodtan felírhatják, a kö­vetkező időszakban legalább öt kor­mánynak le kell majd mondani.” Ezután a szerinte fals híreket terjesztő országos és helyi sajtót bírálta, mondván „szövegelni lehet, hiszen a kibicnek sem­mi sem drága”, majd megemlítette, hogy ő személy szerint már öt évvel ezelőtt is ujjat húzott a pártbizottsággal, de ezzel nem akar dicsekedni. Mint ahogy azzal sem, hogy nem ment el a választásokra, valamint, hogy - bár ostromolják a hús­kombinátot a külföldi cégek, nem adja el. Akkor se tenné, ha az övé lenne. A vállalat működéséről egyébként adatokkal is szolgált, kifejtve, hogy munkatársai ta­valy is, idén is több száz millió mínuszra hozták ki az eredményeket első menet­ben, de mivel ö ezzel elégedetlen volt, új­ra számoltatta őket, s végül jókora plusz lett a végeredmény. Persze támadják őket sokan, tette hozzá, de barátja az egyik legmagasabb magyar törvényhozó testület elnöke (meg is nevezte a testüle­tet), s tőle megérdeklődte, mi történhet ha ő esetleg nem tartja be a játékszabá­lyokat. A befolyásos barát válasza állító­lag az volt: kinyalhatják... amit ő csupán annyival egészít ki; de fürdés előtt... Egy kérdésre válaszolva ezután egy orosz mondattal ízelítőt adott még nyelv­tudásából, megnyugtatásul közölte, hogy nem fél a városban a vezetők fel­akasztását híresztelő pletykáktól, meg­hívta a találkozó tagjait egy termékkósto­lóval egybekötött üzemlátogatásra, majd halaszthatatlan elfoglaltságaira hivatkoz­va elköszönt... Az összejövetel ezután kötetlen baráti beszélgetéssel folytatódott.- esi ­Göncz Árpád az Egyesült Államokba látogat Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnököt a hét végén diszdoktorává avatja az indianapolisi Butler Egyetem, s a ma­gyar államfő beszédet mond a jeles fel­sőoktatási intézmény végzős hallgatói előtt. Göncz Árpád Indianapolis után látoga­tást tesz New Yorkban és Washington­ban is: mindkét városban találkozik az amerikai magyarság képviselőivel, a fő­városban a kormány és a törvényhozás vezető képviselőivel. Az ideiglenes köztársasági elnök a par­lament legutóbbi ülésén (Fotó: G. K.) Méregből kezdte a szekszárdi hölgy Megfejtette az ezüsttál rejtélyét Hitelrontás dombóvári módra A Dombóvári Városi Televízió vezetősége ezúton kér elnézést minden kedves nézőjé­től, amiért az 1990. április 22-i élő közvetítés, valamint a május 7-i anyák napi közvetítés, rajtuk kívülálló okok miatt, elmaradt. A Dombóvár városában létező kábelrendszer a „Dombó Pál” Lakásépítő és-fenntartó Szövetkezet tulajdonában van. A kábelrendszer műszaki állapota nem felel meg a minimális technikai követelményeknek sem. A műkö­dés bizonytalansága a Dombóvári Városi Televíziót a legnagyobb mértékben kiszolgál­tatottá teszi. Mindannyian tudjuk, hogy egy helyi televízió működéséhez elengedhetetlen a rend­szeres, pontos és megbízható megjelenés. Mi, a városi televízió munkatársai jórészt tár­sadalmi munkában, időt és energiát nem kímélve, igyekszünk megfelelni a követelmé­nyeknek. Fennmaradásunk egyetlen feltétele, hogy a kedves néző bekapcsolja tévéké­szülékét adáskezdéskor. Éppen ezért felháborodásunkat és határozott tiltakozásunkat fejezzük ki, együttérezve csalódott nézőinkkel, a „Dombó Pál” Lakásépítő és-fenntartó Szövetkezet kábelüzemeltetési módja ellen. Úgy tartjuk, hogy egy szolgáltató intéz­ménynek alapvető kötelessége az állampolgároktól beszedett díj ellenében a megbíz­ható, korrekt rfiunkavégzés. Az a véleményünk, hogy egy kábelrendszer ilyetén fenntar­tása nemcsak a városi televízió hitelének nagymértékű rontása és működésének veszélyeztetése, hanem a kábeltévénézők hanyag kiszolgálása is. Ezúton kérjük kedves nézőinket, hogy csalódottságuk ne eredményezze a városi tele­vízió adásainak mellőzését. Mi valóban és kifejezetten Önökért dolgozunk. A Dombóvári Városi Televízió dolgozói A Szabad Demokraták Szövetsége Szekszárdi Szervezete megtartotta a vá­lasztások utáni tisztújító gyűlését. Az új ügyvivők: Bencze Sándor, Jobban Zol­tán, Szabó Zoltán, Tarjáni László és Tar- nóy László, a szervezet elnöke: Németh Zoltán. Várják megalakuló szakbizottsá­gaikba a szabaddemokrata eszmékkel szimpatizáló szakemberek jelentkezését. Ügyeletet tartanak minden hétköznap 16.00 órától 19.00 óráig Szekszárdon, a Bezerédj u. 22. szám alatt. (SZDSZ) Vérturizmus? A Magyar Vöröskeresztnek tudomása van arról, hogy magyar állampolgárok is - átlépve az osztrák határt - vért adnak térítés ellenében, holott többnyire Auszt­riában is, hozzánk hasonlóan, térítés- mentes a véradás. Megakadályozni ezt nem tudjuk, s a véradás nagyságáról sincsenek adataink - mondotta Sztuch- lik Rezső, a Magyar Vöröskereszt főtitká­ra az MTI-nek az újkeletű „vérturizmus” kapcsán. A Magyar Vöröskereszt, figyelembe véve a véradás nemzetközi normaérté­két, továbbra is a térítésmentes véradást propagálja - hangoztatta a főtitkár. Lapunk 1990. február 12-i számában „Kalapács alatt Pannónia ezüstkincsei” címmel az MTI londoni tudósítójának tol­lából az alábbi cikk jelent meg: Minőén idők legszebb és legkétesebb eredetű ezüstleletét mutatta be múlt pén­teken New York-i kiállítócsarnokában a londoni székhelyű Sotheby. A világ leg­nagyobb műkincsárverező üzletháza Nagy-Britannia egyik leggazdagabb fő­nemese, Lord Northampton megbízásá­ból kínálja eladásra a 14 darabból álló ezüstkészletet. A mitológiai alakokkal és korabeli életképekkel gazdagon díszített tálcák, keíyhek, szelencék, kancsók és más edények a szakértők szerint az ókori ezüstművesség eddig ismert legcsodá­latosabb remekei. Erősen vitatott körül­mények között történő dobra verésüket magyar nézőpontból különösen talá­nyossá teszi egy számunkra oly kedves tájék latin neve, amely a homályos törté- netű lelet legszebb darabján olvasható ezüstszulfid írással. A felbecsülhetetlen kultúrtörténeti ér­tékű ezüstkészlet kikiáltási ára előrelát­hatólag 40 millió dollár lesz, amikor idén ősszel kalapács alá kerül a Sotheby zü­richi árverési csarnokában. Arra számí­tanak, hogy a „kalapácsár” meghaladja a százmillió dollárt is. Mindez már önmagában is a legrango­sabb műkincsbörze egyik legizgalma­sabb árverését vetíti előre. Az igazi szen­záció azonban az, hogy a Sotheby ezúttal először kínál eladásra olyan portékát, amelynek lelőhelye és tulajdonjoga te­kintetében maga is erős kételyeket táp­lál. Az egyetlen okirat ugyanis egy liba­noni kiviteli engedély, amellyel Lord Northampton igazolni tudja a birtokába került ezüstkincse eredetét. A Sotheby elismerte, hogy nincs bizonylat sem a ko­rábbi tulajdonos kilétéről, sem pedi<!j á le­let származási helyéről. Homály fedi megtalálásának és megszerzésének módját is. Árverés utáni tulajdonjogi viták elkerü­lése céljából tartotta szükségesnek a Sotheby, hogy megkeresést intézzen a kései római birodalom területének 29 jogutód országához, annak kiderítésére, vajon tudnak-e bármit is a lelet eredeté­ről, illetve esetleges jogigényesröl. A li­banoni kiviteli engedély ugyanis - még­ha hitelessége jogi szempontból maku­látlannak bizonyult is - egyáltalán nem bizonyítja az ezüstkincs libanoni, vagy közel-keleti eredetét. Az eredetre utaló egyetlen perdöntő­nek tűnő bizonyíték magukon a műtár­gyakon látható: az első tulajdonosnak címzett dedikáció, ezüstszulfid írással bemarva egy hetven centiméteres átmé­rőjű ezüsttálca közepét díszítő dombor­mű körszegélyébe. A három hasonló mé­retű tálca egyikén felbukkan egy olyan földrajzi név is, amely már az ókorban is fogalom volt Európában - Pelso. Vagyis: Közép-Európa legnagyobb tava, a Bala­ton. Az első tulajdonosnak címzett felirat így hangzik: „Őriztessenek meg neked eme edények sok évszázadik, oh, Seuso, hogy leszármazottaidnak is becsére és javára szolgálhassanak.” Brit szakértők szerint az ezüstkészlet­tel megajándékozott Seuso (vagy: Sev- so) minden bizonnyal igen gazdag, ma­gas rangú hadúr, avagy a római biroda­lom tartományi főtisztviselöje volt - az ezüsttárgyak több-kevesebb pontosság­gal megállapítható keletkezési életkorá­ból ítélve - valamikor az i. sz. IV. század­ban. Székhelyére egy korabeli palotát és a kertjében lakmározó társaságot ábrá­zoló relief, illetve vadász-halász életkép utal: a tó vizében ficánkoló hal fölött ez a felirat olvasható: Pelso. David Keys, a londoni The Indepen­dent szakírója szerint az ezüstleleten található feliratok és életképek azt su­gallják, hogy a Seuso család a mai Ma­gyarországon, a Balaton tó északi part­ján élt. Rámutatott, hogy az ókorban Pel­so néven ismert Balaton-vidék a rómaiak egyik legkedveltebb vadász-halász köz­pontja volt. Emlékeztet arra is, hogy i. sz. 280 és 380 között az imperátorok nem Rómából vagy Itáliából, hanem valameny- nyien a mai Magyarország területéről, Pannóniából, illetve Dalmáciából (a mai Jugoszláviából) kerültek a birodalom császári trónjára. Pannóniái családból származott Probus (276-282 között ural­kodott), Jovian (363-364), Valentinian és Valens (364), valamint Gratian (375-383) és társuralkodója, II. Valentinian (375-392) is. Az ezüstlelet eredetére utaló történel­mi adalékok között említi a brit szakértő azt is, hogy a hunok invázióját közvetle­nül megelőző században több római császár ütötte fel székhelyét Pannóniá­ban. így Theodosius (392-395) székvá­rosa Tricciana (Ságvár) volt a Balaton déli partján, I. Valentinian és más császá­rok pedig a Balatontól észak-nyugatra fekvő Saváriában (Szombathelyen) tar­tottak udvart. Feltételezi, hogy a Seuso család leszármazottai valamikor 440 után hagyhatták el ezt a vidéket, amikor a beözönlő hun seregek végigdúlták Pan­nóniát és földig lerombolták a Pelso-kör- nyéki nyaralókat és palotákat. Az első és utolsó ismert tulajdonjogi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom