Tolnai Népújság, 1990. május (1. évfolyam, 24-48. szám)
1990-05-05 / 26. szám
I. évfolyam, 5. szám 1990. május 5. TOLNATAJ A templomépítő „Dávid összegyűjtötte Jeruzsálemben Izrael minden főemberét., és ezt mondta: ...én magam akartam állandó hajlékot építeni az Úr szövetsége ládájának, Istenünk zsámolyának. Az építkezést már előkészítettem, de az Isten igy szólt hozzám: Nem te fogsz házat építeni nevemnek, mivel harcok embere vagy és vért ontottál... Összes fiaim közül - az Úr ugyanis sok fiút adott nekem - a fiamat, Salamont választotta ki az Úr, hogy az Úr királyságának trónján üljön Izrael fölött Azt mondta nekem: Hadnak, Salamonnak kell a házamat és udvarait felépíteni.’- Nézze - gondolkodik el Zsúnyi Illés a 45-től 90-ig terjedő időszak a vallás korlátozása, tiltása miatt annyi hátrányt hozott a magyar nép számára, hogy azt nehéz elmondani. Két generáció nevelése kimaradt, erkölcsi válságról is beszélhetünk. Egy biztos, a tízparancsolatnál jobbat nem talált ki senki, még Lenin sem, hiszen abban tömören minden benne van... A galambősz, korát meghazudtolóan fiatalos, magas, szikár, 65 éves férfi dolgos kezét kék munkásnadrágján összekulcsolva pihenteti, miközben nagydorogi lakásukban beszélgetünk. Történelmet idézünk.- Sztálin milliókat gyilkoltatott le, az élelmezés, a körülmények nem emberhez méltóak voltak - példálózik. - Kikerültem a GULAG-ba, s azt mondtam, meglátszott az orosz népen a nevfelés. Amikor szétszedték a fatemplomokat, hogy abból építsenek barakkokat - a falakon még rajta voltak az ikonok -, akkor az öreg orosz sírt, és megcsókolta az ikont. Itthon utaztam egy emberrel, aki azzal büszkélkedett, ő olyan brigádban dolgozott, akik leverték Zombától Szekszárdig a kereszteket... Kommentár nincs, a pusztahencsei templom- I építő - merthogy Zsúnyi Illés nagydorogi létére a hencseiek templomát építi - szabatos mondatai, logikus érvei meggyőzőek. Egy élet tapasztalata, kálváriája mondatja ki a szavakat.- Pusztahencsén előbb volt templom, mint Nagydorogon, vagy Györkönyben, a törökök azonban lerombolták... - gondolkodik el, miközben hosszú, erős ujjaival galambősz fürtjeibe túr. „Salamon hozzá is látott, hogy templomot építsen az Úrnak Jeruzsálemben, Moria hegyén, ahol az Úr megjelent atyjának, Dávidnak; azon a helyen, amelyet a jehuzita Omán szérűjén kijelölt... A 4. esztendőben, Ziv hónapjában rakták le az Úr templomának alapjait. All. esztendőben, Dúl hónapban - ez a nyolcadik hónap - elkészült a templom minden része, s minden, ami csak hozzá tartozott. Hét évig építették.’- Az 1957 utáni években vetődött fel újra az igény az Isten házának felépítésére - emlékezik tovább Zsúnyi Illés. - Odavitték az építőanyagot, de a hatóság nem engedélyezte az építkezést. Eladták a téglát, s így továbbra is templom nélkül maradt a falu. Az istentiszteleteket azért megtartották az iskolában. Később újra előjött, hogy templom kéne. Megkérdeztük a püspök urat, aki támogatta az elképzelésünket... Aztán kiválasztották a telket... Mit mondjak? - kérdezi. - Bekerült a házak közé. Megkezdődött a szorgalmas tevékenység Pusztahencsén. Holczer József a pécsi püspökség tervezője - ő álmodta meg a kismányoki templomot is - elkészítette a tervet, dr. Cserháti József akkori megyés püspök egy paksi technikust, valamint Zsúnyi Illést és három társát bízta meg a munka összefogásával, szervezésével, irányításával, az ügyek intézésével. Négyen elosztották egymás között a dolgot. Volt, akinek a pénzszerzés, a külföldi kapcsolatok kiépítése jutott feladatul, másnak a pénztárral való foglalatosság, Zsúnyi Illésre pedig a templomépítés maradt. A munka minden fázisában - alapásás, falazás, tetőfedés - részt vett.- Azt kérdezi, miért csinálom? Nézze, géppisztolyok előtt álltam halálra ítélve, 40 fokos hidegben dolgoztam orosz fogságban, megjártam a poklot a GULAG-ban, hazasegített az Isten, erőben, egészségben nyugdíjba mentem. Most Istentől egy lehetőséget kaptam. De szívesen végzem ezt a munkát a fiatalok érdekében is azért, hogy kerüljenek visz- sza Istenhez. Mert ha abban tudnak hinni, akkor hazánk felemelkedésében is hisznek. Megdöbbentő érzés volt azt látni, amikor egy évvel ezelőtt 70 éven felüli asszonyok is jöttek alapot ásni. Esett az eső, s én megkérdeztem tőlük, nem lenne jó megvárni a másnapot, addigra talán eláll. Azt felelték erre, ha templomot építenek, nem érdekli őket az eső... Emlékszem arra - említi csillogó szemmel a templomépítő, amikor egy idős, beteg néni azt mondta, adja az Isten, hogy addig ne haljon meg, amíg a falujának felszentelt templomába be nem tud menni. Úgy éreztem, ezek után nekem tennem kell... „Dávid... igy beszél az összes egybegyűltekhez: A fiam, Salamon, az egyetlen, akit az Úr kiválasztott, még fiatal és gyenge. A vállalkozás azonban nagy, mert ez a palota nem az embereknek készül, hanem az Úrnak... Én minden erőmet latba vetve szereztem az Úr háza számára aranyat az arany, ezüstöt az ezüst, bronzot a bronz, vasat a vas, fát a fa (részekhez), ónix köveket, betétköveket, színes és tarka köveket, mindenféle drágakövet, és alabástromot nagy mennyiségben. De most, ami arany és ezüst még a birtokomban van, azt az Istenem háza iránt való szeretetböl hozzáteszem ahhoz, amit előkészítettem a szent templom számára.- Ki kötelezi el még magát közületek, hogy bármilyen aranyat, ezüstöt, vagy mesterek keze által készített ékszert felajánljon az Úrnak?... Az önkéntes felajánlás örömmel töltötte el a népet, mivel őszinte sziwel adták az Úrnak...’- Elkövettünk mindent - a pénzgyüjtéstöl a munka megszervezéséig -, hogy ez a nemes cél valóra váljon. Sikerült a pécsi püspökségen keresztül valutához jutni. Ugyanis a mai nehéz helyzetben Hencse nem tudta volna az anyagiakat fedezni. Akkor hoztuk be a valutát az országba, amikor mindenki menekítette ki. Az egyházközség világi elnöke, dr. Soós Géza gyógyszerész a püspök úr engedélyével felkereste a müncheni prelátus urat, aki az említett valutával segítette a cél elérését. Hencse a szakipari és a segédmunkát adta, megközelítőleg egymillió forint értékben. Ha valaki azt gondolná, könnyű volt a templom- építésbe kezdeni, az téved. A hivatalos szervek imaházat engedélyeztek - ez szerepel a terveken is -, és azt javasolták járjanak be Paksra vagy Nagydorogra istentiszteletre. A társadalmi változások azonban eljuttatták oda az ügyet, hogy már nincs ez a megszorítás. No és még valami: jelenleg már azok az emberek is segítenek, akik ezt előtte nem tették volna meg. Nem vonatkozik azonban ez a megállapítás az ERBE beruházási igazgatójára, Márton Jánosra, aki az első segélykérésre kiment a helyszínre, mindent megbeszéltek és a legmesszebbmenőkig támogatta a templomépitőket. Az összes állványt és az emelőgépet, amivel többek között a harangokat is beemelték, ingyen adták a munkavégzéshez. Apropó, harangok. Az egyiket Ausztriából kapták, áthozták onnan a pécsi püspökségre és dr. Cserháti József „irányította” Pusztahen- csére, a másikat, ami Isten dicsőségére öntetett 1905-ben Szekszár- don, Wágner Károly munkája nyomán, azt Bagóhegyről vették le. Nagyon szép kiképzésű harang. „Belül a falakat códnisfa burkolattal látta el... a templom padlóját meg ciprusdeszkákból rakta ki... Azután oltárt emelt a hátsó rész elé cédrusfából és azt is bevonta arannyal. Az egész templomot bevonta arannyal, az egész épületet mindenestül.’- Az első téglát 1989. július 6-án tettük le - emlékezik Zsúnyi Illés -, gyakorlatilag akkor kezdődött a munka. Úgy néz ki, május 5-ig kívülről teljesen kész lesz. Az ablakok a helyükön vannak, ka- tedrálüveggel, hőszigetelten oldottuk meg, a festéssel is végzünk. A padok és belső vakolat 90 százaléka elkészült. Még a kórust és a kórus alatti részt kell bevakolni. A szentélyben az a rész nincs lefestve, ahova Bazsonyi Arany és Vecsési Sándor művészek seccója kerül. A főoltárképen majd az apostolok lesznek láthatók a Szűzanyával és a stációképeket is a művész házaspár alkotja meg. A márványburkolatot, az oltárt, a keresztelőkutat, a felolvasót, a siklósi Épületszobrász és Kőfaragó Vállalat készíti el. Pünkösdkor, a Szentlélek ünnepén akartuk felszentelni, mivel Szentlélek-temp- lom lesz, de ekkor szentelik a paksi templomot, így mi augusztus 19-én délután tartjuk a katolikus liturgia szerint. Remélem, maga is eljön?!- Ha tehetem, igen - válaszolom.- Mivel a falu lakossága adakozásból és társadalmi munkából felekezeti hovatarozástól függetlenül kivette a részét, így a keresztények, a reformátusok, az evangélikusok és a metodisták is itt tartják istentiszteletüket... Tudja - gondolkodik el egy pillanatra Zsúnyi Illés -, a balsorsom és az idáig végzett munkám után az életemre akkor tudom rátenni a koronát, amikor augusztus 19-én megszólalnak a harangok és a templomot felszenteljük. „A mérleg és serpenyője az Úrra tartozik, a tarsolyban minden súly az ő műve.’- Valójában kicsoda ön, Zsúnyi Illés? - teszem fel a kérdést a pillanatra közénk telepedő csendben.- Bácskában, Temerinben születtem, onnan kerültem 194Vtől újra Magyarország kötelékébe. Meghatározó volt számomra amikor polgári iskolás voltam 1941-ben és szülőfalumban egy szobrot állítottak fel, ami a magyar anyát ábrázolta, amint tartja leány és fiú gyermekét. A fejéhez Sajó Sándor költeményéből tettek idézetet: „Magyarnak lenni, tudod mit jelent? / Küzdelmet, fájót, véges-végtelent...” Amikor leventeként zárt alakzatban misére mentünk, itt, a szobor előtt díszmenetben kellett ellépni. Ezt a mai napig nem tudom elfelejteni. Bajban, sok nehéz helyzetben mindig a szemem előtt lebegett: Miért kell szenvedni? 1944-ben átjöttek Magyarországra és Zsúnyi Illés a balatonfüredi hajógyárba ment dolgozni. Onnan leventeként kiemelték, majd egy rövid átképzés után Marcalinál az orosz csapatok mögé jutottak, de az akció nem sikerült, így fogságba került 1944. december 23-án a 18 éves fiatalember.- Nem sokon múlott az életem, felkészítettek a kivégzésre - emlékezik -, de aztán mégis hadbíróság lett a vége. Kaposváron 1945. január 11 -én megkaptam a tíz évemet... Dombóváron, Sásdon keresztül Pécsre, onnan a Duna jegén át Bajára vittek. Ott vagoníroztak be bennünket, Galacban raktak át széles nyomtávra, aztán február 15-én az odesszai börtönben kötöttünk ki. Az a pokollal volt egyenlő. Úgy éreztük, annál rosszabb már nem lehet... A megpróbáltatások és megaláztatások sora következett ezután. Átkerült Vinicára, majd a kemrovói SZIBLÁG-ba (szibériai lágerokba). Amikor a hidegháború tombolt, tovább szállították őket, elkülönítve a köztörvényesektől, a hírhedt GULAG lágerokba. Az Ir- kutszk és Krasznojarszk közötti Tajsetbe került. Innen indították aztán Sztálin halála után, 1953 májusában hazafelé.- Az utazás legdöbbenetesebb élménye volt - vallja a templomépítő -, amikor az Urálban a kocsi rácsán kinézve egy hatalmas obeliszket láttam, aminek egyik oldalán, a nyugatin, az Európa, a másikon az Ázsia felirat volt - oroszul. Ázsia... A lágerállapotok ezt igazolták. Az út Lembergben (ma Lvov) hat hónapra megszakadt, s ott őrség nélkül többé-kevésbé szabadon éltek. Szokatlan volt az a GULAG-ok éjszakára bezárt barakkjai után, de nem érezték a szabadságot, s nem voltak itthon. Eljött azonban ennek az ideje is.- Hazaérkezve a Tisza-hídon egy pillanatra megállt a vonat, az orosz kísérők leszálltak és fegyveres alakulat vett át bennünket. Akkor még nem tudtuk, hogy a nevük ÁVH... A vagonablakokat be kellett csukni, az ajtókat bezárták, majd Nyíregyházán, mivel a főpályaudvarra nem engedték be a szerelvényt, a nyílt pályán leszállítottak és gépfegyverkísérettel a sóstói táborba kísértek bennünket. Döbbenetes érzés volt... Kilenc év után nem ezt vártuk... Azt hihetnénk, hogy ezután minden másként alakult. Amikor Zsúnyi Illés, aki munkájában mindig bizonyítani akart, és a teljességre törekedett, üzemgazdászként kívánt elhelyezkedni és erkölcsi bizonyítványt kért, akkor 1965. április 17-én (!) a járási rendőrkapitány az említett okiratban azt közölte, hogy bűnügyi nyilvántartásban szerepel, miután a szovjet hadsereg katonai törvényszéke tíz év szabadságvesztésre ítélte. Új munkáhelyet keresett és talált - a téesznél. Negyven év becsülettel végzett munka után, mikor nyugdíjba vonult, akkor még mint háborús bűnöst tartották nyilván. Utánjárásra az Igazságügyi Minisztérium 1986. szeptember 8-án közölte, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága hatályon kívül helyezte a büntetést - bűncselekmény hiányában!- Nincs a lelkemben harag, nem fűtött sohasem bosszúvágy - hangzik egy újabb vallomással felérő kitárulkozás. - Új világot kell építeni. Egy olyat, ahol az alap az iskola és a temlom. Említettem elébb, két generáció nevelése kiesett, de bíznunk kell. Bíznunk kell, mert visszatérnek az élni és élni hagyni, és a tudom, hogy mi az enyém, mi a másé szabályai... ÉKES LÁSZLÓ
